Magyar Katolikus Lexikon > E > életfilozófia


életfilozófia, életbölcselet: filozófiai irányzat, melynek alapgondolata szerint minden létező alapja az →élet. - Kiváltó oka a →német idealizmus, formáló erői a →romantika, a tört. isk., és a ker. misztika. Elindítója F. →Nietzsche (1872), képviselői W. →Dilthey, H. →Bergson, s a szorosan vett ~-mozgalom 1918: G. Simmels halálával zárult. Hatása az irod-ban és a költ-ben is érezhető (A. Gide, M. Proust, Th. Mann, R. M. Rilke). A fil-ban főként a →fenomenológiára és a →neotomizmusra hatott. Az ~ nem állt össze rendszerré, mégis több tudományág kibontakozását indította el (pszichológia, grafológia, nyelvtud-ok stb.). Bergsonnál az ~ból út nyílt a kerség felé. - Az ~ élet-fogalmában az élet biológiai és metafizikai fogalma keveredik, s egyrészt egy panteista immanens, másrészt a transzcendencia felé irányuló fil. - Lényeges vonásai. 1. A newtoni termtud. és a hozzá kapcsolódó →pozitivizmus ellenhatása. A mechanizmussal az eleven kibontakozást, a mat. számításokkal a teremtő fejlődést állította szembe. Bergson az ember szerves-érző életével, Dilthey az ember történetiségével foglalkozott. Nietzsche ~ja a polg. társad. pozitivista szemléletével fordult szembe, mely a fejlődésbe vetett hit bizonyságát látta a termtud-ok haladásában. - 2. Szembefordult a hagyományos metafizikával, s főleg a transzendenciával. Az ember szellemi képességeit a testi élet összefüggésében értelmezte. Nietzsche az élet határtalan értékeléséből jutott el a kerség mint életellenes vallás elvetéséhez. - 3. A mechanikusan és matematikailag meghatározhatatlan életet mozgó, törekvő valóságnak látta. Minden képviselőjének alaphasonlata a folyó (→Hérakleitosz). Nietzschénél a törekvés áll előtérben: az élet számára a léttel és a hatalomratöréssel azonos. - 4. Bergsonnak „az ismeretelmélet és az életelmélet elválaszthatatlan” megfogalmazású alaptétele az ~ minden képviselőjénél feltűnt. →bergsonizmus **

LThK VI:865.