ember származása: A természettudomány a föld rétegeiben található nyomokból igazában csak az →ember megjelenését tudja igazolni, származásának folyamatát nem tudja leírni. - 1. Az élet első nyomai a mintegy 4/5 milliárd éves Földön kb. 600 millió évvel ezelőtt, a kambrium rétegeiben mutathatók ki. Mivel a későbbi rétegekben az élet magasabb fokai jelentkeznek, a termtud. fölállította a →fejlődéselméletet, mely szerint az életföltételek változása mellett a fajok lassú átmenettel megváltoznak. Ebben az ált. formában a termtud. elfogadta a fejlődés tanát, mert egységes feleletet ad az élettan legtöbb kérdésére. - A fil. evolucionizmus úgy gondolja, hogy a fejlődéselméletben az élővilág egészének magyarázata megtalálható, mert az ember szellemi képességét is csak kifinomult élettani erőnek tulajdonítja. Kétségtelen, hogy az ember testi adottságaival szintén benne áll a magasabb rendű emlősök sorozatában, de szellemi képességei az anyagi megnyilvánulásokhoz mérten valami egészen újat képviselnek. Az evolucionizmusnak az a formája tehát, mely az embert egészen alulról, az ált. fejlődésből származtatja, már →világnézet szerepét tölti be, hiszen az embert csupán az anyagi-fizikai létrendbe sorolja, és bizonyítás nélkül terjeszti ki az alkalmazkodásban és a kiválasztódásban megnyilvánuló élettani erőket az emberi tudat létrehozására. - Az ember megjelenését igazoló paleontológiai leletek a jégkorszakból valók, mely eu. viszonylatban 4 eljegesedést és 3 közbeeső korszakot foglal magába, s egész tartama 5-600.000 évre tehető. A leletek szerint 3 fő típust különböztetnek meg, melyek az emberi fajon belül bizonyos fejlődést mutatnak: a pithekantroposz (korai és közép-jégkorszak), a paleantroposz (neander-völgyi) és a homo sapiens csoportot. A mai embertől legjobban különbözik a pithekantroposz. Jellemzője a lapos homlok, a kiemelkedő szemöldökcsont és az arckoponya relatív nagysága az agykoponyához képest. A koponya űrtartalma kb. 800 cm3. Az ember egyenesvonalú testi ősére azonban a termtud. nem tud rámutatni. Az 1930-as években az afrikai Transvaalban és azóta főleg K-Afrikában talált australopithecus csontmaradványok azt mutatják, hogy ezek a főemlősök vonásai mellett más, az emberi testre jellemző sajátságokat is hordoztak, az emberi eszközök azonban hiányoznak a leletek mellől. A tudósok az ember őséhez viszonyítva valamilyen mellékágnak tartják őket, s korukat 1-3 millió évre vezetik vissza. Az australopithecus leletek kioltották a reményt, hogy meg lehet találni a morfológiai különbségek határát az állat és az ember között. Ezzel szemben az összehasonlító magatartáskutatás egyre világosabban igazolja, hogy a magasabb rendű emlősök ösztönös észlelő és törekvő megnyilatkozásai nem tekinthetők az emberi tudat előfokának, és nincsenek is vele okozati összefüggésben. A helyzetet tehát testi-biológiai folyamatosság, lélektani és létfokozati diszkontinuitás jellemzi. - A teol. elfogadja azt a tételt, hogy a testiség az emberi lét valóságos anyagi oka, azért az állatvilág fejlődésének lehet köze az ember megjelenéséhez, még akkor is, ha szellemi lelkét külön teremtő aktusból származtatjuk. Annál inkább, mivel a paleontológiai adatok tanúsága szerint az állatvilág fejlődése az ember irányába mutat. A fejlődő élet képe tehát valamilyen részletmagyarázat az ember megjelenéséhez. - 2. Az ember megjelenése. Az australopithecus létének fölfedezése közel hozta a föltételezést, hogy az állatvilág fejlődése már a korai jégkorszakban elérte azt a fokot, mely már részoka és alkalma lehetett a szellem megjelenésének. S ez összeegyeztethető azzal az egyh. tanítással, mely az ember megjelenéséhez sajátos teremtő beavatkozást tételez föl (D 1802). Ez az egyh. tanítás a →kinyilatkoztatásra támaszkodik, mely az →ember teremtését hangoztatja. Az Egyh. ennek alapján hirdeti az →anyag és a →szellem, a →test és a →lélek közti különbséget, de ugyanúgy hirdeti az ember lényegi egységét is. A szellemi lélek az anyagi test formája, éltető elve. Ha tehát az ember esetében föltesszük, hogy a lelkét Isten teremti, ebből szükségszerűen következik a befogadó anyagi test megfelelő átalakítása is. A →teremtéstörténet erről a test-lélek emberről mondja, hogy Isten képmása és arra van hivatva, hogy uralkodjék a term. erői fölött, de nem írja le az ember teremtésének technikáját. A népies előadásban és képek segítségével kinyilatkoztatott vallási igazság az, hogy az ember teste szerint beletartozik az anyagvilágba, de van szellemi lelke, mely által tudatot kap, s →személyként kapcsolatban állhat Teremtőjével. A kép azonban nem kötelez arra, hogy föltételezzük a föld anyagának közvetlen fölhasználását, s ezzel elutasítsuk az élettani fejlődést. Hasonló képnek kell venni az →asszony teremtését is a →férfi oldalából (Ter 2,23), mely azt tanítja, hogy az ember →nemisége és a →házasság Isten gondolata, s az assz. egyenlő társa a ffinak. - A mai termtud. fölveti azt a kérdést is, hogy az emberi nem egy v. több őstől származik-e. A Biblia a család képéből kiindulva betű szerint az egy őstől való származást hirdeti (→monogenizmus). Abban a korban mást nem is tudtak elképzelni és a kérdés föl sem vetődött. A teremtéstört. az első embert Ádámnak, 'ember'-nek nevezi, s az embernek mint olyannak a teremtését hangoztatja. Azért a monogenizmus-poligenizmus szembeállítása legföljebb az emberi nem egységénél és az →áteredő bűn tárgyalásánál kap jelentőséget. A termtud. és a teol. mindkettő mellett és ellen tud érveket fölhozni. G.F.

SM III:395. - LThK IX:635. - Kirschbaum III:246. - RK 1993:342.