szentírásmagyarázat: a szentírási szövegek jelentésének megragadása és kifejtése. - A ~ szükséges, mert a Biblia isteni titkokat foglal magában, s olyan nyelven írták és olyan kifejezéskészlete van, melyet nem tud mindenki minden további nélkül megérteni. A ~ tud. formája az egzegézis, legtökéletesebb módja a kommentárokban található. A ~ szabályait a hermeneutika foglalja össze. Mivel a Biblia egyszerre isteni és emberi mű, a ~ során mindkettőre figyelemmel kell lenni: tekintetbe kell venni azokat a szabályokat, melyek szerint az irod. műveket elemzik, ugyanakkor ügyelni kell a sugalmazottságból adódó sajátságokra. - 1. Az emberi szerzőre való tekintettel ügyelni kell a következőkre: a) A magyarázat alapja az ősszöveg. Ezt a szövegkritika révén (a bibliai kz-ok, a kumráni szövegeket is beleértve, fordítások, idézetek alapján) a lehető legpontosabban meg kell állapítani. Ehhez az ún. bibliai nyelveken kívül annak a korszaknak a nyelvhasználatát is ismerni kell, melyből a vizsgálandó kv. való, beleértve az újabban fölfedezett korabeli profán műveket is; verseknél a versmértéket is meg kell határozni. - b) Az irod-kritikának meg kell kísérelnie földolgozni az adott kv. eredeti szóállományát és föl kell derítenie a forrásokat, valamint a különféle változatokat, átdolgozásokat. - c) A formatört. elemzés során meg kell állapítani a vizsgált kv. műfaját, s azt a célt, amiért írták. Amikor valamely műfajt az határozza meg, hogy a forma miként viszonylik a tartalomhoz, akkor a stílust is kell elemezni. - d) Számításba kell venni a környező világot; ehhez a bibliai régészet és az ókori K tört-e ad segítséget. Fontos tudni, hogy a szerző milyen műveltségű, mely nép fia volt, melyik társad. csop-hoz tartozott. - e) A tárgyi szövegmagyarázat azonosítja a szövegben említett személyeket, intézményeket, dolgokat (reáliákat), ugyanakkor a fogalmi szövegmagyarázat meghatározza a teol. és más jellemző fogalmak tkp. tartalmát. Ehhez föl kell tárni a forráson v. műfajon belüli, ill. az ugyanazon időből származó párhuzamos helyeket, a rokon és ellentétes fogalmakat, esetenként még a nem bibliai párhuzamos helyeket is. Figyelembe kell venni a szövegösszefüggéseket. - 2. Az isteni szerzőre való tekintettel: a) Tudni kell, hogy a Biblia vallási ill. valláserkölcsi mű, ki kell elemezni és el kell határolni a szövegek teol. jelentését. - b) A hagiográfiai ábrázolás pontatlanságait a helyesen értelmezett sugalmazás szempontjai alapján kell megítélni. - c) A hitbeli kérdésekben az egyh. értelmezés a döntő. Az egyh. tanítóhivatal bizonyos helyeket kötelező érvénnyel értelmezhet, bár a valóságban ezt ritkán tette meg. A bibliai bizottságok szintén adhatnak irányelveket. - d) Hitbeli kérdésekben az egyházatyáknak egy-egy bibliai helyet illető egybehangzó véleményét sem szabad figyelmen kívül hagyni. - e) A szövegek értelmezéséhez fölhasználható az →analogia fidei is, vagyis a magyarázatnak a teljes hitvilágot és a teljes erkölcstant tekintetbe vevő módja, de pontosan figyelni kell a szövegösszefüggésre és a kinyilatkoztatásnak arra a fokára is, melyet a vizsgált szöveg képvisel. →Szentírás értelme R.É.

BL:1687.