Humani generis (lat. 'emberi nemnek'), 1950. aug. 12.: XII. Pius pápa (ur. 1939-58) enciklikája a szent tudományokban éledő új irányzatok kritikájáról. - Előzményei az ún. „új teológia” körül, főként a jezsuiták és domonkosok között folyó viták. Az I. vh. után Eu-ban fr-ném. nyelvter-en teol. megújulás kezdődött. A Szentíráshoz és az egyházatyákhoz való visszahajlás; H. →Bergson, M. →Blondel, J. →Maréchal és az új fil. (→hegelianizmus, →egzisztencializmus, →perszonalizmus) pozitív eredményeinek integrálása, továbbá a szenttamási eszmevilág új szempontú tanulmányozása (M-D. →Chenu, Gilson) kibontakoztatta az „új teol”-t (maga a „nouvelle théologie” kifejezés a domonkos →Garrigou-Lagrange-tól származik). Fő képviselői többnyire jezsuiták: H. de →Lubac, J. →Danièlou, H. Urs von →Balthasar, H. Bouillard, továbbá →Teilhard de Chardin és G. Fessard (bergsoni, ill. hegeli intuícióikkal). Fő ellenfeleik a Revué Thomiste domonkos folyóir. köré csoportosulók, Garrigou-Lagrange, Labourdette, Nicolas. A domonkosok a →modernizmus föléledését, tehát teol. és erkölcsi →relativizmust és →intellektualizmus-ellenességet véltek fölfedezni abban, hogy a jezsuiták elfogadták a →történetiség és a →fejlődés szempontjait. Az is nyugtalanította őket, hogy a jezsuiták (Danièlou szavaival élve) „világítótoronynak, de nem határkőnek” tekintették Aquinói Szt Tamás tanait. A domonkos Y. →Congar és Chenu szintén gyanúba került. - A ~ tartalma. A pápa személyek megnevezése nélkül fölhívta a figyelmet a kat. gondolkodásban jelentkező veszélyes irányzatokra: a historicizmusra (történetiség), relativizmusra és ökumenizmuson belüli →irenizmusra. Ezen irányzatok onnan származnak, hogy egyes kat. szakemberek nagy engedményeket tettek a modern fil-nak (historicizmus, →marxizmus, egzisztencializmus), amiből következik a spekulatív teol. és a dogmatikus formulák lebecsülése (ami bizalmatlanság az értelmi megismeréssel szemben), a Tanítóhivatal irányelveinek elhanyagolása, visszaélések a szentírási és patrisztikus forrásokkal. - A ~ olyan teol-ok műveiből vette a bírált formulákat, akiket később eltiltottak a tanítástól és a publikálástól (pl. a jezsuita Lubac, Bouillard és a domonkos Chenu és Congar). A II. Vat. Zsin. idején a pápák rehabilitálták őket, sőt Lubac, Congar, Danièlou és Balthasar később bíb. lett. Elmondható, hogy a zsin. 2. ülésszakától kezdve az új. teol. „áttört” és beépült a zsin. dokumentumokba. - Kiadása: DS 3875-99. M-ul: ETM 1997:3875. Sz.F.

Szabó Ferenc: H. de Lubac-Y. Congar. Róma, 1976. - LThK 1993.