hangoltság (ném. Stimmung): a →létre mint egészre való irányulás. Heidegger óta divatos kifejezés. Léttani tartalma van, a lét-értelmezés (→hermeneutika) kulcsszava. - Az embernek azt az „alap-meghatározottságát” (ném. Grundbefindlichkeit) fejezi ki, amely minden egyéni magatartást megalapozó „egzisztenciál”. A fogalom kialakulását elősegítette →Scheler fölismerése: nemcsak elméleti fölismeréseink vannak, hanem olyan alap-értékek és alap-érdekek is, amelyek magát az értést is megalapozzák (épp ezért figyelembevételük nem jelent irracionalizmust). A fogalom gyökere sokkal messzebbre vezethető vissza: gondoljunk a →szív szentírási fogalmára, amelynek ismeretelméleti jelentése van, v. arra, hogy Szt Ágostonnál a szeretetnek igazság-megragadó szerepe is van. Ezen a nyomon jár →Pascal és →Kierkegaard is, akik szintén elégedetlenek a megismerésnek a „racionális” körére való leszűkítésével; már Szt Tamás antropológiájában is megfogalmazódott az ismeret és a szabadság egymásra-irányultsága. Heidegger után a ~ fogalmából nőtt ki a fil. és teol. hermeneutika (→szentírásmagyarázat), amely olyan, jelenségtanilag (→fenomenológia) is alátámasztott antropológia kíván lenni, mely elvezet a tört. (a „világ”) „értési struktúrájának” föltárásához, s amely olyan „előzetes értést” (ném. Vorverständnis) jelent, amely segít a kinyilatkoztatás igazságainak befogadásában is. Cs.I.

LThK IX:1083.