🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > függöny
következő 🡲

függöny, kárpit (lat. velum): Az ÓSz-ben a szt →sátorban és a fogság utáni Templomban két ~ volt: az egyik az előudvar és a sátor, ill. Tp. között (Kiv 26,36; 40,33 stb.), a másik a szentély és a →szentek szentje között (26,31-35; 40,21 stb.). Az elsőnek nem volt kultikus jelentősége; a másodikat, mely négy színű volt a →négy elemre utalva, bizonyos alkalmakkor meghintették az áldozati állat vérével. - Josephus Flavius szerint a szentély kapujáról „tarka hímzésű, földig érő, gyönyörű szövésű babiloni ~ csüngött alá káprázatos kék, fehér, skarlát és bíbor színekben. Ez a ~ a világegyetemet jelképezte: a skarlát a tüzet, a fehér a földet, a kék a levegőt, a bíbor a tengert; két anyag [tűz és föld] a színével, a másik kettő az eredetével, mert az előbbit [levegő] a föld, az utóbbit [bíbor] a tenger hozza létre. Az egész hímzés a menny képét ábrázolta az állatkör kivételével.” (ZsidHáb. V. 4,5) Több egzegéta úgy véli, hogy ez volt az, mely Jézus halálakor fölülről az aljáig kettéhasadt (Mt 27,51). Mások arra hivatkoznak, hogy a nép számára csak a külső ~ kettéhasadása szolgálhatott jelül. A Zsid 6,19 kétségtelenül a belső ~re vonatkozik; a 9,3 kifejezetten a második ~t említi; ugyanígy a 10,20 esetében is a belső ~re kell gondolnunk, amelyen (= Krisztus testén) át az út a szentélybe vezet, Krisztus áldozata révén jut el a mennyei szentélybe. **

BL:464. - Kroll 1993:178.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.