Magyar Katolikus Lexikon > D > disputa


disputa (lat. 'megbeszélés'): 1. az →egyetemi oktatás sajátos módszere főként a teológiai és filozófiai karon. Isk. keretek között a tanár felügyelete mellett zajlott szigorú szabályok szerint. A defendens (védő) által előadott tétel igazságát egy obiiciens (ellenfél) megtámadta, majd szigorúan szillogisztikus formákban vitatták. A végeredményt a tanár fogalmazta meg. Az ünnepélyes ~n egy tanár terjesztette elő a tételt, s bárki vitába szállhatott vele. A kk-ban a vizsgáknak legtöbbször ~ formája volt. A →szillogizmushoz való ragaszkodás magában rejtette a tárgyi valóságtól elszakadó szőrszálhasogatás veszedelmét. A könyvnyomtatás előtti korban a ~nak igen nagy szerepe volt a pontos, tudományos gondolkodásra nevelésben. - 2. Ikgr. Képszerű ábrázolásán a ~ tárgya a résztvevők között v. fölött jelenik meg (pl. az Eucharisztia Raffaello freskóján a Vat. Signatura stanzájában, 1509-11). Az ellenreform. idején a kat. tanítás megjelenítésének lett formája a ~. Rokon műfaj a →dialógus és a →Sacra Conversazione. B.P.

NCE XII:862. - Kirschbaum I:508. - Sachs 1980:98.