Magyar Katolikus Lexikon > I > istenek


istenek: a kultúrák és politeista vallások mitikus lényei (→mítosz, →monoteizmus, →többistenhit). - I. 1. A Szentírás szerint az egy-Istenről szóló →kinyilatkoztatás olyan népek gyűrűjében hangzott el, akik →pogányok, tehát nem ateisták (istentagadók) voltak (→ateizmus). Fölismerték, hogy a világ dolgainak szépsége, harmóniája és rendje nem embertől, hanem az embert felülmúló, transzcendens valóságtól való (vö. Bölcs 13,1-9; Róm 1,18-21). Épp mivel e valóság minden szempontból messze fölülmúlja az embert, a teremtmény a saját erejéből nem képes megismerni. Ez viszont nem csökkenti az ember vágyát és törekvését, hogy fogalmat és képet alkothasson róla. - Az ~ kultuszában tehát két, látszólag egymásnak ellentmondó motívum húzódik meg. Egyrészt a minden népnél és kultúrában megtalálható ~ tisztelete bizonyítja, hogy az →ember alapjában a végtelenre teremtett lény, értelmének kutatása, megismerési vágya messze meghaladja önmaga szűk világát (→istenkeresés). Másrészt bizonyítja, hogy ez a kutatás és megismerési vágy az önmagát kinyilatkoztató Isten nélkül csak részigazságokba torkollhat. Izr. és később a ker-ek sorsát alapvetően meghatározta, hogy ők ismerték az egyetlen, mindenütt jelenlévő, mindent magában foglaló, de mindent felül is múló, ábrázolhatatlan, egyetlen teremtménnyel sem jelképezhető, személyes →Istent. -

2. A vallástörténet tanúsága szerint az ~et halhatatlanoknak tartották, ugyanakkor sebezhetőknek, akik egymásnak tudnak ártani. Megkülönböztették őket a szellemektől; ez utóbbiak elmosódottak, nincs határozott egyedi és személyes vonásuk, sem kiterjedt hatalmuk. A legfőbb lénnyel szemben az ~ feltűnő emberi vonásokat mutatnak, ezért az ~et képszerűen is ábrázolják (a legfőbb Istenséget nem). Az ~nek vannak rossz tulajdonságaik is, lehet őket befolyásolni v. kijátszani, s legtöbbször nem is mások, mint a term. erőinek megszemélyesítései és az élet egyes köreinek patrónusai. - Kultuszukban bizonyos módon rejtve van az egyistenhit. Pl. az emberéhez nagyon hasonló érzelmeik és indulataik vannak, ami azt mutatja, hogy az ~ világa valójában nem lép túl az emberén, tiszteletük egyetlen, az ember fölött álló valóságra, egyetlen erőre, hatalomra, teremtő tevékenységre irányul. Ez a valóság túl homályos és ismeretlen ahhoz, hogy kapcsolatba lehessen lépni vele, ezért van szükség az ~re, akik mintegy „részesednek” egyetlen istenség hatalmából. Ezen kívül az ~et valójában együttesen, összességükben tisztelték, egyikük tiszt-ét sem merték elhanyagolni, még akkor sem, ha egyes ~et előnyben részesítettek másokhoz képest, ami szintén burkolt egyistenhitre mutat. - A →politeizmus különben is csak a fejlettebb műveltségekben jelentkezik, ahol már megvan az életnek, a társad-nak és a munkának valamilyen fokozatos beosztása. Az ilyen hit kialakításába belejátszik a műveltségek és a vallások találkozása és sok más tényező. Velük együtt szaporodnak a kultuszhelyek, a szert-ok és az ábrázolások. -

II. ~ az egyes kultúrákban. 1. Az asszír-babiloni mitológiában: Anu az ég istene; Asur a legfőbb Nap- és hadisten; Baál, Bél a Föld istene; Belit és Istár a termékenység és szerelem istennői; Davkina a bölcseség; Ea az alvilág és a vizek istene; Enlil a Föld és levegő ura; Marduk a Hold-, Nap- és égisten; Nergal az alvilági hatalmak; Nindar, Ningirsu, Ninurta a harc istenei; Ramman-Adad az égiháború és hadak istene; Samas a világosságot és igazságot adó Napisten; Sin a Holdisten; Tammuz a tavasz istene. - 2. Egyiptomban: Amon a Holdisten; Anubis a holtakat az alvilágba kísérő sakálfejű isten; Atum a hajnalpír istene; Basi a tavasz; Hathor a termékenység istennője; Horus a mindent teremtő, fenntartó és rendező, karvalyfejű isten; Isis a termőföld istene; Neit a szerelem istennője; Osiris a természet teremtő erejének istene; Ptah a világot alkotó isten; a Napisten; Sekhmet az emberiséget büntető és pusztító istennő; Thoth a bölcsesség és a titkos tudományok istene és a Hold ura. - 3. Föníciában és Karthagóban: Astarte a szerelem; Baalat a lét és elmúlás; Baaltis a termékenység istennője; Baal a világosság; Gebal a tavasz; Moloch a tűz istene. - 4. A germánoknál: Baldur a világosság istene; Donar/Thor a mennydörgés istene, az óriások legyőzője; Freia a szépség és a szerelem istennője; Frigga a termékenység istennője, Wodan hitvese; Loki a tűzisten, Wodan ellenfele; Nerthus a földanya, a termékenység istennője; Odin/Wodan az atyaisten, a szélvihar, a háború és a halál főistene; Tiu/Zin/Tyr a háború istene; Hel a halottak birodalmának úrnője. A Walhalla Odin palotája, ide kerülnek a csatákban elesett hősök; a Walkürok amazonok, akik a hősöket a Walhallába kísérik. - 5. A görögöknél: a) főistenek: Zeusz az ős indogermán fényisten, Kronosz és Rhea fia, az Olümposz királya, az istenek és a világ ura, jelvénye a sas és a villám; Aphrodité a női szépség és a szerelem istennője, Zeusznak a tenger habjából született leánya; Apollón a Nap és a világosság istene, Zeusz fia; Arész a harc istene, Zeusz és Héra fia; Artemisz a Hold és a vadászat istennője, Apollón ikernővére; Démétér az anyaföld és a termékenység istennője; Dionüsziosz a Föld termő erejének és a szőlőművelésnek az istene, Zeusz és Szemele fia; Gaia a Föld istennője, a termékenység ősforrása; Hádész az alvilág istene; Hephaisztosz a tűz megszemélyesítője, a kovácsok és ötvösök istene, az alvilág sánta kovácsa; Héra az ég és a tiszta házasság istennője, Kronosz és Rhea leánya, Zeusz hitvese; Hermész a kereskedelem istene, szárnyas lábakkal és kígyós pálcával ábrázolják, Zeusz és Maia fia, a holtak lelkét ő kíséri az alvilágba; Hesztia a házi tűzhely istennője, jelképe a szent tűz; Pallasz Athéné a bölcsesség és művészet istennője; Perszephoné az alvilág istene; Poszeidón a tenger istene, a hajózás védője; Uranosz az ég megszemélyesítője, Gaia hitvese, a Titánok és Küklopszok atyja. - b) félistenek: Aiolosz a szél; Aszklépiosz a gyógyítás istene, szentélyeiben alvás útján gyógyít; Ate a büntető végzet istennője; Diomedész harcisten, Arész fia; Eosz a hajnal; Hébé az ifjúság istennője, Zeusz és Héra leánya; Hekaté Hold-istennő; Héliosz Napisten, Hyperion titán fia; Héraklész nemzeti félisten, Zeusz és Alkmené fia; Heszperosz a nyugati égtáj; Hübrisz az elbizakodottság istene; Hügieia az egészség istennője, Aszklépiosz lánya; Hümen a házasságkötés istene, Apollón és Aphrodité fia, szárnyas koszorús ifjú, kezében nászfáklya; Hüpnosz az álom megszemélyesítője, az éjszaka (Nüx) fia, a halál (Thanatosz) ikertestvére; Irisz a szivárvány istennője; Karpo az aratás; Kétó a viharos tenger istene; Nemeszisz a bosszúálló igazság istennője; Nereusz tengeristen, a Nereidák atyja; Niké a győzelem istennője; Oneirosz az álomkép megszemélyesítője; Pán pásztoristen, az erdők és hegyek vidám lakója, a hétágú síp feltalálója; Phorküsz a viharos tenger; Peitho az egyetértés istene; Szeléné a Hold istennője; Telephorosz a betegek; Thallo a virágzás; Thanatosz a halál istene; Themisz a világrend örök törvényeinek istennője, Uranosz és Gaia leánya, jelvénye a mérleg; Tüché a szerencsés véletlenek istennője. - c) istencsoportok: Erünniszek, fúriák, a lelkiismeretfurdalás és a bűnhődés megszemélyesítői: Alekto, akinek soha nincs nyugta, Megaira a mérges asszony, Tiszophoné a bosszúálló asszony. - Eumenidák, jóakaró istennők. - Gorgók, a tengeristenek leányai: Eurgale, Meusza, Sztheno. - Graiák: Deinó a félelem, Enüo a borzalom, Pephredo a rettegés megszemélyesítője. - Hekatonkheirek, a százkezűek: Briareosz, Gügesz, Kottosz. - Heszperidák, az éjszaka (Heszperosz) leányai: Aigle a pompázó, Arehtusza a patakzó, Erütheia a pirosló, Heszperia az alkonyuló. - Khariszok, gráciák, a kellem és a báj istennői: Aglaia a csillogás, Euphroszüné a jókedv, Thaleia a szerencse istennője. - Küklopszok, egyszemű óriások: Agresz, Brontesz, Szteropesz. - Moirák, a sors istennői: Klothó, aki az ember életfonalának fonását elkezdi, Lacheszisz tovább fonja, Atroposz elvágja. - Múzsák, a tudományok és művészetek istennői: Klió a történetírás, Erátó a szerelmi dal, Euterpé a lírai költészet, Kalliopé a hősköltészet, Melpomené a tragédia, Polühümneia a himnusz, Terpszichoré a tánc, Thalia a vígjáték, Uránia a csillagászat múzsája. - Nimfák, a hegyek, fák, vizek, tengerek bájos, ifjú tündérei. - Szirének, madártestű nők, énekükkel magukhoz csalják, majd felfalják a hajósokat. - Titánok, óriások: Hüperion, Iapetosz, Koiosz, Kreiosz, Kronosz, Okeanosz.

- 6. A hinduizmusban: Agni a tűzisten; Brahma a teremtő főisten; Indra az istenek királya, a legfőbb isten; Isvara, az Úr, az Erő, az Akarat megszemélyesítője; Jama a halál; Kumara a harc istene; Laksmi a szerelem istennője; Marutok a vihar istene; Párvati istenanya, a rombolás és átalakulás istennője; Prákriti a világegyetem női megszemélyesítője; Rudra a vihar istene; Siva a romboló és megújító isten; Sri a szerelem istennője; Surja Napisten; Szaraszvati a bölcsesség istennője; Trimurti Brahma, Visnu és Siva háromsága; Urita a fellegek istene; Vaju szélisten; Varuna a vizek, a Hold és a törvény ura; Visnu a fenntartó isten. - 7. Kisázsiában: Attis a tavasz istene; Kübelé a termékenység istennője; Tesub főisten, az ég, a vihar istene. - 8. A perzsáknál: Ahaszaviszta a világrend istene; Ahuramazda/Ormuzd főisten, az élet és világosság forrása; Amertatat a halhatatlanság; Angramanjus/Ahrimán a sötétség és gonoszág; Harvatat az egészség; Hauma a mámor; Ksathravarja az uralom istene; Mithrasz Napisten a fényesség; Rasnu az igazság; Spenta-armati a jámborság istene. - 9. A rómaiaknál: a) főistenek: Bacchus a bor, jókedv, mulatás istene; Ceres a termés és a mezei munka védő istennője; Diana a nők segítője, a szüzesség, vadászat és Hold istennője, Jupiter (Zeusz) és Létó leánya, Apollo testvére; Janus az évszakok és hónapok istene; Juno az anyák, a házasélet és államrend istennője, Jupiter felesége; Jupiter az ég királya, a természet és az erkölcsi rend irányítója, a latin főisten, Saturnus és Ops fia, jelvénye a sas és a villám; Mars a harc istene, Jupiter és Juno fia; Mercurius a kereskedelem istene, isteni hírnök; Minerva a művészet és tudomány istennője; Neptunus a tenger istene, a vizek és tavak védője, jelvénye a háromágú szigony; Phöbus/Apollo Napisten és a művészet; Pluto az alvilág istene; Proserpina az alvilág istennője, Ceres lánya; Rhaea földanya, a termékenység; Venus a szépség és a szerelem; Vesta a házi tűzhely istennője; Vulcanus a kovácsok és ötvösök istene. - b) félistenek: Amor, Mars és Venus fia, a szerelem istene; Aurora a hajnal; Discordia a viszálykodás, a harc és veszekedés megszemélyesítője; Faunus a természet istene; Flora a megtermékenyülés és a természet istennője; Saturnus a vetés; Silvanus az erdők, legelők, nyájak istene.

III. Ikgr. Az ókori ~ a kk. ker. műv-ében negatív jelképek lettek. Pl. Venusból a világ hiúságok úrnője, Hadesz a →Krisztus pokolraszállása képeken az alvilág megjelenítője, - A bálványimádás legyőzését ábrázoló képeken az ~ a pogányság képviselői.  **

Carli-Escobedo, Giulio: Enciclopedia della Mitologia. Milano, 1964.