Luther, Martin (Eisleben, Türingia, 1483. nov. 10.-Eisleben, 1546. febr. 18.): a →reformáció elindítója. - a) Élete. Bányász apja kívánságára jogi pályára készült, a mansfeldi, magdeburgi és eisenachi lat. isk-ba járt. 1501: az erfurti egyetem hallg-ja, mely ebben az időben a →nominalizmus és az →okkazionalizmus fellegvára; később Wittenbergben Gabriel Biel is ebben a szellemben nevelte. 1505: ~ magister artium fokozatot szerzett. - VII. 2: villám csapott le közvetlenül ~ mellett, aki megmenekülése hatására fogadalmat tett, hogy szerzetes lesz. 15 nap múlva apja akarata ellenére belépett az erfurti sarutlan ágostonosok rendjébe. 1506: fog-at tett, 1507: pappá szent. A r-ben fölfigyeltek a tehetséges ifjúra, s a legkülönbözőbb feladatokkal bízták meg. 1508-tól a wittenbergi egy-en tanított. 1511: a rend megbízásából Rómába utazott, 1512: teol. dr. Arisztotelész Nikomahoszi etikájából, majd a zsoltárokról, 1516/17: a Róm és a Gal-ről adott elő. Az előbbiből a hit elsőbbségét és az üdvösséghez való szükségességét tette magáévá, az utóbbiból a törv. cselekedeteinek elégtelen voltát, amit egyre inkább kiterjesztett a cselekedetekre általában, így a jócselekedetekre is. - A humanisták módszere szerint ~ a forrásokhoz nyúlt vissza, és főleg az →Erasmus által kiadott gör. szentírási szöveget, valamint Szt Ágoston írásait tanulmányozta. A fő kérdés számára az volt, hogy miként hidalhatja át az ember azt a szakadékot, amit az eszmény és a valóság között saját magában tapasztal. Belső küzdelmének állandóan visszatérő kérdése: Wie finde ich einen gnädigen Gott? (Hogyan találhatok rá a kegyelmes Istenre?) A megoldást az ún. toronyélményben (időpontja vitatott, újabban mind a kat. [H. Grisar], mind a prot. [E. Bizer] kutatás 1518/19-re, tehát a reformáció megindulása utáni évekre teszi!) találta meg: az isteni igazságosság (Róm 1,17: iustitia Dei) nem törvény szerinti, hanem csak kegyelmi igazságosság. Egyúttal a bűn fogalmát, a kegyelemtant és a megigazulás tanát is átértékelte (ezt már a Róm kommentárjában), majd az arisztotelészi és a szerinte pelagiánus skolasztikus fil-t kezdte támadni. - 1517. X. 31: a wittenbergi vártp. búcsúja alkalmából kifüggesztette a tp. kapujára 95 tételét, valójában meghívást egy nyilvános disputációra (egyes kutatók szerint nem függesztette ki, csak megküldte az illetékes egyh. hatóságoknak: →Luther 95 tétele). - Aznap érkezett Wittenbergbe Johannes Tetzel OP, hogy megkezdje a római Szt Péter-baz. építésével kapcsolatos búcsúcédulák árusítását, Brandenburgi Albrecht érs. jóváhagyásával. Először →Cajetan de Vio OP pápai legátus igyekezett visszavonásra bírni ~t, aki azonban föllebbezett a zsin-hoz. - X. Leó p. (ur. 1513-21) 1518: elítélte ~ tételeit. 1519. VI. 27-VII. 15: Johannes →Eck ingolstadti knk. először Karlstadttal, majd ~rel vitatkozott Lipcsében. Csak a lényegre, a pápai joghatóságra és a zsin. és pápa viszonyára összpontosított. ~ állította, hogy a zsin. is tévedhet (noha előzőleg saját ügyében zsin-ot sürgetett). X. Leó p. 1521. I. 3: kiközösítette ~t, a bullát I. 28: olvasták föl a wormsi ogy-en. IV. 16: ~ megjelent →Wormsban, és megtagadta tanai visszavonását. Miután Kölnben elégették írásait, ~ elégette az egyhjogi kv-eket és a p. bullát. V. Károly cs. (ur. 1519-56) nem garantálta a jogvesztett ~ biztonságát. Bölcs Frigyes szász fejed. Wartburg várában háziőrizetbe vette ~t Junker Jörg (György lovag) álnéven. ~ 11 hét alatt itt fordította le az ÚSz-et (mivel 1522. IX: készült el: Septemberbibel). Közben Wittenbergben megjelentek a „zwickaui próféták” (Thomas Münzer, Nikolaus Storch és Markus Stübner), akik a Szentlélek közvetlen (Egyh-tól független) vezetésére hivatkozva hirdették a világ nemsokára bekövetkező végét és Isten országának eljövetelét, ami fölöslegessé teszi a szentségeket. Előzőleg Wittenbergben a tömeg (~ tanítása értelmében) erőszakkal beszüntette a magánmiséket. Nyugtalanság tört ki a városban, amelyről ~ személyesen akarván meggyőződni, megszökött a Wartburgból. Noha sok minden az ő malmára hajtotta a vizet, nyugtalanították a zavargások és az erőszakos eljárás. - 1524: ~ kilépett az ágostonos r-ből. 1525: feleségül vette Catharina Bora volt ciszt. apácát, aki társnőivel együtt elhagyta a kolostort, elfogadván ~ tanítását (a fogadalmak szerinti életnek nincs érdemszerző ereje). Házasságukból 7 gyermek született. - 1524: A szabad akaratról szóló írásával Erasmus kiprovokálta ~ válaszát A szolgai akaratról. 1526: a ~t követő rendek „protestáltak” (ellen-tanúságot tettek, innen a protestáns szó) a speyeri ogy-en azon rendelet ellen, hogy ~ követői nem terjeszthetik tovább ~ tanait; csak azok a rendek maradhatnak, amelyek már a wormsi ogy-en is magukévá tették ~ tanait és gyakorlatát a szentmisét illetőleg. - 1529: került sor a marburgi disputára →Zwinglivel az úrvacsorát illetőleg, amelyben ~ kitartott a valóságos jelenlét tana mellett. Az 1530-as augsburgi ogy-en ~ követői benyújtották hitvallásukat, melyet →Melanchthon fogalmazott meg. ~, aki Coburg várában gyengélkedett, jóváhagyta, bár szóvá tette Melanchthon békülékenységét („csöndes lépkedés” [leise treten]). V. Károly cs. visszautasította az ágostai hitvallást, mire Melanchthon és társai írtak egy „apológiát”. Ez ~t végképp elkedvetlenítette, mivel elhallgatta a tisztítótűzről, valamint a szentek tiszteletéről szóló tanítás téves voltát, és nem ítélte el a pápaságot, amelyet ~ az Antikrisztus intézményének tartott. - ~ utolsó éveit beárnyékolták a parasztháborúk, melyekben az őt követő fejed-ek igénybe vették védelmét; 1540: Fülöp hesseni őrgr. bigámiája (melyhez az őrgr. kikényszerítette ~ jóváhagyását és Melanchthon jelenlétét az „esküvőn”); a prot-ok közötti további megoszlások (Flacius, Kálvin); az egyetemisták feslett élete és hogy mindezek nemegyszer rá hivatkoztak. - Halála előtt szülővárosában egy örökösödési vitában bíráskodott. Végrendeletét a bpi Ev. Orsz. Múz-ban őrzik. Wittenbergben a vártp. szószéke alatt temették el. II. János Pál p. 1983: visszavonta ~ kiközösítését. - ~ és a reformáció közvetve hozzájárult a →mohácsi csata tragédiájához, amennyiben az amúgy is megosztott Ny-Eu. figyelmét elterelte a törökről. A →wormsi birodalmi gyűlésen 1521. III. 3: a m. követség segítséget kért a török ellen, ám ~ hittételei s az egyh. birtokok szekularizálása jobban érdekelték az ott megjelenteket, mint Mo. puszta léte. -
b) Tanítását az alábbi pontokban foglaljuk össze, miután ő maga nem hagyott ránk teol. rendszert: 1. Sola Scriptura: a →kinyilatkoztatás egyedüli forrása a Szentírás (a →szenthagyomány nem). Isten megismerése egyedül a kinyilatkoztatásból jön, az →ész erre képtelen. A Szentírás önmaga értelmezője (sui ipsius interpres). 2. Sola fides: a megigazulás egyetlen forrása a →hit (vö. Róm, Gal), a jócselekedet nem, különben hiábavaló lett volna Krisztus kereszthalála (innen ~ ellenszenve Szt Jakab levele iránt). 3. Sola gratia: egyedül Isten kegyelméből igazulhatunk meg és üdvözülhetünk, mivel az →áteredő bűn annyira megrontotta az emberi természetet, hogy csak rosszat képes tenni. - Az →Egyház ~ számára mindig csakis korának egyháza, és keserű tapasztalatai következtében nem idegenek számára a szélsőséges megfogalmazások. →Hus és →Wyclif nyomán különbséget tett a Krisztus-akarta és a tényleges egyh. között. A világi fejed-ek először ezt a gondolatot tették magukévá, s rátették kezüket az egyh. vagyonra, mondván, hogy őket nem kötelezi a szegény Krisztus követése. Ebben csatlakozott hozzájuk az egyszerű nép, mely nem akarta eltartani ~ követőit, s alig várta, hogy a kat. papoktól és az egyh. adótól megszabaduljon. - A szentségek közül ~ megtartotta a →keresztséget, méghozzá a gyermekkeresztséget, ellentétben az →anabaptistákkal. Az Eucharisztiából →úrvacsorát formált, mondván, hogy Jézus Krisztus valóban jelen van, amíg a hívek magukhoz veszik. A →szentmise áldozat jellegét tagadta, mondván, Jézus Krisztus csak egyszer halt meg, és a szentmise a tettekből való megigazulást jelentené. Miután az úrvacsoránál a hit a döntő, nem az érvényesen fölszentelt pap, ~ az →egyházi rendet is tagadta. ~ szerint a →tisztítótűzről szóló tanítás anyagi érdeket szolgál, és Lk 12,59-ből („nem szabadulsz, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted”) és az apokrif Makkabeus kv-ből származik. A →szentképek, szobrok, →liturgikus ruhák stb. ~ szerint lényegtelenek (adiaforon), ezért nem kell őket kidobni, tiszteletük azonban nem evangéliumi. A →házasság „evilági dolog”. ~ asztali beszélgetései és más megnyilatkozásai nemegyszer korának gorombaságait tükrözik. -
c) Műveit a weimari kiadásban (WA) gyűjtötték egybe. Első helyen kell említenünk a teljes bibliafordítást (1533). Noha 1461-1522: már 14 teljes ném. bibliaford. létezett, nem tagadható ~ fordításának fontossága. A Szentírás kv-eihez írt kommentárjai közül különös említést érdemelnek a Ter-ről, a Zsolt-ről több ízben és a Gal-ről tartott előadásai. - M-ul: Isten igéje a mi vigasztalásunk. Ford. Vértesi Zoltán. Pécs, 1926. - A keresztyén ember szabadságáról. Ford. Masznyik Endre. 3. kiad. Bp., 1927. - Enchiridion. Dr. L. M. Kis kátéja a gyülekezeti lelkészek és igehirdetők számára. A Wittenbergben, Schirlentz Miklós kiadásában megj. hiteles ném. szöveg alapján készült m. ford. Bp., 1929. - L. M. Nagy kátéja. Ford. ev. lelkészek a weimári kiadás alapján... Sopron, 1930. - ~ írásai. 1-2. köt. Ford. Takács János. Bp., 1937. - L. M. hitvallása. A schmalkaldi cikkek. Ford. Masznyik Endre. 3. jav. kiad. Uo., 1937. - Jer, örvendjünk keresztyének! L. M. írásaiból mindennapi áhítatra összeáll. Karl Witte. Ford. Szabó József. Győr, 1938. - L. M. Kis kátéja. Uo., 1940. - 14 vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek. Ford. Virág Jenő. Bp., 1942. - A 95 tétel. Debrecen, 1944. - L. M. négy hitvallása. Ford. Prőhle Károly. Uo., 1983. - Asztali beszélgetések. Vál. és ford. Márton László. Uo., 1983. - Jer, örvendjünk keresztyének. Uo., 1990. - Nyílt levél a fordításról, 1530. Ford. Gesztes Olympia, Szita Szilvia. Uo., 1993. (Magyar L. füz-ek 2.) - Nyolc böjti prédikáció Wittenberg népének 1522. márc. 9-16. Ford. Szebik Zsófia. Uo., 1994. (Uaz 3.) - Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek. Uo., 1994. - Bűnbánat, keresztség, úrvacsora. Három sermo a szentségekről, 1519. Ford. Kozma Éva Mária. Uo., 1994. - Előszók a Szentírás könyveihez. Ford. Szita Szilvia. Uo., 1995. (Magyar L. kv-ek 2.) - Mi az evangélium? A keresztények és Mózes. Ford. Csepregi Zoltán. Uo., 1995. (Magyar L. füz-ek 5.) - A szolgai akarat. Ford. Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor. Sopron, 1996. - Négy vigasztaló zsoltár Mária magyar királynéhoz. Ford. Böröcz Enikő. Bp., 1996. (Magyar L. kv-ek 5.) - Hogyan szemléljük Krisztus szt szenvedését? Ford. Véghelyi Antal, Balikó Zoltán. Uo., 1997. (Magyar L. füz-ek 6.) R.Z.
Paulus, R.: ~s Lebensende und der Eislebner Apotheker Johann Landau. Mainz, 1896. - Fraknói 1896:477. - Humbertclaude, Henri: Erasme et ~. Paris, 1909. - Historisch-politische Zeitschrift für das kath. Deutschland 1911:503. (Paulus, N.: Die hessische Doppelehe im Urteil der protestantischen Zeitgenossen) - Grisar, Hartmann: ~. 1-3. köt. Freiburg, 1911-12. (m-ul: L. M. élete. Ford. Hoitsy Lajos Pál. Bp., 1929) - Köhler, Walter: Zwingli u. ~. Ihr Streit über das Abendmahl nach seinen politischen u. religiösen Beziehungen. 1-2. köt. Leipzig, 1924, 1953. - Maritain, Jacques: Trois Réformateurs (~, Descartes, Rousseau). Paris, 1925. - Archiv für Reformationsgeschichte 1939:66. (Ernst Bizer: M. L. und der Abendmahlstreit) - Luther 1953:97. (Wilhelmus Maurer: ~ u. die Doppelehe Landgraf Philipps v. Hessen) - Erikson, Erik: Young Man ~. A Study in Psychoanalysis and History. New York, 1958. - Bizer, Ernst: Studie zur Geschichte des Abendmahlstreits im 16. Jahrhundert. Darmstadt, 1962. - Handbuch der Kirchengeschichte IV. Freiburg, 1967. - Mérleg 1967:4. sz. (Walter von Loewenich: A jelenkori prot. ~-kép); 1968:4. sz. (Yves Congar: Az egyh. megújulása és a ~i reformáció); 1969:2. sz. (Mai ~-képünk); 1976:4. sz. (Wolfhart Pannenberg: A ker. szabadság élettere); 1980:2. sz. (~ „katolikus jövője”. A kat. ~-kutatás újraértékelése.); 1984:1. sz. (Kv-ek a ~-jubileumra); 1998:3. sz. (Békés Gellért OSB: A lutheránus teol. alapelvei) - Bornkamm, Heinrich: Martin L. in der Mitte seines Lebens. Göttingen, 1979. - Beer, Theobald: Der fröhliche Wechsel u. Streit. Einsiedeln, 1980. - Fabiny Tibor: Luther Márton végrendelete. Bp., 1982. - Wicks, Jared: Cajetan und die Anfänge der Reformation. Aschendorf, 1983. - Taube, Roselies: Gott und das Ich (~ Galata-levelei) Frankfurt, 1986. - Ziegelbauer, Max: Johannes Eck. Mann der Kirche im Zeitalter der Glaubensspaltung. St. Ottilien, 1987. - Brecht, Martin: Martin L. Stuttgart, 1987. (Recenzió: Mérleg 1996:4. sz.: Simul iustus et peccator) - LThK 1993. VI:1129. - Beer, Theobald: ~ u. die Folgen für die Geistesgeschichte. Weilheim, 1994. - Verabschiedung oder naturphilosophische Weiterführung der Metaphysik. (Theobald Beer: ~s Einfluss auf die Exegese Bultmanns) Uo., 1995:289. - Beer, Theobald: ~s Theologie - eine Autobiographie. Uo., 1995. - Uő: Erklärungen Martin Luthers zum Brief des hl. Paulus an die Galater. Uo., 1998. - Tanítvány 2000:3-4. sz. 176. (Rolf Decot: Johannes Tetzel OP) - Török 2000.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.