🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Melanchthon
következő 🡲

Melanchthon (eredetileg Schwarzerd), Philipp (Bretten, Kurpfalz, 1497. febr. 16.-Wittenberg, 1560. ápr. 19.): humanista, reformátor, →Luther munkatársa. - 1. Élete. 1509-14: Heidelbergben és Tübingenben tanult. 1518: a gör. nyelv tanára a wittenbergi egy-en, 1519: a szentírástud. baccalaureusa. 1520: megnősült, 4 gyermeke született. 1527: visitator (az ev. egyhközs-ek és isk-k látogatója). 1529: részt vett a marburgi dispután. Megfogalmazta az →ágostai hitvallást, de az 1530-i ogy-en idegkimerültség miatt nem volt jelen annak felolvasásánál. Luthert gyakran helyettesítette távollétében a biblikus előadásokon, ám javaslatát, hogy menjen át a teol. tanszékre, elutasította. - 1540: kényszerítették, hogy részt vegyen Hesseni Fülöp bigámikus (második, érvénytelen házassága) lakodalmán, amibe ~ majdnem belehalt. 1548-tól kiéleződtek az ellentétei →Flacius Illyricussal és a „gnesiolutheránusokkal”. Lutherhez hasonlóan a wittenbergi vártp-ban temették el. - 2. Művei. ~ fontosnak tartotta, hogy a teológusok is rendelkezzenek klasszikus műveltséggel, ezért ném-re ford. az ókori gör. és lat. szerzők műveit és kommentárt írt hozzájuk, bár Arisztotelész tekintélyét csak a fil. területén ismerte el. A gör. egyhatyák közül elsősorban Nazianzoszi Szt Gergelyt, a latinok közül Szt Ágostont és Jeromost ford. és kommentálta. Az általa szorgalmazott isk-reform szempontjából korszakalkotók voltak gör. és lat. grammatika, retorika, logika tankv-ei. Biblia-kommentárjai közül a Római levélhez írt vsz. lutheri ihletésű. ~ legkiválóbb műve a Loci communes (1521-35; 1555; 1538: Jonas Justus ford. ném-re). Ez az első „szisztematikus” ev. teológia, mely a Róm alapján magyarázza a teol. fogalmakat. Az ágostai hitvallás, a Confessio 1529/30, az Apologia (a kat. Refutatio-val szemben) és a Confessio Augustana variata, 1540 (különösen az úrvacsora kérdésében történt módosításokkal) tekinthető legmaradandóbb művének. -

3. Tanítását általában békülékenység jellemzi (a szabad akarat, úrvacsora és más kérdésekben igyekezett középutat találni), ám korának valláspol. körülményei nem kedveztek álláspontjának. ~ Luther mellett lett „teológus”. A Bibliát annyira tisztelte, hogy elvetette a kopernikuszi világképet (noha őt név szerint nem említi, ahol pedig igen, ott tiszteletteljesen). Ezen kritikáját később enyhítette. ~ szerint a „pápások” összetévesztik a lényeget (Isten Igéjét) az eszközökkel: „adiaphora”. Ebből származik 7 tévedésük: 1. A bűnök bocsánatát tettekkel lehet kiérdemelni; 2. Ha a szertartások ehhez nem is elegendők, Istennek különösen kedve telik bennük; 3. Isten műve helyébe állítják a szerzetesi élet és nőtlenség állítólagos tökéletességét; 4. Bűnnek és az Egyh-tól való szakadásnak tekintik, ha ezt valaki nem tartja be; 5. Ezáltal a kereszténységből visszaesnek a zsidóságba, mert a törvénytől várják a megigazulást; 6. A püspökök alaptalanul vindikálják maguknak a jogot, hogy az általuk kieszelt cselekedeteket (mise mint áldozat, szentségimádás stb.) törvény formájában előírják; 7. Minden viszály és szakadás abból származik, hogy ezeket a tetteket kötelezőnek tartják (vö. F. W. Kantzenbach: Auskunft über Ph. M. München, 1980:45.). - 4. ~ viszonya Lutherhez. ~ mintegy 28 évig működött Lutherrel és Luther mellett. Ahogyan teol-ját Luther ihlette, úgy ~ humanista műveltsége és nyelvtudása hozzájárult Luther biblikus tevékenységének kialakulásához. ~ gör. nyelvű elmarasztaló levelet írt 1525: Joachim Camerarius barátjának Luther házasságkötése alk., amelyre nem volt hivatalos. Luther ugyan túl kíméletesnek találta az ágostai hitvallást (különösen a halottas-misék és a pápaság kérdésében), de az Apologiáról azt vallotta, hogy túltesz minden egyháztanítón, még Ágostonon is. A Loci communes Luther szerint a Szentírás mellett a legkiválóbb kv. ~ a Luther felett (az egyetem nevében) mondott gyászbeszédét 2Kir 2,12-vel kezdte: „Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!” - M: Melanchthonis Opera quae supersunt omnia. Kiad. Carl Gottlieb Bretschneider-Heinrich Ernst Bindseil. 1-28. köt. Halle-Braunschweig, 1834-60; Frankfurt/M., 1963-. R.Z.

Troeltsch, Ernst: Vernunft u. Offenbarung bei Johann Gerhard u. M. 1891. - Kawerau, Gustav: Die Versuche, M. zur kath. Kirche zurückzuführen. 1902. - Elliger, Walter: P. M. Göttingen, 1961. - Luther u. M. Kiad. Vilmos Vajta. Göttingen-Philadelphia, 1961. - Kovács, Endre: M. u. Ungarn. Berlin (DDR), 1963. - Elliger, Walter: Der junge M. zwischen Humanismus u. Reformation. Göttingen, 1967-69. - Dankanits Ádám: 16. sz. olvasmányok. Bukarest, 1974. - Kasper, Walter: Das Kirchenverständnis der Confessio Augustana. Regensburg, 1980. - Katzenbach, Friedrich Wilhelm: Auskunft über P. M. München, 1980. - Zeitschrift für. Kath. Theologie 1980:102. (Siegfried Wiedenhofer: Zum kath. M-bild im 19. u. 20. Jahrhundert) - Keveházi Katalin: M. és a Wittenbergben tanult magyarok az 1550-es évektől 1587-ig. Adalékok M. mo-i recepciójának első évszázadához. Szeged, 1986. - Humanismus u. Wittenberger Reformation. Emlékkv. M. születésének 500. évford-jára. Leipzig, 1997. - Briefe für Europa. Levelek Eu-nak. Nemzetk. vándorkiáll. ~ születésének 500. évford-ja alk. Bretten-Bp., 1997. - Buzogány Dezső: M. úrvacsoratana levelei alapján. Debrecen-Bp., 1998-99. (Erdélyi Ref. Egyhtört. Füzetek 1.)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.