Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztény művészet


keresztény művészet: a →vallásos művészetnek a →kereszténység szellemi, lelki, erkölcsi értékeit tükröző, a hit továbbadása szempontjából fontos ága. - A ~ egyidős a kerséggel, bár első alkotói (a korabeli szokásoknak megfelelően) nem foglalkozásszerűen alkottak: a ~ első gyümölcsei nem műv. alkotásként születtek, de annak bizonyultak. Így a ~ első megvalósulásának mondható maga a →Szentírás, Szt Lukács Mária-képe (→Santa Maria Maggiore-bazilika), a →torinói halotti lepel Krisztus-arca, a kerség első fontos dokumentumai (vértanúakták, Antiochiai Szt Ignác levelei stb.), lit. énekei (→gregorián ének) stb. - A ~nek ez a jellege mindvégig megmaradt: miközben a mindennapi és lit. élet számára a leggyakorlatiasabb funkciójú tárgyakat készítette (tp-ok, ktorok berendezési tárgyai, lit. ruhák és eszközök, dísztárgyak), megmaradt →hitvallás jellege Isten és az ő Országa, Jézus Krisztus és az ő tanításának igazsága mellett. - Ez a ~ a 3. sz-tól befolyásolta és formálta a Ny-i világ életét és műv-ét: →ókeresztény művészet, →katakombák művészete, →bizánci művészet, →ikon, →középkor művészete, →könyvfestészet, →építőművészet, →keresztény irodalom, →román stílus, →ötvösség, →gótikus építészet, →gótikus művészet, →gótikus szobrászat, →barokk, →trecento, →quattrocento, →cinquecento, →reneszánsz, →klasszicizmus, →romantika, →modern művészet, →egyházzene, →egyházművészet. -

A ~ alkotója rendes körülmények között ker. ember. Ez alól azonban lehet kivétel, mert mint minden művészetben, a ~ben is részben kialakultak, részben átöröklődtek azok a stílusjegyek, melyek ismeretében, megfelelő mesterségbeli tudással születhet ker. témájú, ker. értékeket tükröző alkotás nem ker., nem hívő szerzőtől is. Az Egyh. támogatja a ~et, bár a mecenatúrát nem tudja olyan mértékben gyakorolni, mint régebbi sz-okban. A II. Vat. Zsin. szerint a ker. művésznek a ~ sajátos törv-eit kell követnie (GS 7, 59; IM 6). Az Egyh. nem köti meg a kezét, nem ragaszkodik stílusokhoz (GS 62; SC 123), anyagokhoz v. formákhoz (SC 122). Természetesen az Egyh-nak arra ügyelnie kell, hogy a ~ megfeleljen a lit. követelményeinek (SC 124, 125), és az Egyh. erkölcsi normáit ne sértse. A ~ ugyanis az alkotói szabadság teljes elismerése mellett sem áll az erkölcsi törv. fölött, hanem épp annak keretei között teljesedik ki és segíti az embert az üdvösség útján (IM 6; GS 59). Jóllehet nem irányulhat kizárólag a „szép” és az „ép” tükrözésére, mégsem szabad a leleplezés és kritika ürügyén botrányt keltenie a szubjektív fogalmazás szélsőségeivel. A ~nek alapvető ismertetőjegye, hogy a művész képes önmagát és a maga művészetét úgy látni és elhelyezni a világban, mint Isten egyetemes Országának ker-ek számára világos és tiszta jelét. Ez távoltartja őt minden magamutogatástól, polgárpukkasztó, üres fogástól. A ker. művész bizonyos értelemben meri elveszíteni önmagát (pl. az önkifejezés túlzásait), s ezért a nála nagyobb teljességben megnyeri művészetének eszközeit, tárgyát és önmagát (vö. Mt 10,39; 16,25; Mk 8,35; Lk 9,24; 17,33). - Az Egyh. feladatai közé tartozik, hogy segítse a művészt önmaga krisztusi megtalálásában, műv. képességének hitből fakadó, a hit átadását szolgáló felhasználásában, s bátorítsa Isten népében senki és semmi mással nem pótolható feladatának végzésében. **-B.J.

Hörmann 1976:953. - II. János Pál pápa: Levél a művészekhez. 1999.