Magyar Katolikus Lexikon > K > közgazdaságtan


közgazdaságtan: 1. Bölcseleti alapok. A gazd. élet kérdéseit az ókorban Platón és Arisztotelész, Hérodotosz és Tuküdidész, a római világban Cicero (De officiis) és Vergilius (Georgica) tárgyalták. A kk. teológusai és jogászai rendszeresen foglalkoztak a →gazdaság és erkölcs kérdésével, ált. az egyházjog keretében. Aquinói Szt Tamás tanítása a →magántulajdonról, a →munkáról, az →értékről, az →igazságosságról ma is nagy jelentőségű. A kk. gazd. élete →mezőgazdaságra épülő, saját szükségleteit kielégítő földbirtokos gazdálkodás, amely meglehetősen egyszerű technikával dolgozott, jóllehet már a kk-ban jelentős technikai változások következtek be. - A reneszánsz fil-ja nagy hatással volt a ~ fejlődésére, miután érdeklődést ébresztett nemcsak a műv-ek, hanem a természet iránt is. A tudás jelentőssé vált azon technikai problémák megoldásában, amelyeket nemcsak a mezőgazd., hanem a bányászat, a hajó-, az építő-, a könnyűipar, sőt a művészetek is mint gyakorlati kérdéseket vetettek fel. - A ~ közvetlen bölcs. alapjait a 16. sz. →reformációban és a 17. sz. ang-holl. →természetjogi irod-ban találjuk. A →francia felvilágosodás is ezen az alapon áll. A reformáció az egyén lelkiismereti szabadságára, a szabad kutatásra, vallási és egyéb emberi jogokra hivatkozott az egyh. és világi hagyományok elleni küzdelemben. A szabad lelkiismeret által nem igazolt tekintélyeket elutasító szellemiség lendületet adott a célszerűség elve, az Egyh-tól független termtud-os világnézet és technikai civilizáció terjedésének. Az egyéni szabadságjogokért folytatott harc előmozdította a liberális társad. eszményének kidolgozását. A prot. individualizmus elősegítette a vállalkozói szellemet, a takarékosságot és a munkakedvet. A predestináció-tanban (→előre rendelés) gyökerező evilági aszketizmus, amint azt Max Weber (1864-1920) kimutatta, jelentősen befolyásolta a kapitalista gondolkodás és a →gazdasági elv uralomra jutását. - A holl. Hugo de Groot (1583-1645) De jure belli et pacis (1625) c. munkájában tanítja, hogy az egyének szabad szerződés alapján alkotják a közösségeiket (népfelségjog). Baruch Spinoza (1632-70) szerint az emberek szabadon áldozzák föl jogaik egy részét a közösség egységének biztosítására, az államhatalom jogkörét az alkotmányban maguk határozzák meg. Az áll. csak annyi joggal rendelkezik, amennyi szükséges a közrend biztosítására. A termtud. gondolkodás és világnézet kialakulása is ezt a mozgalmat táplálta, főleg Isaac Newton (1642-1725) hatására. - A felvilágosodás gyakorlati, nem a régi értelemben vett bölcseletében az ontológia elveszítette jelentőségét: az egyén ismeretének forrása a saját értelme, ez minden szellemi és anyagi haladás alapja; csak az igaz, amit az ember értelmével v. a tapasztalata révén felismer (→racionalizmus); az ember természete szerint jó (→naturalizmus), szereti az igazságot és a rendet, ezért laissez faire, laissez aller, 'hagyni kell a maga útján járni'. A közösség, az állam az egyének ésszerű és szabad elhatározásából a társad. szerződés révén születik, célja a tulajdonjog és a szabadságjogok biztosítása. A társad-at alkotó erő az egyének „jól felfogott érdeke”. Amint az anyagi világ, úgy az ember is önmagában hordozza az életét szabályozó törv-eket. A természetes rend önmagától megvalósul, ha az államhatalom szabadjára hagyja az egyént. Ami a társad-ban rossz, az nem az egyén, hanem az állam rovására írandó. Az államhatalomnak meg kell szüntetnie minden szabadságot korlátozó tényezőt, biztosítania kell a tulajdonjogot, a szerződési szabadságot, azok megtartását, a szabad adásvételt, s ne avatkozzék be az egyén életébe, a gazd. tevékenységébe se. - A felvilágosodás íróinál már megtaláljuk a jóléti állam gondolatát. Szerintük az ember gazd. tevékenysége az önfenntartás ösztönére alapszik. Az élvezet és a fáradság megfelelő egyensúlyának mérlegelése döntő tényező a gazd. cselekvésben. A „jól felfogott önérdek” tekintettel van másokra is, és így legyőzi az önzést. Fr. →Fénelon (1651-1715) →filantrópiája, „a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb boldogulása” jellemzi már a felvilágosodás haszonelvűségét. Az →individualizmus és a →liberalizmus a felvilágosodás hatására indult el világhódító útjára. -

2. A ~ keletkezése. A természetes cserével szemben a merkantilisták már a 16-17. sz: fölismerték a pénzforgalom jelentőségét. A csereforgalom eszközének a forgalomban lévő pénzmennyiség növelését tartották. Rájöttek arra is, hogy a pénzmennyiség növekedése a kamat csökkenését idézi elő. A kamat már szerintük is a kölcsönzött pénzösszeg ára. Ezt a véleményüket később a klassz. közgazdák és utódaik csaknem mind elvetették, mígnem J. M. →Keynes 1936: igazolta a merkantilista vélemény helyességét. A merkantilista gondolkodás központjában a keresk. mérleg állt, ennek alapja a külkeresk., minek elősegítése az áll. elsőrendű feladata. Ezen keresztül áramlanak be az országba a nemesfémek, a keresk-et szolgálja az úthálózat és az ipar, a hajózás és a gyarmatok szerzése. Az államhatalom messzemenő beavatkozása a gazd. életbe a merkantilizmus alapgondolata. - A merkantilizmus gazd. gondolkodása erősen leszűkült az egyes országok sajátságos helyzetére. Főleg Angliában és Holl-ban fejlődött ki, ahol az üzleti szellem hamar lendületet vett, amit a külkeresk. fölvirágzása táplált. A 17. sz: mindkét állam a tengeri keresk. hajózásban egyeduralomra törekedett. Fro-ban a merkantilizmus legfőbb képviselője J. B. Colbert (1619-63), XIV. Lajos kir. minisztere. A gazdaságilag akkor még kevéssé fejlett No-ban a külkeresk-mel kapcsolatos kérdések a háttérbe szorultak. A →harmincéves háború alatt a ném. lakosság létszáma 17-ről 5 millióra csökkent. - A gazdálkodás tudományos vizsgálata a fiziokratákkal kezdődik, velük kapcsolatban beszélünk először a ~ban „iskoláról”. A fiziokrata isk. alapítója F. →Quesnay (1696-1774), XV. Lajos kir. orvosa. Elméletében a gazd. körforgását a vérkeringés képével érzékeltette. Az élőlények anyagcseréjének mintájával szemléltette azt a folyamatot, amely a termeléssel kezdődik, a termelt javak fogyasztásával folytatódik, hogy aztán különbözó utakon visszatérjen a termeléshez (Tableau économique, 1759). Szerinte a gazd. egyetlen alapja a természet. Ez biztosítja az embernek mindazt, ami létfenntartásához szükséges. Az ipar és a keresk. a mezőgazd-ra épül. Szemére vetette Colbert-nek, hogy, elvakítva a holl-ok keresk-étől és a fényűzési ipar ragyogásától, elhanyagolta a mezőgazd-ot, s ezzel együtt a tart-ok és a városok romlását idézte elő: csak a föld, a mezőgazd. és az állattenyésztés termelékeny. A termelt gabonamennyiség mindig nagyobb, mint amit elvetettek. Ennek megfelelően a földművesek az egyetlen valóban termelő társad. osztály, a többi nem termelő, ami nem jelenti azt, hogy haszontalan a társad. számára. A földbirtokosok Quesnay szerint külön osztályt képeznek, mivel az államhatalom alapját alkotják. Miként a merkantilisták, a fiziokraták is sürgették a keresk-et korlátozó vámok, a céhek stb. megszüntetését. A fiziokrata isk. önálló tagja A. R. J. Turgot (1727-81), aki előkészítette a klassz. isk. kifejlődését (Reflexions sur la formation et la distribution de la richesses, 1776). -

A fiziokraták Fro-on kívül alig találtak követőkre. Csak a 20. sz. elején ismerték föl a ~ra gyakorolt hatásukat. Gondolkodásukban már szerepet játszott a tőke fogalma: az állandó tőke, amely a földtulajdont és a gazd. épületeket jelentette; a forgó tőke, amely alatt a mezőgazd. munkához szükséges felszerelést értették. Jelentős fogalom volt gondolkodásukban a teljes termék és a társad. termék. A társad. termék került elosztásra. Céljuk nemcsak gyakorlati volt. A gazd. folyamatok összefüggéseit és törv-szerűségeit is keresték a természetes rend fiz. törv-ei mintájára. Ezek az összefüggések és törv-szerűségek a gazd. körforgásban mutatkoznak meg, és ha zavartalanul megvalósulnak, a gazd. egyensúlyba kerül. Mindezek a gondolatok ma is lényeges elemei a ~nak. A fiziokraták szerint a gazd. folyamatok meghatározott pol. és társad. keretben zajlanak. Ez később a klassz. isk. munkásságában meglehetősen elsikkadt, mivel A. →Smith követői „tiszta közgazdaságtudományra” törekedtek. A gazd. elv és a haszon maximalizálásának gondolata szintén megtalálható már a fiziokratáknál: „A lehető legnagyobb élvezet elérése a kiadások lehető legnagyobb csökkentése által a gazdasági magatartás tökeletessége” (Quesnay). - A klasszikus iskola megalapítója A. Smith (1725-90). Fő munkája (An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, Edinburgh, 1776) döntő hatással volt a ~ további fejlődésére. „Minden nemzet évi munkája az az alap, amelyből az egy éven át fölmerülő minden életszükségletét és kényelmi igényeit kielégíti. Ez az alap tartalmazza vagy a munka közvetlen termékét, vagy azt, amit a termékből külföldön vásároltak.” Szerinte csak az anyagi javak termelése jelent alkotó munkát. Az anyagtalan javak lehetnek hasznosak, de az előállításuk nem alkotó. - Smith a munkamegosztás alapján elemezte a gazd. folyamatokat, föltárta azok önműködő mozgását, amit az önérdek és a piaci verseny éleszt, és ami a javak célszerű elosztására s a gazd. kiegyensúlyozott működésére vezet. Szerinte minden egyént egy „láthatatlan kéz” irányít, amikor a saját érdekeit keresi, gyakran sokkal eredményesebben dolgozik a közösség érdekében, mint ha kimondottan a közösségért dolgozna. - A →piaci ármechanizmus A. Smith alapgondolata, melyet kiszélesített a társad. történelmi tényezőivel, és ezzel elméletét közelebb vitte a való élethez. Alapvető munkája szerkezetileg megegyezik a merkantilista Thomas Mun (1571-1641) kv-ével (Englands Treasure by foreign Trade, 1664). A munkaérték elméletét már a kk. egyh. írók is ismerték és alkalmazták az igazságos ár megállapításánál; a munka jelentőségét a jólét megteremtésében már jóval előtte sokan mások is hangsúlyozták; az önérdek szerepét már D. Hume (1711-76) is kiemelte, és a társad. termék elosztásáról már a fiziokraták is szóltak. Smith munkája nagy sikerét annak tulajdoníthatjuk, hogy elődei gazd. gondolkodásának egységes feldolgozásával és főleg a piaci ármechanizmus elmélete fölállításával megteremtette a gyorsan kifejlődő liberális ~ számára a tud. alapot. - Tanítványa, D. →Ricardo (1772-1823), akit a klassz. isk. elméletalkotójának tartanak, mellőzte mestere munkájának tört. és társad. vonatkozásait, s tisztán gazd. folyamatokra irányította a figyelmét. Ezzel elmélyítette ugyan a ~t mint szaktud-t, de csökkentette annak valóságértékét. Főleg az érték, az ár, a csere- és pénzforgalom, a jövedelemelosztás és a külkeresk. vizsgálatát tűzte ki céljául. Ricardo munkájára hatott T. R. →Malthus (1766-1834) →népesedési törvénye, mely szerint a népesség növekedésének állandó iránya, hogy fölülmúlja a létfenntartási javak növekedését. A népesség ezért mindig a létminimum határán él. Malthus hatására a klassz. isk. munkájában mindig nagy szerepet játszott a népesedés, a csökkenő termelékenység és ált. a jövedelemelosztás problémáinak vizsgálata, amit az egyetlen klasszikusnak tartott fr. közgazda, J. B. Say (1767-1832) a vállalkozó „termelékeny szolgálatai” bekapcsolásával élethűbbé tett. -

J. S. →Mill (1806-75) kézikv-e (Principles of Political Economy, 1848), amely az angolszász egy-eken évtizedeken át tankv-ként szerepelt, a klassz. isk. munkásságának és a gazd. liberalizmus egész rendszerének összefoglalása. Ebből indultak ki a klassz. elméleteket fölújító törekvések és az elméletek kritikai vizsgálatai is. A ~ fejlődése szempontjából jelentős az, hogy Mill részben elfordul a klasszikusok termtud. szemléletétől. Csak a termeléssel kapcsolatban fogadja el a természettörv-ek érvényességét, a jövedelemelosztásra nézve tagadja azt. Ezzel függ össze a korához képest radikálisnak mondható szociálpol. fölfogása. Számára a magántulajdon nem elvi, hanem hasznossági kérdés: hogyan biztosítható a lehető legnagyobb jólét a különböző társad. rétegek számára; a szabad gazdálkodás ált. elv legyen, de az államhatalom működjék közre a lehető legnagyobb jólét biztosítására a fogyasztók és a gazdaságilag gyengék (a munkavállalók) érdekében. Azokban a tud-okban, melyek a társad. valósággal foglalkoznak, a tisztán dedukciós vizsgálati módszer nem elégséges, az indukciós módszer nélkülözhetetlen. - A bölcseleti háttér, melyből a klassz. isk. közvetlenül táplálkozott, a felvilágosodás. Azokkal a bajokkal és társad. feszültségekkel szemben, amelyeket a liberális gazd. rendszer idézett elő, a klasszikusok eszköztára elégtelennek bizonyult. Amíg a gazd. liberalizmus hívei, főleg a manchesteri irányzat képviselői, minden áll. beavatkozást visszautasítottak, széles néprétegek siralmas helyzete mindinkább arra a meggyőződésre vezetett, hogy ezt az állapotot sem a társad., sem az államhatalom nem nézheti közömbösen. Ez a meggyőződése J. Ch. L. Simond de →Sismondinak (1773-1842), aki munkássága elején még A. Smith követője, de hosszabb angliai tartózkodása alatt fölháborította az ang. munkásság sanyarú helyzete, szembefordult a klassz. isk. tanaival. Szerinte a gazd. válság és a társad. nyomorúság oka az, hogy a lakosság fizetőképessége s ennek következtében a termékek iránti kereslet alacsony. Ugyanakkor, amikor a tőkefelhalmozás növekszik, a munkásrétegek részesedése a jövedelemelosztásban egyre csökken. Sismondi visszautasított minden olyan elméletet, amely csak a gazd. összefüggéseket vette figyelembe, csak a piaci ármechanizmus szemszögéből nézte a gazd. folyamatokat, és elhanyagolta az ember és a társad. erkölcsi szempontjait. Lehetetlennek tartotta, hogy a gazdálkodó embert élete egyéb, nem gazd. jellegű vonatkozásaitól elszigetelten megértsük. Az ember a gazd. életben is ember marad. A tisztán gazd. szemlélet téves, mert nem felel meg az emberi valóságnak. Nem az anyagi javak mindenáron való növelése a legfontosabb, hanem a jólétnek minél szélesebb néprétegekre való kiterjesztése. A ~t olyan bölcs. alapokra kell helyezni, amely az ember erkölcsi természetével is számol. Sismondi az etikai ~i isk. megalapítója, melynek jellemzői: a gazd. törv-ek viszonylagossága, a társad. és gazd. élet szerves egysége, a →homo oeconomicus feltételezésének elutasítása, a gazd. dinamikus fejlődése, a kockázat gondolatának bevezetése a ~ba és végül az aktív szociálpol. szükségessége. -

No-ban a gazd. a 19. sz. 1. feléig még nagyon is agrárjellegű volt. Az erősen iparosodó Angliából érkező ~i elméletek érthetetlennek és haszontalannak tűntek. Elfogadhatatlannak látszott az a felfogás, hogy a gazd-ban elvont, ált. érvényű törv-ek érvényesülnek. Az első ném. közgazda, aki visszautasította a klassz. isk. tanait, A. H. Müller (1779-1829). Műve (Die Elemente der Staatskunst, I-II., 1809) a ném. közgazdák első tiltakozása az angolszász gazd. racionalizmus és haszonelvűség ellen. Az individualizmussal szemben hangsúlyozza, hogy a társad. szerves egészet képez. A gazd. élet jelenségeit az emberi közösség nemzeti létéből kell levezetni. Külön hangsúlyozza az emberi szellemiség közösségformáló erejét, s ebből vezeti le a gazd. kifejlődését is. Szerinte a gazd-ot nem az egyéni érdek hajszolása, hanem a nemzetet összetartó közösségi tudat hozta létre. Müller nem fogadta el a felvilágosodás bölcseletét. Munkájának bölcs. alapja →Schelling (1775-1854) szerves államfogalma. Gondolatai nem annyira az élete során, mint a 20. sz. első évtizedeiben találtak visszhangra. - Nagyobb hatása volt a ném. neoromanticizmus képviselőjének, O. →Spann-nak (1878-1950), aki hangsúlyozza, hogy az anyagi és az emberi világ más-más vizsgálati módszert követel. Szerinte a közösség nem az egyénekre vezethető vissza, nem is az egyének mechanikus összessége. A közösség megelőzi az egyént, aki csak mint a közösség tagja jöhet számításba. Az emberek kapcsolatait a célkitűzések közössége hozza létre. A társad. az örök értékek hordozója, ilyenek az igazság, jóság, szépség stb. A társad-ban élő egyén célja az életszükségleti javak megszerzésén kívül, amit a gazd-ban valósít meg, ezeknek az értékeknek a megvalósítása. A gazd. eszköz a magasabb célkitűzések szolgálatában. Az államhatalom a közg. legfőbb megszervezője. Spann a klasszikusok individualizmusával szemben Platón, Arisztotelész és a kk. közösségi fölfogását ébreszti fel. Irányzatát, mely inkább társad-, mint ~, univerzalizmusnak is nevezik. - Sismondi etikai isk-ja No-ban F. List (1798-1846) és W. Roscher (1817-94) hatására történeti iskolává vált, majd főleg G. Schmoller (1838-1917) nyomán szociológiai iskolává szélesedett ki, és magva lett minden későbbi irányzatnak, mely az erkölcsi szempontokra nagy súlyt helyez és a szociálpol. szükségességét hangsúlyozza. Schmoller szerint a közgtant meg kell szabadítani az ang-fr. bölcs. haszonelvűség dogmáitól, és más lélektani-tört., mély és biztos alapokra kell felépíteni. Tiltakozott a klassz. isk. individualista emberfogalma ellen, és elítélte a laissez faire felfogását, amely szerint a gazdálkodót csupán a saját önző érdekeinek a hajszolása vezeti. Szerinte a társad. erkölcsi alapja leküzdi az önzést, a kapzsiságot, az osztálygyűlöletet, a munkaadót és a munkást más emberré formálja. - A tört. isk. elvetette a klasszikusok dedukciós vizsgálati módszerét. A közg. a társad. élet egyik szerves része, amelyet csak az összes emberi és közösségi tényezők figyelembevételével lehet megérteni. A gazd. tevékenység törv-szerűségei nem a klassz. elméletek elvontságában, hanem a tört. folyamán állandóan változó körülmények között érvényesülnek; szoros kapcsolatban állnak a társad. mindenkori szerkezetével is. Ezen megfontolások alapján Schmoller és követői kifejezetten elvetették a közg. elméleti kutatását. Ennek helyét munkásságuk: a gazd. és társad. fejlődés tört. leírása foglalta el. -

L. Brentano (1844-1931) szerint a gazd. megismerés szempontjából a legkisebb tényleges gazd. cselekvés leírása fontosabb, mint a legszebb elmélet. A gazd-tört. kutatói sorában különösen kivált W. →Sombart (1863-1941) a kapitalizmus keletkezéséről és fejlődéséról írt munkájával. - A határhaszon iskolái. A fiziokraták főleg a mezőgazd. fejlesztésére törekedtek. A klassz. isk. a termelés és a kínálat, a piaci ármechanizmus oldaláról vizsgálta a gazd. folyamatokat. A határhaszon isk. a 19. sz. utolsó évtizedeitől kezdve a klasszikusok nyomán folytatta ugyan a vizsgálatait, de a kereslet oldaláról indult ki. Az osztr. isk. (Bécs) a gazd. tevékenység lélektani rugóit kutatta, ezzel szemben a mat. isk. (Lausanne, Svájc) függvényszerű összefüggéseket keresett a csereforgalomban. Törekvésük a klassz. elméletek fölújítására és hézagainak kitöltésére irányult. Ezen isk-k legfőbb képviselői W. S. →Jevons (1835-82), K. →Menger (1840-1921), L. →Walras (1834-1910) és V. Pareto (1848-1923). - A határhaszon fogalma H. H. →Gossen (1810-58) igénykielégítési törv-eire vezethető vissza. Entwicklung der Gesetze des menschlichen Verkehrs (1854) c. művét kora nem értette meg, ami annyira elkeserítette, hogy visszavonta kv-ét a forgalomból. Két évtizeddel a halála után Jevons hívta föl a közgazdák figyelmét a munkájára, és nevét világszerte ismertté tette. A határhaszon fogalmának döntő jelentősége lett a ~ további fejlődésére. Nemcsak az értékelmélet, hanem az ár és a jövedelemelosztás elmélete is teljesen új alapokra épült. Gossen világosan látta a termelési és fogyasztási javak közti különbséget is. Felismerte, hogy a javak ezen két csoportjának az értékelése különböző módon megy végbe. - A határhaszon elmélete lehetővé tette a klassz. közgazdák látszólagos értékellentmondásának megoldását is: a javak, amelyeknek használati értéke a legnagyobb (pl. a víz és a levegő), a legkisebb csereértékkel rendelkeznek. A javak értékelésében a ritkaság és a korlátozott mennyiség nagy szerepet játszik. Ha a javak mennyisége növekszik, csökken a jószág utolsó (marginális) értéke, mivel az igénykielégítés során az igény telítettsége fokozatosan csökken. A hasznosság gondolata, amely Gossen munkája révén az előtérbe került, nem jelentett teljesen újat, hiszen már Arisztotelész is ismerte. Ez a gondolat azonban csak most vált a ~ központi fogalmává. Amit a klassz. isk. a termelő természetes magatartásának tartott (a haszon maximalizálására való törekvést), ezután a fogyasztóra vonatkoztatták. Ezzel aztán nemcsak a termelői, hanem egyben a fogyasztói szabadság is a piaci szabadverseny alapja lett. - A határhaszon elméletére a matematikai iskola tette rá a koronát azzal az elméletével, hogy az egyéni haszon maximalizálása nemcsak a lehető legnagyobb jólétet, hanem azzal együtt az ált. gazd. egyensúlyt is eredményezi. Ez a közjó maximuma és a rendelkezésre álló termelési tényezők legkedvezőbb kihasználása. A mat. isk. a kínálat és a kereslet mennyiségi összefüggéseinek szentelte a figyelmét, tapasztalati alapon (kínálati és keresleti görbék, input-output elemzések) számításba véve az olyan összefüggéseket is, amelyek nem szigorú törv-szerűséggel következnek be, és bonyolultságuk miatt nem önthetők függvényszerű formákba. Csak kölcsönösségről lehet szó, amely fokát a korrelációs együttható fejezi ki.

A mat. isk. megteremtette a gazd. folyamatok vizsgálatára a ma is legelterjedtebb mennyiségtani eszköztárt. - Az ang. közgazdák még sokáig ragaszkodtak a „tiszta” klasszikus elmélethez, és csak azután fogadták el a határhaszon gondolatát, miután A. →Marshall (1842-1924) beépítette azt a klassz. elméletbe. Munkája nyomán mind a termelési költségek, mind a fogyasztók értékítéletei egyenértékű helyet kaptak a ~ban. Amerikában főleg J. B. Clark (1847-1938) hatása alatt honosodott meg a határhaszon elmélete. Ő különben a lélektani iskola legismertebb képviselője. Az isk. szerint a gazd. tevékenység kiindulópontja a hedonista elv: az élvezet keresése és a fáradság (áldozat) kerülése. A határhaszonelmélet iskolái megmaradtak a „homo eoconomicus” alapfeltevése mellett. Az egyén az önérdektől hajtva cselekszik, az érdekét maga ismeri legjobban és a számításaiban nem téved. A piac ármechanizmusa a lehető legjobb egyéni és társad. jólétre vezet. Walras „homo eoconomicus”-a szinte automatává válik. Az állami beavatkozás a gazd. folyamatokba nem kívánatos, sőt káros. - Az institucionalizmus és a behaviorizmus. A klassz. isk-val és a határhaszonelmélet iskoláival szemben az USA-ban csak az I. vh. után indult el az ellenáramlat, főleg T. Vebben (1857-1929) hatására. A kritikai irányzatok institucionalizmus és behaviorizmus elnevezéssel léptek fel. Idegenkedtek minden elmélettől, és a gazd. és társad. intézményekre irányították figyelmüket. Elutasították a „homo eoconomicus” fogalmát, sőt a határhaszon elméletét is. Vebben hivatkozik az emberi lélek bonyolultságára. Szerinte az ember ösztönösen annak a csoportnak a fenntartására törekszik, amelynek tagja. Csak ezután következik a célszerű munkára való törekvés és végül az ismeretek megszerzésére irányuló igyekezet. Fölfogása a modern pszichológia tükrében dilettánsnak tűnik, de a gazd. tevékenység szempontjából jelentős tényezőkre hívta föl a figyelmet. Az egyén nem elszigetelten él, hanem mindig egy meghatározott csop. tagjaként a társad. intézményes keretei között. A csop-ok és az intézmények az idők során változnak, és velük együtt az emberek magatartása is. Ilyen intézmények pl. a magántulajdon és a jövedelemelosztás rendszere, a pénzrendszer, a piac, a szabadverseny stb. Nála a homo eoconomicus helyébe az intézményesült ember lép. Az institucionalizmus legkiválóbb képviselője W. C. Mitchell (1875-1948). Hangsúlyozta az elmélet, a gazd. fejlődés és a gazdaságpol. szoros kapcsolatát. Szerinte a ~t szélesebb alapokra kell helyezni, számolva az intézmények változásaival is. Tud. munkájában nagy figyelmet szentelt a statisztikai adatok gyűjtésének. - A behaviorizmus szerint a ~ nem az ármechanizmus, hanem az emberi magatartás tud-a. A valóságban nem létezik gazd. egyensúly. A gazd. folyamatokat csak mint az emberi magatartás megnyilvánulásait lehet megérteni. A magatartás meghatározói az ösztönök, az érzelmek és egyéb környezeti külső hatások. A gazdálkodó ember ebben a fölfogásban mintegy felolvad az ösztönök és az érzelmek világában. - Az amerikai lélektani irányzatok nagymestere, Clark ezzel szemben hangsúlyozta, hogy a klassz. isk. és a határhaszon isk-jának tanítása, valamint az azok alapján álló közg. kutatás nem vált fölöslegessé az ő munkájuk következtében. Az amerikai irányzatok nem is vezettek végeredményben a hagyományos elméletek elvetéséhez, hanem inkább azok továbbfejlesztéséhez (neoklasszicizmus, neoliberalizmus). Walras egyensúlyi elméletével szemben csak Clark őrizte meg a kétkedését.

A legnagyobb szolgálat, amit az amerikai irányzatok a ~nak tettek, az empirikus kutatások elmélyítése, és az elméletek stat. adatokkal való kiegészítése, ami a termelés, kínálat és a kereslet kapcsolatainak mennyiségi elemzését segítette elő. Munkájuk révén nagy szerepet kapott a ~ban az ökonometria. Ez nem vált önálló isk-vá, inkább vizsgálati módszerré, amelynek célja, hogy a stat. adatok feldolgozásával az elemzés valóságértékét növelje. - A „laissez faire” vége. A klassz. isk. elméleteinek a csaknem halálos döfést J. M. Keynes (1883-1946) adta meg. A pénz, a foglalkoztatás és a konjunktúra elméletével foglalkozott. The General Theory of Employment, Interest and Money (1936) c. munkájával forradalmasította a ~t és isk-t teremtett. Szerinte a klassz. elmélet felújítására irányuló törekvések nem tisztázták azokat a feltevéseket, amelyeken ez az elmélet alapul, és azokat a körülményeket sem, amelyek között érvényesek. Nem vették pl. figyelembe azt a lényeges különbséget, amely a gazd. jelenségek között akkor áll fenn, amikor a termelési tényezők teljesen kihasználtak, ill. amikor részben kihasználatlanok. 1929-32 gazd. válságában a vállalatok kihasználatlansága és a munkanélküliek serege láttán kétségbe vonta a klasszikusok azon föltevését, miszerint a termelési javak számára mindig fennáll a megfelelő nyereséget biztosító beruházási lehetőség, így a közg. állandó tendenciája a teljes foglalkoztatottság megvalósítása is. A szabadpiaci ármechanizmusra épülő gazd-ban a kereslet elégtelensége lehetetlenné teszi a rendelkezésre álló termelési javak megfelelő kihasználását. A szabadverseny esetén a teljes foglalkoztatottság csak rendkívüli körülmények között valósulhat meg. - A legfőbb kérdés, amire Keynes feleletet keres: mitől függ az összkereslet és ezáltal az újratermelés nagysága? Szemlélete makroökonómiai. Számára nem az egyes javak keresletének, hanem az összkeresletnek alakulása fontos. Vizsgálata nem az egyénből indul ki, hanem a különböző társad. csoportok magatartásának az összkeresletre való hatását veszi számításba. Így pl. a munkavállalók bére nemcsak termelési költségtényező a vállalkozó számára, hanem a fogyasztási célú kereslet legjelentősebb forrása. A munkabérek csökkenése nem vezet szükségszerűen a vállalkozói nyereség növekedéséhez, az ellenkezője is bekövetkezhet, mert csökken a fizetőképes kereslet is. A klassz. isk. elméleteinek bírálatánál nagyobb feltűnést keltett, hogy Keynes elutasította a gazd. liberalizmust. -

A liberális ~ biztosra vette, hogy a szabadpiac ármechanizmusa a pénz vásárlóértékének stabilizációja esetén gazd. egyensúlyt biztosít. Ezzel szemben Keynes konjunktúraelmélete a megtakarítások és a befektetések kapcsolatából, valamint a fogyasztásból indul ki. Szakít a klasszikusok deflációs elméletével, amely szerint az árak, a bérek és a tőkekamat csökkenésével a kínálat és a kereslet viszonyában fennálló egyensúlyhiány megszüntethető. Szerinte a keresletet kell ösztönözni az állami költségvetés, az adó- és bérpol., a szoc. juttatások és az állam nyílt piaci tevékenysége (pl. közmunkák) által. Fontosnak tartotta, hogy megakadályozzák a vásárlóerő külföldi piacok felé áramlását. Tudatában volt annak, hogy konjunktúraelmélete csak deflációs gazd. helyzetben alkalmazható, látta, hogy a protekcionizmus hosszú távon káros. A piacgazd. két összetevője a kínálat és a kereslet. A kettő szervesen összetartozik. Az ésszerű és célszerű gazdaságpol. arra irányul, hogy mindkettő megfelelően betölthesse a szerepét. A II. vh. óta nem a defláció, hanem az infláció jelenti a súlyos problémát. A nemzetk. pénzrendszer mai fejlettségi fokán az egyes áll-ok pénzpol. eszköztára egyre kisebb lehetőséget nyújt a gazd. konjunktúra hathatós befolyásolására. Az egész közg. egyre inkább nemzetközivé válik. A viszonylagos egyensúly biztosítására egyes áll-ok nemzetk. együttműködése nélkülözhetetlen. - A monetarizmus különböző irányzatai megegyeznek abban, hogy a forgalomban lévő pénzmennyiség növelése csak rövid távon élénkíti a gazd-ot. Hosszú távon inflációhoz vezet és fékezi a gazd. növekedést. A chicagói iskola a gazd. jelenségek magyarázatát a jövedelmek forgalmi sebességében keresi (M. →Friedman). Ha az árak és a kamatlábak emelkednek, ez a sebesség fokozódik. Egy másik irányzat a különböző pénz- és termékpiacok elemzésére épül. A monetáris irányzatok követői a korlátozó pénzügyi pol. hívei. Véleményük szerint a forgalomban lévő pénzmennyiség növelése nem múlhatja felül a reál nemzeti jövedelem növekedését. Ez a pénzpol. viszont magas kamatlábakhoz, a befektetések csökkenéséhez és a munkanélküliség növekedéséhez vezet. A neokeynesianizmus képviselői, J. Tobin és mások tagadják, hogy a pénzmennyiség növelése mindig inflációhoz vezet. A kínálat növelését sürgető közgazdák helyeslik ugyan a korlátozó pénzügyi pol-t, de szükségesnek tartják a gazd. színvonalának biztosítását is, amit a fokozatosan emelkedő adózás csökkentésével remélnek elérni. A költségvetési hiány problémáját a termelés növekedése következtében növekvő adóbevételek révén vélik megoldani. - A közgazdák egy része nem fogadja el a monetaristák gazd. egyensúlyra vonatkozó elméletét. Véleményük szerint téves az a felfogás, mely szerint a szabad piacgazd-ban, amennyiben a külső beavatkozás a gazd. folyamatokat nem zavarja meg, önmagától előáll az egyensúlyi állapot. A szabad piacgazd. állandó jellemzője az egyensúly hiánya. A különböző érdekcsop-ok közti feszültségek időről időre történő megoldására és a közg. megfelelő működésének biztosítására szükséges az államhatalom és a szociális társak közreműködése. A teljesen szabad piacgazd. utópia. -

A tud-ok művelője sohasem mondhatja azt, hogy munkája befejeződött. Az utolsó évtizedek gazd. problémáinak megoldására irányuló kísérletek a ~t is újabb és újabb irányba terelik. Minden tud-ra, de főleg a ~ra jellemző az elméletek valóságos burjánzása, ami jól érthető. A II. vh. után a tud. és a technika területén forr. változások mentek végbe, amelyek hatása a ~ban is megmutatkozik. Az ember behatol a világűrbe, és kezdi meghódítani a makrokozmoszt. Műanyagokat hoz létre, amelyekkel viszont megfertőzi a saját életterét. Meghódítja a mikrokozmoszt is, és egyre inkább hasznosítja az atomenergiát. Az automatizálással megszabadulhat a kevésbé termelékeny, nehéz és sokszor emberhez nem méltó munkától. Megfelelő képzéssel a munkáját alkotó tevékenységgé teheti. Megnőttek a követelmények a dolgozók iskolázottságával és képesítésével kapcsolatban, ami a közoktatás jelentős átalakulását vonja maga után. Az életkörülmények javulása, a munkaidő lerövidülése hatalmas lehetőséget nyújt az ember szellemi tevékenysége és sokoldalú kulturális fejlődése szempontjából. Az elektronika lehetőségeire építve új tud-ág, a kibernetika kialakulásának lehetünk tanúi. Ezzel az automatizálás a legmagasabb fokát érheti el. A biotechnológia forradalmasítja az élelmiszeripart. - Egyre súlyosabbak azonban azok a problémák, amelyeket a közgazdák „externáliák” kifejezéssel jeleznek: az ipari termelés súlyos mellékhatásai a környezetre, a levegő- és vízszennyeződés, a nyersanyagok és az energiahordozók pocsékolása stb. A fejlett ipari országok minden évben 6 milliárd tonna szénmonoxidot és széndioxidot bocsátanak a légkörbe a különböző fűtőanyagok égetése következtében. Az ipari és a háztartási hulladékok tárolása szintén egyre növekvő veszélyt jelent mind az ember, mind az állat és szerves világ életére nézve. A piacgazd. legsúlyosabb gondja, a munkanélküliség is főleg abból adódik, hogy a közg. folytonosan átrendeződik a technika, a technológia és a műszaki fejlődés követelményeinek megfelelően. Az ember nem programozható, nem állítható át egyik pillanatról a másikra, miként a robot. A liberális közg. a munkanélküliség elleni lépéseit mindig alávetette az infláció megfékezésére és a kiegyensúlyozott gazd. növekedésre irányuló kísérleteinek. Az angolszász és a germán gazd. gondolkodás között megmaradt a 19. sz. óta létező különbség. Amíg az angolszász államokban még mindig a liberális, sőt ultraliberális ~ és pol. az uralkodó irányzat, a germán államok megalkották a szociáldemokrácia, a neoliberális irányzatok és az →Egyház szociális tanítása gazd. és társad. gondolkodásának szintézisét, a →szociális piacgazdaságot. Pa.P.

Muzslay 1993:12, 40.