Magyar Katolikus Lexikon > I > intellektualizmus


intellektualizmus: a hangsúlyt az érzelmi vagy akarati tényezővel szemben az értelmi összetevőre helyező szellemi magatartás. - Az értékek szempontja is többé-kevésbé kiszorul, az ismereteknek, ha nem is kizárólagos, de legfőbb forrása a fogalmi megismerés (→ismeretelmélet). - Az ~ úgy fogja föl a világot, mint valamilyen mindent átfogó, tiszta értelemnek a kifejeződését: Hegel bölcs-ében pl. a világ mindenestől Isten gondolata; ez a metafizikai ~. Az etikai ~ - mint amilyen Szókratészé - úgy véli: ha fölismertük a jót, ezzel már meg is cselekedtük. A Herbart-féle lélektani ~ az összes lelki képességet az ember értő képességére vezette vissza. Beszélhetünk egzisztenciális ~ról is, akkor, ha valakinek az egész életét a szellemi munka tölti ki. Mivel ezzel együttjár az érzelmi erők és igények alábecsülése, s így az emberkép féloldalúsága, ezt a fölfogást antropológiai ~nak is nevezhetjük. A vallásos életben az ~ úgy jelentkezik, hogy a teol. munka elnyomja az imaéletet, v. legalábbis az imában a pontos fogalmakkal való imádság kiszorítja a rögtönzöttet, a hallgatást, az átélést. Bölcseletileg akkor is szokás ~ról beszélni, ha az értelem csupán viszonylagos elsőséget kap az akarattal és az érzelmi élettel szemben. Ilyen értelemben ~ Aquinói Szt Tamás és Duns Scotus bölcselete is. Az emberi szellem tört-ében főleg a 17-18. sz-ot tekinthetjük az ~ egyeduralma korának. A 19. sz-tól kifejezetten anti~ról beszélhetünk, amely túl akarja lépni az ~t, nemegyszer az értelmi mozzanat föláldozásával. →érzelem, →voluntarizmus Cs.I.

LThK V:722.