ikon (gör. eikon, 'kép'): a keleti művészet keresztény szentképe. - Legtöbbször táblakép fa-, fém- v. üveglapon, de van kisméretű, keménnyé alapozott vásznon (or. tabletka), sőt zománc v. szőttes, ill. hímzett ~ is. Ritkábban fémlemezből formálják a falapra rögzített alakokat. Hordozható. A legalább 2 darabból összecsapolt, durvított felületű deszkára vásznat enyveznek, erre pl. krétával alapoznak és →mintakönyv nyomán előrajzolják a kép főbb vonalait. Ezután házilag savanyított tojás-tempera festékkel hordják föl előbb a sötét, majd az egyre világosabb színfoltokat (polikhromia), végül a legvilágosabb vonalakat és az esetleges arany vonalkázást. A Ny-eu. →sfumato eljárást csak a késői ~festészetben alkalmazták. Előfordul, hogy más mester festette az arcokat, a ruházatot és a hátteret. Az ~ra többnyire rövidített feliratok is kerültek. Az egész képfelületet lemosható olajréteggel védik a portól és a koromtól. - A festett ~ok mellett előfordulnak mozaik, kisméretű kő-, márvány- v. elefántcsont relief ~ok is. Az ~on gyakran csak az arcokat és kezeket szabadon hagyó domborított és ékkövekkel díszített fémlemez-borítás van. - 550 u. festik K-en az első Krisztus-ikonokat (→Jézus Krisztus ábrázolása). Az ~festészet, mely Bizáncban a 6-15. sz: virágzott, átvészelte a →képrombolás korát (7-8. sz.), és az ort. és keleti szertartású népek körében napjainkig él, átalakította a festészeti képprogram és a néző viszonyát. A nagy, reprezentációs képek eredetileg a tp. szentélyének falán, a diadalíven, a tp-hajó falain kaptak helyet. Itt vonult föl a néző előtt az Ó- és ÚSz képekben. Az ~festészettel az alsó falmezőre egyéni áhítatot tanúsító sokféle kép sorakozik, melyek mindegyike a szemlélő osztatlan figyelmére tart igényt. Ez szükségessé tette az ~ok rendszerezését, ami az 5. sz-tól az →ikonosztáz kialakulásához vezetett. - Az ~ok képírással színekre fordítják az evang-ot, s a képszerűen ábrázolt szavak nagyon közel állnak a költők képes beszédéhez. Az ~festők tehát közel állnak az ősegyh. nagy szónokaihoz, akik költők is voltak. Erre figyelni kell az ~ok szemlélésekor. Az ~festő minden lehetőséget fölhasznál, hogy a tanítást szépen és érthetően közvetítse; a szépség belső nyugalomhoz vezet és gyógyító erőt ajándékoz az élményszerű ismeretközlésnek. E jelképes beszéd lelki-szellemi →összeszedettségre késztet. Az ~ok az ember minden szellemi erejét mozgósítják, hogy személyes válaszra késztessék. - Az orosz ~festészet tematikája végtelenül gazdag. Központi, leggyakrabban ábrázolt alakja Jézus Krisztus mint Isten Fia és a nem ábrázolható Isten mása. Isten azért ábrázolható Krisztusként, mert Krisztusban Ő emberré lett. - Az ~festészet a Szentlélek irányítása alatt a föltámadás fényében mutatja be Jézus útját, amely Jézus eljövetele által az egész világ üdvössége. Az ~okon nagy hűséggel festették meg az evang. jeleneteket. Aki ismeri az evang-ot, érti az alakokat és cselekedeteiket, de az ~ok többek a puszta emléknél: segítenek, hogy a szemlélő meglássa az események üdvtört. jelentőségét. Az ~ok a lit-ból születtek, és segítenek, hogy egyre mélyebben részt tudjunk abban venni. Az ~festők azt jelenítik meg, amit az Egyh. imádkozva hirdet. Azt „írják” le művészien, amit a lit-ban a Szentírásból és a szentatyáktól olvasnak fel, amiről prédikálnak és amiről a himnuszokban énekelnek. Az ~ok ábrázoló teol-ja természetszerűen tükrözi a kedvelt témákat és az esetleges egyoldalúságokat is. Ahol a teol. képzés alacsonyabb szintű, az ort. egyh. élet pedig szegényes volt, az ~festők a hagyománynak csak kis részét jelenítették meg. Ezért vannak a teol-ilag kiváló ~ok mellett egyszerűbbek is. - Megőrizve a klasszikus antikvitásban megalkotott formákat és eszményideált, az orosz egyh. ~festők soha nem elgyötört aszkétákat ábrázoltak (mint az orosz földön dolgozó gör. mesterek: Feofan Grek és iskolája, 14. sz.; Dionüsziosz, 16. sz.), hanem erőt és hitet, végtelen nyugalmat árasztó, már-már derűs figurákat, akik a képeken testi mivoltukban is jelen vannak és segítik a hívek lelki megújulását. Ha meg akarjuk érteni az ~ok üzenetét, gyakran kell nézni azonos témájú képeket. A nagy hasonlóság ellenére mindegyiken van valami sajátosan egyéni, és a látott vonások kialakítanak a szemlélőben egy „belső ~t”. A szívbe íródik az, ami a táblákra „írt” képekből kiolvasható. De erre a „belső ~ra” csak az tesz szert, aki imádkozva „olvassa” a képeket. - II. János Pál pápa a Művészekhez írt levelében (1999) kitér a keleti műv-re is: „A pontos teológiai és esztétikai szabályokhoz igazodó ~festészet a szentségek analógiájára a Megtestesülés valamelyik szempontját jeleníti meg. Az ~ szépségét elsősorban templomon belül láthatjuk, ahol félárnyékban mécsesek sokasága kelt különös fényhatásokat. Pavel Florenszkij így ír erről: 'Az arany, mely a szórt nappali világosságnál idegen, súlyos és semmitmondó, egy mécses vagy gyertya fényénél megelevenedik, milliónyi sugár hol itt, hol ott fölszikrázik, és megsejtetik a mennyet betöltő, földöntúli fényt.'” -

Az ~ok tisztelete. A hatályos jog kimondja: „Szilárdan maradjon meg az a gyakorlat, hogy a tp-okban szent ~okat v. képeket helyeznek ki a Krisztus-hívők tiszt-ére, a maguk saját jogú egyh-ának részleges jogában megállapított módon és rend szerint. A tp-okban a Krisztus-hívők tiszteletére kihelyezett, régiségük v. művészi jellegük miatt kiváló szt ~ok v. értékes képek más tp-ba nem vihetők át, sem nem idegeníthetők el, csak annak a hierarchának írásban adott hozzájárulásával, aki ugyanezen tp. fölött hatalmát gyakorolja. - A szt ~okat v. értékes képeket ne is újítsák föl, csak ugyanezen hierarchának írásban adott hozzájárulásával, aki ennek megadása előtt kérje ki szakértők tanácsát. Valamely tp-ban nagy tisztelettel övezett ~ok v. képek, semmi módon sem idegeníthetők el érvényesen, sem nem vihetők át örökösen más tp-ba, csak az Apostoli Széknek v. a pátriárkának hozzájárulásával, aki ezt csak az állandó szinodus beleegyezése alapján adhatja meg.” E.G.-M.M.-I.E.

Onasch: Die Ikonenmalerei. Leipzig, 1968. - Onasch 1981:167. - CIC 1983:1186-88. - Vanyó 1988:98. - CCEO 1990:886-887. - Schütz 1993:144.