Magyar Katolikus Lexikon > V > Veszprém vármegye


Veszprém vármegye (lat. comitatus Vesprimiensis), 1002–1009. – 1949. dec. 31. (1950. febr. 1.): közigazgatási terület a Magyar Királyságban, 1946–49: a Magyar Köztársaságban, a Közép-Dunántúlon, a Balatontól ÉNy-ra. – Határai (a nemesi vm. kialakításától) É-on Sopron, Győr és Komárom vm., K-en Fejér és Tolna vm, D-en Somogy és Zala vm., Ny-on Vas vm. – ~ közepén a túlnyomóan bükkerdők borította Bakony; É-on a Kőröshegy (tszf 713 m.), Somhegy (tszf 653 m.), középtáján a Feketehegy (tszf 648 m.) és Papodhegy (tszf 646 m.), D-en a Kabhegy (tszf 601 m.). A Bakonytól Ny-ra a Marcal folyó síkja (tszf 140 m.) ennek D-i részében a magányos Somlyó kúpja (tszf 435 m.) DK-en a Balatonon túli része hullámos lapály. Bakonyban patakjai: Bittva (45,4 km), Cuha, Eger, Gerence (57,1 km), Gaja (60 km), Séd (55,5 km), Tapolca (26,7 km). A Marcal folyó (100,4 km) mentén lecsapolásukig csekély kiterjedésű mocsarak. – Földje egykor róm. Pannónia tart., lakói vsz. a 3–4. sz óta ker-ek voltak. 900 nyarán a honfoglaló Szalók nb. Öcséb és Őse kapitányok csapatai ostrommal elfoglalták a K-i Frank Kir-ságtól Veszprém várát. Anonymus szerint Árpád nagyfejed. (ur. 904 – 907?) a várat és környékét az első foglaló Szalók nemzetségnek adományozta, akik 950 k. a későbbi karakói várispánság ter-ért a későbbi veszprémi kir-i várispánság és a bakonyi kir-i erdőispánság ter-ét átadták az uralkodó családnak. A karakói várispánság az Árpád-korban zömében a Szalók nb. családok birtokában maradt, Pápa falu volt kir-néi birtok. Veszprém város határában a Csatár-hegynél győzte le Vajk nagyfejed. [utóbb I. (Szt) István (ur. 997–1038)] serege 997: az ősi szokásokhoz ragaszkodó Koppány somogyi vezér hadát. Koppány fölnégyelt tetemének egy-egy csonkját a veszprémi, az esztergomi, a győri és az edőelvi-fehérvári kapura szögezték. – Veszprém 1000 k. egyhm. és ispánsági székhely, →Gizella kir-né állandó lakhelye; s a veszprémi pp. egyben a kir-né pecsétőre és a kir-nék koronázója lett, akinek koronáját a Gizella kir-né építtette Szt György-kpnában őrizték. A kir. a vidék lakóit kir. →udvarnokokká tette (Szentgál a kir. vadászok, Szentkirályszabadi a kir. kanászok, Teleki a kir-i szakácsok szállása). – ~ kialakítása az államszervezéstől követhető. Az I. (Szt) István idejéből való 29 várispánság között a Marcal két partján található Karakó és Veszprém, amelyeket a kb. 48 körülhatárolt ter-ű m. vm között említettek. – A veszprémi kir-i várispánság 1002–09: már létezett. 1002: v. 1009: I. (Szt) István a sólyi Szt István vt. kpnája mellett aláírt okiratban a →veszprémi püspökségnek rendelte alá egyh-i tekintetben összes határaikkal és ter-ükkel Veszprém, Fejér, Kolon [Zala] és Visegrád várait. – A Veszprémtől Ny–ÉNy-ra lévő Pápa körüli síkság a Somló vidékéig a 11–13. sz: a Karakó kir-i várispánság, közp-jában a karakói földvárral, külön ter-nek számított; földje az ugyancsak I. (Szt) István kir. által 1000 k. alapított →győri püspökséghez tartozott [1777-ig]. – A 11–14. sz: a bakonyi kir-i erdőispánság kir-i (részben kir-néi) birtok is, különálló ter. Ennek közp-ja a Bakonyt É–D-i irányban átszelő út mellett a 11. sz. elején épített zirci kir-i udvarház, tp-mal. Közelében telpedtek le a Burgundiából jött ciszt. szerz-ek; érkezésük után a bakonyi kir-i erdőispánság közp-ja Csesznek várába települt. 1060 őszén I. András kir. (ur. 1046–60) öccsével, Béla hg-gel vívott mosoni csatából menekülve szekeréből kizuhant, sebesült fogolyként sérüléseibe a zirci udvarházban meghalt (az általa alapított tihanyi altemplomban temették). 1079 k. az első megmaradt honi végrendeletben Guden nevű birtokos a veszprémi szegyh. knk-jainak adományozta birtokát, szolgáit, jószágait. – 1086: összeírták a bakonybéli bencés monostor ingó és ingatlan vagyonát. I. (Szt) László kir. (ur. 1077–95) (emlékét őrzi Bakonyszentlászló közs., akkor a kir-i udvari sertéstmakkoltatók szállása volt) neje, Adelhaid (hamvai a szegyh. alatt nyugosznak) adományokkal gyarapította a veszprémi ppséget. Könyves Kálmán kir. (ur. 1095–1116) Veszprémben nőtt fel. – A veszprémi kir-i várispánság Veszprém várára és térségére (Városlőd, Hajmáskér, Várpalota, Enying) terjedt. Ispánjai a 12. sz. közepétől ismertek: 1164 k. Pongrác, 1171: Benedek, 1181: István, 1203: Zách comest említették okl-ek. III. Béla (ur. 1172–96) Zircen 1182: apátságot alapított. 1224–1526: a veszprémi pp. a kir-néi kancellár is. 1240. VI. 27: Bertalan veszprémi pp. megalapította a Szt Katalin apácaktort (itt nevelte Magyarországi B. →Ilona 7 é. koráig Árpádházi Szt Margitot). A →tatárdúláskor, 1242. II. 2: Veszprém és 16 m. város népe eredménytelenül kérte a Sztszék segítségét a mongolok ellen. 1270: a megfogyatkozott lakosság miatt Jeromos tihanyi apát pénzjáradékká változtatta a szöllősi szolgáló népek munkajáradékát. – IV. Béla (ur. 1235–70) (Somló)Vásárhelyt a Nyulak szigeti domonkos apácáknak adományozta. A veszprémi pp. mellé a kir. kápt-t és felsőbb isk-t is is rendelt (→veszprémi egyetem), amelyet 1276: ~ egész ter-ével (szegyh-i isk-jával együtt) Csák Péter nádor (1275–76, 1277, 1278) földúlt. 1255: alapította a Gyulaffy nemzetség a rátóti prép-ságot. 1314 k. építtette Garai Zsigmond a Bakony sűrűjébe rejtett cseszneki várat, mely később a Verbőczyeké, majd az enyingi Török-családé, a Hosszútótiaké, végül az Esterházy gr-i családra szállt. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342–82) Városlődön karthauzi ktort alapított (1552: a tör. hódításkor elpusztult). 1401. X. 29: (Luxemburgi) Zsigmond (ur. 1387–1437) Pápán megesküdött, hogy ellenfeleinek kegyelmet ad, de elégtételt követelt a kir-i jövedelmek megcsonkítóitól. 1429 k. összeírt veszprémi kápt. ingóságai között 171 kvet említettek. E korban építtette a Garay-család →Csatár pálos-ktorát és Pápa várát. 1437: a veszprémi pp. kirné koronázási jogát az esztergomi érs. sikertelenül próbálta megszerezni. 1440. VII–XII: Erzsébet kirné hívei elfoglalták I. (Jagelló) Ulászló (ur. 1440–44) híveinek Vas, ~ és Zala vm-i várait, melyeket 1441. III–V-ig birtokoltak. – A Hunyadiak korában ~ ter. kb. 3957 km². Várai: Somlyó, Bátorkő, Csesz(t)nek, Debrente (v. Szarvaskő), Esegvár(a), Öskő, Gesztes (ekkor már Komárom vm.), Palota, Pápa, Ugod, Vá(z)son(y)kő [v. Vá(z)son(y)], Veszprém, Vitán (ekkor Fejér vm.); városai: Apácza-Vásárhely [v. Apácza-Somlya], Berénhíd(a), Faisz, Jenő, Leveld, Patona, Veszprém, Pápa, Palota, Peremarton, Szent-Tamás (-falva), hozzájuk tartozott 364 falu. A Jotas, Szentkirályszabadja, Meggyes, Halimba, Devecser-Meggyes, Adorjánház, Tüskevár-Vácány és Bodfalva helynevek székely telepeket sejtetnek. Essegvár, Enying és (Nagy)Vázsony, →Kinizsi Pál temesi ispán birtoka, aki 1483 u. a pálosoknak ktort építtetett (→Nagyvázsony). I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458–90) halála utáni zavarokat kihasználva 1490. XI. 8–: Miksa róm. kir. csapatai néhány hétre megszállták Veszprémet. – →Ernuszt Zsigmond kincstartó számadása szerint 1494–95: ~ben, 353 helységben, 3480 adózó porta volt (helységenkénti 9,9 portaátlaggal; Mo. kb. 250.000 adózó portáján az átlag 12,96). – 1511. VIII. 15: a Szegedről a (somló)vásárhelyi v. bencés mon-ba telepített prem. apácák m-ul írták le birtokaik lakóinak jogait és kötelezettségeit (ez a többszöri átiratban megmaradt legkorábbi urbáriumunk); 1520: nekik készítették a →Pozsonyi Kódexet. – 1514: Hánta prép-ja Boldogasszonyfalvi Ferenc esztergomi knk VII. 13: menekülni kényszerült a házára törő keresztesek elől. Az ügyvitellel megbízott György, helyi plnos zsoldos katonákat fogadott, akiket veszprémi hadak kapitányához küldött. A zsoldosokat a keresztesek is, Győr vm. nemessége is magának követelte, mivel azt a plnos elutasította, erre a győri nemesség a prépságot megrohanta, értékeit elrabolta, kb. 300 birkáját elhajtotta. A Bakony K-i felén Veszprém és Székesfehérvár között a parasztháború talán utolsó ütközetében Sitkey Gotthárd Pápa és Somló várnagya néhány ágyú vaktöltetével a paraszthadat szétszórta, vezérüket Sós Domokost a menekülők ölték meg.– 1524 tavaszán II. (Jagelló) Lajos (ur. 1516–26) Batthyány Ferenc pohárnokmesternek engedélyezte, hogy a tör. elől menekült horvátokat Enying környéki birtokain letelepítse. 1526. XI. 23: a lövöldi korban elkészült a Karthausi Névtelen prédikáció-gyűjteménye az →Érdy Kódex. 1532. I: a rendek a kir-októl független ogy-t tartottak (Balaton)Kenesén. 1533. IV. 14: a kir. serege elfoglalta csulai Móré László rablólovagtól Palota várát, aki a tör-höz menekült s renegát lett. – 1538. II. 24: a →váradi béke megosztotta Mo-ot, a birtokolt ter-ek szerint Alsó-Mo. vm-ivel együtt ~ is I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) uralma alatt maradt; ezt megerősítette az igazságszolgáltatást s a kir. törvényszék működését szabályozó 1548: 19. tc. – 1551 k. a veszprémi kápt. Sümegre menekült (1630: tért vissza). 1552. VI. 1: Hádim Ali budai pasa 2 heti ostrom után elfoglalta Veszprémet (miután parancsnoka Paxy János a tör. közeledtének hírére Au-ba menekült) és a budai vilajetbe tartozó szandzsák székhelyévé tette. A lövöldi (leveldi) karthauzi ktor lakói e vár elestének hírére elmenekültek. A tör. terjeszkedés megállítására kir-i őrségeket küldtek a Bakony közepén fekvő Csesznekre (20 lovast/50 gyalogot), a devecseri várkastélyba és városba (150/100), a (nagy)vázsonyi erősségbe (20/50), a tihanyi apát Balaton-parti várába (40/32), Tapolca erődített tp-ába (Bánffy László és István 250 lovasa) is. Palota várába az ott szolgált 100 lovas helyett az 1550-es évek közepén csak 75 lovas és 150 gyalog maradt. – 1552–55: ~ népét pestisjárvány pusztította. Zirc is tör. birtok lett, Pápa várát 1543: és 1555: is sikerrel védte Mártonfalvay Imre deák. A hódoltság idején ~ben a Bakonyban rablóvárakká lettek Ugod, Banka és Tevel vára. 1566. VI. 6.–VI. 16: Arszlán budai pasa Palota várát ostromolta, akit Nicolas Salm győri kapitány elűzött, majd Thury György palotai kapitánnyal közösen VI. 24: visszavívták Veszprémet, VII: Gesztes és Vitány várát (Komárom vm.) A környék végvárai Szentmárton, Pápa, Csesznek, Veszprém, Palota, Tata, Gesztes, Vázsony, Tihany, Szigliget, Csobánc, Keszthely, Devecser az 1556: létrehozott győri főkapitány igazgatása alá tartoztak. – 1576 e. a pápai ref. főisk. (elsőként ~ben) nyomdát állíttatott. 1578: a nem hódoltsági ~ lakossága becslés szerint kb. 10.000 fő. 1579: Pápát Miksa főhg, Veszprémet Pálffy és Schwarzenberg hadai visszafoglalták. A →tizenötéves háborúban (1591–1606) Kodzsa Szinán pasa nagyvezír (1593–95) 1593. X. 6: elfoglalta Veszprémet (a ném. és sp. őrség egy titkos kapun át megszökött, de utólérték és fölkoncolták őket). X. 10: Ormándy Péter kapitány föladta Palota várát, a kivonuló őrséget a tör. lemészárolta, a megmenekült Ormándyt a haditörvszék börtönbe záratta (e várak visszafoglalása a kir. hadaknak 1594. V: nem sikerült). Mehmed beglerbég elfoglalta Pápát, Cseszneket. 1594 végén az itt hódolt ter-en, 1541: Buda és 1552: Temesvár után, 1594: Győr ill. Pápa székhellyel beglerbégséget szerveztek (1594–97: ez volt a legrövidebb életű), élére az egykori szegedi, majd szigetvári szandzsákbéget, Idriszt nevezték ki. Ez időben Veszprémben 506, Palotán 539, Vázsonyban 51, Tihanyban 305 tör. katona szolgált és portyázott a Ny-Dunántúlon, Alsó-Ausztriában is pusztítva. – 1597. VIII. 13–20: Pápa visszavételekor a szabad elvonulás ígéretében kivonult kb. 400 tör-öt a vallon és ol. zsoldosok megrohanták, fölkoncolták és kifosztották. Szemender pasát és kb. 150 tör-öt Nádasdy, Zrínyi és Kollonics katonái kimentették az egymást is fosztogató zsoldosok közül, akiknek hanyagsága miatt közben a lőporraktár fölrobbant. A hadszertár és szinte a teljes várkastély romba dőlt, kb. 200-300 osztrák gyalogost a robbanás elpusztított; hamarosan tífuszjárvány tört ki. A vár helyreállítására Vas, Zala és Sopron vm. robotját Pápára kényszerítették. Cseszneket 1598: Pálffy Miklós gr. visszavette. 1598. VII–VIII: a cs-i (A. Scharzenberg) és kir-i (Pálffy Miklós +1600 fő) csapatok visszavívták Veszprémet, Palotát és (Nagy)Vázsonyt. 1600. V: Pápa őrsége, kb. 1500 vallon zsoldos, a fizetetlenség miatt föllázadt, Maróthy Mihály várkapitányt s a m-okat elfogta, a várat 100.000 aranyért fölajánlotta a tör-nek. A kir. csapatok ostromzárral az átadást megakadályozták; VIII. 9: a zsoldosok kitörtek és tör. zsoldba álltak. – 1624–32: a Batthyány Ferenc vásárolta ref. nyomda Pápán működött. 1663: a tör-ök Veszprém városát fölégették, lakosait fogolyként elhajtották, de a várat bevenni nem tudták. A 17. sz. közepén a pusztásodott Devecserben már nem tartottak kir. őrséget. – 1683. VI–VII: a Bécs ostromára vonult tör. had bevette Veszprémet és Pápát, utóbbit 1687. XI. 22: Esterházy János győri alkapitány visszafoglalta. A tör. hódoltság korában virágzó vecsei széket 1848. IV: az →áprilisi törvények szüntették meg (utolsó tisztújító gyűlését 1846: tartotta). – A 17. sz: a végvárak pótolták a kápt-ok hiteleshelyi szerepét (Veszprémben is), amit „hites seregnótárius” v. „seregjegyző” (scriba campestris) végzett, amint ezt az 1676: ~ törvényszékén lezajlott per szövege is igazol. – A Rákóczi-szab.harc idején a hadra fogható lakosság a kuruc seregbe állt; Pápa földesura Esterházy Antal gr. (1676–1722), II. Rákóczi Ferenc fejed. (ur. 1704–11) generálisa; Pápa a dunántúli hadak főhadiszállása lett, a ferenceseket is «kuruc-barátoknak» nevezték. 1704. V: Veszprémet bevette és kifosztotta Sigbert Heister (1646–1718) cs-i generális hada, 1705–09: Csesznek vára a kurucoké. 1705. XII: Bottyán János kurucai elfoglalták Pápát. 1707: (Balaton)Kenese É-i határán Bottyán János (1643 k.–1709) és béri Balogh Ádám (1665 k. – 1711) serege szétszórták Rabutin labancait. 1707. VIII. 14: Pálffy labancai fölgyújtották Pápát. 1709. I. 14: Esterházy Antal gr. kurucai Ballánál legyőztek egy cs-i sereget. 1708–09: óriási hideg és havazás volt, különösen jan-ban, mely csak fékezni tudta a pestist, amihez 1709–10: himlő, hagymáz és marhavész is társult. – III. Károly (ur. 1711–40) idején a tör. hódoltság alatt kipusztított Szápár, Csernye, Jásd, Súr, Öskü, Tótvázsony falvakba tótokat, a bakonyi Városlődre, Gannára és Jákóra ném-eket telepítettek. 1757: Pápán kórházat nyitottak. 1766: a jobbágymozg. terjedése miatt Mária Terézia (ur. 1740–80) ~be kir. biztost küldött, XII. 29: ~re egységes úrbáriumot vez. be. II. József (ur. 1780–90) türelmi rendeletének kihirdetéséig a pápai ev. ref. főiskola 31 é. Adásztevelen oktatott. – 1785. III. 18: a ter.rendezéskor ~t a győri ker-be osztva önkormányzatát megszüntették. – 1785–87: ~ mezővárosai: (Devecser, Marcaltő, Mezőkomárom, (Nagy)Vázsony, [Vár]Palota, Pápa, Tüskevár, [Somló]Vásárhely, Veszprém, Zirc). 165 faluja, 17 pusztája volt. 20.746 házában, 29.929 családjában, 140.870 fő élt, ebből 273 pap, 9487 nemes, 37 tisztviselő, 2615 polgár, 6872 paraszt, 7771 polgár és paraszt örököse, 16.283 zsellér, 138 szabadságolt katona, 3574 egyéb, 23.478 a 17 é. aluli fiú. – 1805: megnyitották Veszprémben a kórházat (mely 1950–: a megyei kórház). ~ből kelt 1807: az a fölszólítás a szomszéd vmékhez, hogy hivatalos ügyekben a lat. helyett a m. nyelvet használják. 1810: földrengés Csesznek várának romjait is ledöntötte. A →napóleoni háborúkat követően, a pénz elértéktelenítése miatt 1822. VIII. 13: kiadott cs-i rendelet, az adónak pengő pénzben leendő fizetését követelte (100 pengő forint = 250 frt papírpénz), így az adóösszeg 3,5x-re emelkedett. A különösen tiltakozó 9 vm. között volt ~ is, az ogy-i határozat nélküli sarcot a törvényszegő udvar megyefőnökökkel hajtatta be. 1826–: Herenden porcelánüzemet alapítottak. – 1828: székvárosa Veszprém ppi város. Lakói: 1112 házában 9079 (6602 r.k., 43 g. kel., 1815 prot., 619 [6, 82 %] izr.) fő, a mezővárosai közül Devecser 382 házában (2649 r.k., 18 prot., 138 [5,2 %] izr.) 2805 fő, [Mező]Komárom 160 házában (638 r.k., 584 prot., 5 izr.) 1227 fő, Marcaltő 88 házában (617 r.k., 38 prot.) 655 fő, [Vár]Palota 526 házában (2449 r.k., 6 g.kat. 1061 ref., 478 [11,97 %] izr.) 3994 fő, Pápa 1780 házában (8809 r.k., 1751 prot., 2672  [20,19%] izr.) 13.232 fő, Tüskevár 112 házában (799 r.k., 5 izr.) 804 fő, [Somló]Vásárhely 182 házában (1369 r.k., 17 prot., 9 izr.) 1395 fő, [Nagy]Vázsony 251 házában (1278 r.k., 461 prot., 158 [8,32%] izr.) 1897 fő, Zirc 265 házában 1993 r. k.lakos, az 1 ppi városában, 9 mezővárosában, 170 falujában, 236 pusztáján 170.605 fő élt. – 1848: Hunkár Antal ~ követe tagja volt azon ogy-i küldöttségnek, mely III. 16: Bécsbe vitte az ogy. határozatait. 1848. IV.–1849. VIII: ogy-i követei Szabadhegyi Antal (ugodi), Kupricz Imre (veszprémi), Bocsor István (enyingi), Ányós István (zirczi), Pap János (s. vásárhelyi), Molnár Dénes (nagyvásonyi). 1848: az ogy. fegyverbe hívó szavára a vm. ifjai honvédek, mások nemzetőrök lettek, v. a Bakony guerilla-csapatai közé álltak. A pápai ref. főisk. 30 diákja Győrffy Endre vezetése alatt honvédzászlóaljba soroztatásukat s a rácok ellen küldetésüket kérték. A vm-ből toborzott honvédek a Dráva mentén harcoltak ill. Komárom védelmében segédkeztek. 1849. VI. 27: Kmety György (1813–1863) 5700 honvéddel a Pápával szomszédos Ihászi-pusztán föltartóztatta br. Schütte osztr. altábornagyot (Pápán a csata hőseinek emlékszobrot állítottak). – A Bach-korszakban ~ a soproni ker-hez tartozott. 1869: 5 járása 186 önálló és 250 kapcsolt közs-ében (436 településén) 201.431 fő élt. – A hódoltság utáni nyugalmi időszakában zselléreiből ill. jobbágyaiból kivált kézművessége 49 helységben alapított céheket. Ezeket a teljes iparszabadságot biztosító 1872:8. tc. megszüntette (pótlásukra alakultak az iparkamarák). 1872. X. 3: befejezték a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely–Grác vasút építését. – Lakói: 1880: 208.487 fő (a 63 vm. között népességre a 27.), ezidőtől a zalai és somogyi balatoni partszakaszokat kezdték üdülőterületté alakítani, 1950-ig ez ~re nem volt jellemző; 1890: 215.280 fő (a vm-k között népességre a 30.). Ekkor a vmben 14 ipartelepen dolgoztak népesebb iparágai: élelmiszer-, építő-, ruhaipar, vegyipar (Balatonfűzfő, Nitrokémiai Ipartelepek, 1928-tól, lőporgyár), barnaszénbányái 1865–: Ajkán, 1866–: Várpalotán termeltek. Pápán dohánygyár (1950-ig) és 1901–: textilgyár 1910–: húsfeldolgozó üzem, 1904–: Várpalotán brikettgyár, 1876–: Ajkán üveggyár, 1911–: Veszprémben bútorgyár, Tapolcán gőzfűrész- és fafeldolgozó üzem, ill. a vm-ben több helyen mészégető és téglagyár üzemelt. – 1900: a 221.049 lakóját (amellyel népessége a 31. a vm-k között) 21 óvoda (1930: 20), 309 népisk. (1930: 621), 2 tanítóképző (1930: 4), 3 gimn. (1930: 2 gimn., 1 reálgimn.), 1 gazd., 8 iparos inasisk.), 1 emberbaráti int., 1 börtönisk., 2 hittani int. (1930: 3 hittud. főisk.), (1930: még 4 szakisk., 10 polg. isk., 2 felső keresk. isk.) oktatta. A 6 évnél idősebbek 20,5 %-a (1930: 7,4%) nem tudott írni-olvasni; a tankötelesek 6,86 %-a (1920: 6,1 %-a) nem járt elemi isk-ba. – 1900: megnyitották a zirci kórházat, 1901: Pápán textilgyárat, Farkasgyepűn (tszf. 390 m) Tüdőgyógyint-et alapítottak, 1903: Tapolcán fölfedezték a Tavas-barlangot, 1914: kórházat alapítottak. 1909: ~ településneveit tözskönyvezték. – 1910: ter. 3966 km² (a 63 vm. között a 30.), 37.657 lakóházában 228.773 fő (és 1003 katona; a vm-k között népessége a 34.) élt, népsűrűsége 56,3 fő/km² (a vm-k között a 37.); anyanyelv szerint: 199.063  m., 29.283 ném., 917 tót, 41 oláh, 5 ruszin, 55 horvát, 17 szerb, 395 egyéb; vallása: 151.831 r. k., 106 g. kat., 44.507 ref., 24.905 ev., 57 unit., 61 g. kel., 8282 izr., 27 egyéb. M-ul beszélt 218.843 (95,66 %) fő, a 6 é. fölöttiek közül írni-olvasni tudott 163.350 fő. 1899–1913: kivándorolt 30.166, visszatért 8103, a 22.063 fős népveszteségével a 63 vm. között a 13. – 1919. III. 15: Pápán a közt. karhatalom a ker.szoc.–kisgazda gyűlés résztvevői közé lövetett (3 halott kb. 30 sebesült), ez volt az első "baloldali" terrorgyilkosság m. nemz-i ünnepen. 1919. VIII: a →tanácsköztársaság bukása után ~ K-i sávját, néhány hétre Veszprémet is, megszállták az oláhok. A Beneš tervezte →szláv korridor megfelezte volna ~t, a trianoni országcsonkítás miatti kényszerű közigazg. átszervezés következtében a szomszédos vm-k neve változott: É-on Győr, Moson és Pozsony k. e. e. vm. (1920–45), Győr-Moson vm. (1945–50), ÉNy-on Sopron vm. (1950-ig), ÉK-en Komárom vm. (1950-ig), Komárom-Esztergom k.e.e. vm. (1945–50), K-en Fejér vm., D-en Zala vm. (1950-ig), DK-en Somogy és Tolna vm. (1950-ig), D-en Somogy, DNy-on Zala, Ny-on Vas vm. Ter.: 3966 km² (Mo. 4,26 %-a). ~ 5 járásra oszlott, Veszprém (vmszékhely) és Pápa rendezett tanácsú várossal, 47 nagy- és 135 kisközs-gel, a legnépesebb község Várpalota 4964 lakossal, 2000-nél több lakosa 19 közs-nek volt. – 1920: lélekszáma 232.554 fő, népsűrűsége 58,8 fő/km², közülük 204.839 (88,08 %) m., 26.239 (11,28 %) ném. (Zirc vidékén), 730 (0,31 %) tót. A m-ság 1910 óta 5776 lélekkel (2,9 %) gyarapodott. A nem m. anyanyelvűek közül 20.044 (72,3 %) beszélt m-ul. Vallása: 156.577 r. k. (67,33 %), 43.474 ref. (18, 69 %), 24.463 ev. (10,52 %) és 7312 izr. (3,14 %). 1920: az ogy-be 7 képviselőt küldött. – A lakosság fő foglalkozása a földművelés, szőlő- és gyümölcstermelés és állattenyésztés; iparvállalatai az ajkai és várpalotai kőszénbányák, a herendi  porcellángyár és üveggyár, a pápai dohánygyár és textilgyár, a veszprémi posztó-, faárugyár, több szesz és téglagyár stb., háziiparban a faipar. Létezett 18 bank és takarékpénztár és 51 szövetkezet, 336 km. vasút, 51 km áll-i, 585 km that-i és 258 km közs-i út. A 6 é. fölüli lakosságnak 88,4 %-a tudott írni-olvasni. A ~i 378 tanint-ből Pápán teol. főisk., ref. fő- és kat. algimn.; gazd. tanint, Veszprémben teol. főisk., kir. főgimn. és 2 keresk. isk., 1 tanító- és 3 tanítónőképző int., 8 polg., 17 gazd. ismétlő isk. és 315 el. népisk., 18 kisdedóvó és 1 fogházisk. 1928–: Balatonfűzfőn papírgyárat, Dudaron szénbányát nyitottak. – 1930: lakóinak száma 255.349 fő, népsűrűsége 59,9 fő/km². Írni és olvasni tudott 1920: 185.544 fő, 1930: 195.623 fő (a 6 é. fölüliek 88,4 %-a ill 92,6 %-a), 1939: 24 óvoda, 324 el., 3211 ismétlő el., 11 tanonc 11 polg., 4 tanítóképző és líceum, 3 gimn. (Pápa r.k., ref., Veszprém r. k.), 2 keresk. középisk., 3 szakisk., 3 hittud. főisk. (Pápa ref., Veszprém, Zirc r. k.) 1930: az áll. utak hossza 150 km, a that. utaké 532 km, a közs-ieké 242 km.; vasútja a Bp–Veszprém–Ajka–Celldömölk és a Győr–Pápa–Celldömölk vonal. – A Balaton-vidék turista- és idegenforgalmának megalapozója, szervezője az 1931: alapított – Balatoni Intéző Biz. (BIB; előtte alakult [1904] meg a Balatoni Szövetség). A BIB foglalkozott a tó bel-és külföldi reklámozásával, közművesítésével, a közvilágítás kiépítésével, tájékoztatótáblák parti felállításával, írott információs anyagok (prospektusok, újságok) összeállításával, terjesztésével, ill. a tó jobb köz- és vasúti megközelíthetőségével, a balatoni kikötők fejlesztésével; megszervezte a balatoni viharjelzést. – Veszprémben 1931: szövőgyár, 1932–:Várpalota gyártelepén a Péti Nitrogénművek, 1940–: kőolajüzem termelt. – 1934. VIII. 12–14: a "bakonyi minisztertanácson" Gömbös Gyula min. eln. ismertette reformpol-i elképzeléseit. 1937: Ajkán kriptongyárat alapítottak. – 1941: 266.865 fő, ebből 239.330 (89,7 %) m.; 26.519 (9,9 %) ném.; 163 tót; 21 oláh; 94 ruszin; 36 horvát; 2 bunyevác; 18 szerb; 8 vend; 435 (0,2 %) cigány, 33 jiddis, 206 egyéb, ismeretlen anyanyelvű; 187.140 (70,1 %) r. k., 569 (0,2 %) g. kat., 46.944 (17,6 %) ref., 26.052 (9,8 %) ev., 140 (0,1 %) g. kel.; 109 unit., 202 baptista, 5.615 (2,1 %) izr. 94 ismeretlen vallású; népsűrűsége 65,6 fő/km². – Az 1944. II-i összeírás szerint, a II. →bécsi döntés után D-Erdélyből (Ro-ból) menekült ill. kitelepített 204.519 főből ~ben 1751 család (3182 fővel) telepedett le. 1944. VII elején 4106 főt (~ zsidóinak 73,13 %-át) deportáltak Birkenauba (Nagyném. Birod.). A Dunántúlon 1944. IX. 22: rendelték el a 220 km hosszú, önálló támpontokból álló, 3 védőövre tagolt állásrendszer, a Margit-vonal kiépítését; Ny-i szakaszát a Dráva (Gyékényes) – Balaton (Balatonszentgyörgy), K-i szakaszát a Balaton (Balatonvilágos) – Velencei-tó és Érd között építették, a településeket körkörös védőállásokkal erősítették meg. – 1944. X. 31: Mindszenty József fogalmazta meg a dunántúli r. k. pp-ök beadványát a nyilas kormányhoz a Dunántúl megkíméléséért. A kilátástalan harcok folytatása, a nemzet öngyilkossága megelőzésére kérték a Dunántúl és Bp. harc nélküli kiürítését. Az emlékiratot Apor Vilmos, Shvoy Lajos és Kelemen Krizosztom főapát is aláírta. XI.13: Mindszenty adta át Bpen Szöllősi (Naszluhácz) Jenő (1893–1946) h.min. eln-nek, ezért a nyilasok környezetével együtt XI. 27: letartóztatták és internálták. – Angol-amerikai légitámadások pusztították a pétfürdői gyártelepeket, Veszprém városát és repülőterét, Várpalotát, Pápát. Az enyingi járásban 1944. XII–1945. III: folytak harcok. A 3. Ukrán Front és a 2. Ukrán Front 46. hadserege a Bécs elleni hadművelet kezdeteként 1945. III.16–: Ny-ra törve, III. 21: Várpalotát, III. 23: Veszprémet és Zircet, III. 24: Balatonfüredet, III. 25: Pápát, III. 27: Tapolcát megszállta. – Várpalotán a megszállás napján, a köv. hetekben Pápán és Veszprémben alakították meg a M. Komm. Pártot (MKP), V: Pápán a M. Dem. Ifj. Szöv-et (MADISZ), VI: az MKP ~i biz-a választás előkészítéseként megalakíttatta az üzemi biz-okat s a M. Nők Dem. Szöv-ét (MNDSz) is. – A földosztáskor a vm. 689.113 kh földjéből 239.975 kh-t (34,8 %) osztottak szét. [Egyes források eltérő számai abból adódhatnak, hogy a közlő az eredeti 1945-ös vm-i, vagy az 1950 utáni megyeire átszámított állapotot közli.] – 1945. VIII. 2: a →postdami értekezlet 13. cikke szerint „Mo-on visszamaradt ném. lakosság v. egy része No-ba történő áttelepítését végre kell hajtani”. Ennek keretében XI. 30: a →Szövetséges Ellenőrző Bizottság 500.000 fő kitelepítését kívánta. 1941: a ~i népszámláláskor összeírt 202.642 lakosából a kitelepítendők névjegyzékén található 30.072 név közül 24.969 ném. anyanyelvű, 13.402 ném. nemzetiségű volt, ebből 1946 nyarán 3 településéről 1123 főt; az 1949. népszámlálás szerint ~ből össz. 4263 svábot kitelepítettek, 4166 elköltözött, meghalt, ismeretlen, 1196 hadifogoly, internált. 1949: a népszámláláskor ~ 197.547 lakójából 224 ném. anyanyelvű volt. A 4274/1949. sz. M.T. rendelettel megszüntették a svábok kitelepítését, a lakóhelyválasztási tilalmat és a munkavállalás korlátozásait; a 14/1950. MT. rendelettel minden állampolgári jogukat visszakapták. – Az 1945. IV–1948. I. 14: létezett veszprémi népbíróság 1 főt életfogytiglani, 20 főt 5–15 évi, 10 főt legalább 3 évi kényszermunkára, 6 főt vagyonelkobzásra ítélt. – A reakciósnak minősítettek százezreit megfosztották választójogától. 1945. XI. 4: a nemz.gyűl. választásokon (92,4 %-os orsz. részvétel mellett) ~ben a Függ. Kisgazda Párt (FKgP) 90.803 (65,57 %)-os eredményével az 57,03 %-os orsz-os átlagnál jobban szerepelt; a M. Komm. Párt (MKP) 17.501 (12,76 %), a Szoc.dem. Párt (SZDP) 17.541 (13,05%), a Nemz. Paraszt Párt (NPP) 10.699 (7,52 %) szavazatot szerzett. Az MKP a bányászok között Úrkúton (1941: 1683 lakos) 54 %-ot, Tósokberénden (1941: 703 lakos) 50 %-ot szerzett. A Gazd. Főtanács XII: meghirdetett széncsata elnevezésű első munkaversenyét az ajkacsingervölgyiek indították, versenyre szólítva a várpolataikat. 1946: ~ szénbányáit államosították. – A közoktatás demokratizálása programjában a MADISZ megalakította és fönntartotta 1946–49: Pápán a Petőfi Sándor, 1947–49: a Kocsi Csergő Bálint és Szilágyi Erzsébet, 1946–49: Veszprémben a Batsányi János, 1948–49: a Bányai Júlia ált. és középisk. népi kollégiumokat. – 1947. VIII. 31: ~ben a →kékcédulás választáson a Demokrata Néppárt (DNP) 50.823 (35,7 %), a M. Komm. Párt (MKP) 27.498 (22,26 %), a Szoc.dem. Párt (SZDP) 19.662 (13,8%), a Függ. Kisgazda Párt (FKgP) 19.295 (13,5 %), a Nemz. Paraszt Párt (NPP) 14.664 (10,1 %), a M. Radikális Párt (MRP) 4950 (3,5 %), a Függ. M. Dem. Párt (FMDP) 3729 (5,7 %), a Polg. Dem. Párt (PDP) 1991 (1,4%), szavazatot, az MKP legjobb eredényeként Úrkúton 90 %-ot, Ajkacsingervölgyön (1941: 569 lakos) 82 %- ot, Várpalotán (1941: 8807 lakos) 46 %-ot szerzett. – ~ben államosították 1948. II: a bauxitbányákat és az aluminium ipart, III. 25: a 100 munkásnál többet foglalkoztató váll-okat (pl. az ajkai üveggyárat, a peremartoni ipari robbanóanyag gyárat, a pápai textilgyárat), 1949 őszén 84 kisüzemet is. 1949. X. 16: Veszprémben megnyitották a bpi Műsz. Egy. nehézvegyipari tagozatát, amit Veszprémi Vegyipari Egyetem néven önállósítottak. – A tanácsrendszer bevezetése előkészítésekor a 4343/1949. XII. 14. M.T. sz. rendelettel[!] ~ határait megváltoztatták: az enyingi járásból Fejér és Somogy megyékhez csatolt községek, a Komárom m-hez csatolt Súr és Réde nagyközségek, végül az ácsteszéri, bakonyszombathelyi és bársonyosi körjegyzőségekhez tartozó községek kivételével Veszprém m. jelenlegi ter-ét, valamint Zala m-ből a tapolcai, a sümegi és a keszthelyi járást, Vas m-ből a magyargencsi körjegyzőség községeit és Egyházaskesző, Kemenesszentpéter és Várkesző kisközségeket foglalja magában. (→Veszprém megye) 88

Nagy 1828:428. – Szeremlei 1867. I:241. – Századok, 1874:219. (Pesty Frigyes: ~i alispánok 1553–1648) – A veszprémi ppség okl-tára. 1. köt. 1103–1267, 2. köt. 1415-ig. Bp., 1896–98. – Csánki 1897. III:201. – Kéry 1899:758. – Kapossy Lucián: Pápa város egyetemes leírása. Pápa, 1905. – Az 1910 é. népszámlálás. Bp., 1912:70.; Az 1920. é. népszámlálás. 6. r. Uo., 1929:5. – Edelényi-Szabó 1928:683. (10. sz. térkép!) – Révai 1926. XIX:199. – Alispáni jelentés az 1935. é. IX. hó 1-től 1944. III. hó 31-ig terjedő időszakról. Veszprém, 1935–1944. – Herczegh Géza: A m. k. veszprémi 31. honv.gy.ezr. a 31. 46 és a 79. honv. menet zászlóaljak,valamint a 31/1. népfelkelő zászlóalj tört. Cegléd 1936. – M. Stat. Szle 1936:371. (Kovács Alajos, dolányi: Veszprém város lakosságának fejlődése és összetétele), 1936:397. (Hollós István: A vándormozgalom hatása ~ népességének fejlődésére); 1944:399. (A Romániából menekültek és áttelepítettek száma az 1941. febr-ban ... törvényhatóságonként) – M. stat. évkv. 1942:18.; 1946:11. (1910: adatai trianonizálva)  – Pákay Zsolt: ~ története a török hódoltság korában a rovásadó-összeírás alapján (1531–1696). Veszprém, 1942. (térképpel) – M. stat. zsebkv. 1948:274. – Szántó Imre: A parasztság helyzete a veszprémi kápt. birtokain 1711–1780. Eger, 1957. – Ila Bálint – Kovacsics József: ~ helytört. lexikona. Bp., 1964. – Nagy László: ~i hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1820–1956. Veszprém, 1957. (Veszprémi kvek 2.) – Az első mo-i népszámlálás 1784–87. 1960:242. – Földreform 1945. Bp., 1965:88.– A ~i Múz. Közlem. 1967:117. (Koppány Tibor: Kk-i temetők és egyházas helyek ~ben), 1969:199. (Éri István: ~ kk-itelepüléstört-i vázlata), 223. (Kozák Károly. 11–13. sz-i egyh. építészet ~ben) – Barta–Fekete Nagy. 1973: 355. – Tilkovszky 1974. – Céhkataszter 1975. II:197. – Tilkovszky 1978:353. – Halmossy 1983:661. – Fehér 1988:163. – Balogh–Gergely I: 248. – Fehérváry 1990:148. – Váry 1993:100. – Veszprém a tör. korban. Veszprém, 1998:17. (Dávid Géza: Tör. uralom Veszprémben 1552–1566); 42. (Veress D. Csaba: Veszprém a 15 é. háborúban 1593–1606), 91. (Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára 16–17. sz.); 70. (Molnár Antal: A veszprémi egyhm. a tör. hódoltság idején) (Veszprémi Múz-i Konferenciák, 9.) – Parlamenti választások Mo-on 1945–1998. Bp., 1999:228. – Földesi 2002:235. („Sváb kérdés” – kitelepítések a SZEB utasítására) – A mo-i ném-ek kitelepítése és az 1941. é. népszámlálás. Bp., 2004:329. (10. sz. térkép!)