jeruzsálemi templom: Jahve egykori hajléka Jeruzsálemben, az áldozat bemutatásának helye. -

1. A salamoni tp. A →frigyláda, Izr. fiainak ősi szentélye hordozható, tehát nem helyhez kötött volt, mégis kialakult néhány állandó helye (→Siló, →Kirjat-Jearim, →Bétel), még mielőtt Dávid →Jeruzsálembe vitte és a városon belül egy sátorban elhelyezte (2Sám 6,12-17; vö. 7,2). Jóllehet Dávid első tp-építési terve ellenkezett a 12 törzs hagyományaival (vö. 2Sám 7,5), távolról mégis a ~ előkészítésének tekinthető az →Úr angyalának megjelenése, Arauna szérűjének megvétele (24,16-25: 50 ezüst sékelért; 1Krón 21,25: 600 arany sékelért) és egy Jahve-oltár emelése. Először a Krón szerzője (1Krón 22,1; 2Krón 3,1) nevezi Jahve hajlékának az angyal megjelenése helyét, ahol Dávid oltárt emelt. De már 2Sám 24: is igazolást kap a kir. áldozatának elfogadásával (1Krón 21,26: tűz szállt alá az égből, vö. 2Krón 7,1). Lehetséges, hogy e kultusz létesítésével kapcsolatos legenda az Izr. előtti jebuzita szentély tényleges átvételét akarta feledtetni, de a szövegből magából ez nem elemezhető ki. A 3,1 Ornán/Arauna szérűjét →Morija hegyével azonosítja, és így kapcsolatot teremt a pátr-k korával (Ter 22,2). - Arról a nagyarányú előkészítő munkáról, melyet a Krón szerzője Dávidnak tulajdonít (1Krón 22,2-19), hogy szerepét a ~ építésében kiemelje, Sám/Kir nem tesz említést. Dávid Salamonnak mondott utolsó szavaiból (1Kir 2,1-9) hiányzik a ~ építésére vonatkozó megbízás. Csak a deuteronomikus szerző tud róla (1Kir 5,17; 8,17; tőle való betoldás a 2Sám 7,13), aki Salamon egy szerződéséről is beszámolt, melynek értelmében a tíruszi →Hirám Libanonból fát szállított a ~ építéséhez (1Kir 5,15-26). Az 5,27-32 más kéztől utólag betoldott adatai (munkások) aligha származnak korabeli forrásból; későbbi elképzeléseket adnak vissza, de legalább 2 pontban megfelelhetnek a valóságnak: fabehozatal Libanonból, kvadrátkövek beszerzése Jeruzsálem környékéről. A föníciai szakemberek (→Gebál) foglalkoztatása révén a ~ építése a szír-föníciai szakrális építészettel is összekapcsolódik. - A salamoni ~nak régészeti nyomát nem lehet fölfedezni. Azon a helyen, ahol állnia kellett, vsz. a jövőben sem lesz lehetséges az ásatás, ezért megbízható eredményekre nem számíthatunk. Hogy a Salamon emelte épülettömböt körülzáró fal (7,7.12) miként viszonyult a mai falhoz, az már nem állapítható meg. Csupán azt lehet föltenni, hogy a kir. paloták és a ~ a fogság utáni helyzettől eltérően szorosan egymás mellett álltak: a fal egy darabon egyszerre mindkettőnek része volt (vö. Ez 43,7), és kapuk vezettek át közvetlenül az egyikből a másikba (2Kir 11,19). Hogy a mai szt szikla kapcsolatban volt a ~mal, azt nem vitatják, azt azonban igen, hogy a szentélynek volt-e az alapja, v. az égőáldozati oltárnak. A tp-épületről a legtöbb adat 1Kir 6: található, de sok részlet itt is homályban marad, pl. a ~ külseje, a falak szélessége, bizonyos szakkifejezések nehezen értelmezhetők, sőt későbbi kiegészítések is torzítják a képet). M. Noth a méreteket, az építőanyagokat és az alkalmazott technikát illető, szembeötlően pontos adatokat egy szóbeli építési utasításra vezeti vissza, mely a ~ építése előtti időből való volna, s melyet (a 6,37 tartalmazta feljegyzéssel együtt: az alapokat Salamon uralkodásának 4. évében rakták le és a ~ 7 év múlva lett készen) később - betoldásokkal (6,11-14.18; 22) - leírássá alakítottak volna át. Salamon ~a egy belül végig egyforma szélességű (20 könyök = kb. 9 m) - főhajóból állhatott; a 60 könyök hosszú belsőt fal zárta körül, és fából való épületelemek osztották 2 részre: a →szentek szentjére (ez egy 20 x 20 x 20 könyöknyi, kocka alakú terem volt ablak nélkül, talán lépcső vezetett föl hozzá, s fa ajtaja volt, nem függöny fedte el) és egy →szentélyre (ez 40 könyök hosszú, 30 [LXX: 25] könyök magas volt, a falait cédrus borította, a padlózata ciprusfából készült). A ~ot puhább fából készült faragványok díszítették, és belsejének fényét gazdag aranyozás emelte. A kultikus tartozékok: →illatáldozati oltár, →kerubok, →kitett kenyerek asztala, frigyláda, mécstartók (→menóra), →templomi kincs. A ~ teteje minden bizonnyal lapos volt (vö. 6,10). A fedett főépülethez K felől egy - vsz. fedetlen - előcsarnok csatlakozott; ebben álltak az oszlopok, a →Jachin és Boász (úgy, mint a hozzávetőleg ugyanabból az időből való aradi Jahve-szentélyben). Hogy az oldalfalak alkotta nyitott előcsarnok milyen lehetett, azt a Kr. e. 8. sz. Tell Tainat-i tp. mutatja. Míg belül az épület (a szentély ablakait nem tekintve; 6,4) tagolatlan volt, addig kívül 3 - vízszintes irányban futó - párkányzat vette körül. Ezekre épült az a nehezen értelmezhető (szobák v. galériák? kőből v. fából?) épületrész, mely körülfogta a ~ot (vö. 6,5-8); épp ezek miatt nehéz a salamoni ~ot hitelesen rekonstruálni. A ~tól K-re állt az előudvarban az égőáldozat oltára és a bronz medence. Salamon ~a számottevő szerkezeti változtatás nélkül Kr. e. 587-ig állt fenn, amikor is Nebukadnezár (miután előzőleg egyszer már kifosztotta, vö. 2Kir 24,13) lerombolta (25,13-17; Jer 52,17-23). 2Mak 2,4-8 mutatja, hogy a szt felszerelési tárgyak ellenség kezére kerülése később (Jer 3,16-tal ellentétben) új értelmezést kapott; Jeremiás elrejtette őket, s csak a Messiás napjaiban fognak előkerülni. -

Ezekiel próf. látomása. Az új ~ leírását, ahogy Ezekiel víziójában megjelent (Ez 40-44,3), nem szabad csupán a salamoni ~ egyszerű felidézéseként értelmezni s mintegy a Sám/Kir leírásaiból hiányzó részletek pótlásaként felfogni; de nem tekinthetjük a fogság utáni ~ építői számára készült tervnek, utasításnak sem. Amit a próf. látott, ill. amiről látomása volt, az igehirdetés tárgya (Ez 40,4; 43,10) és az új üdvösség meghirdetése, mely a szentély új rendjét tételezi föl (a ~ban a kir-ok idején elkövetett visszaélésekkel szemben: 43,8-11). A ~ban újra jelen lesz az Isten (43,1-9), és így a ~ az üdvösség forrása lesz, és az egész ország gyógyulást és életet talál benne (47,1-12). A tiszta vallási valóságot nem fogja semmiféle kir. építkezés elhomályosítani (43,7), minden profán dolog elmarad mögötte, mert fölébe emelkedik a hétköznapinak. Ezt jelzik a lépcsők: 7 vezet a külső előudvarba (40,6), 8 a belső előudvarba (40,31.34.37), 10 a közp. tp-épülethez (40,49), a szentség egyre magasabb fokának megfelelően egészen a szentek szentjéig (41,4). A részletesen leírt kapuk (egymással szimmetrikusan szemben álló fülkékkel; vö. a vaskori megiddói és gézeri kapukkal) közül a K-i kapu különös tiszteletben részesült, mert Isten dicsősége számára szolgált, mely elhagyta a ~ot (10,18), majd újra bevonult (43,1-5) rajta. A kapuk a 100 x 100 könyök nagyságú, négyzet alakú belső udvarba (40,47) vezettek, ahol az →égőáldozati oltár állt (43,13-17). Az oldalszárnyak (a papok cellái, a kamrák, az áldozat előkészítésére ill. az áldozati lakoma céljára szolgáló helyiségek: 40,17; 40,44; 42,1-14; 46,19) szorosan a főépülethez csatlakoznak, de ez a tökéletes összhang és rend egyszersmind követelményeket is jelentett (43,7). Ezekiel próf. látomása hatással lehetett a fogság utáni ~ra, ill. a →Templomtekercsben és a →Misna magyarázataiban megfogalmazott elképzelésekre. -

2. A második ~. Ezen a néven a zsidó hagyomány a fogság után, Zerubbábel idején emelt új tp-ot, ill. Heródes tp-át tartja számon, mely nem újonnan épült, hanem a még álló régi tp. teljes átépítése és fölújítása. -

a) Zerubbábel ~a. Jóllehet Cirusz perzsa kir. Kr. e. 538: engedélyezte Jeruzsálemben Jahve tp-ának újjáépítését (2Krón 36,23 = Ezd 1,2; vö. 5,15; 6,3), a munka elakadt a kezdeti föllendülés után (Kr. e. 537: Sesbaccár kormányzó visszavitte az elhurcolt szt edényeket Jeruzsálembe; a romok alól kiásták a ~ alapjait, és a szabadban újra elkezdődött az áldozatbemutatás; Ez 5,16). Még Kr. e. 520: is romhalmaz volt a ~tér (Ag 2,3), és az újjáépítést csak Aggeus és Zakariás próf. szavára folytatták (Ezd 5,1). Zerubbábel kormányzó és Józsue főpap vezette az építkezést (vö. Zak 4,9; Sir 49,11), melynek menete Aggeus próf. keltezett mondásai alapján jól követhető; Kr. e. 515 tavaszán fejeződött be (Ezd 6,15). Az új ~ a régi helyén (2,68; 5,15) és (6,3 ellenére) minden bizonnyal az eredeti méretekben épült föl. Ag 2,3 nem vonatkoztatható erre a ~ra. A perzsa pénz (Ezd 6,4) és az önkéntes adományok (2,68; Neh 7,69) lehetővé tették, hogy méltó épületet emeljenek az Istennek, de az oszlopok vsz. már nem kerültek elő, ugyanígy az elpusztult bronz medencét és ládát sem pótolták újjal. A szentélyben a régi mécstartó helyébe a hétkarú menóra került. A szentek szentje és a szentély közé most minden bizonnyal falat húztak (vö. Ez 41,3). Az ajtó elé drága →függönyt akasztottak (2Krón 3,14 a salamoni tp-ról mondja, de csak a fogság utáni ~ra érvényes, melyet a szerző maga előtt látott). A fogság után vitathatatlanul ez a ~ volt a kultikus közp., s mint ilyen a legjelentősebb. Ezt nemcsak az tanúsítja, hogy a krónikást minden érdekelte, ami rá vonatkozott, hanem az is, hogy a →Papi iratban a jeruzsálemi szentély elemeit a szt →sátor leírásához is fölhasználta (Kiv 25; 35-38), melynek terve magától Istentől való volt (25,8; 26,30). A gör. szerzők közül elsőként abderai Hekataiosz (Kr. e. 300 k.) írt a ~ról. III. Antiokhosz (→Szeleukidák) a zsidók békés magatartását azzal viszonozta, hogy hozzájárult a kultikus költségekhez, valamint a ~ javításának és bővítésének (oszlopcsarnok) költségeihez. Polübiosz (Kr. e. 2. sz.) a ~ot Jeruzsálemmel azonosította, s megemlítette, milyen pompás volt. Ezt Ariszteász levele is tanúsítja. Sir 50,1-21 úgy ecseteli Simon főpap működését Kr. e. 180 k. a ~ érdekében és a kultusz szolgálatában, ahogy a hívő nép látta és emlékezetében őrizte. A ~ kincse mohóságot ébresztett (→Heliodor); IV. Antiokhosz Kr. e. 196-194: elfoglalta, kirabolta és Zeusz-szentéllyé alakította a ~ot, de Makkabeus Júdás visszafoglalta, megtisztította és újra fölszentelte (1Mak 4,36-61; →templomszentelési ünnep). A Hasmoneusok idején a papság belső ellentétei miatt egy csoport kivált és →Kumránba költözött. Kr. u. 63: Pompeius a szentek szentjébe is bemerészkedett, de nem rabolta ki a ~ot, és a kultuszt sem szüntette be. -

b) A heródesi tp. Amikor Nagy Heródes az erődök és paloták elkészülte után a ~ megújítására is gondolt, le kellett győznie a zsidók bizalmatlanságát. Ezt azzal érte el, hogy a szükséges pénzt, még mielőtt Kr. e. 19: a közp. épület átépítésébe fogott volna, előteremtette. A kultikus hagyománytisztelet a szentek szentje és a szentély bővítését nem tette lehetővé, így csak az előcsarnokot lehetett megnagyobbítani: 100 x 20 könyök alapterületű lett, 100 könyök magas homlokzattal. Oldalt szintén körül lehetett építeni, sőt felső emeleteket is szabad volt rá húzni. A tetőn arany nyársakat helyeztek el, védekezésül a madarak ellen, nehogy bepiszkítsák. A szt kerületet (→tiszta és tisztátalan) újrarendezték: szétválasztották a papok, a férfiak és a nők udvarára. Gör. és lat. feliratok (1871: egész táblát találtak; 1935: további töredék került felszínre) halálbüntetés terhe alatt figyelmeztették a nem zsidókat, nehogy belépjenek a számukra tilos kultikus részekbe (vö. ApCsel 21,27-31). A hellén városok agorájának, a róm. városok forumának szerepét Jeruzsálemben az oszlopcsarnok (Jn 10,23; Ap Csel 3,11; 5,12) által körülzárt és mindenki számára nyitva álló tér töltötte be a ~ előtt (ez volt a pogányok udvara). Építése igen nagy erőfeszítéseket kívánt meg: 3 oldalról alapépítményre volt szükség; az al-Haram as-Sarifot körülvevő fal (siratófal, a ~ párkánya, Salamon istállói) még ma is látható. Jeruzsálem alsóvárosából föld alatti folyosók vezettek föl a ~térre, a Ny-i lakónegyedet 2 hídon át lehetett megközelíteni. ÉNy-on az Antonia-vár nem annyira védte a ~ot, inkább megfigyelőhelyül szolgált. A díszítésében Heródes tekintettel volt a zsidók vallásos érzületére, de egy arany sas a homlokzaton megütközést keltett, mert esetleg Zeuszt is fölidézhette. A fő munkálatok kb. 10 év alatt befejeződtek, így föl is lehetett a ~ot szentelni, de a sétányon még Kr. u. 62-64: Albinus procurator idején is folytatódott a munka (vö. Jn 2,20). Alighogy használatba vették a második ~ot, már áldozatul is esett a Jeruzsálemet elfoglaló róm. légióknak: romhalmazzá vált. Josephus Flavius, aki még látta a ~ot, 2 fejezetet szentelt leírásának, mely helyenként aligha mentes a túlzásoktól. Hogy a ~ megújítására vonatkozó tervek (→Templomtekercs), melyek vsz. a kumráni körből kerültek ki, a heródesi terv ellenében készültek v. korábbiak-e, annak eldöntését csak a szöveg teljes kiadása és módszeres feldolgozása után lehet majd megkísérelni. A Kr. u. 2. sz: a Misna egyik része egy 3. ~ számára fogalmazta meg az eszményi tervet. A kumráni réztekercs szerint a ~ kincsének rejtekhelye a régi ~ környéke. A zsidó vallási gyakorlatban a ~ határozta meg az →ima irányát. Pénzérméken és a zsinagógákban a ~ homlokzatának v. fölszerelési tárgyainak képe emlékeztetett az első helyen álló jeruzsálemi szentélyre, de egyszersmind újjáépítése vágyát is ébren tartotta, melyért a Tizennyolc imádságban (→Semone eszré) könyörögtek. -

Ikgr. A ~ az egyhatyáknál az Egyh. előképe. A ker. tp-ok méretezésénél, tér-tagolásánál, anyagválasztásánál és berendezésénél figyelembe vették a ~ot (a →Hagia Szophia méretarányai, az aacheni Palota-kpna alaprajza, a →Sixtusi kápolna méretei a ~ szentélyének méreteit követik): a gyertyatartók a menórára, a szenteltvíztartók az →érctengerre utalhatnak; a tp-ok előtt szabadon fölállított két oszlop a Jachin és Boász emléke lehet (Bécs, Borromei Szt Károly-tp. előtt). - A ~ első ábrázolásai →Bar Kohba pénzén (Kr. u. 132-135) és a Dura Europosz-i zsinagógában (Kr. u. 245.) láthatók. A 11. sz-tól a Templom-hegyen az →iszlám által 687-691: épített →Szikla Mecset centrális kupolával fedett épülete lett a ~ ábrázolásának mintája (vö. a köv. képtípusokkal: Jézus bemutatása a tp-ban, Mária tp-ba vitele, eljegyzése stb.). **

Kirschbaum IV:255. - BL:830. - Kroll 1993.