Magyar Katolikus Lexikon > N > Nietzsche


Nietzsche, Friedrich (Röcken, Szászo., 1844. okt. 15.-Weimar, 1900. aug. 25.): filozófus. - Evangélikus lelkész családjában született. Bonnban és Lipcsében klasszika-filológiát tanult. Már a doktorátus előtt 1869: katedrát kapott Bázelben. Szoros barátságba került Richard és Cosima Wagnerral. Már 1879: ideggyógyászati kezelésre szorult, fokozatosan elszakított minden kapcsolatot és teljes elszigeteltségben leginkább Torinóban és Sils-Maria üdülőhelyen (Svájc) élt. 1889: Torinóban az őrület nyilvánvaló jelei mutatkoztak rajta és megbénult. Betegségében anyja és nővére ápolta. - Aforizmákban közölt gondolatai csak személyes szenvedéseiből érthetők, amiket azonosít az emberiség szenvedéseivel, és meg akarja váltani tőlük az emberiséget. A szenvedések okát a nem hiteles életben, a valóság platonikus megkettőzésében, s ennek népies formájában, a →kereszténységben és a →Schopenhauer-féle részvétben látta. - Legismertebb írásai: 1871: A tragédia születése, Görög filozófia a tragikus korszakban, 1886: Túl a jón és a gonoszon, Értékek értékelése, 1882: Vidám tudomány, 1883: Imigyen szólott Zaratusztra, 1887: Adalékok az erkölcs genealógiájához, 1888: Ecce homo, 1878: Emberi, nagyon is emberi, 1894: A hatalom akarása, 1898: Antikrisztus. -

Korszakai: 1. Az apollói korszak: a művészi-rendezett-harmonikus és a dinüszoszi-szertelen-féktelen-közvetlen közti feszültséget, ami a tragikus tudatot szüli, a művészetben és a zseniben látja feloldódni. Ám ennek az élménynek véget vet Szókratész, a maga racionális érvelésével. E korszakának ihletői Wagner és Schopenhauer. - 2. Szakítás Wagnerrel, amit a Parsifal váltott ki, és önállósodás Schopenhauertől. Elvetette az apollói harmóniát, a Platón-féle kettős valóságot, s ezzel együtt a kereszténységet, a népies platonizmust is. A megoldás: „Isten halála” (megszüntetése) az ember érdekében. - 3. A legszenvedélyesebb korszakában ~ követeli az ember eddigi nyomorúságának megszüntetését, meg kell valósítani az „emberfölötti embert” (Übermensch), a Megfeszítettel szemben felül kell kerekednie Dionüszosznak. Ez fogja fölszabadítani az embert a „szolgai erkölcs”-ből, melyre kínzással tanították (Mnemotechnik) oly sikerrel, hogy alárendeltségét lelkiismeretnek, az attól való függetlenedést rossz lelkiismeretnek tartja. Az életképteleneknek, akár maguktól ilyenek, akár mások tették őket ilyenné, el kell veszniük, csak a legjobbak (arisztoi) maradhatnak fenn. A baj kezdete, hogy egyáltalán szükség van irgalmasságra és részvétre. -

~ gondolkodásának és írásainak nagy címszavai: 1. →nihilizmus, de a szokásossal ellentétes értelemben: nem az élet, hanem az élni akarás - ahogy azt a kereszténység intézményesítette - tagadása. Megkülönböztette az aktív nihilizmust (a szellem fokozott hatalma) és a passzív nihilizmust (a szellem hatalmának hanyatlása). - 2. Zaratusztra ~ szerint az első, aki a →jó és a →rossz küzdelmében fedezte fel a dolgok mozgatóerejét, ezzel az erkölcsöt átfordította metafizikává. Az Imigyen szólott Zaratusztra c. művében ezt a végzetes tévedést akarja beismertetni és jóvátétetni Zaratusztrával. - 3. Ugyanannak állandó visszatérése (Die ewige Wiederkehr des Gleichen): nincs kezdet és vég, a világ önmagát teremti és pusztítja el, s ezt a körforgást szeretni kell. Ez szabadítja föl az embert minden kényszer nyomasztó érzésétől, amiből vallást, kereszténységet lehet csinálni. - 4. Übermensch: az emberfölötti (emberebb) ember, aki fölszabadult a szolgai erkölcs alól, aki a hatalom akarását birtokolja, azaz akarja a hatalmat. - Értékelése: ~ a hiteles emberért szállt síkra és ennek érdekében Platón idealizmusával együtt elvetette e kereszténységet is. Gondolkodását korának dekadenciája is meghatározta. Kérdés maradt, hogy programját erkölcsileg felelősen egyáltalán meg lehet-e úgy valósítani, ahogy ő gondolta. Ma már egyetértenek a filozófusok abban, hogy az „Isten halálát” az „ember halála” követte. ~ tagadta a hiteles kereszténység lehetőségét és valóságát. Az utókorra nagy hatással volt, Heidegger szerint pl. ~re vezethető vissza az →érték szó elterjedése. -

M: Összkiadás: Friedrich Nietzsche. 1-15. köt. (Studienausgabe) De Gruyter, Berlin-New York, 1999. - Válogatott munkáit Bpen 1922-26: s.a.r. Varró István.

M-ul: Zarathustra. Ford. Fényes Samu. Bp., 1907, 1922. - Korszerűtlen elmélkedések. Ford. Miklós Jenő, Wildner Ödön. Uo., 1921. (Világkvtár 37.) - Schopenhauer, az élet mestere. Ford. Varró István. Uo., 1921. - Ecce Homo. Ford. uő. Uo., 1923. Ford. Horváth Géza. Uo., 1997. - Jón, rosszon túl. Ford. Reichard Piroska. Uo., [1924] - A vidám tudomány. Ford. Wildner Ödön. Uo., 1926. Ford. Romhányi Török Gábor. Uo., 1997. - Adalékok a morál genealógiájához. Ford. Romhányi Török Gábor. Uo., 1996. - Az értékek átértékelése. Ford. uő. Uo., 1998. R.Z.

Kornis Gyula: N. és Petőfi. Uo., 1942. - Brandenstein Béla: Nietzsche. Bp., 1943. - Nietzsche: A tragédia eredete. Ford és bev. Fülep Lajos (a legjobb m. ~ tanulmány) Bp., 1910. - Wort und Wahrheit 1963:629. (Biser, Eugen: Verfälschter ~) - Concilium 1981:5. sz. ~ und das Christentum. - Zeitschrift für Theologie und Kirche 1997:111. (Trowitzsch, Michael: ~ theologisch) - Stimmen der Zeit 2000:841. (Valadier, P.: Wie aktuell ist ~?) - Antonianum 2002:417. (Cavicchioli, Curzio: Introduzione. La teologia e il problema di ~), 425. (Klinger, Elmar: ~ - Una lettura controcorrente un discorso teologico), 441. (Motta, Giovanni: ~ e il pensiero del XX secolo).