Magyar Katolikus Lexikon > I > indiai lelkiség


indiai lelkiség: az indiai szubkontinensen alakult, s legalább bizonyos ideig nagyobb területen élt vallások (→hinduizmus, →buddhizmus) teológiai, filozófiai és aszketikus hagyományait magában foglaló gyűjtőfogalom. - Nem része az ~nek az →iszlám, a kereszténység és a →zoroasztrizmus, melyek →Indiában ma is elterjedtek, de nem ott keletkeztek. Ugyanígy nem szokás az ~hez sorolni az indiai törzsek lelkiségét sem, melyet a Ny nem ismer eléggé, jóllehet az amerikai →indiánokéhoz hasonlóan komoly értékeket hordoz. - Az így körülhatárolt spiritualitás elsősorban misztikus hagyományokra épül, a tárgyszerű, rituális, fil. hagyományokat mellőzi. Nem rendelkezik közös szt iratokkal, kinyilatkoztatással, de még közös imaformákkal és aszketikus gyakorlatokkal sem. Sajátos gondolkodásmódja mégis képes a lelkiség heterogén elemeit egységbe fogni. - Az ~ közös vonása, hogy a világ metafizikai státusát sokkal kevésbé értékeli, mint pl. a kerség. Az ~ szerint a →világ, beleértve mindent, ami az ember számára elérhető, a →létből keveset v. egyáltalán semmit sem birtokol, ezért az abszolút lét, Isten kedvéért teljesen le kell mondani róla. Ebből egy egyértelmű szellemiesítő tendencia bontakozik ki: a „minden-egység” ismerete és belső megvalósulása, amiről az ~ beszél, mindig szellemi egység, amely magába emel minden nem szellemi jelenséget. Csak erről az átszellemiesítő álláspontról lehetséges megfogalmazni a kijelentést: „minden egyenlő”, s válik érthetővé a személytelenné válás, a „jelenségek feloldódása” felé való törekvés. A „mi" átélése, a →személyt meghaladó, elvont valóság fontosabb, mint a személyiség és az egyéni öntudat; a múlttal (tört-mel) és jövővel szembeni közömbösség mögött a mindig jelenlévő lét nyugalma áll. Ugyanígy az ellentétes pólusokban, az intuitív mind-mind képletben való gondolkodás fölényben van a logikusan lépkedő, racionális vagy-vagy képletekben, ellentétekben és dedukcióban való gondolkodással szemben. Ezért a szubjektivitás, tapasztalat, „megvalósítás”, gyakorlat (azaz meditáció és aszkézis) több, mint az objektivitás, dogma, spekuláció és elméletek. Az ellentétes pólusokban való gondolkodásból következik, hogy nincs világos különbség Isten és a teremtés között, hanem a szellem felsőbbsége elegyíti őket. Buddha annyira hangsúlyozta a tapasztalatot s a fenti értelemben vett megvalósítást és gyakorlatot, hogy egyetlen világos kijelentést sem mondott Istenről, és a metafizikai kérdéseket megválaszolatlanul hagyta. Az ~ egyik ágában, a jinizmusban az átszellemesítésnek olyan szélsőséges formája él, mely szerint az anyagvilág minden részecskéje egy szellem-részecskéhez (monaszhoz) tartozik, amit tisztelni kell. - E lelkiségfogalom vsz. az indiai, elsősorban hindu fil. felértékelésének vonulatába tartozik, amit viszont a reformer hinduk hatása alatt álló eu. indológusok kutatásai alapoztak meg. E szerzők szembeállítják az ~et a Ny-i →materializmussal, hangsúlyozva azt a lelki-erkölcsi erőt, mellyel az ~ ellenállt az angliai gyarmatosítás és az erős Ny-i befolyás asszimilációs törekvéseinek. **

Schütz 1993:150.