Magyar Katolikus Lexikon > H > hitvita


hitvita: 1. →disputa. - 2. különböző egyházak, vallásfelekezetek v. szekták közötti, azokon belüli viták, véleménycserék szóban v. írásban. Többnyire egyes dogmák, vallásos szert-ok, szokások, hagyományok v. nézetek kérdéseiben alakultak ki. A ~k hangja gyakran gúnyos, szatirikus, olykor szenvedélyes v. személyeskedve támadó. A kerség ~inak első virágkora a 2-4. sz., amikor az egyhatyák előbb a kiliasztikus eszmék (→kiliazmus), majd a →donatisták és az →ariánusok ellen polemizáltak. A műfaj 2. virágkora a 11-12. sz., amikor a g.kel. és a lat. ker. egyh. teol-ai folytattak dogmatikai vitákat. A reneszánsz korban vált újra nagy jelentőségűvé a ~. Előbb a humanista és a skolasztikus szemlélet csapott össze (többek között →Erasmus Biblia-kommentárjai nyomán), később a reformáció nagy egyéniségei (→Luther, →Melanchthon, →Zwingli, →Kálvin, →Beza, Bullinger) és követőik ~ztak részint egymással, részint a kat-okkal. Fro-ban a →hugenották és a kat-ok, majd a katolicizmuson belül a →janzenisták és a pápa-pártiak közt zajlott le éles vita. Angliában az anglikanizmus és a puritanizmus, majd a puritanizmuson belüli áramlatok folytattak ~kat. Mo-on az 1550-1650 közötti időszak a ~k fénykora, fő képviselőik: →Dévai Bíró Mátyás, →Melius Juhász Péter, →Dávid Ferenc, Magyari István, Alvinczi Péter, →Pécsváradi Péter, →Pázmány Péter, →Balásfi Tamás, →Sámbár Mátyás. Bi.I.

Bitskey István: ~k tüzében. Bp., 1978.