🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > Dávid
következő 🡲

Dávid, David (Neamț m., Moldva, Ro.): falu a Moldvába jobbról beömlő Valea Mare-patak völgyében, Borgovántól É-ra. - Régebben Scheiának is nevezték. A 17. sz. végén v. a 18. sz: keletkezett. 1792: említik először. 1844: lakói egy forrás szerint "jövevény és csángó magyarok, kik mind tudnak magyarul." A 19. sz. derekán népének jelentős része elköltözött. Fatp-uk a 19. sz. vége felé épülhetett. A 19. sz: Talpa, 1902 óta Borgován filiája. H.P.

Jerney 1851:171. - Lahovari III:60. - Domokos 1987:577.

Dávid (Betlehem, Júdea, Kr. e. 11. sz.-Kr. e. 965): Júda és Izrael királya (ur. Kr. e. 1004-965), Izáj legkisebb fia. - Először Saul fegyverhordozójaként említik, aki azért vette magához, mert ~ legyőzte Góliátot. Utóbb féltékeny lett rá, s elfogatása elől ~ elmenekült. Saul halála után Hebronban Júda kir-ává kenték; hosszú harcok után Izr-ben is kir. Elfoglalta a jebuzitáktól Sion várát és környékét; ez lett Jeruzsálem, ~ városa. Egyesítette az önálló és egymással is harcoló törzseket, meghódította a kánaáni városáll-okat. Az Úr ládáját Jeruzsálembe vitette, előkészítette egy közp. sztély építését, népszámlálást tartatott és állandó hadsereget hozott létre, Izr. É-i törzseinek lázadását leverte, a Jordán Ny-i vidékét meghódította, Edom és Arám élére helytartókat rendelt. Moábot adófizetővé tette, Ammont bekebelezte, Tirusszal baráti viszonyt tartott. Elcsábította katonája, Urija feleségét, Batsebát, majd Uriját megölette. Fiai viszályában Absalom megölte Amnónt, sőt ~ ellen is föllázadt, akinek hadvezére, Joáb megölte. Még életében kitört a küzdelem az uralomért, végül Batsebától szül. fia, Salamon követte a trónon. ~ volt az egységes Izr. megalapítója; a hagyomány a nagy uralkodó mellett a vallásos költőt is tiszteli benne. ~nak tulajdonítják Saul és Jonatán (2Sám 1,19-27), Ábner (3,33) siratóénekét, és egy sor zsoltárt. - Ikgr. A ker. műv-ben Krisztus előképeként tisztelik. A korai kk. kv-festészetében ~ot mint kir. énekest és zsoltárost ábrázolták, kir. ruhában, hangszerrel, többnyire hárfával. Legtöbbször a Zsolt kv-ében szerepel, zenészek és táncosok társaságában, olykor ~ maga is táncol. A 12. sz: a monumentális műv-ben is föltűnt mint trónon ülő kir., hárfával, mellette Batseba (Krisztus és az Egyh. előképe). Krisztus ősei között jogarral és hárfával áll, de előfordul a próf-k soraiban is; a →kilenc hős között harcosként képviseli az ÓSz-et. A 16. sz-tól a mesterdalnokok védősztje, s mint a zene patrónusát sokszor megmintázták barokk orgonaszekrényeken. A reneszánsz idején a Góliátot legyőző ifjú pásztor ábrázolása került előtérbe. E formájában ~ a firenzei polgárság hatalmának lett a jelképe, ezért a 15. sz: ismételten ábrázolták (Donatello, 1430; Verrocchio 1470; Pollaiuolo 1470). A pásztorfiú egy övet, ágyékkötőt, ókori páncélt visel v. teljesen ruhátlan. Michelangelo (Firenze, Akadémia, 1501-04) a harc előtt, Bernini (Róma, Villa Borghese, 1619) harc közben mintázta meg. - Életének jeleneteit már az óker. korban ábrázolták; képsor látható a dura-europoszi zsinagógában (245-256). A legkorábbi ker. ciklus Egyiptomban, Bawit 3-as sz. kpnájában látható. A kk-ban zsoltár-illusztrációkon, a reneszánsztól freskókon, szobrokon és szőnyegeken láthatók a Szentírásból ismert jelenetek. - Góliáttal vívott harca Krisztus sátán fölötti győzelmének előképe; ~ tornya (Én 4,4) a kk-ban Mária-szimbólum lett. - Ü.: dec. 29. - Attrib-ai: pásztorbot, parittya és kő, kard, lábánál v. kezében Góliát feje. - Élete megtalálható a Debreceni-kódexben, miséjét már a Pray-kódex emlegeti. Számos későbbi misekv-ünkben is előfordul. Megtalálható az üdvösségtört-et, ill. Jézus családfáját ábrázoló kk. freskóinkon, a próf-k karában szárnyasoltárainkon: Berzenke (1450, Szépműv. Múz.) Hervartó (1460), Jánosháza (1480), Liptószentmária (1450), Mateóc (1450). - A musica sacra patrónusaként ábrázolják barokk tp-aink kórusképei. Így Nova orgonakarzatának Dorffmeister freskóján. ~ neve beleszövődött az aprósztek legendájába és népi hagyományvilágába is. Országszerte ismeretes hiedelem szerint a holdban ~ kir. hegedül, Cecília meg táncol. Kárbament, elveszett v. kölcsönadott, de vissza nem került dologra mondja a szegedi nép: elhidegülte Szt Dávid. Így is: Elírta Szt Dávid, el is magyarázta. **

Kirschbaum I:477. - Bálint I:110. - Sachs 1980:92. - BL:249.

Dávid, Szaloniki, Szt (*Mezopotámia, 450 k.): szerzetes. - Szalonikiben 3 évig egy mandulafán élt, később uo. szerz. a Szt Theodorosz és Merkuriosz ktorban. Dorotheosz érs. megbízásából I. Justinianus cs-tól kérte, hogy a prefektúrát a Szerémségből Szalonikibe helyezze át. Életr-át 720 k. írták meg. Ereklyéit a 13. sz. óta Párizsban őrzik. - Ü.: jún. 26. **

LThK III:180.

Dávid, Galván Bermudes, Szt (Guadalajara, Mexikó, Jalisco áll. 1881. jan. 29.-Guadalajara, 1915. jan. 30.): pap, tanár, vértanú. - A guadalajarai szeminárium teol. tanára volt. Fiatal korában atyja mellett cipészként dolgozott. Papként a cipészek megsegítésére egyes-et szervezett. A házasság szentségét védve oltalmába vett egy leányt, akit egy nős katona akart felelségül venni. Ez bosszúból, amikor egy fegyveres összecsapás után ~ sebesült katonákat látott el, elfogatta és kivégeztette. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk

Dávid, Roldán Lara, Szt (Chalchihuites, Mexikó, Zacatecas áll., 1902. márc. 2.-Chalchihuites, 1926. aug. 15.): munkás, vértanú. - Atyja korán meghalt, fiatalabb testvérei nevelésében ~ lett anyja támasza. Vasműben kapott munkát, munkatársai, elöljárói nagyon becsülték. Az Actio Catholica ifjúsági tagozatában tevékenyen részt vett és segített plnosa, Batis Szt Lajos gondjai megoldásában. Az üldözés idején barátjával, Emmánuel Moralesszel és unokaöccsével, Szalvátor Larával együtt fogták el, s ugyanott végezték ki, ahol kevéssel előbb a plnosát és Emmánuelt. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk

Dávid, Uribe Velasco, Szt (Buenavista de Cuéllar, Mexikó, Guerrero áll. 1889. dec. 29.-San José Vistahermosa, Morelos áll., 1927. ápr. 12.): plébános, vértanú. - A chilapai egyhm. papjává sztelték, Igualában lett plnos. A vidék különösen is a szabadkőművesek, a prot-ok és különféle szekták hatalmában volt. Amikor elfogták, felkínálták neki, hogy ha elfogadja az áll. rendelkezéseit, az alapítandó szakadár egyházban pp-ké teszik. ~ ezt elutasította, ezért lelőtték. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk

Dávid, OSB (†1150): apát. - II. Béla nevezte ki, látszólag a szabad apátválasztásnak ellentmondó módon. Első éveiben a villámcsapástól leégett famennyezetes tp-ot bőv. és díszítette. 1137: szentelte föl Felicián esztergomi érs. a győri, a váci és a veszprémi pp. és a kir. jelenlétében. A tp-ból megmaradt egy hurkolt oszlopkötegtöredék és egy karcsú kereszt alaprajzú pillérköteg, ami arra utal, hogy a tp. boltozás nélkül, nyitott fedélszékkel épült. Vsz. a hajdani kútház része, az 1994: szenteltvíztartónak használt vörösmárvány medence szintén ~ idejében készült. Bőv. a monostort, emléke a kerengő Ny-i oldalában föltárt dongaboltozatos helyiség alsó része. Az altemplom korábbi padlószintjét 1130-50: mélyítették. - ~ idejében a monostor sok adományt kapott. II. Béla 1137: a tp. szentelésekor, András remete valamivel később falvakat és szolgákat adott. 1146: ~ sógornője, Színes úrnő az apátságra hagyta somogyi birtokát, Fulco hospes szintén Pannonhalma javára végrendelkezett. - ~ idejében gyakran megfordult Pannonhalmán erbanus, egy ismeretlen nemzetiségű, vsz. bencés szerz., aki a gör. és lat. nyelvben és fil-ban jártas volt. Elkészítette Pannonhalma számára Maximus Confessor és Damaszkuszi Szt János műveinek lat. ford-át. Előszavában kiemeli Pannonhalma vez. szerepét a m. bencés monostorok fölött, dicséri kvtárát és vendégszeretetét. A ford. Ny-i ktorokba is eljutott, Párizsban Petrus Lombardus is használta. - A monostor scriptoriumában fogalmazták az 1. mo-i magánokl-eket. II. Béla innen kért egy bencést "kancelláriája" vez-ére. Vsz. ugyanitt készült Szt Imre legendája is. H.S.

Pannonhalmi Szle 1926:46. (Zalán Menyhért: Árpád-kori m. vonatkozású kz-ok az osztrák ktorok kézirattárában) - Műv-tört. Értes. 1959:101. - Levárdy Ferenc: Pannonhalma építéstört. II. - Műemlékvédelem 1963:195. (Gyürky-Gergelyffy-Sedlmayer: A pannonhalmi kerengő és kolostorudvar helyreállítása) - ItK 1966:140. (Boronkai Iván: Cerbanus Maximus Confessor- és Iohannes Damascenus-fordítása)

Dávid Ferenc (Kolozsvár, Kolozs vm., 1520 k.-Déva, 1579. nov. 15.): az unitárius egyház alapítója. - Isk-it Kolozsvárt kezdte, egyh. szolg. után 1545. X: a wittenbergai, 1547: a frankfurti (Odera m.), 1548. I: ismét a wittenbergai egy-en tanult. 1551 elején Besztercén rektor, 1552: péterfalvi plnos; lutheránus lett, s az év végétől Kolozsvárt rektor. 1555: Nagyszebenben prédikátor, 1556: első pap Kolozsvárt, kb. 1557. II: a m. lutheránusok pp-e. 1559 tavaszán kálvinista lett, s a ppségről lemondott. 1564. IV: János Zsigmond fejed. kinevezte a m. kálvinisták első pp-évé, s udvari papjává. Az antitrinitárius írók tanulmányozása után 1565: az ap. hitvallás értelmében nyilatkozott a Szentháromságról. 1566: →Blandrata György hatására antitrinitárius lett. 1568: megalapította a dávidisták (→unitáriusok) csoportját, akik elvetették Krisztus istenségét és csak mint közbenjáró megváltót, messiást és bírót tisztelték. Báthory István fejed. 1571: udvari papságát megszüntette, ezután csak az unitáriusok pp-e maradt, ezt a erdélyi ogy. 1576: törvényesítette. 1578. III: elfogták. - Az Erdélyben, Angliában és az USA-ban élő dávidisták hozták létre a zsidózó unitáriusok csoportját, ezekből alakult a →szombatosok szektája. ~ emlékének ápolására egyh-a 1885: megalapította a ~ Egyletet. - Fm: Cathechismus ecclesiorum Dei in natione Hungarica per Transsylvaniam. Kolozsvár, 1566. - Rövid magyarázat. Uo., 1567. - A szentírásnak fundamentumából vött magyarázat. Uo., 1568. - Az egy Atya Istennek. Uo., 1571. 88

Pap Domokos: ~ életr-a. Bp., 1912. - Tóth György: ~, az unit vallás megalapítójának emlékezete. Uo., 1929. - Botár Imre: A vallásszabadság és ~. Uo., 1929. - Iván László: ~ arca a szellemtud. lélektan tükrében. Uo., 1935. - Benczédi Pál: ~ vallása. Uo., 1939. - Zoványi 1940. I:94. - Zoványi 1977:134.

Dávid István, túrócszentpéteri és isztebnei (Alsókubin, Árva vm., 1838. júl. 11.-Bp., 1928. febr. 10.): gimnáziumi tanár. - 1857: éretts. Besztercebányán, 1857-61: a bécsi egy-en klassz. filol-t tanult. 1861. XI. 1: Pozsonyban a kir. kat. főgimn. h., 1862. VI. 1-1863. IX. 1: r. tanára, azután a bpi V. ker. főgimn. tanára. Gimn. tanulók részére írt gör., lat. nyelvi olvasókv-et, példatárakat, gör. és lat. klasszikusok magyarázatokkal ellátott ford-részleteket, zsebszótárakat m. és ném. nyelven. - Fm: Lat. olvasó- és gyakorlókv. Bp., 1885. (6. kiad. 1891) - Gör. nyelvtan. (Alak- és mondattan) Uo., 1887. - M-lat. zsebszótár. Némethy Gézával. Uo., 1888. - Xenophon Memorabiliáinak teljes szótára. Fodor Gyulával. Uo., 1888. - Lat-m. zsebszótár. Uo., 1889. 88

Szinnyei II:654. - Irodt. 1928:118. (*júl. 16.) - Gulyás V:326.

Dávid László (Kézdivásárhely, Háromszék vm., 1907. aug. 17.-1992): nagyprépost. - 1913-25: Kézdivásárhelyen el. isk., ill. gimn. tanuló, 1925: Rómában a CGH növendéke, a Gregoriána egy-en 1932: teol. dr., közben 1931. X. 25: pappá sztelték. - 1932: Besztercén, 1933: Brassóban, 1934: Kolozsvárt kp., 1935: uo. hittanár, 1936: főisk. lelkész. 1940: Kolozsvárt, ill. Gyulafehérvárt teol. tanár. 1941-44: az egyhm. szórványgondozási irányítója, 1945: a csíksomlyói tanítóképző mb. ig-ja, 1946. IX. 20: Gyulafehérvárt. ppi titkár. - 1951. VII. 26: ppi titkárként letartóztatták; 1952. X. 22: 19 é. ítélték; Déván, 1952. III-tól Bukarestben, IV-tól Zsilaván; XI-től Felsőbányán, 1954. IX: Nagyváradon; 1956. XII-től Nagyenyeden; 1958: Pitestiben, 1960: Désen, 1962-64: Szamosújvárott raboskodott; 1964. VII. 30: amnesztiával szabadult. - 1966: fogarasi, 1973: gyulafehérvári plnos, knk., nagyprép. 1977-84: a kolozsovári Szt Mihály-tp. plnosa. - 1934: Brassóban a Kolping egyes. ig., a Kat. Nőszöv. egyh. tanácsadója. - Az Erdélyi Tudósító, Erdélyi Isk., Vasárnap, Hitel, Jóbarát állandó cikkírója, az utóbbiban 1935: a Mária Kongr. rovat. szerk. 1936 k. Az Apostol, Szatmárnémetiben 1936. I-XII: a Szív c. hetilap. társszerk. Ku.P.

Gulyás V:335. - Monoki 1941:169. - CGH Kat. 1968. - Virt 1991:140.

Dávid Pál, felistáli (Felistál, Pozsony vm., 1573.-Sümeg, 1633. jan. 19.): megyéspüspök. - Gyermekkorában prot. volt. A költészet- és szónoklattant Bécsben végezte, ahonnan 1594. VII. 16: lett a CGH növ-e. 1600. IV. 7: tért haza, pappá szent. 1608: nyitrai olvasóknk., ludányi apát, 1611: szkalkai apát, s mint ilyen vett részt a nagyszombati zsin-on. 1611-25: aradi prép. Kir. kinevezéssel 1610: tinnini cpp., 1620: részt vett a besztercebányai gyűlésen. 1625. III. 25: pécsi cpp., 1626: pozsonyi prép.II. Ferdinánd 1628. VII. 18: áthelyezte váci mpp-nek (addigi kisebb javadalmait is megtarthatta). 1630. X. 25: veszprémi mpp. és kir. tanácsos. 1631. X. 6: erősítette meg VIII. Orbán. - A tinnini szék 1630-34: üres, utóda itt 1634. VI. 26: Ivánczy János, a pécsi széken 1628. VII. 18: és a vácin 1630. X. 25: Draskovich György, a veszprémin 1633. II. 1: Lippay György. T.E.

Schem. Qu. 1857:26. (51.); 1940:8. (53.) - Mendlik 1864:63. (1625-28: pécsi pp.); 74. (1628-30: váci pp.; 50. (64.) (1630: veszprémi pp.) - Gams 1873:423. (49.) (1610-30: tinnini pp.); 377. (51.) (1625. I. 25-1628. VII. 18: pécsi pp.); 384. (53.) (1628. VI. 3-1630. X. 24: váci pp.); 387. (69.) (1630. X. 24-†1632: veszprémi pp.) - Lakatos 1881:35. - Wagner 1896:178. (1625. III. 26: pécsi, 1628. VII. 3: váci pp., †1635) - Schem. S-K-S. 1902:10. (1610-34: tinnini pp.) - Schem. Vesp. 1916:XX. (65.) - Veress II:7. - Eubel IV:337. (1610 előtt tinnini pp.); 356. (1628. VII. 18: váci pp.); 366. (1631. X. 6: veszprémi pp.) - Chobot II:566. - Bedy 1938:402. - Pfeiffer 1987:21.

Dávid Zsigmond, nemes (†Németalföld, 1747. aug.): brigadéros, a fr-sp., valamint a lengy. és az osztr. örökösödési háború hőse. - Kat. papokat adó m. család hivatásos katona tagja. A Rákóczi-szabharcban lovaskapitány: 1711: Lengyo-ban, 1712: fr. emigrációban. Kapitány a Versailles-, 1716: a Ráttky-, 1720: a Bercsényi-huszárezredben. 1727: őrnagy, 1733: alezr., 1735: az Esterházy-huszárezredben. Kitüntették a Szent Lajos-renddel. 1743: Esterházy Bálint József hősi halálát követően utódaként ezredtulajd., 1747: brigadéros. Hősi halált halt. Z.J.


Dávid, Galván Bermudes, Szt (Guadalajara, Mexikó, Jalisco állam, 1881. jan. 29.–Guadalajara, 1915. jan. 30.): pap, tanár, vértanú. – A guadalajarai szem. teol. tanára volt. Fiatal korában atyja mellett cipészként dolg., papként a cipészek megsegítésére egyes-et szervezett. A házasság szentségét védve oltalmába vett egy leányt, akit egy nős katona akart feleségül venni. Ez bosszúból, amikor egy fegyveres összecsapás után ~ sebesült katonákat látott el, elfogatta és kivégeztette. – II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk

Dávid, Roldán Lara, Szt (Chalchihuites, Mexikó, Zacatecas állam, 1902. márc. 2.–Chalchihuites, 1926. aug. 15.): munkás, vértanú. – Atyja korán meghalt, fiatalabb testvérei nevelésében ő lett anyja támasza. Vasműben kapott munkát, munkatársai, elöljárói nagyon becsülték. Részt vett az Actio Catholica ifj. tagozatában, és segített plnosa, Batis Szt Lajos gondjai megoldásában. Az üldözés idején barátjával, Emmanuel Moralesszel és unokaöccsével, Szalvátor Larával együtt fogták el, s uo. végezték ki, ahol kevéssel előbb a plnosát és Emmanuelt. – II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk

Dávid, Uribe Velasco, Szt (Buenavista de Cuéllar, Mexikó, Guerrero állam, 1889. dec. 29.–San José Vistahermosa, Morelos állam, 1927. ápr. 12.): plébános, vértanú. – A chilapai egyhm. papjává sztelték, Igualában lett plnos. A vidék különösen is a szabadkőművesek, a prot-ok és különféle szekták hatalmában volt. Amikor elfogták, felkínálták neki, hogy ha elfogadja az áll. rendelkezéseit, az alapítandó szakadár egyházban pp-ké teszik. ~ ez elutasította, ezért lelőtték. – II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: avatta sztté. →mexikói vértanúk

Dávid Katalin (Szeged, Csongrád vm., 1923. aug. 16.–): művészettörténész. – Erdélyi örmény családban született. 1948: a szegedi tudegy-en végzett. 1948: a bpi Szépműv. Múz. tud. munk. Megalapította a Műv-tört. Dokumentációs Közp-ot, melynek 1951–65: vez-je. 1966: a M. Nemz. Múz. tud. főmunk., 1969–94: nyugdíjazásáig az Egyh. Gyűjt-ek Szakbiz-ának vez-je. 1978–99: ikgr-t és tipológiát tanított a Pázmány Péter Hittud. Akad. lev. tagozatán. 1997: a M. Műv. Akad., 2003: a Szt István Tud. Akad. tagja. Tel Avivban létrehozta a Nahum Goldman Múz. magyar kiállítását. – Esztétikából, művtört-ből és kk. régészetből drált. – 2003: Stephanus-díjat, 2004: a Szt Adalbert kitüntetés nagyérmét kapta. 1951–61: a Művészettört. Dokumentációs Közp. évkv-e, 1971–: a Mai m. műv., 1973–: a Műelemzés sorozat szerk-je. – M: Courbet. Bp., 1953. – Van Gogh. Bp., 1957. (4. kiad. 1973) (A műv. kiskvtára 4.) – Van Gogh vál. levelei. Vál., ford. Bp., 1964. (4. kiad. 2006) (A műv-tört. forrásai) – Chagall. Bp., 1966. (3. kiad. 1976) (A műv. kiskvtára 6.) – Moore. Bp., 1968. (2. kiad. 1973) (Uaz 24.) – Massaccio. Bp., 1972. (Uaz 67.) – Az Árpád-kor Csanád vm. műv. topográfiája. Bp., 1974. (Műv-tört. füzetek 7.) – Mo., Lengyo. A barátság ezer éve. Összeáll. többekkel. Bp–Varsó, 1978. (2. kiad. 1979) – Anna Margit. Bp., 1980. (Corvina műterem) – M. egyh. gyűjt-ek kincsei. Uo., 1981. (ném. és ang. Uo., 1982) – Veszprém, Egyhm. Gyűjt. Uo., 1987. (TKMK 294.) – Kalocsai érs. kincstár. Bp., 1988. – A megváltás tipológiája. Uo., 1996. – Hetedhét ország meséi. Szerk. Szeged, 2000. – A teremtett világ misztériuma. Bibliai jelképek kézikv-e. Bp., 2002. (2. kiad. 2002) – A kereszt mint jel és ereklye az Árpád-kori Mo-on. Bp., 2003. (Haza a magasban 8.) – A római Santa Maria Maggiore 5. sz. úsz-i mozaikjainak ikgr-ja az Efezusi Zsinat tükrében. Bp., 2005. (A Szt István Tud. Akad. székfoglaló előadásai 10.) – Róma. Bp., 2006. – Kerség és kultúra. Bp., 2006. – Mózes. Bp., 2006. – A szép teol-ja, mint a műv. érték megközelítésének módszere. Bp., 2006. **

ÚE 2004. V. 2.

Dávid László (Kézdivásárhely, Háromszék vm., 1907. aug. 17.–Kolozsvár, 1992. aug. 20.): plébános, kanonok. – A gimn-ot Kézdivásárhelyen, a teol-t 1925–32: Rómában a CGH növ-eként végezte. 1931. X. 25: sztelték pappá, drált. –1932: Besztercén, 1933: Brassóban, 1934: Kolozsváron kp. 1935: uitt hittanár, a Báthory-Apor Szem. pref-a, 1940: teol. tanára. 1945: Csíksomlyón a tanítóképző ig-ja. 1946: Gyulafehérváron ppi titkár. 1951–64: börtönben. 1966: Fogarason, 1973: Gyulafehérváron plnos, nagyprépost. 1977: a kolozsvári Szt Mihály pléb. plnosa és kolozs-dobokai főesp. F.S.

Ferenczi 2009:220.

Dávid Rozália M. Philotea SZINT (Heves, Heves vm., 1910. febr. 22.–Miskolc, 1974. dec. 23.): szerzetesnő. – Tanítóképzőt végzett. 1931. IX. 4: Esztergomban lépett a szatmári irgalmas nővérek r-jébe, fog-át 1935. VII. 23: uitt tette. 1948-ig Kapuváron népisk. tanítónő. – 1950 u. Miskolcon a rokonainál élt. r.k.

Dávid Viktória Heliodora, KN (Makó, Csanád vm., 1898. febr. 24.–Makó, 1971. szept. 7.): szerzetesnő. – Zsámbékon, 1927. V. 1: lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1930. I. 7: tette. Pécsett betegápoló. – A szétszóratás után 1950 őszétől Szegeden, 1959. VI. 7-től a gyóni szoc. otthonban élt. r.k.

Dávid Xavér Ferenc Pál OFM (Rábahídvég, Vas vm., 1915. ápr. 28.–Bp., 1994. dec. 20.): szerzetes áldozópap. – 1933. VIII. 26: lépett a mariánus rtart-ba, 1937. VIII. 28: szerz. fog. tett, 1938. VII. 3: pappá szent. Búcsúszentlászlón kp. és hitokt., 1939: Bpen hittanár, 1941: Andocson hitszónok, Nagykanizsán kp. és hitokt., 1943: Búcsúszetlászlón kp. és hitokt., 1944: Sümegen, 1947: Székesfehérvárt hitszónok és hitokt., 1948: Pápán, 1949: Kapuvárt hitszónok. – Szombathelyen 1935: az Ifjúság ferences lap belmunk. 88

Schem. OFMMar 1949:109., 1995:52. – Viczián 1995:177. (621.) – Diós 1999:38. (2040.)

Dávid Zoltán (Bp., 1923. júl. 17.–Bp. 1996. aug. 10.): történetíró, népesedéskutató, levéltáros. – A Piar. Gimn. után jogi tanulm-okat folytatott a PPTE-en, itt 1948: drált. Első munkahelyéről, a Parlamenti Könyvtárból politikai okok miatt kellett távoznia. 1950: az Orsz. Levtárba került „filmellenőrként”, majd a térkép- és tervgyűjt. referense lett; a 16–18. sz. népesedés- és gazd. tört-re vonatkozó összeírásokról átfogó ismereteket szerzett. 1956: a levtár forr. biz-ának egyik vez-je. 1958: a KSH Könyvtárában dolg. 1958: a frissen induló Történeti Statisztikai Közlemények – 1960: Évkönyv – szerkbiz-ának titkára. 1964: idejének javát a tud. munkának szentelhette a KSH tört. stat. kutatócsop-jában, melynek később vez-je lett. 1960-as években a MTA tört. demográfiai munkabiz-ának titkára, a M. Közgazd. Társ. stat. szako-ának tagja. 1971: a KSH szaklevéltárának megszervezője, majd első ig-ja; kialakította az intézmény gyűjtőkörét, megalkotta működési szabályzatát. 1970-es években az ELTE Tört. Segédtudományi Tanszékén a tört. demográfia módszertanáról tartott előadásokat. Részt vett a MKL előkészítő munkálataiban. 1983: nyugalomba vonult. A rendszerváltás után a magyar–szlovák államközi tárgyalások demográfiai koll-ának tagja, a Szt László Akad. egyik védnöke. – 1992: Fényes Elek emlékéremmel tüntették ki; korábban megkapta a Kalazanci Szt József érmet. Egész életében a mság sorskérdései foglalkoztatták. Érdeklődésének középpontjában népünk múltjának és jelenének számszerűen mérhető témakörei álltak. Kitűnő érzékkel állapította meg az egyes felmérések forrásértékét. A különböző tört. kútfők megszólaltatásakor mindig arra törekedett, hogy belőlük a lehető legpontosabb eredményekre jusson, becsléseit igyekezett józan keretek között tartani. Első nagy hatású tanulm-át az 171520. é. összeírásról készítette. Sokoldalú elemzés után vonta le azt a következtetést, hogy Mo. népessége a 18. sz. elején mintegy 3,54 millió lélek lehetett, azaz a tör. kor népesedési mérlege korántsem annyira negatív, mint azt vélték. Dányi Dezsővel közrebocsátotta az 1784/87-es első mo-i népszámlálásból akkor feltalálható megyék teljes anyagát. A szintén II. József által elrendelt kataszteri felmérés ált. bemutatása mellett egy-egy dolgozatban külön is szólt annak Veszprém m. végrehajtásáról, elemezte jászkiséri és Bihar m. részletező adatait. Településtört-i monográfiákba írt cikkei, melyek Hajdúdorog, Sarkad, Hajdúhadház és Hajdúszoboszló egykori lakosait veszik számba, módszertani szempontból jelentősek. Önálló köt-ben dolgozta fel a veszprémi ppség 17471748-as canonica visitatiojának jegyzőkönyvét. Közétette az 1850. é. erdélyi népszámlálást. Külön tanulm-t írt a székelyek számának megbecsülésére. A kivételes forrásértékű 1598-as házösszeírást tartalmazó könyve halála után jelent meg. Új elméletet állított fel a mo-i városfejlődésről, maradandót alkotott a járványtört. ter-én. – Munkásságának másik fő vonulatát a Kárpát-medence nemzetiségi összetételében beálló újkori változásokról, ill. a világba szétszóródott m-ok létszámáról szóló írások teszik ki. Bátran, de a valóság talaján állva módosította a szomszédos országok népszámlálásaiban a m-okról közölt adatokat. Másfelől óvott a hazai nemzetiségek létszámának eltúlzásától. – 1992 vége és 1996 júliusa között 24 (esetenként 3–4 folytatásban közölt), főleg modern témákat taglaló munkája látott napvilágot, egyebek mellett a Magyar Szemle, a Hitel, a Valóság, a Régió, a Dimenziók és a Magyar Élet c. folyóir-ban. A valóság iránti feltétlen tisztelete íratta meg vele „Hány millió a tizenötmillió?” c. tanulm-t, melyben az Illyés Gyula által 25 évvel korábban felrepített és publicisztikai szinten sokáig emlegetett értékkel szemben 14 millió főben határozta meg az 1993 k. a világ országaiban élő, s az általa adott meghatározás kívánalmainak megfelelő m-ok számát. Világosan látta, hogy fogy a m-ság, de hitt a nemzet önmegújító erejében, s bízott az erkölcsi rend helyreállásában, miközben sürgette az ehhez szükséges háttér megteremtésének fontosságát, s hangsúlyozta az egyh-ak vez. szerepét az összefogásban. – M: A tört. stat. forrásai. Szerk. Kovacsics József. Bp., 1957:145. (Az 1715–20. évi összeírás.) – Az első mo-i népszámlálás. Dányi Dezsővel. Uo., 1960. – A családok nagysága és összetétele a veszprémi ppség területén 1747–1748. Uo., 1973. – Az első m. nyelvű leíró stat. T. Polónyi Nórával. Uo., 1980. – Magyar Szemle, 1993/4:419; 5:526; 6/ 754; 7/651. (Körbetekintés.); 1995/1:62, 2/179, 3/305. (Országjárás. Népesedési helyzetkép az 1990. évi népszámlálás alapján.) – Az 1850. évi erdélyi népszámlálás. Uo., 1994. – A Központi Statisztikai Hivatal Történeti Demográfiai Füzetei 16 (1997), 7–74. (A székelyek száma 1567–1992.) – Az 1598. évi házösszeírás. Uo., 2001. D. G.

Levéltári Szemle 1996/4:69. (Kápolnai Iván: ~ 1923–1996.) – Statisztikai Szemle 74/11:958. (Jeney Andrásné, Dr. ~ 1923–1996.) – Nyelvünk és kultúránk 96 (1996):85. (Szörényi László: Búcsú ~tól.) – Korunk 1997/9:92. (Dávid Géza: Egy m. demográfus.) – Levéltári Közlemények 69/1–2 (1998):265. (Sz. G. J.: ~ születésének 75. évf-jára.) – Ungarn-Jahrbuch 23 (1998) 451: (Adalbert Toth: ~.).

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.