🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > Dilthey
következő 🡲

Dilthey, Wilhelm (Biebrich, Poroszo., 1833. nov. 19.-Seis am Schlern, D-Tirol, 1911. okt. 1.): evangélikus filozófus. - Heidelbergben és Berlinben teol-t tanult, majd Ranke hatására a tört. és a fil. felé fordult. 1866: Bázelbe, 1868: Kielbe, 1871: Boroszlóba, 1882: Berlinbe hívták meg prof-nak. A porosz tud. akad. tagja volt. Schleiermacher nyomában olyan →életfilozófiára törekedett, melyben a vallás, a költ., és a metafiz. egységes tört-ként ragadható meg. Újra fölfedezte az ember esetlegességét, előkészítette a teremtés új teol. földolgozását, s ezekkel a kat. teol-ra is hatással volt. "Elsőkötetes ember"-nek nevezték, mert nagy művei töredékek maradtak. - Fm: Das Leben Schleiermachers. Berlin, 1870. - Einleitung in die Geisteswissenschaften. Uo., 1883. - Gesammelte Schriften. 1-2. köt. Lipcse, 1914. - M-ul megj.: Élmény és költészet. 3 tanulm. (Az eu. irad. fejlődése; Novalis; Hölderlin) Bp., 1925. (Ember és természet 8.) B.P.

Kornis Gyula: D. tört-szemlélete. Bp., 1913. - LThk III:393. - VIL II:741. - Vanzan-Schultz 1978:1. (*Bribrich)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.