Magyar Katolikus Lexikon > K > Kisebb Testvérek Rendje


Kisebb Testvérek Rendje (lat. Ordo Fratrum Minorum, OFM): Assisi Szt Ferenc által alapított →koldulórend, a →ferencesek első rendje. -

I. Tört. 1. A kezdetektől 1517-ig. A ~ 1208. IV. 16: alakult, amikor Bernardo di Quintavalle és Pietro Catani, majd egy hét múlva Egidio (→Egyed, Assisi, B.) csatlakozott Ferenchez, s a kis közösség száma rövidesen 12-re emelkedett. Ferenc már ekkor fogalmazott egy rövid életszabályt az ekkor Assisi bűnbánóknak mondott közösség számára. - 1209-től járták Itáliát, és prédikáltak. Ferenc 1210-től évente 2x összegyűjtötte a →Porciunkulában a testvéreket, akiket szerzeteseknek tekintett. Kezdetben nem volt állandó lakóhelyük, kolostorokban, remeteségekben húzódtak meg, szert-okra az éppen útba eső tp-ba tértek be. A fratres minores, 'kisebb testvérek' 1217: tartották az első igazi ált. kápt-t, melyen a meglévő 10 tart. mellé (toszkanai, marchiai, milánói, Terra di Lavoro-i, pugliai, calabriai, teuton, francia, párizsi, provence-i, sp-port.) megalapították a szentföldi rtart-t, élükön a minister provincialisszal. Az 1219-i ált. kápt. alapította az aquitániai tart-t. A r. első, „hősi” korszaka 1221: zárult. Ekkor lett Ugolino bíb. a rend protektora, Assisi Illés testvér (1232-39) a 2. minister generalis, s bevezették a noviciátust. - Az ált. kápt. 1223: alapította az angliai, 1227-32: az ír, szász, aragóniai, kasztíliai és m. tart-t. A tart-ok számát 1235 k. a →hetvenkét tanítványra utalva 72-re növelték (az 1239-i római ált. kápt. 32-re csökkentette). 1263: csatolták a meglévőkhöz a bolognai és a gör. tart-okat. Ezeken belül 104 kusztódia volt 651 konventtal, 1282: 175 kusztódia 1271 konventtal. - Szt Ferenc halálakor, 1226: kb. 10 ezer kisebb testvér élt Eu-ban. A rendszeres szerz. és teol. képzést Illés testvér, Szt Ferenc 2. utóda szervezte meg, rházakat, tp-okat épített. Kemény vezetése miatt az 1239-es kápt. összehívása után maga IX. Gergely p. (ur. 1227-41) tette le tisztéről. Ez a kápt. kezdte megfogalmazni a Konstitúciók első szövegét. - Éles viták folytak az alapító által megkívánt és végrendeletében is megerősített abszolút →szegénységről, melynek megtartását a rtagok tanulmányai, a missziókba indulók ellátása stb. kérdésessé tette. A tp-ok mellett épült rházak tagjait a „konventuális” jelzővel különböztették meg. - A ~ elég gyorsan klerikális jelleget öltött. A Szt Ferenc eszményéhez ragaszkodó testvérek (zelanti, 'buzgók') remeteségekben, szétszórva éltek, visszautasítva az új életmódot. E feszültségeket Szt Bonaventura minister generalis (1257-74) igyekezett feloldani az 1239-es Konstitúciók kiegészítésével s más írásaival. Ragaszkodott az eredeti eszményekhez, ugyanakkor elvetette a „buzgók” azon követelését, hogy térjenek vissza a kezdeti életformához. Elgondolásait 1279: III. Miklós (ur. 1277-80) Exiit qui seminat, 1300: VIII. Bonifác (ur. 1294-1303) Super cathedram bullája hagyta jóvá. A II. →lyoni zsinat után alakult a →spirituálisok mozgalma, akik az abszolút szegénység hangsúlyozásával zavart és széthúzást keltettek. A kérdést V. Kelemen p. (ur. 1305-14) Exivi de paradiso dekrétuma (1312) kívánta rendezni: jóváhagyta a konventuális életformát, ugyanakkor engedelmességre, egységre és kölcsönös testvéri megértésre buzdította a tagokat. XXII. János p. (ur. 1316-34) dokumentumai is 1317-18: az egységre buzdítottak, s 1323: a Cum inter nonnullos dogmatikus konst. már tévtannak minősítette a szegénységet abszolutizáló elképzeléseket. A lényegében föloszlatott spirituális mozg. tagjai 1317-18-tól →fraticelli néven függetlenedtek Szicíliában, majd Calabriában. - 1335: a ~ r-jének 34 tart-a, 1422 rháza, 5 missziós helynöksége, 35 ezer tagja volt Eu-ban és Oroszo-tól Kínáig. Mutatkoztak azonban a hanyatlás jelei is. Okai között volt 1348-62: az eu. pestisjárvány, 1339-1453: a →százéves háború és a →nyugati egyházszakadás. -

A belső megújulás Itáliában született irányzata a Regulák pontos megtartását (lat. observantia) sürgette. Újabb remeteségek születtek, főképp Umbriában, 1415: már 34 volt, mintegy 200 remetével. A fr. obszervánsok mozgalmát, mely 1388: Mirebeau-ból indult ki, később Regularis Observantia néven hagyták jóvá. Ugyancsak fr. földön született 1412: a klarissza Corbie-i Szt Coletta reformja nyomán a →colettinák csoportja. Spo-ban és Port-ban 1390-1404: indult el az obszerváns mozg. A konstanzi zsinat felmérése szerint a rend mintegy 70 remeteségében kb. 600 ferences élt. Ők alkották a Regularis Observantia új családjának alapsejtjét. Az obszerváns irány gyors terjedése főképp Sziénai Szt Bernardin és Kapisztrán Szt János tevékenysége nyomán volt tapasztalható. Megtelepedtek Lengyo-ban, a Balkánon, Cseho-ban, és Boszniából eljutottak Mo-ra is, majd a mai Belgium területére, Íro-ba, Litvániába, Dániába, Skóciába és Angliába. Az addig egyetlen ferences r-en belül egyre inkább elkülönült az obszervánsok és a konventuálisok csoportja. IV. Sixtus p. (ur. 1471-84), volt rendi generális és konventuális, 1472: megpróbálta eltörölni az obszervánsok autonómiáját, végül egyformán kiváltságokban részesítette mind a két rendi családot. Fro-ban sikertelen kísérlet történt az obszervánsok és colettinusok egyesítésére. X. Leó p. (ur. 1513-21) ált. kápt-t hívott össze 1517 pünkösdjére Rómába. Hivatalosak voltak valamennyi csoport és irányzat képviselői. A p. döntése szerint (Ite et vos, 1517) valamennyi reformált csoportnak egyesülnie kellett. A p. a r. hivatalos pecsétjét átadta az obszervánsoknak, ezzel elismerve, hogy ők a ferences r., míg a konventuálisokat meghagyta a maguk kialakult helyzetében. Az előbbiek neve Fratres Minores v. Fratres Minores Regularis Observantiae (OFM) lett. VI. 1: Cristoforo Numai da Forli személyében megválasztották első minister generalisukat, a konventuálisok pedig Antonio Marcella de Petris da Cherso személyében 44. generálisukat. Hivatalosan tehát ekkor vált szét a ferences család két rendre: OFM (~) és OFMConv (→minoriták).

2. 1517-1897. A 16. sz: főképp fr. generális elöljárók feladatába tartozott a tart-ok struktúráinak kialakítása, a nemzetiségi problémák rendezése, s mindenekfölött az eredeti ferences szegénység megtartásának ellenőrzése. Előtérbe került ismét a magány, a remeteség, a kontempláció, a szigorú életmód értékeinek tiszt-e (→kapucinusok). A 17. sz: itáliai és sp. vezetők váltották egymást. A →reformáció, →harmincéves háború, nemzetiségi ellentétek hatását a ~ sem kerülhette el. A rtagok buzgóságának támogatására újra és újra az eredeti karizmához nyúltak vissza. 1619: L. Waddingra bízták a r. tört-ének összefoglalását és folyamatos írását (Annales Minorum). A 17. sz. végétől ismét válságjelenségek mutatkoztak: lazult a szerz. fegyelem, középszerűség uralkodott el egyes ter-eken, előtérbe kerültek a személyes érdekek és a kényelmes életmód igénye. A Konstitúció módosítására tett sikertelen kísérletek után Michelangelo Sambuca minister generalis 1663: közzétette az 1658-as toledói kápt. által előírt és a Sztszék által 1662: jóváhagyott, módosított szabálygyűjt-t (Sambucanae). Ezt sem fogadta el mindenki. A problémák továbbéltek a köv. ter-eken: szegénység (pénz), utazások, az elöljárók csekély felelősségtudata, címkórság, egyéni ambíciók, névtelen, rágalmazó levelek, egyéni kiváltságok, sorozatos aposztázia, túlzott önállóság (pl. francia v. spanyol részről) stb. Ezekhez járultak a pol. jellegű megszorító intézkedések (noviciusok, rházak számának korlátozása); Mo-on II. József (ur. 1780-90) aprólékos „sekrestye-politikája”. Ilyen állapotban érte a rendet a →francia forradalom. Ferencesek százai kerültek börtönbe, ítéltettek vérpadra, vízbefojtásra. Eu-szerte bezárták a ktorokat, Napóleon 1810. IV. 25: kelt rendeletével megszüntetett minden szerz-közösséget. Napóleon bukása után a r. 24 tartománya létezett még. XVI. Gergely p. (ur. 1831-46) Inter gravissima brevéjében maga nevezett ki minister generalist, aki erélyes kézzel próbálta visszahozni a régi fegyelmet, az alapos szellemi-lelki képzést (1842: a Capitoliumon sikertelen merényletet hajtottak végre ellene). Az 1889: megtartott ált. káptalan Luigi Canali da Parma volt bolognai tartfőn-öt választotta generálisnak, aki megnyitotta a róm. Szt Antal Koll-ot (→Antonianum), közzétette a Konstitúciókat, a ferences generálisok közül elsőként zarándokolt Palesztinába és kánoni vizitációt tartott. Elöljárósága idején a r. 82 tart-ában és 10 kusztódiájában 14.800 szerz. élt. 91 %-uk az eu. tart-ok tagja.

3. 1897-2001. Az 1895-ös ált. kápt. fő témája az obszerváns, sarutlan, v. Alcantarai Szt Péter által szigorított, reformált és recollectus irányzatok teljes rendi egységének megteremtése volt, amit XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) is sürgetett. Az ellenszavazatok száma mindössze 8-ra zsugorodott, s a kápt. kimondta az egyesülést. 1897: közzétették az új Konstitúciókat. XIII. Leó p. 1897. X. 4: Szt Ferenc ünnepén kibocsátott Felicitate quadam ap. konst-jával egy családnak nyilvánította a ~t Fratres Minores néven, megerősítette tisztében a minister generalist, és megújította a X. Leó p. által 1517: megadott kiváltságokat (Ite et vos). - 2001: a ~ jelen van mind az 5 világrészen: Afrika (Egyiptom, Kongói Dem. Közt.), Latin-Amerika (Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Mexikó, Peru), Észak-Amerika (Kanada, USA), Ázsia (Kína, Korea, Fülöp-szk., India, Indonézia, Izrael, Vietnam), Eu. (18 orsz.), Ausztrália. -

II. Misszió. A ~ 1209-1517: hihetetlen gyorsasággal terjedt el először Itáliában, majd Eu-ban, végül más világrészeken. 1217: már jelen voltak Itália nagy részében, Fr- és Spo-ban, ezt követte Dalmácia és Mo. (1219-21), Palesztina, Szíria, Konstantinápoly (1217-20) és Marokkó (1219-25). A →Szentföldi Minorita Kusztódiát az első tart. elöljáró, Illés testvér alapította (1217); határai Szíriától Egyiptomig terjedtek. A konventuálisok az Égei-tenger szigetein, Krétán és Cipruson telepedtek meg. A →bogumilok között a 14. sz: számos megtérést értek el. Az orosz vikariátus kiterjedt egész Moldvára. Korán megkezdődött a misszió Litvániában, Georgiában, Örményo-ban és Perzsiában. Leghíresebb missziójuk Mongóliát, Kínát, Turkesztánt ölelte át. Evangelizáló tevékenységük mellett diplomáciai feladatokat is teljesítettek. Montecorvinói B. János (†1328) a ferences IV. Miklós p. (ur. 1288-92) követeként 1293: Pekingben virágzó ker. közösséget hozott létre, tp-okat, rházakat épített, szem-ot a kínai klérus képzésére, lefordította a Szentírást és több lit. kv-et. A ferencesek több hullámban érkeztek Kínába, mígnem 1400 k. a Ming-dinasztia hatalomra kerülésével bezárultak előttük a kapuk. A ferences misszion-ok följegyzései, útleírásai olykor az első híradást jelentették e távoli tájak életéről. Vértanúik száma igen magas. - A 15. sz: a fr., sp. és port. ferencesek Afrikában egészen a Jóreménység fokáig megtelepedtek. Amerikába már 1493: eljutottak. D-Amerika első ferences vértanúi 1518: a mai Brazília területén haltak meg. - Új-Mexikóban (2000: Kalifornia) és D-Amerikában nagyon jelentős volt a ferences missziók hatása.

III. Iskoláik, művészetük, szentjeik, kimagasló személyiségek. A rend első isk-ját Ferenc beleegyezésével Bolognában nyitották meg, első prof-a Páduai Szt Antal lett. Illés testvér (1232-39) valamennyi tart-ban megszervezte a teol. képzést. 1236-tól ferences teol-ok kaptak katedrát az oxfordi, cambridge-i, nápolyi, dijoni egy-eken. A 13. sz. végétől valamennyi tart-ban tanítottak fil-t, grammatikát és logikát is. A rházakban kvtárak létesültek. A ferences teol-ok, term-tudósok (R. →Bacon), csillagászok, matematikusok, szentírástudósok, fil-ok jelen vannak a tud. világában. Az irod. ter-én az életrajzíró →Celanói Tamás, a költő →Jacopone da Todi, a →Fioretti összeállítója, Ugo Panziera da Prato, az építész Assisi Illés v. Giovanni Gioconda da Verona ismertebb. A képzőműv. kimagasló értékei a 13-15. sz. ferences tp-ok, freskóik és szobraik (Assisi, Padova, Velence, Ravenna, Bologna, Firenze, Parma, Arezzo, Siena, Perugia, Gubbio, Nápoly, Palermo stb.). - Ferences zeneszerző volt L. →Viadana és G. →Diruta. Az egyhzenében szigorúan követték a gregorián éneklés róm. stílusát. Ők alkalmazták a →kvadrátnotációt a gregorián kz-okban. Lit. kv-eik: Graduale Romano-Seraphicum (1924), Liber Missarum propriarum OFM (1903), Rituale Romano-Seraphicum (1929), Cantuale Romano-Seraphicum (1929). - 1450-ig 22 ferencest avattak sztté, 37-et b-gá (12 marokkói vértanú, Páduai Antal, Bonaventura, Toulouse-i Lajos, Assisi Egyed (Egidio), 6 otrantói vt., Sziénai Bernardin, Kapisztrán János, Marchiai Jakab. Duns Scotus kultuszát II. János Pál p. 1993. III. 20: hagyta jóvá. A 16. sz-tól a sztek száma 29 (közülük 19 vt.). Ismertebbek: Alcantarai Péter, Baylon Paszkál, Solanói Ferenc, Porto Maurizio-i Lénárd, Sezzei Károly, valamint a holl., →japán vértanúk, →kínai vértanúk. A 47 boldoggá avatott között 36 vértanúságot szenvedett (Nagasaki, Párizs, Mexikó). - Több pápát (IV. Miklós, V. Sándor, IV. és V. Sixtus, XIV. Kelemen), 1517-ig 28 bíb-t, 10 pátr-t, 1200 érs-et és pp-öt adott a ~ az Egyh-nak. - Teol., tud. és tört. jellegű ~-kiadványok: Bibliotheca franciscana scholastica medii aevi; Bibliotheca ascetica medii aevi; Specilegium Bonaventurianum; Analecta franciscana; Archivum franciscanum historicum folyóirat. Az Antonianum számos kiadványa közül legismertebb a Studia Antoniana. A ferences kultúrkörbe tartozik a New York-i Szt Bonaventura Egy., a Milánói Szt Szív Kat. Egy. s a Pekingben 1945: alapított Kínai Biblikus Intézet (1948 óta Hongkongban működik). Itt készült a Szentírás első teljes kínai fordítása (11 köt.). - Központi ház: 00165 Roma, Via s. Maria Mediatrice, 25.

IV. Stat. 1221-30: a testvérek száma 5-ről 10 ezerre nőtt. 1282: 1271 rházban kb. 30 ezer testvér, 1335: 1422 rházban kb. 35 ezer testvér élt. - 1384: 34 rtart-ban és vikariátusban a konventuálisoknak 1700 rháza, kb. 30 ezer testvére, az obszervánsoknak 70 rháza, 600 testvére volt. - 1517: a konventuálisoknak 40 rtart-ban kb. 1500 rháza, 25-30 ezer tagja, az obszervánsoknak 52 rtart-ban 1500 rháza, és kb. 30 ezer tagja volt. - A 20. sz. elejétől az olasz rtagok száma csökkent, É- és Latin-Amerikában viszont erős növekedésnek indult.

A rendtagok száma

              Európa       Itália    É-Amerika   Latin-Am.

1889

13.301

7351

523

681

1909

13.936

5392

1020

1600

1924

14.117

4769

1636

1708

1963

18.155

6085

4428

3963

1976: 3108 rházban, 21.798 rtag; 1994: 2725 rházban 18.204 rtag.

V. Mo-i tört. 1. A kezdetektől 1920-ig. Az első kolostort 1226 e. Esztergomban építették. 1232: már önálló rendtartományt alkottak. IV. Béla kir. (ur. 1235-70) harmadrendi ferences volt, segítette megtelepedésüket, közvetlen munkatársainak tekintette és nagy feladatokkal akarta megbízni Szt Ferenc fiait. 1270 k. a m. ferences rtart. kolostorainak száma 25 (többek közt: Esztergom, Győr, Pozsony, Sopron, Székesfehérvár, Buda, Pest, Nagyszombat, Nyitra, Eger, Sárospatak, Pécs, Zágráb, Pozsega), a 14. sz: 43. - Anjou (Toulouse-i) Szt Lajos ferences pp. szentté avatását követően I. Károly Róbert (ur. 1308-42) Lippán emeltetett ktort számukra, s fia, Lajos mellé →Lackfi Dénes személyében ferences nevelőt állított. - I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342-82) idején a ferencesek a →kunokat és a →jászokat térítették (Jászberényben: tp., ktor), térítettek a bogumilok, az ortodox szerbek, rumének és bolgárok között. Boszniában 20 ktort létesítettek. Temes és Krassó vm-ben a kir. 4 ktort emeltetett számukra (Cseri községben is). A 14. sz: több missziós állomást hoztak létre a tatárok között, missziójuk kiterjedt Moldvára is. - Elévülhetetlen érdemeket szereztek az anyanyelvi kultúra megteremtésében. Az →Ómagyar Mária-siralom vsz. ferences szerz. alkotása. A kk. magyar nyelvet őrző kódexek nagy része ferences eredetű. Ismeretlen ferences örökítette meg Szt Ferenc életét (→Jókai-kódex). - 1454: →Igali Fábián tartfőn. a Mariana Provinciát mint konventuális közösséget reformálta meg: az 1517. évi kápt-ban a prov. már az obszervánsok között van, s rövid időn belül egész Mo-ra, Erdélyre, Horváto-ra és Szlavóniára kiterjedt. Igali serkentette és számon is tartotta a testvérek írásos munkálkodását. →Temesvári Pelbárt I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) alatt a budai r. főisk-n tanított. Prédikációs kv-ei (Stellarium, Pomerium, Rosarium) Eu-szerte elterjedtek, 1526-ig 90 kiadást értek meg. Neves tanítványa, →Laskai Osvát szónok és író volt, mint →Csáti Demeter is. 1456: a →nándorfehérvári győzelemben lényeges szerepe volt az obszerváns ferences Kapisztrán (Szt) Jánosnak. Ezután indult a moldvai misszió Marchiai (Szt) Jakab vez-ével. Az Angyaloknak Nagyságos Asszonya kezdetű ősi Mária-ének (Hozsanna, 289.) szerzője 1508: →Vásárhelyi András. - A török elleni harcokban Tomori Pál érs. és hadvezér mellett számos más ferences is meghalt v. fogságba került. 1602: már csak Gyöngyös, Szeged, Szakolca és Csíksomlyó ktorai álltak. A 17. sz: bekapcsolódtak az újjáépítésbe, segítették a céhek, tehát az ipar kibontakozását, isk-kat, gyógyszertárakat nyitottak, kerteket, gyümölcsösöket telepítettek. Gregorián énekük a nemzetk. ferences hagyományokhoz igazodott. A 17. sz: terjesztették el a menzurális korálist, amely már a 15. sz: cantus fractus néven ismert. E dallamvilágot őrzi →Kájoni János Organo Missaléja (1667). A menzurális korálist a D-ném. ktorokból kiinduló új stílusú ének váltotta föl. 1769: →Kósa Jenő tartfőn. hivatalosan is előírta az új stílusú énekek gyűjt-ének használatát. A rendelkezést 1803: a rtart. határozat megerősítette, ma is érvényes a ~ ktoraiban. - 1757: a boszniai tart. magyarföldi ktoraiból alakult a →Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány. - A ~t II. József nem oszlatta föl teljesen, de tevékenységüket alaposan korlátozta. A r. kedvelt missziós ter-ét, a búcsújáró helyeket (Andocs, Máriagyűd, Csíksomlyó, Mátraverebély, Bucsuszentlászló, Szeged) betiltotta. A →jozefinizmus káros hatásának leküzdésére erős megújulási mozg. bontakozott ki. 1884: Ozorai Izidor és társai indították az ún. malackai mozgalmat a mariánusok r. fegyelmének megújítására. - A 19. sz. reformkor jeles ferences képviselője: →Albach Szaniszló, Széchenyi és Kazinczy barátja, →Gegő Elek Nicefor csángó-kutató, →Gasparich Kilit, Dank Agáp pesti házfőn. (éveken át rejtegette a tp. kriptájában a vt. Batthyány Lajos min-elnök koporsóját). - A 20. sz: részt vettek Közel- s Távol-Kelet misszionálásában is, a kínai misszió elindítása →Oslay Osvald tart. elöljáró (1928-31) érdeme (ő alapította a →Szegénygondozó Nővérek kongr-ját). -

2. A történelmi Mo. ferences tart-ai: →mariánus ferences rendtartomány (Provincia S. Mariae, konventuális, 1523), →szalvatoriánus ferences rendtartomány (Provincia Ss. Salvatoris, obszerváns, 16. sz.), →ladiszlaiták (Szt Lászlóról nev., 1661), →stefaniták (Szt Istvánról nev. Erdélyi, 1729), →Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány (1757). A szalvatoriánus és a ladiszlaita rtart. 1897: beolvadt a mariánus, ill. kapisztránus tart-ba. 1924: létrejött egy szlovákiai, ill. egy Szt Cirill és Metódról nev. zágrábi tart.

3. Tört. 1920-2000. A →trianoni béke következtében az országhatáron kívül került a mariánus tart. 29 ktorából 15, a 30 kapisztránus rházból 12. A veszteségeket csak némileg kárpótolta a két tart. létszámának erőteljes növekedése: 1950-ig a mariánus prov. létszáma 16 rházban 279-re, a kapisztránusé 27 rházban 339-re emelkedett (1922-től rendtagokat küldött É-Amerikába a kivándorolt m-ok lelkipásztori szolg-ára, →Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Kusztódia). 1950: a mariánus tart-t megszűntnek nyilvánították, a kapisztránusok 2 középisk. vezetésére kaptak engedélyt (Esztergom, Szentendre). 1989: a kapisztránus (1024 Bp., Margit krt. 23.) és a mariánus (1053 Bp., Ferenciek tere 9.) tart. újjászervezte közösségét. Az erdélyi stefanita tart. is újjáalakult. Sch.F.-K.L.Cs.

Bourchier, Thomas: De Martyrio Fratrum Ordinis Minorum Divi Francisci, de observantia, qui partim in Anglia sub Henrico VIII, partim in Belgio, partim in Hybernia passi sunt. Ingolstadtii, 1583. - Wadding, Lucas Hibernus: Annales Minorum seu trium Ordinum a S. Francisco institutorum. Vol. 1-25. Romae-Anconae, 1731-1886. - Balázsovits, Odoricus: Brevis Historia conventuum Ordinis S. Francisci Seraphici Reformatae Provinciae S. Mariae Hungariae. Posonii, 1869. - Farkas Seraphinus: Scriptores Ordinis Minorum S. P. Francisci Provinciae Hungariae reformatae nunc S. Mariae. Uo., 1879. - Kollányi Ferenc: Magyar ferenczrendiek a XVI. sz. első felében. Bp., 1898. - Szabó 1921. - Karácsonyi I-II. - Kath. Szemle 1925. (Balanyi György: Adatok a ferencrendiek tatárországi missziós működésének tört-éhez) - Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Kolozsvár, 1927. - Vargha Damján: Szt Ferenc és fiai a magyar kódexirod-ban. Bp., 1927. - Szegedi Új Nemzedék 1928. XI. 27. (Az egri ferenczrendiek 700 éve működnek Felsőmo-on) - Böle Kornél: M. ferencesek Kínában. Bp., 1929. - György 1930. - Oslay Oswald: Szabin testvér a Szeretet-Isten hőse, kínai misszion. Bp., 1934. - Sessevalle: Histoire générale de l'Ordre de St. François. 1-2. köt. Paris, 1935-37. (1517-ig) - Szegedi Friss Újság 1938. XII. 25. (Cserzy Béla: Ötszáz éve, hogy Szegeden megalapította a ferences rendet Della Marka Jakab, az első szegedi rendfőnök) - DS V:1268. - Bargellini, P.: A szienai sas. Szienai Szt Bernardin élete. Ford. Nagymányoki G. Gyöngyös, 1943. - Nagymányoki Gilbert: A ferences missziók vérrel írt tört. Bp., 1944. - Takács Ince: Assisi küldöttei. Gyöngyös, 1945. - P. Kiss István: Jeruzsálemi utazás, 1792. Róma, 1958. - Szántó Károly Konrád: A ferencesek működése Budán a XIX. sz-ban. H.n., 1964. (Dissz.) - St. Campagnola: Le origini francescane come problema storiografico. Perugia, 1974. - Weiss Mihály: Rendtartományunk nagyjaink tükrében. Provincia S. Mariae Hungariae. Várgesztes, 1974. (kz.) - DIP IV:464, 839. - M. Zene 1978. (Szigeti Kilián: Az időmértékes [menzurális] korális éneklés Mo-on) - Szigeti Kilián: A XVIII. sz. szerzetesi többszólamúság. 1979. (kz. MTA Zenetud. Int.) - Lombardi, T.: Storia del francescanismo. Padova, 1980. - Irarte, L.: Storia del francescanismo. Napoli, 1982. - Assisi Szt Ferenc művei. Ford. Balanyi Gy. Újvidék-Szeged-Csíksomlyó, 1992. - Caligueta, D. E.: Iprimi compagni di San Francesco. Padova, 1995. - Dizionario Francescano. Uo., 1995. - Puskely I:285. - AP 1995.