Magyar Katolikus Lexikon > I > Ilona


Ilona, Szt, Flavia Julia Helena Augusta (Drepano?, Bitinia, 3. sz. közepe-328 v. 330): császárnő, Nagy Konstantin anyja. - A hagyomány szerint vendéglősnő volt. Constantinus Chlorus (ur. 305-306) feleségül vette, de amikor cs. lett, elbocsátotta, s az előkelő Maximianus Herculeus leányát, Theodorát vette el. 306: ~ fia, Konstantin cs. lett, udvarába vitte anyját, és augusta (császárnői) rangra emelte, nevét és képét pénzekre verette és szabad rendelkezést adott neki kincstára fölött. Már ekkor jótékonyságával tűnt ki, bár csak később, Euszébiosz szerint fia hatására lett ker. (Szt Ambrus Konstantin megtérítését tulajdonítja ~nak.) 326: a Sztföldre zarándokolt, bejárta a szt helyeket, mindenütt jótékonykodott, és fölépíttette Betlehemben a Születés-, Jeruzsálemben az Olajfák hegyén az Eleóna-baz-t. Holttestét a cs. Rómába vitette, s a Via Labicana mellett emelt mauzóleumban porfir szarkofágban temette el. Ereklyéit az egyik hagyomány szerint 2 é. később a cs. Konstantinápolyba, a saját mauzóleumába vitette, ahonnan 1212: Velencébe vitték át. Egy másik hagyomány szerint 840: Fro-ba, ismét más forrás szerint 1140: a róm. Ara Coeli-baz-ba vitték. A mauzóleumból csak romok maradtak, a szarkofág a Vat. Múz-ban van. - Ü: K-en máj. 21., Ny-on aug. 18. Az építészek védősztje, földrengés, tűzvész ellen kérik oltalmát. - A 4. sz. végéről való legenda szerint ~ a Golgotán kereste és megtalálta a Szt Keresztet és a szenvedés többi eszközét. A szegekből koronát és fia lovának zablát készíttetett. A Szt Keresztet Rómába vitte, s tiszt-ére fölépíttette a S. Croce-baz-t. A jeruzsálemi Anasztaszisz-baz. építésére ~ indította fiát. Minderről azonban a kortárs Euszébiosz és Jeruzsálemi Szt Cirill nem tud. - Ikgr. Ábrázolásai a Szt Kereszthez kapcsolódnak: pénzeken, ikonokon és ereklyetartókon Nagy Konstantinnal együtt a kereszt mellett áll. Ha egyedül ábrázolták, csnői ruhában van. - Attrib-a: legtöbbször T formájú kereszt. A Szt Kereszt megtalálásának képein a 13. sz-tól fordul elő (Erfurt, Dóm, ~-ablak, 1420 k.; Rostock, Szt Kereszt-tp. oltára, 16. sz. eleje). Kereszttel ábrázolják matróna-ruhában koronával (zólyomszászfalvi főoltár, 1500 k.). - Kk. oltárai: Pest (1444), Vác (1474). Falképei: Csetnek, Etrefalva, Feketeardó (15. sz.), Gömörrákos (1400), Nagytótlak (15. sz.). - Gótikus táblaképe: Bártfa (1524, múz.), Berzenke (1500), Besztercebánya (1509), Illés (1500), Kassa (Mária látogatása-oltár, 1516), Kispalugya (1510, pozsonyi múz.), Liptószentkereszt (1510, turócszentmártoni múz.), Lőcse (Szt Erzsébet-oltár, 1493), Ludrófalva (1510), Szepeshely (Mária-oltár, 1480, Bp., Szépműv. Múz.), Szepesszombat (Szt Anna-oltár, 1520), Zsidve (1508). ~ női sztek: Katalin, Borbála, Margit, Magdolna együttesében jelenik meg. - Faszobrai: Körmöcbánya (1500, múz.), Zólyomszászfalu (~ és Egyed-oltár). A földvári bencés apátságot II. Béla alapította, nyilván felesége, ~ védősztjének tiszt-ére. Többi, későbbi patrocíniumai inkább már csak keresztnévi eredetűek: a kegyúr, tp-alapító feleségének, leányának nevét örökítik meg. Esztergomi egyhm.: Nagyszombat, Süttő (kpna). - Besztercebányai egyhm.: Szentilona, Litvaberzseny. - Nyitrai egyhm.: Menyhe. - Rozsnyói egyhm.: Királyi, másként Királykiliti (1318, elenyészett), Kazár. - Szepesi egyhm.: Arnótfalva. - Egri egyhm.: Büdszentmihály (1912). - Szatmári egyhm.: Tiszaújlak (1812). - Veszprémi egyhm.: Gyenesdiás (kpna), Nagyvázsony, Nádasladány. - Szombathelyi egyhm.: Tömörd, Perestó. - Erdélyi egyhm.: Vágás. - ~ önálló népi kultuszáról, hagyományvilágáról nem tudunk. →szentilonafenyő, →Szent Ilona füve **

Bálint II:195. - BS IV:988. - Sachs 1980:72. - SzÉ 1988:449.

Ilona, Magyarországi, B., OP (†Veszprém, 1270. nov. 15.): apáca, Árpádházi Szent Margit nevelője. - A veszprémi domonkos ktor priorája volt. 7 évig nevelte Szt Margitot. Élete végén megkapta a →stigmákat. - Ü: (a rendben) nov. 6. **

SzÉ 1984:863. - Jeszenák Gábor: Magyar B. Ilona élete. Uo., 1910. - BS IV:998. - Puskely 1994:171.

új

Ilona, Lepa (1050 k.-1092): magyar királyi hercegnő. - I. Béla (ur. 1060-63) és Rixa (Richeza) már Mo-on szül. leánya, I. Géza (ur. 1074-77) és I. (Szt) László (ur. 1077-95) testvére, akit szülei 1065: férjhez adták Zvonimir (keresztény nevén Demeter) →horvát bánhoz, aki 1076. X: fölvette a kir. címet. 1078: és 1083: az okl-ek ~t fölváltva hol Lepának („a Szép”), hol ~nak nevezték. Zvonimir/Demeter 1089: utód nélkül hunyt el, az utódlásért polgárháború robbant ki. A horvát trónra II. István bán (†1091) került, de állandó belviszályok közepette meghalt. ~  (hozománya a Dráva és a Száva közötti terület, →Szlavónia) visszaszerzéséért, biztosításáért és a polgárháború leverésére testvéréhez, I. (Szt) Lászlóhoz fordult segítségért, arra ösztönözte testvérét, hogy foglalja el egész Horváto-ot. I. László, unokaöccsével, Álmos hggel, 1091 tavaszán az ún. Hadiúton benyomult Horváto-ba és 3 hónap alatt elfoglalta. Horváto. élére László Álmos hg-et állította. 1091: Lászlóval együtt visszatért Mo-ra, 1092: a kir. udvarban elhunyt.  Do.J.

Wertner 1891-92. - Pauler I-II. - Révai X:516.

új

Ilona (1110/1115 között-1150 körül): magyar királyné. - A Nemanjidák/Nemanya/ ősének, Uros zagorai nagyzsupánnak és Annának a leánya, 1129: lett a megvakított Béla m. hg. felesége.  A kíméletlen életmódot élő, fiatalon súlyos beteg II. István (ur. 1116-31) kir., értesülve Béla életben maradásáról, utódjául jelölte meg és nyomban feleséget is keresett számára. A fiatalok udvartartását Tolnán rendezte be, s még megélte első fiuk, Géza születését. II. István halálát (1131. III. 1.) követően egy hónap multán II. (Vak) Bélát (ur. 1131-41) és feleségét megkoronázták. ~ kirné erélyes, szilárd jellem volt, aki férje mellett a trónon éppugy megállta a helyét, mint az udvartartás irányításában. Mo- ra jövetelével jelentős számban kerültek a felső- és középszintű vezetésbe szerbek, pl. ~ testvérbátja, Belus, aki a kir. pár „jobbkeze”volt. ~ a kir. tanácsban Belussal és a kir. mellett álló főurak csoportjával a „férje szemeként” kormányzott. Legemlékezetesebb belpol. tette 1132 nyarán az aradi gyűlés, melyen „tetemre hívó” beszédében vádolta a főurak azon csoportját, akik Bélát és apját, Álmost megvakították; ott helyben a gyűlés résztvevői közül 68 főurat a kir. hívei menten fölkoncoltak. A külpol-ban férje figyelmét a Balkánra irányította. A Boszna-menti szerbeket, akik a bizánci fennhatóságot nem kívánták, ~ rokonai befolyásával II. Béla kir. mellé állították, behódoltatták. - Gyermekei: II. Géza (*1130) m. kir.; II. László (*1132) boszniai hg., m. kir.; IV. István (*1133) m. kir.; Álmos hg. (*1134); Zsófia hgnő, III. (Hohenstauf) Konrád római kir. (ur. 1138-52) Henrik fiának jegyese, majd admonti apáca; Gertrud (Erzsébet) (*1138), id. Misciszlo lengy. hg. felesége. Do.J.

Wertner 1891-92. - Pauler I-II. - Révai X:516.

új

Ilona (1158.-1199. dec. 25.): magyar királyi hercegnő. - II. Géza kir. (ur. 1141-62) és Eufrozina orosz hgnő, m. kirné leánya. Nevét nagyanyja, Ilona kirné emlékére kapta. 16 é. korában, 1174. V. 12: házasságra lépett V. Babenberg (Erényes) Lipót ausztriai és stájer hg-gel (ur. 1117-94). 1194: férje elhunyt, a 20 é. zavartalan házasságban 3 gyermek született: I. Frigyes osztr. hg. (ur. 1194-98); VI. (Dicsőséges) Lipót stájer, majd osztr. hg. (ur. 1198-1230); és Ágnes. Unokája (VI. Lipót és Angela Teodora bizánci hgnő leánya) I. Henrik meisseni őrgr. és Türingia tart. gr-jának neje lett. Do.J.

Wertner 1891-92. - Pauler I-II. - Révai X:516.