🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > Feuerbach
következő 🡲

Feuerbach, Ludwig (Landshut, Bajoro., 1804. júl. 28-Nürnberg, 1872. szept. 13): filozófus, az újkori materializmus egyik képviselője. - Ev. teológián tanult Heidelbergben, majd Berlinben →Hegel tanítványa lett. 1828: fil-ból habilitált. Első, névtelenül megjelentetett műve miatt összeütközésbe került az akad. hatóságokkal. Saját szellemi fejlődését így adja vissza: „Első gondolatom Isten volt, második az értelem, harmadik és utolsó az ember”. Előbb a hegeli monista idealizmus híve, majd azt is mítosznak tekintette. Szenzualista antropológiát dolgozott ki (→szenzualizmus), melynek alapján éles kritika alá vette a vallást és a kereszténységet. Fő tétele, hogy a vallásos hittartalmak az emberi vágyak és igények kivetítései (projekciói), a kereszténység Istene nem más, mint az ember lényege, melyet önmagával szembeállít. - Ker. kritikusai rámutatnak: a kivetítést mindig megelőzi a bevetítés, vallási fogalmaink a létről tudósítanak. A projekció folyamatából még nem következik, hogy a hit fogalmai illúziók; hogy a vallás valós v. hamis tudatforma-e, azt végül is a →hit igazolhatósága dönti el. ~ furcsa ellentmondása, hogy vallásellenessége ellenére valami profán vallásig kívánt eljutni, ahol Isten helyét az ember kultusza foglalja el. Nem tekintette magát materialistának, pszichologista valláskritikája szenzualista →materializmus talaján áll. ~ nemcsak a →dialektikus és történelmi materializmus kialakulására hatott, hanem Stirner és →Nietzsche irányzatát s mindazokat a 20. sz. ideológiákat is előkészítette, melyek az ember evilági kiteljesedését tűzték és tűzik ki célul (nácizmus, sztálinizmus, →egzisztencializmus). - M: Gedanken über Tod und Unsterblichkeit. Nürnberg, 1830. - Zur Kritik der Hegelschen Philosophie. Halle, 1839. - Das Wesen des Christentums. Leipzig, 1841. - Vorlesungen über das Wesen der Religion. Uo., 1851. - Theogonie. Uo., 1857. - Sämtliche Werke. Kiad. W. Bolin-F. Jodl. 10 köt. Stuttgart, 1903. - M-ul: ~ válogatott fil. művei. Kiad. Szemere S. Bp., 1951. - Vál. valláskritikai írások. Vál. Heller Ágnes, Hermann István, Makai M., Szemere S. Cs.I.

LThK IV:110. - VIL III:140.


Feuerbach Péter (Dúzs, Tolna vm., 1908. jan. 20.–Bad Soden, Hessen, No., 2001. dec. 13.): az elűzött magyarok lelkésze, német plébános. – 16 gyermekes ném. család 3. gyermekeként született. A pécsi ciszt. gimn-ban 1926: éretts. A teol-t Pécsett végezte. 1931. VI. 21: szent. pappá. Kp., hitokt., h. plnos volt. 1940: Mucsi plnosa. 1944 őszén a letartóztatás elől sikerült elmenekülnie. 1945 elején védelmébe vette ifjú híveit, akiket Szibériába akartak hurcolni. Később védelmébe vette kitelepítésre szánt híveit, ezért 1947. I–IV: letartóztatásban, 1 é. rendőri felügyelet alatt volt. Miután figyelmeztették, hogy deportálni akarják, szüleivel s néhány testvérével Au-n keresztül az NSZK-ba menekült. A hesseni egyhm. fogadta be. – 1948 nyarán a Vatikán és mpp-e a limburgi, fuldai, mainzi, trieri, münsteri, rottenburgi, luxemburgi, freiburgi egyhm-k s 16 menekülttábor lelkészévé nevezte ki. Kb. 60.000 Mo-ról, Jug-ból és Ro-ból elüldözöttet gondozott. Geisenheimben kibérelt egy ifj. otthont, melyben 60 rászoruló gimnazistát helyezett el. Áll. segítséggel gondoskodott a Mo-ról menekültekről (lakás-, munkahely, kivándorlás Amerikába). – 1954: tanácsadó hivatalt szervezett a DK-Eu-ból elűzött kat-ok számára. Az 1956-os forr. után Frankfurtban szerzett otthont 60 egyetemistának (lakbért és ellátást a város, egy. ösztöndíjat a kormány fizetett). – 1951–: rendszeresen szervezett zarándoklatokat a rheingaui Marienthalba. Nagyon törődött az emigráns fiatalokkal, Königsteinben lelki napokat szervezett nekik. Szinte az egész világot bejárta, hogy gondoskodjék róluk. – 1959: Kalbach plnosa. Új plébházat, óvodát, ifj. otthont épített, restauráltatta a tp-ot. 1971–74: a stierstadti ker. esp-e. 1988: nyugdíjazták, a frankfurt-niedereschbachi Szt István pléb-n lett kisegítő (2001: is). – 1971: p. káplán, 1984: p. prelátus. 2001. VI. 21: Marienthal kegytp-ában ünnepelték pappá szentelésének 70. évford-ját. s.k.