Magyar Katolikus Lexikon > S > Scheler


Scheler, Max (München, Bajoro., 1874. aug. 22.-Frankfurt am Main, 1928. máj. 19.): filozófus, egyetemi tanár. - 1919-28: egy. tanár Kölnben, majd élete végén Frankfurtban. Mivel tanszékét elveszítette, különböző előadásokon adta elő nézeteit. Módszerével →Husserl fenomenológiájának alapgondolatát követi (részleteiben eltér tőle), ez pedig a Husserl-féle redukció, mely ~ szerint az emberi szellemet definiálja. Ez az elv nem vezethető le az élővilág fokozataiból és fejlődéséből, kívül áll mindazon, amit életnek nevezünk. Az embert önmagából kell megértenünk, nem pedig más élőlényekéhez hasonló magatartásából. Ezen álláspont következtében szokás ~t a modern filozófiai antropológia megalapítójának tekinteni. - Etikájában →Kant etikáját bírálja, formalistának, szubjektívnek, racionalistának, abszolutistának és rigoristának tartja. Ezzel ~ szembeállítja az emocionális szféra szerepének fontosságát az érték és értékrend szempontjából, valamint a konkrét individuum és a pillanat fontosságát. Az érték nem csak a megismerő és cselekvő szubjektumtól függ. Az értéknek objektívnek kell lennie. A vallással, kinyilatkoztatással és kereszténységgel kapcsolatban változtatta álláspontját. Meghatározó hatással volt a 20. sz. fil. antropológia fejlődésére (többek között Keresztről nev. Szt Terézia Benedictára [Edith Stein]; ~ről írta dri munkáját Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál p.). - Legismertebb művei: Die Stellung des Menschen im Kosmos. Frankfurt, 1928. (m-ul: Az ember helye a kozmoszban. Ford. Csatár Péter. Bp., 1995) - Der Formalismus in der Ethik und die materiale Wertethik. (in Jahrbuch für Philosophie und phänomenologische Forschung. I, 2. 1913:405.) (m-ul: A formalizmus az etikában és a materiális értéketika. Ford. Berényi Gábor. Bp., 1979) R.Z.

Berky Imre: Sch. bölcselete. Szeged, 1944. - Rokay Zoltán: Fil. antropológia. Bp., 2005:52.