Magyar Katolikus Lexikon > K > Kinizsi


Kinizsi Pál (15. sz. első fele-Szentkelemen, Keve vm.?, 1494. nov. 24.): hadvezér. - Vsz. Bihar vm. köznemesi családból származott. A hagyomány szerint rendkívüli testi erejű ~ katonai képességei, hadvezéri sikerei következtében emelkedett a leghatalmasabb bárók közé, 1480-94: temesi ispán, 1490: alsómo-i főkapitány, majd országbíró. Mátyás kiváló hadvezére, Magyar Balázs katonája volt, s annak Benigna nevű leányát vette feleségül. 1468: Morvao-ban, 1474: Sziléziában 1477: Au-ban már seregvezérként harcolt. Az 1479. X. 13-i →kenyérmezei ütközet egyik hőse. - 1480. XI-XII: Szerbiában harcolt a török ellen. Krusevácig nyomult előre, több ízben megverte Ali szendrői béget, és az elpusztult délvidéki ter-ek benépesítése céljából szerbeket telepített le. 1481. XI: újra Szerbiában harcolt. 1482. IX. 9: Becsénél, a Tisza mellett legyőzte a Temesvár vidékét dúló török hadat. 1490: Corvin Jánossal szemben Ulászló pártjára állt, s VII. 4: Báthory István erdélyi vajdával együtt Tolna vm-ben a Csontmezőn szétverte Corvin János seregét. 1490 nyarán Váradnál megverte a török portyázók csapatait. 1491 nyarán Báthory Istvánnal együtt visszafoglalta Miksa róm. (ném.) kir-tól Veszprémet és Szombathelyt. 1492. III: Váradi Péter kalocsai érs. hadaival együtt fölmentette Nándorfehérvárt a tör. ostrom alól. Ugyanez év nyarán fölmentette a vidini bég által ostromolt Szörény várát, IX. táján főúri bandériumok és fölkelő parasztok segítségével a Száva mellett Szegednic és Halászfalva között szétverte a fizetetlensége miatt a vidéket pusztító →fekete sereget. 1493 vége felé ~ Szendrő várának környékén harcolt. 1494 elején agyvérzés érte. Ennek ellenére IX: fölmentette Nándorfehérvárt a tör. ostrom alól, majd X. 15-XI. 20: nagy sereggel dúlta a török megszállta Szerbiát és Bulgáriát. Szendrő vár ostromára készülvén halt meg. - ~ 1483 u. építette fel a pálosok nagyvázsonyi ktorát, hol 1493 k. készült felesége, Magyar Benigna m. nyelvű imakv-e. B.A.

Turul 1891. (Puky A.: A Kinizsi család Abaúj- és Bihar m-ben) - Fügedi 1986:373.