Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zeusz


Zeusz (gör.), Jupiter (lat.): a görög →mitológiában az istenek atyja, a főisten. – Eredetileg a tiszta égbolt megszemélyesítése. A lat-oknál ~ a Dies pater ‘a nappal atyja’ is. Fegyvere a →villám, állata a villámként lecsapó →sas. Fája a →tölgy. Akaratát az Épeiroszban található dodonai jósda papjai közvetítették, akik a tölgyfalombok susogásából olvasták ki a jövendőt. Az →olimpiai tp-ban elhelyezett, →Pheidiász által készített szobra a →világ hét csodája egyike. – ~ pajzsa az aigisz (aegis; égisz), melyet annak a kecskének a bőréből készített, mely tejet adott neki csecsemőkorában, ezért halála után ~ a csillagok közé emelte (innen a →bak csillagkép), szarvából készítette a →bőségszarut. – A Szentírásban. Miután Pál ap. meggyógyított egy bénát, Lisztra lakói elnevezték Hermésznek, Barnabást ~nak (ApCsel 14,12).  Lisztrát ‘a város előtti Zeusz-tp. helyé’-nek nevezték, de eddig Lisztrában még nem sikerült ilyen tp-ot fölfedeznie a régészeknek . R.É.

BL:1953. – Enc. Mit. 1964:505.