Magyar Katolikus Lexikon > K > Kierkegaard


Kierkegaard, Sören Aabey (Koppenhága, Dánia, 1813. máj. 5.-Koppenhága, 1855. nov. 4.): evangélikus költő, filozófus. - →Schelling pozitív filozófiájából és Trendelenburg ismeretelméletéből nyert indításokat. Nem alkotott rendszert, →Hegel egyetemesítő panlogizmusával szemben a romantika individualisztikus törekvéseit védelmezte. Szerinte a logikai rendszernek csak gondolkodásunkat szabályozó értéke van, de nem adhatja vissza a valóságot, mely a reális időben velünk együtt folyton alakul, változik és sohasem jut oly lezártsághoz, hogy egészében áttekinthetnénk. A valóságról mint egészről csak Istennek van ismerete. De valóságos léte csak az egyednek van, s reális értéke csak annak az ismeretnek van, ami a mi lelkünkből születik meg, amit egyéni küzdelem árán szereztünk: „az alanyiság az igazság”. A rendszerezéssel szemben az egyén ugrás-szerű, vak döntését, a pillanat jelentőségét (→idő, II.) hangsúlyozza jelentősen. Gondolkodásmódját kvalitatív dialektikának nevezte, mely nem az egységre, hanem a különbségekre, az ellentétekre irányul. A folytonosság csak elménk elképzelése, a valóság ellentétek feszültsége, s az egyik állapotból a másikba csak ugrással lehet átjutni. - Az élet értékét a feszültség és a fájdalom mértéke határozza meg. Legcsekélyebb értékű az esztéta pillanatnyi élvezetre korlátozott élete; értékesebb a családi és társadalmi kötelességeit bensőséggel teljesítő etikai élettípus; legértékesebb a vallásos élet, mert természet és szellem, végesség és végtelenség ellentétének az átélésével ebben éri el a szenvedés tetőfokát. A kerség nem filozófia, hanem a megtestesülés és a kereszthalál paradoxonja és ennek elfogadása. Ezen értékelés alapján kibékíthetetlen ~ az újabb kerséggel, melyet az emberi gyengeséggel való megalkuvással vádol. Rigorizmusa miatt került élete végén összeütközésbe egyházával. Több megértésre talált ~ az ellentéteket hangsúlyozó prot. →dialektikus teológiában (K. →Barth, R. →Bultmann, E. →Brunner, F. →Gogarten). Hatása érezhető →Heidegger (egzisztenciálék) és →Jaspers (határhelyzetek) fil-jában. Gondolatai eredetiek és megfontolandók (II. János Pál p. Fides et ratio enc-jában említi ~t), de adós maradt az ugrás célja és a paradox ker. életmód meghatározásával. - M: Entweder - Oder. 1843. - Stationen des Lebenweges. 1845. - Unwissenschaftliche Nachschrift. 1846. - M-ul: ~ írásaiból. Bp., 1969. - Vagy-vagy. Uo., 1978. - Az ismétlés. Uo., 1993. - A halálos betegség. Uo., 1993. - A szorongás fogalma. Uo., 1993. - Építő ker. beszédek. Uo., 1995. - Filozófiai morzsák. Uo., 1997. - A ker. hit iskolája. Uo., 1998. R.Z.

Brandenstein Béla: ~. Bp., 1934. - Katolikus Szle 1970:2-3. sz. (Szente Gabriella: ~, a vagy-vagy filozófusa) - Isten és lét. Bp., 1991:131. (Joós Ernő: ~ a hit lovagja, v. a paradoxon értelmezése) - Pro Philosophia. Veszprém, 1997:3. (Fehér M. István: Schelling, ~, Heidegger - Rendszer, Szabadság, Gondolkodás) - Folia Theologica. Bp., 1997:199. (Czakó István: Abramo come paradigma del credente nel libro Timore e tremore di S. K.) - Szabó 1999:100.