Magyar Katolikus Lexikon > V > Vas vármegye


Vas vármegye (lat. comitatus Castriferreiensis), 11. sz – 1949. dec. 31: közigazgatási terület a Magyar Királyság Ny–DNy-i határvidékén, a Dunántúlon. – ÉNy-on Alsó-Asztria, É-on Sopron vm., K-en Veszprém vm., K-en és DK-en Zala vm., D-en (a Mura, mint határfolyó, Horváto.,1918. XI–1941. IV. és 1945. IV–: Jug. ) és Ny-on Stájerország határolta. – Fő folyója a Rába – az Alpokaljáról eredő számos balparti mellékvizével ~t DNy – ÉK irányban átszelve Sopron vm-ben folyik tovább. ÉNy-i részén a Borostyánkői-hegycsoport (Kőhalom 829 m. tszf), ettől a vágodi nyereg (502 m. tszf) által elválasztott Kőszegi-hegység a Dunántúl legmagasabb pontjával az Írottkővel (883 m. tszf.), a Szarvaskő (862 m. tszf.) az Óház (609 m. tszf.). A Pinka völgye választja el a sokfelé elágazó Németújvári-hegycsoporttól; legmagasabb csúcsai az Óvár fölötti Vashegy (415 m. tszf.) és a németújvári Kúphegy; a Rába völgyén túl a Dobrai-dombvidék (367 m. tszf.) – Földje a →Honfoglalástól m. birtok, 955-ig a harkák uralmi ter-e. Géza nagyfejed. (ur. 972–997) alatt I. (Babenberg) Lipót osztr. hg. (976–994) részeit, így a Gyöngyös és a Perint patakok mentén épült Szombathelyt is rövid időre elfoglalta. A ~i vasvidék egyik régészetileg igazolt közp-ja Eisenzicken (Ciglény; egykori neve Kendszék v. Vasverőszék), mely vsz. a fejed. kovácsainak, a gyepükre telepített kendeknek az emléke. Ilyen lehetett Szarvaskend, ahol a vasművelést a salakleletek igazolják. Ter-én a vasvári és a karakói várispánságot szervezték; a vasvári akkortájt a később alakított Sopron és Zala vm-ékre is kiterjedt; egyházigazgatását kezdetektől a győri egyhm. látta el, 1116–: társaskápt. prépostsági székhely is. A várszervezet népei közül utóbb a katonáskodó várjobbágyok előkelőbb rétegét I. (Szt) István kir. (ur. 997–1038) szabad jobbágyai közül (1268: „iobagiones Castriferrei qui filii iobagionum Sancti Regis dicuntur”) eredeztették. Vasvár, a 11. sz: határispánsági székhely, a Rába jobbparti mocsarai szigetén épült, a vm. megalakításától annak közp-ja és kir-i vasraktár. É-on, Vas és Sopron vm. közötti sávon létezett a 11–13. sz: Locsmánd vm.; a Marcal balparti mocsarainál épített Karakó vár ispánsága (Karakó vm.) a Közép–Rába vidék és a Marcal [Vas és Bakony (Ny-Veszprém) vm.] között terült el. Hozzá tartoztak egyes Sopron, Veszprém és Komárom vmi várföldek. A várispánságokon kívül a kir-né →udvarnokai lakta Ság is kiváltságos hely volt. Ábráncsakolc, Adrián, Adorjánháza, Balozsamegyes, Balazse, Bőd-Bud, Kercaszomor-Szomoróc, Meggyes, Rohonc, Szentgotthárd-Újbalázsfalva, Szombathely, Velem, helynevei s egyéb előfordulásai székely telepeket sejtetnek. – II. András (ur. 1205–35) idejétől a várispánságok jelentősége csökkent. 1240. V. 12: ~ két falujában IV. Béla (ur. 1235–70) összeiratta az udvarnokok szabadjait és megállapította katonai szolgálatukat. 1241: a →tatárdúlás idején II. (Harcias) Frigyes hg. (ur. 1230–46) Moson, Sopron vm-vel együtt ~t is megszállta (1242. őszén kiűzték). 1242. II. 2: Székesfehérvárról a papság és a világiak a Léka, Németújvár, Vasvár erődített helyekre menekült lakosság nevében segítséget kértek a Sztszéktől (eredménytelenül). 1258: a stájerek fölkelését az év nyarán IV. Béla és fia, István leverte, a stájero. hg-évé kinevezett István megkapta Bakony, Zala és ~t, udvarát (1258–60) Pettauban rendezte be. IV. Béla 1263: Baranya, Somogy, ~ és Zala vm-t, Moson, Nyitra, Pozsony és Sopron várával fia, Béla szlavón hg-ségéhez kapcsolta. 1270 tavaszán IV. Béla halála után leánya, Anna hgnő vejéhez II. (Nagy) Ottokár cseh kir-hoz (ur. 1253–78) menekült, akivel Borostyánkő, Dobra, Kertes, Kőszeg, Szalónak és Szentvid vára is a csehek birtoka lett, amit 1271. VII. 2: a pozsonyi békében visszadott. 1279. nyarán IV. (Kun) László (ur. 1272–90) városi kiváltságot adott a vasvári →hospeseknek. 1285. VI: a Héder nb. (Kőszegi) Iván és testvérei Borostyánkőnél szétverték I. (Habsburg) Albert hg. (1282–98) határszélen rablóportyázó csapatát, aki 1289–: visszacsapásként elfoglalt és 1291-ig birtokolt kb. 30 Ny-mo-i várat, közük (Német)Újvárt, Rohoncot, Szalónakot, Kőszeget és Szentvidet. – A 13–14. sz: alakult ki a nemesi ~. A 14. sz. elejéig létezett karakói várispánság I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307–42) idején birtokos változásokkal Veszprém és Zala vm. része lett. E terület apátságai a dömölki, a jáki és a szentgotthárdi. 1326. XI: a Kőszegi család lázadását Köcski Sándor (+1328) országbíró serege leverte, elfoglalta Kőszeg, Németújvár, Sárvár és Szalónak várát; 1327: a kir. Kőszeg lakossága szabadalmait megerősítve új kiváltságokkal ajándékozta meg; 1336: a város fallal körítésére 10 évre elengedte adójukat. A tartományurak letörésével kialakult rendszerben ~ Ny-i, hegyes vidéke az uradalmak, K-i kisebb, sík része a középnemesség birtoka. 1366: legnagyobb uradalma DK-en a lindvai, melyhez (Felső)Lendva váron és városon kívül (Murai)Szombat városa és kb. 100 falu tartozott, (Felső)Lendvától D-nek (Murai)Szombatig. Ez a föld már I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342–83) korában a Balog-nb. (felső-)lindvai v. (rima-)szécsi Szécsi (Herczeg, Bánfi) családé. Ők szerezték meg 1387: a szomszédos Dobrát is, mely (Felső)Lendvától É-nak a Rába-vidékig nyúlt föl s Dobra várán és városán kívül kb. 30 falut foglalt magában. A 15. sz: időnként Körmend városa is ezen családé. 1378: a regedei →Aquila János (14. sz.) freskókkal díszítette a veleméri tp-ot, melyen önmagát is megörökítette. ~ címeres pecsétje Sigillum Comitatus Castriferrei fölirattal, Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387–1437) óta létezett. – 1439: Erzsébet kir-né Kőszeget IV. Frigyes osztr. hg-nek (1406–39) elzálogosította; 1440: hívei a trónviszályban elfoglalták I. (Jagelló) Ulászló (ur. 1440–44) támogatóinak ~ Veszprém és Zala vm-i várait, amiket azok a tavaszi hadjáratban viszavívtak köztük Kőszeget is, de V. Frigyes osztr. hg. (1424–93) 1445: elfoglalta, 1446: címert is adományozott a városnak. 1447. VI. 1: a regedei fegyverszünet után is megtarthatta. – A Kerka és Zala felső folyása mentén a m-ok lakta tört-i tája a Göcsej és a Hegyhát szomszédságában az →Őrség (első okl. említése 1409); népe a 10. sz. 2. felétől a határvédőként őrzők (speculatores), ill. lövők, lővérek (sagittari) nevet kapták. Népe nemzetségi szervezetben, szeres települési módban élt, a szabadok közé tartozott. Saját bíráik bíráskodtak fölöttük, a határ őrzésén kívül más szolgálatot csak a kir. utasítására végeztek. Vezetőjük, az ‘őrnagy’ (ispán) irányításával a bírósági s a közigazg-i teendőket a közs. lakói (őrállói) által választott 12 esküdt látta el. A 15. sz: közepén (Nagy)Rákos városával és 18 helységével a lévai Cseheké. I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458–90) korában az Újlakiaké (Német)Újvár vár és város is, kb. 27 faluval együtt, ÉNy-ra (Szent)Elek; DK-re Rönök vidékéig. 1496: K. felől a monyorókerék uradalom várral és várossal, kb. 27 helységgel: É-nak Schützig, D-nek a Rába melletti Csákányig. Földesurai a 14. sz. közepe óta az Elderbach-ok. Övék volt ÉNy felé Veresvár vár és város is, a 15. sz. végén 14 faluval együtt (Gyepü)Füzestől – (Felső)Őrig. Birtokuk volt Vép és Szombathely, Körmend mezőváros, ideiglenesen Vasvár, Dobra, Rákos, (Murai)Szombat, Sücz városokban és kisebb helyeken is volt időnként birtokjoga e családnak, Veresvár táján a ném. eredetű Pa(u)mkircher-ek, Szalónok vár és város urai, akiknek időnként a Veresvárral határos óvári és rohonci uradalomban is részük volt, 1475: 32 helységet uraltak. Óvár vár 13 faluval, a 15. sz. elején az Óváriaké, majd más családok közt oszlott meg; Rohonc vár és város Kőszeg várral, várossal és tartozékaikkal együtt a 14–15. sz. forduló évtizedében a Garaiaké, akiktől Frigyes cs. (1424–93) ragadta el, kb. 18 ~i helységgel együtt. Mátyás kir. uralkodása végén Rohoncot a porosz Margenwerder Jakab kir-i pattantyús mesternek, Kőszeget Korvin Jánosnak (1473–1504) adta. – 1479: először hatolt be tör. portyázó csapat ~ és Zala vm-be. 1482. XII: Mátyás kir. Kőszeget (mely 1445–82: osztr-oknak adózott), visszafoglalta s polgárainak 5 é. adómentességet adott. Mátyás halála után, 1490. VIII–XI: Miksa római kir. (1486–1508)  csapatai elfoglalták (az 1480. III. óta ismét és utoljára m. birtok) Regedét (Stájero.), Szombathelyt. Kőszeget Csolnoki Albert alvárnagy önszántából átadta Miksának. II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1490–1516) serege a pozsonyi béketárgyalások idején 1491. VI: visszafoglalta Szombathelyt. XI. 7: az előnytelen pozsonyi békében Habsburg birtok lett Borostyánkő, Kőszeg, Rohonc (utóbbit 1527: kir-i adományként megkapta Batthyány Ferenc; 1549: már m. dicát fizetett). Borostyánkőt Pinkafővel együtt 1644: Batthyány Ádám Kőnigsberg Kristóftól megvásárolta. Kőszeget – mely 1491–1649: csak egyházilag tartozott a győri pp. joghatósága alá – 1649: Esterházy Pál nádor vette meg. 1494–95: a kincstári bevételekről és kiadásokról →Ernuszt Zsigmond kincstartó pécsi pp. készített számadása szerint ~ben 778 helységben, 4778 porta volt (helységenkénti portaátlag 6,1; Mo. kb. 250.000 adózó portáján 12,96) – 1514: a parasztháború küzdelmei nem érintették, 1534–42(?): a reformáció kezdetén az ÉK-Mo-ról érkezett →Sylvester János (1505k –1552?), Nádasdy Tamás (1498–1562) sárvár-újszigeti isk-jában tanított. E sz. elején a Nádasdy s a Batthyány család birtokaira horvátokat telepített. 1532. VIII. 5–30: Jurisics Miklós (1490–1543), Kőszeg kapitánya – aki Pereszteg és Zsidány környékére horvátokat telepített – 28 huszárral, 18 ném. lovassal és 700 fegyvertelen, menekült paraszttal a Bécs ellen készülő addig Rumot, Ikervárt, Szombathelyt elfoglaló, kb. 300.000 főnyi tör. haderőt föltartóztatta, amely megegyezés után, a vár alól Szlavóniát végigdúlva elvonult. I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) 1537: Kőszeg várát, városát és tartozékait örök birtokul Jurisicsnak ajándékozta, a polgárok vitézségét kiváltságokkal jutalmazta. 1538. II. 24: a →váradi béke után ~ Alsó-Mo. 35 vm-jével együtt I. (Habsburg) Ferdinánd uralma alatt maradt. Az igazságszolgáltatást s a kir. törvszék működését szabályozó 1548: 19. tc. ~t a kir-i Mo. vm-i között említette. 1552–55: pestisjárvány pusztított. 1560: még Vasváron tartották a vm gyűléseit; vsz. a →vasvári társaskáptalan 1578: 20. tc. elrendelte áthelyezésig; 1579: papi gyülés színhelye, melyen a trienti végzéseket kihirdették. 1595–: már biztosan Szombathelyen írták a vm. jegyzőkveit. A 16. sz: a vm. levéltárát a tör. elől (Német)Újvárra menekítették, ott egy tűzvész elhamvasztotta. 1570: lakosságát – a beszedett adók alapján – kb. 65–100.000 főre, 1588: 115–120.000 főre becsülik. 1588–1615: Sárvárott fölépítették a Nádasdy várat. 1591. VI. 2: Csepregen (Sopron vm.) Nádasdy Ferenc (1555k. –1604) meghívására Sopron és ~ lutheránus és helvét hitvallású prédikátorai hitvitát tartottak, mely után Nádasdy birtokokain csak a lutheri tanok hirdetését engedélyezte, ev. isk-kat nyitott. – 1606. I. 7: a Rába-vonal megerősítésére Sorpron, ~ és Zala vm rendei Sárvárt részgyűlést tartottak. Bocskai István erdélyi fejed. (ur. 1604–06) serege előtt 1605: Kőszegen Nádasdy Tamás kaput nyitott. Bethlen Gábor (ur. 1613–29) Bécs elleni hadjárata idején, 1619. XII. 14–: néhány hétre a soproni helyőrség a cs-iaktól elfoglalta. Bethlen hadai 1620 X. 6. – XI. 18: ostrom után bevették, de 1621. V. 27: kaput nyitott a cs-iaknak. III. Ferdinánd (ur. 1637–57) Kőszeg várát és uradalmát 250.000 ft zálogösszegért 1645: a Széchy grófoknak eladta. – 1649. I: 25: a kir. Kőszegnek sz. k. városi rangot adott; 1689: cserével és 66.000 ft fölülfizetéssel Esterházy Pál szerezete meg a Széchy örökösöktől. 1647: az ogy. Kőszeget és Borostyánkőt visszacsatolta ~hez, 1649–: Kőszeg követet küldhetett az ogy-be. Köprülü nagyvezír 1663: hadjáratában – Zrínyi Miklós (1620–1664) tiltakozása ellenére – bár R. Montecuccoli (1609–1680) fővezérsége alatt a cs-i had a közelben táborozott –  →Új-Zrínyivárat (Zala vm.) 1664. VI. 30: föladták, amit VII. 7: Köprülü fölrobbantatott. VIII. 1: a Szentgotthárd – Nagyfalu közötti győztes csata után, a Habsburg érdekek alapján kötött Mo-nak igen előnytelen  →vasvári béke országos fölháborodást keltett. Ennek következménye lett a cs-i zsarnokság elleni →Wesselényi összeesküvés, →Thököly Imre majd II. →Rákóczi Ferenc évtizedekig tartó kuruc szab.harca. – Kara Musztafa nagyvezír Bécs bevételére indított hadjáratakor 1683: →Esterházy Pál nádor (1681–1713) ellenállásra szólította ~ nemességet, de azok csak a Rába hidjait védték; a vm-n átvonult tör-ök Kemenesalján 40 falut elhamvasztva vonultak Bécs alá. Thököly Imre (1657–1705) kurucai megszállták a Dunántúlt, ~t is. A tör. bécsi kudarca után I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657–1705) Esterházy nádor sürgetésére 1684: hirdetett közkegyelemmel a vm. köznemességét időlegesen megnyugtatta. 1686: Buda visszafoglalása után folytatott prot. üldözés (→eperjesi vésztörvényszék), vagyonelkobzások, a m. birtokok elvitatása, a visszafoglalt ter-ek elrablása, kiárusítása, kirobbantotta a Rákóczi szab.harcot. 1696: a ~i összeíráskor a lakatlan falvak 75 %-a a Rába folyótól D-re és K-re feküdt. A →Rákóczi szabadságharcban 1703 őszén Mo. 72 vm-jéből a 10 Ny-i maradt egészen a kir-i ellenőrzés alatt. 1705. XII: Bottyán János (1646k–1709) tábornok a dunántúli hadjáratban elfoglalta Sárvárt és Kőszeget, XII. 13: a szentgotthárdi csatában szétverte Heister cs-i csapatait. 1710. IX. 27: Bezerédj Imre kuruc ezredes fölégette és kirabolta a közben labancok megszállta Kőszeget, ahová 1713: rajnavidéki ném-eket telepítettek, a város DK-i határában földet kaptak, ahol megalapították Svábfalut. 1715: 91. tc. a harmincad vámhivatalokat – kivéve ~ határain szervezett pinkafőit, gyanafalvait, radafalvait és poláncit – eltörölte. 1720: 616 helységében, köztük Kőszeg sz. k. városban, 25 mezővárosban, 127 curialis és 464 jobbágyközs-ben, a kemenesaljai ker-ben, a battyánfalvi (rakicsáni), a lékai, a muraszombati, a felsőlendvai és dobrai uradalmakban, az uradalmak közötti nemes közs-ekben, a körmendi, monyoróker vörösvári, pornói apátsági, a nagyszalónaki, borostyánkői uradalmakban 118.606 fő élt; ebből 12.956 adófizető háztartás és 7775 nemes. Az 1723: 30. tc. Kőszegen állította föl a dunántúli ker- i táblát, a város 1741: Nemescsó →articularis helyen prot. árvaházat alapított. 1742: az →oszrák örökösödési háború idején hirdetett nemesi fölkelésben ~ 1327 portális lovast és 1405 gyalogost állított ki, Kőszegen raktárat nyítottak a fölajánlott gabona és zab tárolására. 1766: a jobbágymozg. terjedése miatt Mária Terézia (ur. 1740–80) ~be kir. biztost küldött, XII. 29: ~re egységes úrbáriumot vezetett be. 1777. II. 17: a győri és zágrábi egyhm. ter-éből ~ és Zala vm. 119 pléb-jával megalakította a →#szombathelyi püspökséget. Első pp-e →Szily János építkezéseivel meghatározta Szombathely városképét és fejlődését; 1794: Kultsár István nyomdájában adta ki elsőként Mikes Kelemen: Törökországi levelek c. művét. 1774–79: fölépítették a vm-házat, mely gyűléseit korábban Rohoncon, Szőllősön, Körmenden, Vépen, (Német)Újvárt, Kiscellben, Monyorókeréken, a szombathelyi várban, majd bérházakban tartotta. 1778: Kőszeget tűzvész pusztította. – II József (ur. 1780–90) közigazg. reformja ~t az első, a győri ker-be osztotta. 1785. III: Győry Ferenc gr. lett Győrött  Moson, Sopron, Győr, Komárom, Vas, Veszprém, Esztergom vm-ék ker. biztosa. 1785–87: 20 mezővárosa, 631 faluja, 7 pusztája 35.308 házában, 42.752 családjában, 219.927 fő élt, ebből 314 pap, 7.447 nemes, 71 tisztviselő, 2501 polgár, 15.306 paraszt, 16.716 polgár és paraszt örököse, 20.477 zsellér, 6765 egyéb, 39.260 sarjadék (17é. aluli); Kőszeg sz. k. város 602 házában, 1139 családjában, 5326 fő élt, ebből 21 pap, 128 nemes, 17 tisztviselő, 384 polgár, 186 paraszt, 429 polgár és paraszt örököse, 345 zsellér, 243 egyéb, 536 sarjadék (17é. aluli.) A 6 járásra tagolt ~ben a falvak száma 1720-hoz képest főként a telepítések miatt 40-nel gyarapodott. Településszerkezete aprófalvas maradt, közs-ei 85,9 %-át 1000 főnél kevesebben lakták. II. József ném. nyelvű rendeleteit ~ ellenszenvvel fogadta, a kir. 1785: megtiltotta a közgyűlések tartását. 1790: a kir-i rendeletek visszavonása után ~ben a házszámokat eltávolították, a fölmérési iratokat elégették, a népszámlálókat elzavarták; az ogy. visszaállította az alkotmányosságot. – Ferenc kir. (ur. 1792–1835), a m. jakobinus mozgalom vmi résztvevőit gr. Sigray Jakabot (1750k.–1795), Szabó Imre (1747–1826) körmendi plnost, Rosty Pál táblabírót, Rosty János ker-i táblai jegyzőt Kőszegen, Brehm János rohonci seborvost elfogatta, gr. Sigray Jakabot mint az összeesküvés ~i szervezőjét 1795. V. 20: Budán lefejeztette. A napóleoni háborúkban 1809. VI: E. Beauharnais fr. serege megszállta Kőszeget, Sárvárt, Szombathelyt, sebesültjeiket és osztr. foglyaikat ott helyezték el. A nemesi fölkelők Karakónál a fr-k átkelését a Marcalon nem tudták megakadályozni. VI. 14: a vm-ből 275 lovas és 2303 gyalogos fölkelő vett részt a vesztes győri csatában. VII. 12: a znaimi fegyverszünettel ~ Rába balpartjáig terjedő része fr. uralom alá került; d'Pully tábornok ezredeit Kőszegen, Körmenden és Szombathelyen helyezte el. XI: a fr-k sebesültjeiket Kőszegről magukkal víve kivonultak; megszállásukat a nép, az általuk behurcolt és terjesztetett szifiliszre (fr. kór, francus betegség) utalva „a radai rosseb essen beléd” szitkozódásban örökítette meg. Kőszegen a fr-k kivonulása után szervezték meg a kiképzett és fegyveres polgárőrséget. 1821. IV. 4. az elrendelt 28.000 újonc ügyében 8 vm-vel együtt csak a 2. parancsnak engedelmeskedtek. A napoleoni háborúk gabonakonjunkturáját túltermelési és pénzügyi válság követte. 1822. VIII. 13–: a hadiadót papírpénz helyett (a 2,5x értékesebb) ezüstpénzben kellett befizetni. A vm-i önkormányzatok ellenáltak; ~ és még 9 vm-ben az 1823. XII. 15-ig tartott ellenállásban a kir-i biztosok csak kényszereszközökkel tudták a rendeletet végrehajtatni. 1820: ~ sürgette, hogy a tanítók az idegen ajkú isk-kban m-ul tanítsanak, s ennek ösztönzésére (1918-ig létezett) pénzügyi alapot, 1825: állandó biz-ot hozott létre, eln-e Dienes Ferenc, jegyzője Szegedy Sándor. – 1828: Kőszeg sz. kir. (662 házban, 5782 fő, ebből 3769 r. k., 1921 prot., 92 izr.), Szombathely ppi városban (291 házban, 3848 fő, ebből 3750 r. k., 42 prot., 56 izr.) és 28 mezővárosában (Alhau, Csákány, (Felső)Lendva, Hidegkút, Jánosháza, Ikervár, (Kis)Cell, Körmend, Léka, Martyánc, Muraszombat, (Németszent)Mihály, (Német)Újvár, Olad, Pinkafő, (Rába)Hídvég, Rohonc, Rum, Sárvár, Szalónak, (Szent)Elek, (Szent)György, (Szent)Gotthárd, (Új)Hodász, Vasvár, Vép, Vörösvár), 627 falujában 126 pusztáján 269.520 fő élt. 1836. XI:~ közgyűlésén az idegen ajkú isk-kban a m. nyelvű vallásoktatást, a m-ul nem tudó tanítókat m. tansegéd tartására kötelezve, m. nyelvtanok írását és kiadását határozták el; a felekezeti előljáróktól s a földesuraktól a m. nyelv támogatását kérve. ~ köröző leveleit m-ul állította ki, a nyilvános föliratokat, címereket csak m. fölirattal engedélyezték, a céhleveleket m-ul v. m–ném. szöveggel adták ki. A reformpol-t a felsőházban ikervári gr. Batthyány Lajos (1806–1849) támogatta. V. Ferdinánd (ur. 1835–48) 1845. II. 26: ~be adminisztrátort nevezett ki. Helyi vállalkozók V. 28: megalakították a Kőszegi Posztó- és Gyapjúszövetgyár Egyes-et, mely 38 lőerős gőzgéppel 1847. VI. 29: termelni kezdett. 1848. III. 15 k. Szombathely vezetőségének népgyűlésen megerősített 16 pontos követelésének 8 közös pontja van a pesti 12 ponttal. III. 16: Szabó Miklós és Vidos József (1805–1849) ~ követe tagja volt az ogy. követeléseit Bécsbe vívő küldöttségnek. 1848. VI. 23. – 1849. VIII: ogy-i követei Batthyány Lajos (sárvári), Széll József (rumi), Szapáry Antal (muraszombati), Bezerédy László (kőszegi), Reissig Alajos (felsőőri), Hettyei István (németújvári), Horváth Boldizsár (szombathelyi), Szabadfi Sándor (Szentgotthárdi), Hettyei Vince (körmendi), Békássy Imre (kiscelli). 1848: 32. tc. elrendelte a nemzetőrség szervezését, Kőszegen, Szombathelyen, Sárvárt eredményesen, a ném. többségű járásokban az elutasítás miatt V. 25: fölfüggesztették, de a 7. honvéd zászlóalj toborzó irodája Szombathelyt működött. IX. 11: a horvát támadás hatására elrendelt népfölkelést ~ben Békássy Imre kormánybiztos, X. 8. után Száll József és Reiszig Alajos is irányította. Todorovich 12.000 fős horvát serege a pákozdi vereségük után Sopron és ~n keresztül kívánt hazatérni, Salamonfánál (Sopron vm.) az ütközetben részt vettek a Vidos irányította vasi egységek. A fosztogató ellenség foglyait X. 12–13: a kőszegi börtönben a lakosság fölkoncolta (utóbb a cs-i csapatok a vétkeseket hadbíróság elé állították, a vm-t pénzbüntetéssel sarcolták). A Dráva vonaltól Körmend–Jánosháza vidékére visszavonult vasi nemzetőrök Vidos József alispánnal, a Grácból hazatért 105 Sándor huszárral, kb. 5–600 ~i zalai és somogyi nemzetőrrel visszafoglalták (Nagy)Kanizsát és a horvátokat a határon túlra űzték. XII. 23: a cs-i-ak Hidegkútnál vonultak be ~be, karácsonyra a Neugent 10.000 fős serege Körmenden volt, gr. Althan alezredes kisebb portyázó csapattal XII. 27: Kőszegre nyomult s a várost 100.000 ft-tal megsarcolta. XII. 28: megszállták a vm-t, és katonai igazgatást vezettek be. – 1851: a rendezett városokat a tanáccsal együtt kinevezett városbíró igazgatta, fölöttük a megyefőnökkel, akit a →soproni kerület gr. Zichy Herman biztosának alárendeltek. 1853: Ludinich Pál megyefőnökké tételével bevezették az osztr. mintájú közigazg-t, s a ném. hivatalos nyelvet. Az ostromállapotot 1854: megszüntették. Várkesző és Egyházaskesző közs-eket Sopron megyébe kebelezték. Az →októberi diploma után 1860. XII. 8: Festetics György összehívta a vmi közgyűlést, ami úgy döntött, hogy az 1848-as törv-ek szellemében folytatják a munkát, 1861. I: megválasztották a vmi tisztviselőket és az új ogy. követeit: Horváth Boldizsár (Szombathely), Szelestey László (Sárvár), Horváth Elek (Kiscell), Bezerédj László (Rum), lvánkovich János (Körmend), Szapáry Géza gr. (Muraszombat), Szalay Sándor (Szentgotthárd), Cseh Sándor (Németújvár), Szabó György (Felsőőr), Hollán Ernő (Kőszeg); az ogy. nyári föloszlatása után a választott testületeket is mellőzték. Tóth Bálint lett a ter. új polgári biztosa, hűségnyilatkozatot tétettek a tisztviselőkkel. – 1867 u. átszervezték a közigazgatást: ~ 10 járásra tagozódott. Kőszeg sz. k. város és Szombathely rendezett tanácsú városok, külön közigazgatási ter-et alkottak. Népessége a békeidőszakban sokasodott: 1720: (Acsády Ignác becslése). 118.606 fő, 1787: (II. József népszámlálásakor) 224.899 fő, 1828: (Nagy Lajosnál): 269.452 fő, 1832: (Fényes Eleknél, 710 településén) 262.592 fő, 1850: (osztr. népszámláláskor) 293.183 fő. – 1869: Kőszeg sz. k. városban, Szombathely rendezett tanácsú városban, a szombathelyi, kőszegi, sárvári, kiscelli, vasvári, felsőőri, németújvári, körmendi, muraszombati és szentgotthárdi járás 660 önálló és 130 kapcsolt településén 331.602 fő élt; a vm-k között népességével a 9., az 5035,31 km² ter-ével a 16. – Az 1872: 8. tc. eltörölte a céheket, helyettük ipartestületeket szerveztek. ~ céheinek említése (70 helységben): (Nemes)Apáti 1840: takács; Csákány ?: takács; Dénesfa 1777: takács; Dobra 1666: szabó, 1718: csizmadia, 1718: molnár; (Nemes)Dömölk 1761: csizmadia, ?: szabó; Dreihütten 1847: takács; Duka 1833: bognár, ?: takács; Egervár 1716: takács; (Szent)Elek 1817: csizmadia, 1841: szűcs; (Gyepü)Füzes 1846: vegyes; (Szent)Gotthárd 1738, 1881: fazekas, ?: ács, ?: varga(cipész); Hollós 1775: takács; (Egyházas- és Hidas)Hollós 1774, 1862: takács; Hőgyész és (Magyar)Gencs 1835: takács; Ikervár ?: kádár; Ják 1615, 1753, 1835: fazekas. 1844: szabó; Jánosháza 1701: csizmadia, 1759, 1858: vegyes, 1778: varga (cipész), 1780: takács, 1780: szabó, szűrszabó, 1826: (magyar)szabó, (német)szabó, szűrszabó, 1857: szíjgyártó, ?: szabó; Jánosháza és vidéke 1829: takács; Kemenesaljai járás 1677, 1722: kovács, 1834: bognár, asztalos, kovács; (Rába)Keresztúr 1817: takács; Kéthely ?: sörfőző; Kiscell 1798, 1881: vegyes, 1818, 1844. mészáros, 1828: asztalos, esztergályos, kádár, lakatos, üveges, 1835: takács, 1835: (magyar)szabó, (német)szabó, szűrszabó, ?: ács, kőműves, ?: csizmadia, varga (cipész), ?: szabó; Kiscell és Ság 1836: vegyes; (Sor)Kisfalud 1741: takács; (Rába)Kovácsi 1716: tímár; Körmend 1578, 1749: gombkötő, 1616, 1762: varga(cipész),1661, 1854: csizmadia, 1669: fazekas, 1700, 1864: mészáros, 1716, 1762: takács, 1725: bognár, kovács, 1748: esztergályos, 1748, 1799: kádár, 1760: szűrszabó, 1762, 1770: asztalos, 1762: (magyar)varga, 1769: lakatos, 1769: szűcs, 1776: (magyar)szabó, (német)szabó, (váltóműves) szabó, (vásárműves) szabó, (vékony)szabó, 1776, 1829: vendéglős, 1788: molnár, 1790, 1826: ács, cserepező, kőműves,1829: bognár, ?: kereskedő(kalmár); Körmendi járás ?: kovács; Kőszeg 1527, 1627, 1677: bognár, 1586, 1709, 1853: kádár, 1589, 1696: szűcs, 1598, 1641, 1708, 1781. mészáros, 1603, 1858: patkókovács, 1612: (magyar)varga, 1617, 1669, 1805, 1864: lakatos, 1619: kalapos, 1619, 1724, 1863: szabó, 1626, 1786, 1858: szíjgyártó, 1627, 1779, 1858: posztókészítő, 1636, 1858: asztalos, 1636: asztalos, puskaműves, 1636, 1653: íjjkészítő, puskaműves, 1639, 1736, 1802: ötvös, 1640, 1674: (német) varga, 1641, 1786: varga (cipész), 1642, 1736, 1854: gombkötő, 1654, 1852: fazekas, kályhás, 1661, 1844: takács, 1684 1711, 1830: csizmadia, 1692, 1755: ács, 1692: kőfaragó, kőműves, 1692: ács, kőműves, 1692: kőműves, 1710, 1800: fazekas, 1712, 1858: tímár, 1724: (magyar)szabó, (német)szabó, 1726, 1764: molnár, 1757: borbély, seborvos, 1757: seborvos, 1791: pék, 1802: asztalos, 1813, 1834: szappanfőző, 1827, 1865: fésűs, 1837: kőműves, 1840: fuvaros, ?: bábsütő, ?: csapó, ?: kereskedő(kalmár), ?: kocsigyártó, ?: paszománykészítő; Kukmér ?: molnár; Léka 1676: kőműves, 1676: kőműves, kőfaragó, cserepes, 1680: mészáros, 1682: asztalos. esztergályos, üveges, 1682: kovács, 1799: molnár, 1852: ács; (Felső)Lendva 1778: varga(cipész); (Felső)Lövő 1646: szabó, 1842: molnár, szabó; (Nemes)Magosi 1826: takács; (Nemes)Magosi és vidéke 1808: takács; Meszlény 1808: takács; Mihályfa 1808: takács; Monyorókerék 1813: kertész, 1835: csizmadia; Muraszombat 1758: gombkötő, 1844: varga(cipész); Muraszombat, (Felső)Lendva és (Rába)Keresztúr 1775: varga(cipész), 1777: szabó; (Nagy)Ölbő 1725: takács; (Felső)Őr 1809: csizmadia; Pápóc és (Szent)Miklósfa 1816: takács; (Őriszent)Péter 1645, 1780, 1873: (nadrág)szabó, szűrszabó; Pinka folyó mellett 1738: molnár; Pinkafő 1606, 1688: takács, 1612: szabó, 1629, 1745: patkókovács, 1681: mészáros, 1685, 1858: szűcs, 1702, 1776: fazekas, 1716: 1766: szitás, 1727: asztalos, 1727: lakatos, 1769: posztókészítő,  ?: ács; Pinkafő és Borostyánkő 1593: bognár; Pinkafő és vidéke 1808: kalapos; Rába és Lapincs folyó mellett 1844: molnár; Radafalva és vidéke 1847: varga(cipész); Rohonc 1642, 1676: gombkötő, 1667, 1786: szabó, 1668, 1819: patkókovács, 1681: asztalos, 1687, 1874: kádár, 1709, 1878: mészáros, 1722, 1778: esztergályos, 1741: posztókészítő, 1776: tímár, 1840: fazekas, ?: bognár, ?: molnár; Rum 1817: takács; Sárvár 1577: bognár, kovács, lakatos, 1611, 1699: varga(cipész), 1615, 1696, 1852: csizmadia, 1618, 1697: szabó, 1678: gombkötő, 1798: (német) varga, 1799, 1872: fazekas, 1817, 1852: molnár, 1821, 1854: asztalos, lakatos, 1823: szűcs, 1830: (magyar)szabó, (német)szabó, 1846: esztergályos, fésűs, szitás; Sárvár és felsővidék, Kapuvár 1675: mészáros; Sárvár és Kemenesalja 1677: kardkészítő, lakatos; Sárvár és vármelléke 1821: asztalos, lakatos, puskaműves; Sárvár és vidéke 1816: molnár; (Kis)Senye 1624: kovács; Szalónak 1437: esztergályos, 1607, 1667: szabó, 1669: kovács, 1669: patkókovács, 1693, 1712: takács, 1715: csizmadia, 1761: ács, 1805: kőműves, 1866: varga(cipész), ?: mészáros, ?: molnár; Szombathely 1505, 1662, 1793: lakatos, 1604, 1826: szabó, 1604, 1613: szabó (váltóműves), szabó (vásárműves), szűrszabó, 1613, 1710, 1798: kovács, 1613, 1776: varga (cipész), 1614: kardkészítő, ötvös, 1615: kardkészítő, lakatos, nyerges, ötvös, szíjgyártó, 1625, 1735, 1857: csizmadia, 1641, 1692, 1747: gombkötő, 1671, 1731, 1869: mészáros, 1703, 1857: asztalos, 1703, 1837: vegyes, 1704, 1783: bognár, 1714, 1762, 1835: takács, 1765, 1873: patkókovács, 1767, 1884: kocsigyártó, patkókovács, 1773, 1872: ács, 1774, 1850: szűrszabó, 1776: szabó (magyar), szabó (német), szabó (vásárműves), szabó (vékony), 1777, 1857: kötélverő, 1779, 1816, 1847: molnár, 1783, 1822: szíjgyártó, 1813, 1856: szappanfőző, 1817, 1855: szűcs, ?: bábsütő, gyertyamártó, ?: kádár, ?: kőműves, ?: könyvkötő, ?: pék; Szomaháza ?: szíjgyártó; (Német)Újvár 1661: molnár, 1669: szabó, 1676: kovács, 1676: kovács, bognár, 1710: gombkötő, 1714: takács, 1718: bognár, kovács, 1770: asztalos, lakatos, nyerges, szíjgyártó, szűcs, 1845: vegyes, 1846: mészáros, ?: kádár. ?: kereskedő(kalmár); (Német)Újvár és Körmend 1700: mészáros; (Német)Újvár és vidéke 1669: molnár; (Német)Újvár, Szalónak, Rohonc és Körmend ?: molnár; Vas vármegye 1576: molnár, 1762: tímár, 1813: szappanfőző; Vasvár 1719, 1836: szabó, 1774: ismeretlen (pecsétnyomója maradt meg), 1795: vegyes, 1832: bognár, kovács, lakatos; Vasvár és Rábahídvég 1776: csizmadia; Vép 1633: kovács, 1779, 1817: csizmadia, 1819: takács,1842: szabó; Vörösvár 1726, 1778: molnár; Zábrág 1661: lakatos. – 1876: 20. tc. Kőszeg sz. k. város jogállását megszűntette, címének meghagyásával rendezett tanácsú városként ~ fennhatósága aláhelyezte. Az 1881: 63. tc. az addig Sopron vm-hez tartozott Lékát, ~hez csatolta. – 1880: lakossága 360.590 fő, 1885: Óperint és Szentmárton kisközs-eket Szombathelyhez csatolták, 1889: lett Szentgotthárd nagyközs. 1890: 390.371 fő (és 1532 katona), vm. K-i és D-i részében 197.389 (50,6 %) m., 125.526 (32,2 %) főként ÉNy-on ném., 47.080 (12 %) DNy-on vend [szlovén] és 18.197 (4,7 %) szórtan horvát; vallása 289.309 (74,2 %) r. k., 11.470 (2,9 %) ref., 80.192 (25,5 %) ev., 9335 (2,4 %) izr. Népsűrűsége 77,8/km²; a nem m-ok közül 24.106 (12,5 %) beszélt m-ul. Foglalkozása szerint: 2362 értelmiségi, 102.009 őstermelő, 284 bányász, 22.709 ipari, 3023 keresk., 119 hitel, 1024 közlekedési, 3.180 járadékos, 27.329 napszámos, 9803 házi cseléd, 69.768 háztartásban, 926 egyéb foglalkozású, 14 éven aluli 134.279 és 14 éven felüli 11.660. foglalkozás nélküli. ~ben 1 teológia (Szombathely), 4 gimn. (Szombathely, Kőszeg, Szentgotthárd, Felsőlövő), 1 reálisk. (Felsőlövő), 1 gazd. isk. (Sárvár), 16 ipari és keresk. isk., 1 katonai alreálisk. (Kőszeg), 1 tanító- (Felsőlövő) és 1 tanítónőképző int. (Kőszeg), 5 polg. és 489 el. népisk., 15 kisdedóvó, 2 árvaház és 1 börtönisk., össz. 538 tanint. oktatott. A 6 é. fölüli férfiak 19,3 %-a, a nők 25%-a nem tudott irni-olvasni; a tanköteles gyermekeknek 3,7%-a nem járt isk-ba. Vasúti hálózat (közp-ja Szombathely), hossza 325 km (55 állomással), továbbá 217 km áll-i, 993 km that-i és 428 km közs-i út. A ~i közs-ek kicsinyek, legnépesebbek: Szombathely 16.133, Kőszeg 7076, Körmend 5334, Rohonc 3913, Jánosháza 3457, Felsőőr 3410 és Vasvár 3172 lakossal. A szellemi élet közp-jai Szombathely, Kőszeg, Felsőlövő és Szentgotthárd. Az ogy-be 10 képviselőt küldött. 1895-re az áll-i anyakönyvezés bevezetésére 11 körjegyzőség és 11 anyakönyvi ker. létesült, e közp-okat az 1894: 33. tc. szabályozta (az 1904: 36. tc. módosította). A pol-ban a kormánypárti (67-es) liberálisok többségben voltak a vm. K-i felén élő m. 48-as függetlenségiekkel szemben, a századfordulótól a nemzetiségi érdekekre is figyelő Katolikus Néppárt – a szombathelyi pp-ség támogatását is élvezve – jelentős erőt képviselt. 1896: Ikervárnál a Rábán építették ~ (és Csonka-Mo.) első vízerőművét. 1899: Németújvár nagyközs. és járási székhely lett. – 1900: lélekszáma 416.492 fő. 1903: Kiscell járás székhelyet és Nemesdömölköt Celldömölk néven egyesítették.,1907: településneveit tözskönyvezték. – 1910:  ter. 5474 km², 67.374 lakóházában 435.793 fő élt; népsűrűsége: 79,61 fő/km², Mo. 63 vm-je között lélekszáma szerint a 9. Megoszlása anyanyelv szerint: 247.985 (56,9 %) m., 117.169 (26,89 %) ném., 288 tót, 14 oláh, 48 rutén, 16.230 (3,72 %) horvát, 23 szerb, 54.036 (12,4 %) egyéb [többsége vend és néhány száz cigány]; vallása: 331.269 (76 %) r. k., 151 g. kat., 12.597 (2,9 %) ref., 82.027 (18,82 %) ev., 19 unit., 71 g. kel., 9.649 (2,2 %) izr., 10 egyéb. – M-ul beszélt 292.348 (67,08 %) fő, [a 187.808 nem m. közül 44.363 (23,62%) fő], írni-olvasni tudott 305.365 fő. – 1899–1913: a  25.006 kivándorlójával, a  6063 visszatérőjével, a 18.943 fős népveszteségével a 63 vm. között a 16. Szentmihályfalvát és Zsidet 1912: a nagyközs-gé tett Vasvárba, Sárt és Péntekfalut Sárvárba kebelezték. 1913: ~ ter-ét Sopron vm. határvidékén kb. 60 kh-ot érintő birtokcserékkel módosították. A vm. gyarapodását megtörte a vh. 1916. I.–: kenyér és a lisztjegyet vezettek be. A romló közállapotok ellen Szombathelyt 1917. VII: fölvonulással, VIII. 24: népgyűléssel, VIII. 25: sztrájkkal és 5000(!) fős tüntetéssel tiltakoztak. A 'frontlógós' hadiszállítók és lánckereskedők gyors meggazdagodása, s az 1914: még a háborút éltető sajtó pálforduló demagógiája szította a társ-i feszültségeket, 1917. XII: a szombathelyi választáson először került be 3 szoc.dem. képviselő a közgyűlésbe. – 1914. IX–: hadifogoly orosz és szerb katonatiszteket még 10–30 fős csoportokban helyeztek el Városszalónakon, Radafalván, Borostyánkőn, Nagyunyomban, 1915. V: a nagysitkei Földvárpusztán a monarchia egyik legnagyobb hadifogolytáborát építették. Az ostffyasszonyfai (1918. X: megszüntetett) ipari vágánnyal, asztalos, cipész, kosárfonó, kovács, lakatos, szabó műhelyekkel és raktárakkal ellátott tábor kb. 200 barakkjában, hosszabb-rövidebb ideig 160.400 foglyot őriztek. 1916 végétől oláhok, 1917: olaszok is őrizettjei voltak. 1915–: behurcolt járványok (kolera) miatt 999 (névről ismert) halott nyugszik a tábor temetőjében. A hadifoglyok egy része az üzemekben (Szentgotthárd) és a földeken dolgozott, a rablások és a szökések miatt a hegyőröket fölfegyverezték. 1916 nyarán, a kőszegi hadikórházból (nem Au-i táborból, mint a lex-ok írták) szökött meg L. G. Kornyilov (1870–1918) orosz tábornok, 1917. VIII: a Kerenszkij-kormány elleni lázadást vez-je. Az I. vh-ban a 18. honv. gy.ezr. nevezetes harcait 1917 nyarán az ojtozi szorosban vívta, a 11. huszárezr. a 11. vadászzászlóalj az olasz harctereken küzdött. 1917. XI–XII: már a 7. hadikölcsön jegyeztették, ~ben kb. 120–130 millió koronával csökkentették a lakosság tartalékait. A vh. ~i katona vesztesége kb. 3500 halott, kb. 7000 sebesült, kb. 10.000 eltünt és hadifogoly. – A breszt–litovszki béke után 1918. III–:  az orosz, V–: az oláh foglyokat hazaszállították, VI: megérkeztek az oroszo-i m. hadifoglyok, akik betegségek mellett a bolsevizmust is behurcolták. A →Muraközben és →Muravidéken  „zöld-káderek” (szökött katonák) önkényeskedtek, loptak, raboltak, ellenük bevezették a rögtönítélő bíráskodást. X. végén a ker.szoc. Szombathelyi Újság elítélte a szabadkőműveseket „Nem akarunk szovjet uralmat, bolsevista terrort, polgárháborút” – írták. XI. 2: a szocdem. Hencz Kálmán elnökletével megalakult a Szombathelyi Városi Nemz-i Tanács, a helyi →katonatanács, XI. 3: Széchenyi Rezső gr. elnökletével a vmi Nemz-i Tanács, XI. 10: a magát megyeinek nevező szombathelyi munkástanács. Megkezdődött a „félelem korszaka”, Magyargencsen, Ostffyasszonyfán, Szenteleken, Alhón, Vasvörösváron zavargások voltak. – A szerb hadsereg a →belgrádi fegyverszünetet megsértve, a Muraköz után, XII. 28: ellenállás nélkül bevonult Muraszombatba, amit 1919. I. 3: a „muraszombati csatában” Perneczky Jenő százados és 250, főként „vend önkéntes” 2 hősi halott és 4 sebesült árán visszafoglalt (a szerbek vesztesége: 20 halott, 8 sebesült, 7 tiszt és 21 közlegény fogoly, 2–2 ágyú és géppuska, 100 kézifegyver és lőszer). A felsőőri, németújvári és szentgotthárdi járásban a (80,26 %, ill. 73,3 %, ill. 52,5 %) ném., a DNy-i a muraszombati járásban a vend (85,2 %) többség nem követelt önkormányzatot, a Károlyi-kormány 1918. XII. végén Obál Béla (1882–1952) ev. teol. tanárt (a Thököly Imre szabadkőműves páholy tagját) Vas és Zala vm. vend kormánybiztosává és ~ főispánjává tette, aki egy Muraszombat székhelyű, alsólendvai (42,6 % vend), muraszombati s az alakítandó belatinci (Zala vm.) járásra osztott „Vend-vármegye” alakításának tervét közzétette, melynek ellensúlyozására készült →Klekl József plnos és 4 paptársa „Slovenska Krajina” tervezete, melyhez a nyelvhatáron túli m. településeket, pl. a zalai Alsólendvát (2729 lakosból 283 vend) és Szentgotthárdot (2624 lakosból 85 vend) is jelölték. – 1919. II: Persián Adám kormánybiztos zárolta a ppi vagyont, →Mikes János pp-öt a celldömölki apátságba internálták. III. 21: a bpi komm. államcsíny után, III. 23: ~ben Obál Béla, Hencz Kálmán és Kovács József alakította direktórium az IV. 8–13: „választások” után véglegesítette magát, Szombathely lett a Vörös Őrség Ny-Mo-i közp-ja, melynek föladata a Körmenden, Kőszegen, Lékán, Nádasdon, Nagygencsen, Sárvár környékén indult „ellenforradalom” elfojtása és megtorlása. V. 5: Körmenden elfogott nádasdi és más közs-beli ellenforradalmárokat hajtottak a vörösök, a gyülekező, elégedetlenkedő polgárok közé lőve, Laszlóczy Ferenc hentest és Kocsis György napszámost megölték. V. 28: Bőd közs-be, ellenforr. mozgolódásra, a pozsonyligetújfalui vörös katonák a bődiek segítségére ment környékbeliek közül 7 polgárt agyonlőttek, 5 embert összeszúrkáltak (1920. XI. 16: a lövöldöző Vadkerty Ferencet 6 é., Bognár Jenőt 3 é. fegyházra ítélték). V. 29: Muraszombatban Tkálecz Vilmos nemzetiségi h.kormánybiztos s a Vendvidéki direktórium eln-e – melyhez a muraszombati járás 114, a szentgotthárdi 14, az újonnan szervezett belatinci 28 közs-e tartozott – és Perneczki Jenő határőr százados vezetésével, az →antant hirdette „népek önrendelkezési joga” alapján kikiáltották a →Mura Köztársaságot (Murska Republika). V. 31: a Vörös Őrség és a Vörös Hadsereg támadása elől Perneczy csapatával Stájero-ba hátrált, a Feldbachban szerveződő Lehár-különítmény tagjai lettek. A vörösök VI. 3: muraszombati bevonulásával a Mura Közt. megszünt; megtorlásul Barkóc, Csendlak, Korong, Muraszentes falura néhányszor ágyúval lőttek. VI. 1: a Szombathelyt kezdett és az egész Dunántúlra kiterjedt vasutassztrájkot Szamuely Tibor (1890–1919) rögtönítélő bíráskodása törte le. VI. 5: kb. 100 embert fogdostak össze. VI. 6: Kőszegen Szamuely terroristáival, dr. Halász Hirschler József és mások bemondása alapján Waisbecker Jenő népfölkelő századost össze-vissza lövöldözték és szuronnyal keresztül szúrták; Hercsics György velemi földműves fejét Kámán József terrorista puskatussal szétverte, a többi ellenforr-t börtönre ítélték, s a lakosságra egymillió korona sarcot róttak. (Szombathelyt 1920. I. 8: a terroristák közül Kovács Lajost más ügyben is halálra, Kámán Józsefet 15 é., dr. Halász Hirschler Józsefet (1893–?) 12 é. Berényi Lászlót 8 é. Löwinger Károlyt 7 é. fegyházra ítélték). A vörös katonák VI. 7: Horvátlövőn egy tüntetésen agyonlőtték Veszelits Ferencet; VI: Csajtán, Ludován János 32 é. rohonci lakost; (1919. IX. 11: a gyilkos Huszár József és Auer János szombathelyi vörös katonákat 3 é.fegyházra ítélték). A kommün VIII. 1: megbukott, vez-i az államkasszával Au-ba menekültek; VIII. 4: szökésekor Szombathelyt fogták el a terrorgyilkosságaikról hirhedt Lenin-fiúk parancsnokát Cserny József (1892–1919) bőröndös segédet, akit a bpi törvszék 13 bűntársával együtt XII: fölakasztatott. – 1919. V. 20: soproni székhellyel megalakították a ny-mo-i ném. autonóm Gau-t és a Gaurat-ot (Kerületi Tanács), mely ~ből főként a felsőőri és németújvári járás falvaira terjedt. VII. 20: Párizsban döntöttek Ny-Mo. Au-nak adományozásáról. A D-i határ kitűzése előtt (mely a paraszti birtokhatárokra sem volt tekintettel), VIII. 12: a szerbek 7 zászlóalja, 8 lovasszázada és 5 ütege bevonult a Lendvavidékre. VIII. 25: a Párizsban megvont határ, a szentgotthárdi járásból Domonkosfa (601 m., 111 vend és cigány lakos), Kapornak (225 m., 7 vend), Őrihódos (469 m., 7 horvát, 20 vend), a muraszombati járásból Csekefa (251 m.), Kisfalu (102 m., 1 vend), Kisszerdahely (224 m., 1 vend), Pártosfalva (380 m., 10 ném. 48 vend), Rátkalak (125 m., 57 vend) falut is a szerbeknek adta, ezzel ~ből 122 (muraszombati járásból 111, a szentgotthárdi járásból 11) falu került szerb uralom alá. – Grácban (Stájero.) szerveződött ellenforr. csoport Beniczky Ödön (1878–1931), Sigray Antal gr. (1879–1947), Lehár Antal br. (1876–1962) ezredes katonai alakulata Feldbachban gyülekezett, VIII. elején Szombathely székhellyel, ~ után Moson, Sopron és Zala vm-ben katonai parancsnokságokat szervezve fölszámolták a zürzavart. A bpi Friedrich-kormány (1919. VIII. 15–XI. 24.) e ter-re Sigray Antalt kormánybiztosnak nevezte ki. E szerveződés késztette a Győr–Veszprém (Szabadbattyán) vonalig nyomult oláhokat a megállásra. – Németújvárt, az osztr-ok a környék elszakadását kimondó gyűlését Lehár ezredes szétoszlatta, aki vasi 106. gy.ezred katonáival XI. 14: az oláh megszállás után, elsőként a vonult be Bpre. – 1920. IV. 4: a →trianoni béke ~ 5474 km² ter-ének Ny-i részét Au-nak, D-i részét a Szerb-Horvát-Szlovén Kir-ságnak juttatta. Meghagyott 3284 km²-t (59,99%), 435.793 lakójából 252.777 főt (58 %), az elszakított rész 2190 km² (40 %), lakossága 183.016 (42 %) fő, így az eredeti 79,6/km² népsűrűsége 77/km²-re csökkent. A falvak ném, vend és horvát lakossága (a hazai vörösterror megszünte után) nem kívánt más államhoz (pl. az akkor szoc. kormányú) Au-hoz tartozni. Kerca+Szomoróc lakói (353+200 fő) az önkényes szerb területfoglalókat elűzték falujukból (ezért 2008. X. 27. óta Kercaszomor a Communitas Fortissima, ‘Legbátrabb falu’ c-et viselheti). – IV. Károly (ur. 1916–18) a lemondott kir. 1921. III. 26: titokban a szombathelyi püspökvárba érkezett, a trónra visszatérését támogatta a Mikes János pp., Sigray Antal kormánybiztos, Lingauer Albin (1877–1946?) a Vasvármegye laptulajdonosa, Lehár Antal ezredes, Ny-Mo. katonai parancsnoka. A határvidék átadása elhúzódott, akadályozta azt 1921. VIII–X: a →nyugatmagyarországi fölkelés, melynek vezérkara X. 4: Felsőőrött a →Lajtabánság függetlenségének kikiáltásával igyezett Ny-Mo-ot megtartani. A fölkelők nemcsak azt hiúsították meg, hogy az osztr-ok a békével kapott minden települést bekebelezzenek, de azt is, hogy a Dunántúl Ny-i felén – a →szláv korridor létrehozásával – 3 sosemvolt áll. osztozzon; bizonyították, az ellenállás eredményes. Antant nyomásra X. 13: aláírt →velencei jegyzőkönyv az év végére ~t Ny-i sávjától megfosztotta. A fölkelést kihasználva IV. Károly megpróbálta visszaszerezni a hatalmat, de az őt kísérő csapatot X. 23: a budaörsi csatában szétszórták; Csehszl. és az SHS Kir-ság részlegesen mozgosított. A Tatán elfogott exkirályt a britek Madeira szg-re szállították [a puccskísérletekben a (kis)antant titkosszolgálatainak szerepe még tisztázatlan]. – A →soproni népszvazást követő határkijelölés után 1923. I. 10: átadták Au-nak Lovászad közs-et, s a Felsőbeledhez tartozott Bujamajort. A lakosság kívánságára a Népszöv. Tanácsának az Au-nak ítélt 10 közs-e közül a visszacsatolt Rendek és Rőtfalva a kőszegi járásba, Alsócsatár (1933: Felsőcsatárhoz csatolták), Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Magyarkeresztes, Nagynarda, Németkeresztes és Pornóapáti a szombathelyi járásba került. Az 1922: visszacsatolt Rendekért 1923. III. 8: elcserélték Ólmod (Sopron vm.) közs-et, III. 10: Rőtfalváért horvát lakossága követelésére Szentpéterfa közs-et (1481 lakójából 1228 horvát, 221 m., 30 ném., 2 tót), amelynek ~ that. biz-a elismerésként a Communitas Fidelissima, ‘Leghűségesebb község’ c-et adományozta. 1923: Alsóberkifalut Körmend nagyközs-hez csatolták. – 1930: a 3307 km²-en lélekszáma 275.021 fő élt, népsűrűség 83,2/km² ebből 224.690 (81,7 %) r. k.; 186 g. kat, 10.786 (3,92 %) ref.; 31.886 (11.59 %) ev.; 113 g. kel.; 7291 (2,65 %) izr.; 69 egyéb; lakóinak 94,5 %-a tudott írni-olvasni. 1930: 16 óvoda, 619 népisk., 2 tanítóképző, 1 gimn., 2 reálgimn., 1 gazdasági, 14 iparos-és keresk. tanoncisk., 1 katonai, 3 szakisk. 1 hittud. főisk. (Körmenden időszakosan kármelita szem.) 14 polg. isk., 2 leányközépisk., 2 felsőkeresk. isk. oktatott. Ekkor az áll. utak hossza 236 km, a that-i utaké 509 km, a községieké 339 km. 1933: Gyöngyösszőllőst Szombathelyhez kapcsolták. 1939. őszén a lengyel menekülteknek Sárvárt és Gencsapátiban volt gyűjtőtáboruk. 1941. IV. 10: Horváto. függetlensége kikiáltása után IV. 11: a Muraközt és a Muravidéket (606 km²) a honvédség visszafoglalta. A katonai közigzg. biztosította a szláv nyelvhasználatot, megtartotta az esküt tett hivatalnokokat; az ogy. XII. 31: egyesítette Mo-gal; ~ 3890 km²-én 326.666 fő élt, népsűrűsége 83,98/km². Népéből: 267.984 (82,1 %) m.; 7891 (2,4 %) ném.; 105 tót, 31 oláh; 215 ruszin; 2.773 (0,9 %) horvát; 3 bunyevác, 20 szerb, 44.092 (13,5 %) vend, 1235 (0,4 %) cigány, 16 jiddis, 2396 (0,7 %) egyéb anyanyelvű; 259.040 (79,2 %) r. k., 502 (0,2 %) g. kat., 11.470 (3,5 %) ref., 48.872 (15 %) ev., 236 (0,1 %) g. kel., 45 unit., 17 baptista, 6.533 (2 %) izr., 46 egyéb vallású; a visszacsatolással ~ lélekszáma 52.471 fővel (12 %) sokasodott. Az 1941: 20. tc. alapján a visszafoglalt délvidéki ter. közigazg. beosztását a 124.500/1941. sz. BM rendelet ill. a körjegyzőségi beosztást a 127.481/1941. sz. BM rendelet tartalmazta; a jug. uralom alatti közs-egyesítéseket megtartották: Ottóházát és Vaskovácsit Ottóháza néven, Alsójánosfát, Berkeházát és Rátkalakot Berkeháza néven; Andorházát, Petőfát és Péterhegyet Péterhegy néven; Kerkafőt és Marokrétet Kerkafő néven, Battyándot, Halmosfőt és Márkusházát Battyánd néven; Lehomért és Vasnyírest Nyíreslehomér néven; Rónafőt és Vaspolonyt Rónafő néven; Borostyánt, Buzahelyt és Zoltánházát Zoltánháza néven; Pálmafát és Sürüházát  Sürüház néven; BÍrószéket, Kőhidát, Murapetrócot és Véghelyt Véghely néven; Csendlakot, Murafüzest és Muravárhelyt: Csendlak néven; Borhidát, Ferenclakot és Ivánfalvát Ferenclak néven; Kuzmát és Szentmátyást Kuzma néven; Andorhegyet és Lendvakislakot Andorhegy néven; Kismálnást, Lukácsfát és Újtölgyest Újtölgyes néven; Lendvanemesdet és Mártonhelyt Mártonhely néven; Faludot, Kisszombatot és Murahalmost Kisszombat néven; Muracsermelyt és Muraszentest: Muraszentes néven; Csekefát, Kisfaludot és Pártosfalvát Pártosfalva néven; Perestót, Rétállást és Vasvecsést Perestó néven; Borházat, Gyanafát és Nádorfát Gyanafa néven; Lakházát és Sándorvölgyet Sándorvölgy néven; Dióslakot, Szarvaslakot és Vízlendvát Szarvaslak néven; Bokrácsot és Völgyest Völgyes néven; Kölesvölgyet és Pálhegyet Pálhegy néven; Musznyát és Őrfalut Musznya néven; Gerőházát, Felsőszentbenedeket és Úriszéket Felsőszentbenedek néven; Kosárházát és Újkökényest Újkökényes néven; Dombalját és Jegenyt Dombalja néven; Királyszéket és Lendvakirályfát Lendvakirályfa néven; Károlyfát és Vashidegkútot Vashidegkút néven; Alsószentbenedeket és Úrdombot Úrdomb néven; Kisdolányt és Nagydolányt Dolány néven; Kapornakot és Őrihodost Őrihodos néven egyesítették s mint történeti emlékeket törzskvezték. – 1942. IV: a szombathelyi III. hadtestet vitték a szovjet harctérre, 1943. I. 13–25: a voronyezsi szovjet ellentámadás kettészakította a m. arcvonalat a III. hadtestet parancsnoka Stomm Marcell gr. (1890–1968) föloszlatta, ő is hadifogságba került. Az 1942: 23. tc. Szombathelyt that. jogú várossá tette. Az 1944. II-i összeírás szerint, a II. →bécsi döntés után a Ro-ból menekült és kitelepített 204.519 főből ~ben 491 fő telepdett le. 1944. III. 19: Szombathelyt SS páncélos ezred szállta meg, amit később utász zászlóalj váltott föl. V: a zsidó lakosságot Jánosháza, Körmend, Kőszeg, Muraszombat, Sárvár, Szentgotthárd, Szombathely, Vasvár gettóiba telepítették; VII. 6: kb. 8000 vasi munkaszolgálatra be nem vonultatott zsidót deportáltak. VII. 24: a sárvári internáló tábor kb. 1500 foglyát No-ba szállították. – 1944. IX–: a Kőszegtől Rábafüzesig húzódó birodalmi védővonal építését kezdetben munkaszogálatosokkal, 1945. I–: a helybeliekkel is végeztették. X. 15: a nyilas államcsíny után a vm. vezetése távozott, Kocsárd Emánuel lett a megyevezető (főispán). XI. 3: elrendelése a kiürítést, a kormányhivatalok és hivatalnokok NyMo-ra költöztetését. A Ny-i vm-k sváb lakosága a kiürítés kihirdetésekor nem kívánkozott sem az Ostmarkba, sem a Cseh-Morva Protektoráusba. A bombázások és a szovjet megszállás elől a polgárok tízezrei a dunátúli településekre menekültek. A nyilas belügymin-ot (min. Vajna Gábor) Sárvárra, a propaganda min-ot (min. ) Szombathelyre, a min.elnökséget (min. Szöllősi [Naszluhác] Jenő), a honvédelmi min-ot (min. Beregfy [Berger] Károly), s a katonai irodát Kőszegre, a nyilas pártközp-ot Kapuvárra (Sopron vm.) helyezték. 1945 elején a kormány tagjai Velemben húzódtak meg. Ott őrizték 1945. I. 12–III. 18: a →Szent Koronát, a koronázási ékszereket, és a →Szent Jobbot. – Az angol légitámadások közül a legpusztítóbb a III. 4-i vasárnapi bombázás Szombathelyen legalább 300 embert megölt, a város épületeinek többségét (312 lakóházát teljesen, 1200-at lakhatatlanná téve), a gázgyárat, a járműjavítót, a szövőgyárat lerombolta, a szegyh. (műkincse elpusztultak) és a városháza is félig rombadőlt; a háború végén csak minden 5. lakás maradt épségben, így lett hazánk 57 városa közül háborús károsodásban az 5.! (A nyilas kormányzás iratanyaga is nagyrészt megsemmisült). A ~i ipari üzemek 12 %-a teljesen, 80%-a részben elpusztult, leégett a kőszegi gőzmalom, a sárvári cukorgyár, stb. III. 29: Szálasi (Szalosján) Ferenc (1897–1945) nemzetvez. és 218 társa Kőszegről vonattal Au-ba menekült. A szovjet csapatok kb. 2 heti harc után III. 26: Celldömölköt, III. 28: Sárvárt, III. 29: Kőszeget és Szombathelyt, III. 31: Körmendet, Őriszentpétert, Szentgotthárdot és Vasvárt, IV: 4: utolsó hazai településként Nemesmedvest foglalták el. IV. 12: a Pinkamindszent melletti Dénes és Kapuy-majorból távoztak az utolsó ném. katonák. IV. 13: Csonka-Mo. egészét megszállta a szovjet hadsereg. Megerőszakolt nők, gyilkosságok, kifosztott kastélyok, rablások, kiürített hordók jelezték a „felszabadulást”. A szovjet hadsereg a közigazg-t helyreállította, romeltakarításra és →malenkij robotra kényszerítették a lakosságot. Celldömölk környékén szűrőtáborokat működtettek az ukrán menekültek átvizsgálására, de onnan m-okat is kényszermunára hurcoltak. A →moszkvai fegyverszünet értelmében az 526/1945. ME rendelet és az 1945: 5. törv. visszaállította a trianoni határokat. – 1945. IV. 7–: elsőként ~ben Felsőpaty közs-ben azután a 248 településen osztottak a földet; IV. 10: a vasszilvágyi újgazdákkal megalakíttatták ~ első termelőszövetk-ét. Az orsz-os földosztáskor ~ben elkoboztak 112 „hazaáruló és nyilas” 12.250 kh, 175 volksbundista 878 kh., 511 megváltott birtok 129.916 kh., 80 háborús szerzeményből igénybe vett 2150 kh., stb, az össz. 1580 elkobzott és megváltott birtokból 152.080 kh-at. A 19.781 földgénylő, 16.754 jogosult közül 16.093 személy 70.948 kh-at, 6300 házhelyet kapott; végül 20.390 fő (~ lakóinak 7.4 %-a) jutott földhöz. IV. 20-tól Szombathely – amely megyei városból IX.1–: that. jogú várossá alakult – a M. Komm. Párt (MKP) Zala és ~i ter-i titkárságának közp-ja, csak IV. 9: szervezték meg a nemzeti biz-okat. A városi nemzeti biz. kibővítésével alakították meg VI: ~i nemzeti biz-ot, ennek komm. többsége terrorizálta a kisgazdapárti Jackó Pál főispánt s a közigazgatást. A pol-i életet a megszállók támogatta MKP uralta, mely 1945 őszére 8200, az 1944. III. 19-ig működő Szoc. Dem. Párt (SzDP) kb. 10.000, az akkor szerveződő Nemzeti Parasztpárt (NPP) (a földosztás révén) 7000 tagot toborzott. A Független Kisgazda Párt (FKgP) 35.000 fős tagsága hiába biztosította választási sikerét. XI. 4: a ngy. választásokon a vm-ben a jogosultak 95%-a szavazott, 106.000 (72,2 %) a kisgazdákra, 13,2% az SZDP-re, 9,4% az MKP, 5,2% az NPP-re. Az új, komm. főispán Safrankó Emánuel (1947–49: szófiai, 1949–53: pekingi, 1953–57: berlini követ) a „reakció elleni harc”-ban a közigazg-t komm-kal töltötte meg, 1946. III. 5–: pártja tüntetéseken a hivatalok megtisztítását követelte. A →B-listázáskor ~ben több mint 1000, főként pártonkívülit bocsátottak el állásából. Szombathelyt 1945. IV.–1948. I. 14: föloszlatásáig a ~i népbíróság háborús bűntett vádjával 1 főt életfogytiglani, 26 főt 5–15 évi, 10 főt legalább 3 évi kényszermunkára, 42 főt vagyonelkobzásra ítélt. (A szovjet katonai bíróságok elítéltjeiről, kivégzettjeiről, kénszermunkára hurcoltjairól, az ÁVO-n agyonvertekről 2009: nincs összesítés). – 1945. VIII. 2: a →postdami értekezlet 13. cikke szerint „Magyarországon visszamaradt német lakosság vagy egy része Németoszágba történő áttelepítését végre kell hajtani”. XI. 30: a →Szövetséges Ellenőrző Bizottság 500.000 fő kitelepítését kívánta. 1941: ~ 174.974 lakosából a kitelepítendők névjegyzékén 9982 név közül 6693 ném. anyanyelvű, 4197 ném. nemzetiségű, ebből 1946. nyarán ~ 12 településéről

A község neve

összlakosság (fő)Az 194l-es népszámlálás idején

Kitelepítettek száma (fö)

német anyanyelvű (fö)

német nemzetiségű (fö)

Alsórönök

708

646

635

426

Alsószölnök

726

325

251

104

Felsőrönök

819

768

706

480

Jakabháza

241

219

203

169

Nemesmedves

367

344

331

168

Rábafüzes

1219

1070

989

537

Szentgotthárd

3548

317

135

50

Vasszentmihály

753

26

21

19

Pornóapáti

632

467

136

84

Vaskeresztes

657

604

9

16

Kőszeg város

10321

1555

406

454

Szombathely

42872

538

192

12

Összesen

62863

6879

4013

2519

1947–48: a felvidéki m-ok „csehszl.–m. lakosságcserének” nevezett kitelepítésekor az elűzött m-ok számára – részben ~ben – 5192 ném. család összeköltöztetésével 3453 lakóházat szabadítottak föl. Az 1949. népszámlálás szerint [az 1941: a trianoni határok közötti ~ 174.974 lakójából) 9982 (5,7 %) ném. anyanyelvűek v. nemzetiségűnek vallotta magát, ebből össz. 2942 főt (29,47 %) kitelepítettek, 1145 elköltözött, meghalt, ismeretlen, 509 hadifogoly, internált; e települések népessége 1949: 167.526 fő ebből 240 ném. anyanyelvű; 1941–49: a népeség 7448 fős fogyása a háború és szovjet megszállás előli menekülés következménye. Megalakították az ált. és középisk. népi kollégiumokat, 1946–49: Sárvárt a Bartók Béla, Szentgotthárdon a Madách Imre, 1947–49: Celldömölkön a Felsőbüki Nagy Pál, Szombathelyt a Szabária koll-ot. 1946. XII. 19: Körmenden fölavatták ~ első gépállomását. 1947 tavaszán →Mindszenty József bíb. szerint „a szavazatok 75%-át a nem marxista pártok kapták, ellenben a megye vezetői, leszámítva az alispánt, marxisták. Ennek a megyének az alispáni hivatalaiban 120 marxista meg 10 független van, és csak kevesebb mint 10 fő tagja a többségi kisgazdapártnak, az 5 járás jegyzői mind marxisták, közülük 2 volt náci. De amióta beléptek a kommunista pártba, azóta a bűneikről megfeledkeztek. Szombathelyen és vidéken a városi tisztviselők között 65 marxista és csak 1–2 kisgazda van. A városok vezetőinek és tisztviselőinek 75%-a marxista. A maradékot elbocsátással fenyegetve arra kényszerítik, hogy lépjen be a kommunista pártba. A rendőrségnél ugyanez a helyzet. A fent említett megye falvaiban a marxisták aránya 5% alatt van, ... választások nélkül birtokolják a hatalmat, s a közpénzek felhasználásával, elherdálásával pártjukhoz kötik a legértéktelenebb, szaktudás nélküli embereket. A vallásszabadság itt csak papíron létezik”. – 1947. VIII: a →kékcédulás választáson ~ben a kat egyh. támogatta →Demokrata Néppárt 85.418 szavazatával többet szerzett, mint a kormányzó pártok (MKP: 20.148, SzDP 15.132; FKgP: 11.811, NPP: 7630) összesen. 1947. IX. 6: az ÁVH vette át a határellenőrzést, mely a tiltott határátlépők elfogására besúgó hálózatot épített ki (1950. VII. 12–: életfogytiglani börtönt is kiszabhattak az elfogottakra). 1948. járásai: celldömölki, írottkői (székhelye Kőszeg), jánosházi és az őriszentpéteri (szervezés alatt), sárvári, szentgotthárdi, szombethelyi, vasvári. Községalapításai 1946: Kemenesmihályfa, Kemenessömlyén, Ritkaháza, Sitke, Vashegyalja, 1948: Balogunyom. A ~i munkáspártokat 1948. V: gyűlésükön egyesítették. ~ Au. felőli részén, 1948. VI. 27: a Komm. és Munkáspártok Tájékoztató Irodája J. B. (Broz) Tito jug. pártvezért kiközösítő határozata után D-i határvidékén is határzárat létesítettek, 1950–51: a megbízhatatlanokat a határsávból kitelepítették. Az 1950. II. 1–: a közigazg-i reform ~ elnevezését →Vas megye névre változtatta. 88

Schoenvisner István: Antiquitatum et Historiae Sabariensis. Pest, 1791. (~ fő- és alispánok névsorával) – Nagy 1828: 110. – Szeremlei 1867. II: 216. – Csánki 1894. II: 708. – Pallas XVI: 668. – Vas vm. Bp., 1896. – Kéry 1899: 770. – Az 1910 é. népszámlálás. Bp., 1912: 70.. – Az 1920. é. népszámlálás. 6. r.  Uo., 1929: 5. – Edelényi-Szabó 1928:683. (10. sz. térkép!) – M. stat. évkv. 1933: 6.; 1942: 18., 1946:11. (1910– trianonizálva) – Dunántúll Szle 1940: 337. (Reiszig Ede: A vasvári kir-i megye ispánjai), 1941: 113. (Reiszig Ede: ~ főispánjai a tatárjárástól az Árpád-ház kihaltáig) – Reiszig Ede: ~ tisztikara a kk-ba. Kőszeg. 1940. – M. stat. zsebkv. 1948: 274. – Szabados M. Rajmunda – Vágó Lajos: Savaria – Szombathely bibliográfiája. Szombathely, 1948. – Vas megye. Helytört. tanulm-ok.  Uo., , 1958. – Horváth Ferenc: A munkástanácsok szervezete és működése ~ben 1918. XI. 10–VIII. 5.  Uo., 1959. (Vasi kiskvtár 2.) – Az első mo-i népszámlálás (1784–87). 1960: 52. – Krajevszky Gizella–Takács Miklós: ~ hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1777–1963. Szombathely, 1964. – Földreform 1945. Bp., 1965: 88. – Vasi Szle 1965: 4. sz. (Békefi Antal: A vasi várak zenei élete a török megszállás idején), 1969: 2. sz., 3. sz. (Békefi Antal: Zene és szépirod. 1678–1948), 1970: 1., 2. sz. (Stahl Ferenc: ~i tör. hódoltság összeírása a 17. sz. közepéről); 1974: 3. sz. (Stahl Ferenc: Az Őrség jogállása) – Bankits István: Az osztályharc néhány kérédése ~ben 1945–1948. Szombathely, 1969. – Céhkataszter 1975. II: 187. – Az 1941. é. népszámlálás. 2. Demográfiai adatok közs-ek szerint. Bp., 1976: 18. [ezzel a címmel, az 1941: összeírt 326.656 fős népességből – csak 1947: a párizsi béke utáni határú ~ településeinek adatait közölték – azon értelmezéssel, hogy megyének nevezték a vm-t(!) – a népesség száma itt 286.277 fő] – Vasi Szle repertóriuma 1933–1976. Összeáll.Dalmi Kálmánné és Takács Miklós. Szombathely, 1978. – Az Őrség bibliográfiája. Összeáll. és szerk. Köbölkúti Katalin és Nagy imre.  Szombathely, 1983.  – Balás Gábor: A székelyek nyomában. Bp., 1984:61. – Fehér. Uo., 1988: 114. – Zsiga Tibor: Burgenland vagy Ny-Mo? Burgenland oder Westungarn? Felsőőr, 1991. – Váry 1993:100. – Vas megye. Bp., 1993. (Mo. tört-i stat-i helységnévtára 4.) – Vas megye kézikve. H. n., 1999. (Mo. megyei kézikvei) – Bertényi Iván: ~ címerei és zászlai. H. n. [2004] – Botlik József: Ny-Mo. sorsa 1918–1921. Vasszilvágy, 2008.

Vas vármegye (lat. comitatus Castriferreiensis), 11. sz – 1949. dec. 31: közigazgatási terület a Magyar Királyság Ny–DNy-i határvidékén, a Dunántúlon. – ÉNy-on Alsó-Asztria, É-on Sopron vm., K-en Veszprém vm., K-en és DK-en Zala vm., D-en (a Mura, mint határfolyó, Horváto.,1918. XI–1941. IV. és 1945. IV–: Jug. ) és Ny-on Stájerország határolta. – Fő folyója a Rába – az Alpokaljáról eredő számos balparti mellékvizével ~t DNy – ÉK irányban átszelve Sopron vm-ben folyik tovább. ÉNy-i részén a Borostyánkői-hegycsoport (Kőhalom 829 m. tszf), ettől a vágodi nyereg (502 m. tszf) által elválasztott Kőszegi-hegység a Dunántúl legmagasabb pontjával az Írottkővel (883 m. tszf.), a Szarvaskő (862 m. tszf.) az Óház (609 m. tszf.). A Pinka völgye választja el a sokfelé elágazó Németújvári-hegycsoporttól; legmagasabb csúcsai az Óvár fölötti Vashegy (415 m. tszf.) és a németújvári Kúphegy; a Rába völgyén túl a Dobrai-dombvidék (367 m. tszf.) – Földje a →Honfoglalástól m. birtok, 955-ig a harkák uralmi ter-e. Géza nagyfejed. (ur. 972–997) alatt I. (Babenberg) Lipót osztr. hg. (976–994) részeit, így a Gyöngyös és a Perint patakok mentén épült Szombathelyt is rövid időre elfoglalta. A ~i vasvidék egyik régészetileg igazolt közp-ja Eisenzicken (Ciglény; egykori neve Kendszék v. Vasverőszék), mely vsz. a fejed. kovácsainak, a gyepükre telepített kendeknek az emléke. Ilyen lehetett Szarvaskend, ahol a vasművelést a salakleletek igazolják. Ter-én a vasvári és a karakói várispánságot szervezték; a vasvári akkortájt a később alakított Sopron és Zala vm-ékre is kiterjedt; egyházigazgatását kezdetektől a győri egyhm. látta el, 1116–: társaskápt. prépostsági székhely is. A várszervezet népei közül utóbb a katonáskodó várjobbágyok előkelőbb rétegét I. (Szt) István kir. (ur. 997–1038) szabad jobbágyai közül (1268: „iobagiones Castriferrei qui filii iobagionum Sancti Regis dicuntur”) eredeztették. Vasvár, a 11. sz: határispánsági székhely, a Rába jobbparti mocsarai szigetén épült, a vm. megalakításától annak közp-ja és kir-i vasraktár. É-on, Vas és Sopron vm. közötti sávon létezett a 11–13. sz: Locsmánd vm.; a Marcal balparti mocsarainál épített Karakó vár ispánsága (Karakó vm.) a Közép–Rába vidék és a Marcal [Vas és Bakony (Ny-Veszprém) vm.] között terült el. Hozzá tartoztak egyes Sopron, Veszprém és Komárom vmi várföldek. A várispánságokon kívül a kir-né →udvarnokai lakta Ság is kiváltságos hely volt. Ábráncsakolc, Adrián, Adorjánháza, Balozsamegyes, Balazse, Bőd-Bud, Kercaszomor-Szomoróc, Meggyes, Rohonc, Szentgotthárd-Újbalázsfalva, Szombathely, Velem, helynevei s egyéb előfordulásai székely telepeket sejtetnek. – II. András (ur. 1205–35) idejétől a várispánságok jelentősége csökkent. 1240. V. 12: ~ két falujában IV. Béla (ur. 1235–70) összeiratta az udvarnokok szabadjait és megállapította katonai szolgálatukat. 1241: a →tatárdúlás idején II. (Harcias) Frigyes hg. (ur. 1230–46) Moson, Sopron vm-vel együtt ~t is megszállta (1242. őszén kiűzték). 1242. II. 2: Székesfehérvárról a papság és a világiak a Léka, Németújvár, Vasvár erődített helyekre menekült lakosság nevében segítséget kértek a Sztszéktől (eredménytelenül). 1258: a stájerek fölkelését az év nyarán IV. Béla és fia, István leverte, a stájero. hg-évé kinevezett István megkapta Bakony, Zala és ~t, udvarát (1258–60) Pettauban rendezte be. IV. Béla 1263: Baranya, Somogy, ~ és Zala vm-t, Moson, Nyitra, Pozsony és Sopron várával fia, Béla szlavón hg-ségéhez kapcsolta. 1270 tavaszán IV. Béla halála után leánya, Anna hgnő vejéhez II. (Nagy) Ottokár cseh kir-hoz (ur. 1253–78) menekült, akivel Borostyánkő, Dobra, Kertes, Kőszeg, Szalónak és Szentvid vára is a csehek birtoka lett, amit 1271. VII. 2: a pozsonyi békében visszadott. 1279. nyarán IV. (Kun) László (ur. 1272–90) városi kiváltságot adott a vasvári →hospeseknek. 1285. VI: a Héder nb. (Kőszegi) Iván és testvérei Borostyánkőnél szétverték I. (Habsburg) Albert hg. (1282–98) határszélen rablóportyázó csapatát, aki 1289–: visszacsapásként elfoglalt és 1291-ig birtokolt kb. 30 Ny-mo-i várat, közük (Német)Újvárt, Rohoncot, Szalónakot, Kőszeget és Szentvidet. – A 13–14. sz: alakult ki a nemesi ~. A 14. sz. elejéig létezett karakói várispánság I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307–42) idején birtokos változásokkal Veszprém és Zala vm. része lett. E terület apátságai a dömölki, a jáki és a szentgotthárdi. 1326. XI: a Kőszegi család lázadását Köcski Sándor (+1328) országbíró serege leverte, elfoglalta Kőszeg, Németújvár, Sárvár és Szalónak várát; 1327: a kir. Kőszeg lakossága szabadalmait megerősítve új kiváltságokkal ajándékozta meg; 1336: a város fallal körítésére 10 évre elengedte adójukat. A tartományurak letörésével kialakult rendszerben ~ Ny-i, hegyes vidéke az uradalmak, K-i kisebb, sík része a középnemesség birtoka. 1366: legnagyobb uradalma DK-en a lindvai, melyhez (Felső)Lendva váron és városon kívül (Murai)Szombat városa és kb. 100 falu tartozott, (Felső)Lendvától D-nek (Murai)Szombatig. Ez a föld már I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342–83) korában a Balog-nb. (felső-)lindvai v. (rima-)szécsi Szécsi (Herczeg, Bánfi) családé. Ők szerezték meg 1387: a szomszédos Dobrát is, mely (Felső)Lendvától É-nak a Rába-vidékig nyúlt föl s Dobra várán és városán kívül kb. 30 falut foglalt magában. A 15. sz: időnként Körmend városa is ezen családé. 1378: a regedei →Aquila János (14. sz.) freskókkal díszítette a veleméri tp-ot, melyen önmagát is megörökítette. ~ címeres pecsétje Sigillum Comitatus Castriferrei fölirattal, Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387–1437) óta létezett. – 1439: Erzsébet kir-né Kőszeget IV. Frigyes osztr. hg-nek (1406–39) elzálogosította; 1440: hívei a trónviszályban elfoglalták I. (Jagelló) Ulászló (ur. 1440–44) támogatóinak ~ Veszprém és Zala vm-i várait, amiket azok a tavaszi hadjáratban viszavívtak köztük Kőszeget is, de V. Frigyes osztr. hg. (1424–93) 1445: elfoglalta, 1446: címert is adományozott a városnak. 1447. VI. 1: a regedei fegyverszünet után is megtarthatta. – A Kerka és Zala felső folyása mentén a m-ok lakta tört-i tája a Göcsej és a Hegyhát szomszédságában az →Őrség (első okl. említése 1409); népe a 10. sz. 2. felétől a határvédőként őrzők (speculatores), ill. lövők, lővérek (sagittari) nevet kapták. Népe nemzetségi szervezetben, szeres települési módban élt, a szabadok közé tartozott. Saját bíráik bíráskodtak fölöttük, a határ őrzésén kívül más szolgálatot csak a kir. utasítására végeztek. Vezetőjük, az ‘őrnagy’ (ispán) irányításával a bírósági s a közigazg-i teendőket a közs. lakói (őrállói) által választott 12 esküdt látta el. A 15. sz: közepén (Nagy)Rákos városával és 18 helységével a lévai Cseheké. I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458–90) korában az Újlakiaké (Német)Újvár vár és város is, kb. 27 faluval együtt, ÉNy-ra (Szent)Elek; DK-re Rönök vidékéig. 1496: K. felől a monyorókerék uradalom várral és várossal, kb. 27 helységgel: É-nak Schützig, D-nek a Rába melletti Csákányig. Földesurai a 14. sz. közepe óta az Elderbach-ok. Övék volt ÉNy felé Veresvár vár és város is, a 15. sz. végén 14 faluval együtt (Gyepü)Füzestől – (Felső)Őrig. Birtokuk volt Vép és Szombathely, Körmend mezőváros, ideiglenesen Vasvár, Dobra, Rákos, (Murai)Szombat, Sücz városokban és kisebb helyeken is volt időnként birtokjoga e családnak, Veresvár táján a ném. eredetű Pa(u)mkircher-ek, Szalónok vár és város urai, akiknek időnként a Veresvárral határos óvári és rohonci uradalomban is részük volt, 1475: 32 helységet uraltak. Óvár vár 13 faluval, a 15. sz. elején az Óváriaké, majd más családok közt oszlott meg; Rohonc vár és város Kőszeg várral, várossal és tartozékaikkal együtt a 14–15. sz. forduló évtizedében a Garaiaké, akiktől Frigyes cs. (1424–93) ragadta el, kb. 18 ~i helységgel együtt. Mátyás kir. uralkodása végén Rohoncot a porosz Margenwerder Jakab kir-i pattantyús mesternek, Kőszeget Korvin Jánosnak (1473–1504) adta. – 1479: először hatolt be tör. portyázó csapat ~ és Zala vm-be. 1482. XII: Mátyás kir. Kőszeget (mely 1445–82: osztr-oknak adózott), visszafoglalta s polgárainak 5 é. adómentességet adott. Mátyás halála után, 1490. VIII–XI: Miksa római kir. (1486–1508)  csapatai elfoglalták (az 1480. III. óta ismét és utoljára m. birtok) Regedét (Stájero.), Szombathelyt. Kőszeget Csolnoki Albert alvárnagy önszántából átadta Miksának. II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1490–1516) serege a pozsonyi béketárgyalások idején 1491. VI: visszafoglalta Szombathelyt. XI. 7: az előnytelen pozsonyi békében Habsburg birtok lett Borostyánkő, Kőszeg, Rohonc (utóbbit 1527: kir-i adományként megkapta Batthyány Ferenc; 1549: már m. dicát fizetett). Borostyánkőt Pinkafővel együtt 1644: Batthyány Ádám Kőnigsberg Kristóftól megvásárolta. Kőszeget – mely 1491–1649: csak egyházilag tartozott a győri pp. joghatósága alá – 1649: Esterházy Pál nádor vette meg. 1494–95: a kincstári bevételekről és kiadásokról →Ernuszt Zsigmond kincstartó pécsi pp. készített számadása szerint ~ben 778 helységben, 4778 porta volt (helységenkénti portaátlag 6,1; Mo. kb. 250.000 adózó portáján 12,96) – 1514: a parasztháború küzdelmei nem érintették, 1534–42(?): a reformáció kezdetén az ÉK-Mo-ról érkezett →Sylvester János (1505k –1552?), Nádasdy Tamás (1498–1562) sárvár-újszigeti isk-jában tanított. E sz. elején a Nádasdy s a Batthyány család birtokaira horvátokat telepített. 1532. VIII. 5–30: Jurisics Miklós (1490–1543), Kőszeg kapitánya – aki Pereszteg és Zsidány környékére horvátokat telepített – 28 huszárral, 18 ném. lovassal és 700 fegyvertelen, menekült paraszttal a Bécs ellen készülő addig Rumot, Ikervárt, Szombathelyt elfoglaló, kb. 300.000 főnyi tör. haderőt föltartóztatta, amely megegyezés után, a vár alól Szlavóniát végigdúlva elvonult. I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) 1537: Kőszeg várát, városát és tartozékait örök birtokul Jurisicsnak ajándékozta, a polgárok vitézségét kiváltságokkal jutalmazta. 1538. II. 24: a →váradi béke után ~ Alsó-Mo. 35 vm-jével együtt I. (Habsburg) Ferdinánd uralma alatt maradt. Az igazságszolgáltatást s a kir. törvszék működését szabályozó 1548: 19. tc. ~t a kir-i Mo. vm-i között említette. 1552–55: pestisjárvány pusztított. 1560: még Vasváron tartották a vm gyűléseit; vsz. a →vasvári társaskáptalan 1578: 20. tc. elrendelte áthelyezésig; 1579: papi gyülés színhelye, melyen a trienti végzéseket kihirdették. 1595–: már biztosan Szombathelyen írták a vm. jegyzőkveit. A 16. sz: a vm. levéltárát a tör. elől (Német)Újvárra menekítették, ott egy tűzvész elhamvasztotta. 1570: lakosságát – a beszedett adók alapján – kb. 65–100.000 főre, 1588: 115–120.000 főre becsülik. 1588–1615: Sárvárott fölépítették a Nádasdy várat. 1591. VI. 2: Csepregen (Sopron vm.) Nádasdy Ferenc (1555k. –1604) meghívására Sopron és ~ lutheránus és helvét hitvallású prédikátorai hitvitát tartottak, mely után Nádasdy birtokokain csak a lutheri tanok hirdetését engedélyezte, ev. isk-kat nyitott. – 1606. I. 7: a Rába-vonal megerősítésére Sorpron, ~ és Zala vm rendei Sárvárt részgyűlést tartottak. Bocskai István erdélyi fejed. (ur. 1604–06) serege előtt 1605: Kőszegen Nádasdy Tamás kaput nyitott. Bethlen Gábor (ur. 1613–29) Bécs elleni hadjárata idején, 1619. XII. 14–: néhány hétre a soproni helyőrség a cs-iaktól elfoglalta. Bethlen hadai 1620 X. 6. – XI. 18: ostrom után bevették, de 1621. V. 27: kaput nyitott a cs-iaknak. III. Ferdinánd (ur. 1637–57) Kőszeg várát és uradalmát 250.000 ft zálogösszegért 1645: a Széchy grófoknak eladta. – 1649. I: 25: a kir. Kőszegnek sz. k. városi rangot adott; 1689: cserével és 66.000 ft fölülfizetéssel Esterházy Pál szerezete meg a Széchy örökösöktől. 1647: az ogy. Kőszeget és Borostyánkőt visszacsatolta ~hez, 1649–: Kőszeg követet küldhetett az ogy-be. Köprülü nagyvezír 1663: hadjáratában – Zrínyi Miklós (1620–1664) tiltakozása ellenére – bár R. Montecuccoli (1609–1680) fővezérsége alatt a cs-i had a közelben táborozott –  →Új-Zrínyivárat (Zala vm.) 1664. VI. 30: föladták, amit VII. 7: Köprülü fölrobbantatott. VIII. 1: a Szentgotthárd – Nagyfalu közötti győztes csata után, a Habsburg érdekek alapján kötött Mo-nak igen előnytelen  →vasvári béke országos fölháborodást keltett. Ennek következménye lett a cs-i zsarnokság elleni →Wesselényi összeesküvés, →Thököly Imre majd II. →Rákóczi Ferenc évtizedekig tartó kuruc szab.harca. – Kara Musztafa nagyvezír Bécs bevételére indított hadjáratakor 1683: →Esterházy Pál nádor (1681–1713) ellenállásra szólította ~ nemességet, de azok csak a Rába hidjait védték; a vm-n átvonult tör-ök Kemenesalján 40 falut elhamvasztva vonultak Bécs alá. Thököly Imre (1657–1705) kurucai megszállták a Dunántúlt, ~t is. A tör. bécsi kudarca után I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657–1705) Esterházy nádor sürgetésére 1684: hirdetett közkegyelemmel a vm. köznemességét időlegesen megnyugtatta. 1686: Buda visszafoglalása után folytatott prot. üldözés (→eperjesi vésztörvényszék), vagyonelkobzások, a m. birtokok elvitatása, a visszafoglalt ter-ek elrablása, kiárusítása, kirobbantotta a Rákóczi szab.harcot. 1696: a ~i összeíráskor a lakatlan falvak 75 %-a a Rába folyótól D-re és K-re feküdt. A →Rákóczi szabadságharcban 1703 őszén Mo. 72 vm-jéből a 10 Ny-i maradt egészen a kir-i ellenőrzés alatt. 1705. XII: Bottyán János (1646k–1709) tábornok a dunántúli hadjáratban elfoglalta Sárvárt és Kőszeget, XII. 13: a szentgotthárdi csatában szétverte Heister cs-i csapatait. 1710. IX. 27: Bezerédj Imre kuruc ezredes fölégette és kirabolta a közben labancok megszállta Kőszeget, ahová 1713: rajnavidéki ném-eket telepítettek, a város DK-i határában földet kaptak, ahol megalapították Svábfalut. 1715: 91. tc. a harmincad vámhivatalokat – kivéve ~ határain szervezett pinkafőit, gyanafalvait, radafalvait és poláncit – eltörölte. 1720: 616 helységében, köztük Kőszeg sz. k. városban, 25 mezővárosban, 127 curialis és 464 jobbágyközs-ben, a kemenesaljai ker-ben, a battyánfalvi (rakicsáni), a lékai, a muraszombati, a felsőlendvai és dobrai uradalmakban, az uradalmak közötti nemes közs-ekben, a körmendi, monyoróker vörösvári, pornói apátsági, a nagyszalónaki, borostyánkői uradalmakban 118.606 fő élt; ebből 12.956 adófizető háztartás és 7775 nemes. Az 1723: 30. tc. Kőszegen állította föl a dunántúli ker- i táblát, a város 1741: Nemescsó →articularis helyen prot. árvaházat alapított. 1742: az →oszrák örökösödési háború idején hirdetett nemesi fölkelésben ~ 1327 portális lovast és 1405 gyalogost állított ki, Kőszegen raktárat nyítottak a fölajánlott gabona és zab tárolására. 1766: a jobbágymozg. terjedése miatt Mária Terézia (ur. 1740–80) ~be kir. biztost küldött, XII. 29: ~re egységes úrbáriumot vezetett be. 1777. II. 17: a győri és zágrábi egyhm. ter-éből ~ és Zala vm. 119 pléb-jával megalakította a →#szombathelyi püspökséget. Első pp-e →Szily János építkezéseivel meghatározta Szombathely városképét és fejlődését; 1794: Kultsár István nyomdájában adta ki elsőként Mikes Kelemen: Törökországi levelek c. művét. 1774–79: fölépítették a vm-házat, mely gyűléseit korábban Rohoncon, Szőllősön, Körmenden, Vépen, (Német)Újvárt, Kiscellben, Monyorókeréken, a szombathelyi várban, majd bérházakban tartotta. 1778: Kőszeget tűzvész pusztította. – II József (ur. 1780–90) közigazg. reformja ~t az első, a győri ker-be osztotta. 1785. III: Győry Ferenc gr. lett Győrött  Moson, Sopron, Győr, Komárom, Vas, Veszprém, Esztergom vm-ék ker. biztosa. 1785–87: 20 mezővárosa, 631 faluja, 7 pusztája 35.308 házában, 42.752 családjában, 219.927 fő élt, ebből 314 pap, 7.447 nemes, 71 tisztviselő, 2501 polgár, 15.306 paraszt, 16.716 polgár és paraszt örököse, 20.477 zsellér, 6765 egyéb, 39.260 sarjadék (17é. aluli); Kőszeg sz. k. város 602 házában, 1139 családjában, 5326 fő élt, ebből 21 pap, 128 nemes, 17 tisztviselő, 384 polgár, 186 paraszt, 429 polgár és paraszt örököse, 345 zsellér, 243 egyéb, 536 sarjadék (17é. aluli.) A 6 járásra tagolt ~ben a falvak száma 1720-hoz képest főként a telepítések miatt 40-nel gyarapodott. Településszerkezete aprófalvas maradt, közs-ei 85,9 %-át 1000 főnél kevesebben lakták. II. József ném. nyelvű rendeleteit ~ ellenszenvvel fogadta, a kir. 1785: megtiltotta a közgyűlések tartását. 1790: a kir-i rendeletek visszavonása után ~ben a házszámokat eltávolították, a fölmérési iratokat elégették, a népszámlálókat elzavarták; az ogy. visszaállította az alkotmányosságot. – Ferenc kir. (ur. 1792–1835), a m. jakobinus mozgalom vmi résztvevőit gr. Sigray Jakabot (1750k.–1795), Szabó Imre (1747–1826) körmendi plnost, Rosty Pál táblabírót, Rosty János ker-i táblai jegyzőt Kőszegen, Brehm János rohonci seborvost elfogatta, gr. Sigray Jakabot mint az összeesküvés ~i szervezőjét 1795. V. 20: Budán lefejeztette. A napóleoni háborúkban 1809. VI: E. Beauharnais fr. serege megszállta Kőszeget, Sárvárt, Szombathelyt, sebesültjeiket és osztr. foglyaikat ott helyezték el. A nemesi fölkelők Karakónál a fr-k átkelését a Marcalon nem tudták megakadályozni. VI. 14: a vm-ből 275 lovas és 2303 gyalogos fölkelő vett részt a vesztes győri csatában. VII. 12: a znaimi fegyverszünettel ~ Rába balpartjáig terjedő része fr. uralom alá került; d'Pully tábornok ezredeit Kőszegen, Körmenden és Szombathelyen helyezte el. XI: a fr-k sebesültjeiket Kőszegről magukkal víve kivonultak; megszállásukat a nép, az általuk behurcolt és terjesztetett szifiliszre (fr. kór, francus betegség) utalva „a radai rosseb essen beléd” szitkozódásban örökítette meg. Kőszegen a fr-k kivonulása után szervezték meg a kiképzett és fegyveres polgárőrséget. 1821. IV. 4. az elrendelt 28.000 újonc ügyében 8 vm-vel együtt csak a 2. parancsnak engedelmeskedtek. A napoleoni háborúk gabonakonjunkturáját túltermelési és pénzügyi válság követte. 1822. VIII. 13–: a hadiadót papírpénz helyett (a 2,5x értékesebb) ezüstpénzben kellett befizetni. A vm-i önkormányzatok ellenáltak; ~ és még 9 vm-ben az 1823. XII. 15-ig tartott ellenállásban a kir-i biztosok csak kényszereszközökkel tudták a rendeletet végrehajtatni. 1820: ~ sürgette, hogy a tanítók az idegen ajkú isk-kban m-ul tanítsanak, s ennek ösztönzésére (1918-ig létezett) pénzügyi alapot, 1825: állandó biz-ot hozott létre, eln-e Dienes Ferenc, jegyzője Szegedy Sándor. – 1828: Kőszeg sz. kir. (662 házban, 5782 fő, ebből 3769 r. k., 1921 prot., 92 izr.), Szombathely ppi városban (291 házban, 3848 fő, ebből 3750 r. k., 42 prot., 56 izr.) és 28 mezővárosában (Alhau, Csákány, (Felső)Lendva, Hidegkút, Jánosháza, Ikervár, (Kis)Cell, Körmend, Léka, Martyánc, Muraszombat, (Németszent)Mihály, (Német)Újvár, Olad, Pinkafő, (Rába)Hídvég, Rohonc, Rum, Sárvár, Szalónak, (Szent)Elek, (Szent)György, (Szent)Gotthárd, (Új)Hodász, Vasvár, Vép, Vörösvár), 627 falujában 126 pusztáján 269.520 fő élt. 1836. XI:~ közgyűlésén az idegen ajkú isk-kban a m. nyelvű vallásoktatást, a m-ul nem tudó tanítókat m. tansegéd tartására kötelezve, m. nyelvtanok írását és kiadását határozták el; a felekezeti előljáróktól s a földesuraktól a m. nyelv támogatását kérve. ~ köröző leveleit m-ul állította ki, a nyilvános föliratokat, címereket csak m. fölirattal engedélyezték, a céhleveleket m-ul v. m–ném. szöveggel adták ki. A reformpol-t a felsőházban ikervári gr. Batthyány Lajos (1806–1849) támogatta. V. Ferdinánd (ur. 1835–48) 1845. II. 26: ~be adminisztrátort nevezett ki. Helyi vállalkozók V. 28: megalakították a Kőszegi Posztó- és Gyapjúszövetgyár Egyes-et, mely 38 lőerős gőzgéppel 1847. VI. 29: termelni kezdett. 1848. III. 15 k. Szombathely vezetőségének népgyűlésen megerősített 16 pontos követelésének 8 közös pontja van a pesti 12 ponttal. III. 16: Szabó Miklós és Vidos József (1805–1849) ~ követe tagja volt az ogy. követeléseit Bécsbe vívő küldöttségnek. 1848. VI. 23. – 1849. VIII: ogy-i követei Batthyány Lajos (sárvári), Széll József (rumi), Szapáry Antal (muraszombati), Bezerédy László (kőszegi), Reissig Alajos (felsőőri), Hettyei István (németújvári), Horváth Boldizsár (szombathelyi), Szabadfi Sándor (Szentgotthárdi), Hettyei Vince (körmendi), Békássy Imre (kiscelli). 1848: 32. tc. elrendelte a nemzetőrség szervezését, Kőszegen, Szombathelyen, Sárvárt eredményesen, a ném. többségű járásokban az elutasítás miatt V. 25: fölfüggesztették, de a 7. honvéd zászlóalj toborzó irodája Szombathelyt működött. IX. 11: a horvát támadás hatására elrendelt népfölkelést ~ben Békássy Imre kormánybiztos, X. 8. után Száll József és Reiszig Alajos is irányította. Todorovich 12.000 fős horvát serege a pákozdi vereségük után Sopron és ~n keresztül kívánt hazatérni, Salamonfánál (Sopron vm.) az ütközetben részt vettek a Vidos irányította vasi egységek. A fosztogató ellenség foglyait X. 12–13: a kőszegi börtönben a lakosság fölkoncolta (utóbb a cs-i csapatok a vétkeseket hadbíróság elé állították, a vm-t pénzbüntetéssel sarcolták). A Dráva vonaltól Körmend–Jánosháza vidékére visszavonult vasi nemzetőrök Vidos József alispánnal, a Grácból hazatért 105 Sándor huszárral, kb. 5–600 ~i zalai és somogyi nemzetőrrel visszafoglalták (Nagy)Kanizsát és a horvátokat a határon túlra űzték. XII. 23: a cs-i-ak Hidegkútnál vonultak be ~be, karácsonyra a Neugent 10.000 fős serege Körmenden volt, gr. Althan alezredes kisebb portyázó csapattal XII. 27: Kőszegre nyomult s a várost 100.000 ft-tal megsarcolta. XII. 28: megszállták a vm-t, és katonai igazgatást vezettek be. – 1851: a rendezett városokat a tanáccsal együtt kinevezett városbíró igazgatta, fölöttük a megyefőnökkel, akit a →soproni kerület gr. Zichy Herman biztosának alárendeltek. 1853: Ludinich Pál megyefőnökké tételével bevezették az osztr. mintájú közigazg-t, s a ném. hivatalos nyelvet. Az ostromállapotot 1854: megszüntették. Várkesző és Egyházaskesző közs-eket Sopron megyébe kebelezték. Az →októberi diploma után 1860. XII. 8: Festetics György összehívta a vmi közgyűlést, ami úgy döntött, hogy az 1848-as törv-ek szellemében folytatják a munkát, 1861. I: megválasztották a vmi tisztviselőket és az új ogy. követeit: Horváth Boldizsár (Szombathely), Szelestey László (Sárvár), Horváth Elek (Kiscell), Bezerédj László (Rum), lvánkovich János (Körmend), Szapáry Géza gr. (Muraszombat), Szalay Sándor (Szentgotthárd), Cseh Sándor (Németújvár), Szabó György (Felsőőr), Hollán Ernő (Kőszeg); az ogy. nyári föloszlatása után a választott testületeket is mellőzték. Tóth Bálint lett a ter. új polgári biztosa, hűségnyilatkozatot tétettek a tisztviselőkkel. – 1867 u. átszervezték a közigazgatást: ~ 10 járásra tagozódott. Kőszeg sz. k. város és Szombathely rendezett tanácsú városok, külön közigazgatási ter-et alkottak. Népessége a békeidőszakban sokasodott: 1720: (Acsády Ignác becslése). 118.606 fő, 1787: (II. József népszámlálásakor) 224.899 fő, 1828: (Nagy Lajosnál): 269.452 fő, 1832: (Fényes Eleknél, 710 településén) 262.592 fő, 1850: (osztr. népszámláláskor) 293.183 fő. – 1869: Kőszeg sz. k. városban, Szombathely rendezett tanácsú városban, a szombathelyi, kőszegi, sárvári, kiscelli, vasvári, felsőőri, németújvári, körmendi, muraszombati és szentgotthárdi járás 660 önálló és 130 kapcsolt településén 331.602 fő élt; a vm-k között népességével a 9., az 5035,31 km² ter-ével a 16. – Az 1872: 8. tc. eltörölte a céheket, helyettük ipartestületeket szerveztek. ~ céheinek említése (70 helységben): (Nemes)Apáti 1840: takács; Csákány ?: takács; Dénesfa 1777: takács; Dobra 1666: szabó, 1718: csizmadia, 1718: molnár; (Nemes)Dömölk 1761: csizmadia, ?: szabó; Dreihütten 1847: takács; Duka 1833: bognár, ?: takács; Egervár 1716: takács; (Szent)Elek 1817: csizmadia, 1841: szűcs; (Gyepü)Füzes 1846: vegyes; (Szent)Gotthárd 1738, 1881: fazekas, ?: ács, ?: varga(cipész); Hollós 1775: takács; (Egyházas- és Hidas)Hollós 1774, 1862: takács; Hőgyész és (Magyar)Gencs 1835: takács; Ikervár ?: kádár; Ják 1615, 1753, 1835: fazekas. 1844: szabó; Jánosháza 1701: csizmadia, 1759, 1858: vegyes, 1778: varga (cipész), 1780: takács, 1780: szabó, szűrszabó, 1826: (magyar)szabó, (német)szabó, szűrszabó, 1857: szíjgyártó, ?: szabó; Jánosháza és vidéke 1829: takács; Kemenesaljai járás 1677, 1722: kovács, 1834: bognár, asztalos, kovács; (Rába)Keresztúr 1817: takács; Kéthely ?: sörfőző; Kiscell 1798, 1881: vegyes, 1818, 1844. mészáros, 1828: asztalos, esztergályos, kádár, lakatos, üveges, 1835: takács, 1835: (magyar)szabó, (német)szabó, szűrszabó, ?: ács, kőműves, ?: csizmadia, varga (cipész), ?: szabó; Kiscell és Ság 1836: vegyes; (Sor)Kisfalud 1741: takács; (Rába)Kovácsi 1716: tímár; Körmend 1578, 1749: gombkötő, 1616, 1762: varga(cipész),1661, 1854: csizmadia, 1669: fazekas, 1700, 1864: mészáros, 1716, 1762: takács, 1725: bognár, kovács, 1748: esztergályos, 1748, 1799: kádár, 1760: szűrszabó, 1762, 1770: asztalos, 1762: (magyar)varga, 1769: lakatos, 1769: szűcs, 1776: (magyar)szabó, (német)szabó, (váltóműves) szabó, (vásárműves) szabó, (vékony)szabó, 1776, 1829: vendéglős, 1788: molnár, 1790, 1826: ács, cserepező, kőműves,1829: bognár, ?: kereskedő(kalmár); Körmendi járás ?: kovács; Kőszeg 1527, 1627, 1677: bognár, 1586, 1709, 1853: kádár, 1589, 1696: szűcs, 1598, 1641, 1708, 1781. mészáros, 1603, 1858: patkókovács, 1612: (magyar)varga, 1617, 1669, 1805, 1864: lakatos, 1619: kalapos, 1619, 1724, 1863: szabó, 1626, 1786, 1858: szíjgyártó, 1627, 1779, 1858: posztókészítő, 1636, 1858: asztalos, 1636: asztalos, puskaműves, 1636, 1653: íjjkészítő, puskaműves, 1639, 1736, 1802: ötvös, 1640, 1674: (német) varga, 1641, 1786: varga (cipész), 1642, 1736, 1854: gombkötő, 1654, 1852: fazekas, kályhás, 1661, 1844: takács, 1684 1711, 1830: csizmadia, 1692, 1755: ács, 1692: kőfaragó, kőműves, 1692: ács, kőműves, 1692: kőműves, 1710, 1800: fazekas, 1712, 1858: tímár, 1724: (magyar)szabó, (német)szabó, 1726, 1764: molnár, 1757: borbély, seborvos, 1757: seborvos, 1791: pék, 1802: asztalos, 1813, 1834: szappanfőző, 1827, 1865: fésűs, 1837: kőműves, 1840: fuvaros, ?: bábsütő, ?: csapó, ?: kereskedő(kalmár), ?: kocsigyártó, ?: paszománykészítő; Kukmér ?: molnár; Léka 1676: kőműves, 1676: kőműves, kőfaragó, cserepes, 1680: mészáros, 1682: asztalos. esztergályos, üveges, 1682: kovács, 1799: molnár, 1852: ács; (Felső)Lendva 1778: varga(cipész); (Felső)Lövő 1646: szabó, 1842: molnár, szabó; (Nemes)Magosi 1826: takács; (Nemes)Magosi és vidéke 1808: takács; Meszlény 1808: takács; Mihályfa 1808: takács; Monyorókerék 1813: kertész, 1835: csizmadia; Muraszombat 1758: gombkötő, 1844: varga(cipész); Muraszombat, (Felső)Lendva és (Rába)Keresztúr 1775: varga(cipész), 1777: szabó; (Nagy)Ölbő 1725: takács; (Felső)Őr 1809: csizmadia; Pápóc és (Szent)Miklósfa 1816: takács; (Őriszent)Péter 1645, 1780, 1873: (nadrág)szabó, szűrszabó; Pinka folyó mellett 1738: molnár; Pinkafő 1606, 1688: takács, 1612: szabó, 1629, 1745: patkókovács, 1681: mészáros, 1685, 1858: szűcs, 1702, 1776: fazekas, 1716: 1766: szitás, 1727: asztalos, 1727: lakatos, 1769: posztókészítő,  ?: ács; Pinkafő és Borostyánkő 1593: bognár; Pinkafő és vidéke 1808: kalapos; Rába és Lapincs folyó mellett 1844: molnár; Radafalva és vidéke 1847: varga(cipész); Rohonc 1642, 1676: gombkötő, 1667, 1786: szabó, 1668, 1819: patkókovács, 1681: asztalos, 1687, 1874: kádár, 1709, 1878: mészáros, 1722, 1778: esztergályos, 1741: posztókészítő, 1776: tímár, 1840: fazekas, ?: bognár, ?: molnár; Rum 1817: takács; Sárvár 1577: bognár, kovács, lakatos, 1611, 1699: varga(cipész), 1615, 1696, 1852: csizmadia, 1618, 1697: szabó, 1678: gombkötő, 1798: (német) varga, 1799, 1872: fazekas, 1817, 1852: molnár, 1821, 1854: asztalos, lakatos, 1823: szűcs, 1830: (magyar)szabó, (német)szabó, 1846: esztergályos, fésűs, szitás; Sárvár és felsővidék, Kapuvár 1675: mészáros; Sárvár és Kemenesalja 1677: kardkészítő, lakatos; Sárvár és vármelléke 1821: asztalos, lakatos, puskaműves; Sárvár és vidéke 1816: molnár; (Kis)Senye 1624: kovács; Szalónak 1437: esztergályos, 1607, 1667: szabó, 1669: kovács, 1669: patkókovács, 1693, 1712: takács, 1715: csizmadia, 1761: ács, 1805: kőműves, 1866: varga(cipész), ?: mészáros, ?: molnár; Szombathely 1505, 1662, 1793: lakatos, 1604, 1826: szabó, 1604, 1613: szabó (váltóműves), szabó (vásárműves), szűrszabó, 1613, 1710, 1798: kovács, 1613, 1776: varga (cipész), 1614: kardkészítő, ötvös, 1615: kardkészítő, lakatos, nyerges, ötvös, szíjgyártó, 1625, 1735, 1857: csizmadia, 1641, 1692, 1747: gombkötő, 1671, 1731, 1869: mészáros, 1703, 1857: asztalos, 1703, 1837: vegyes, 1704, 1783: bognár, 1714, 1762, 1835: takács, 1765, 1873: patkókovács, 1767, 1884: kocsigyártó, patkókovács, 1773, 1872: ács, 1774, 1850: szűrszabó, 1776: szabó (magyar), szabó (német), szabó (vásárműves), szabó (vékony), 1777, 1857: kötélverő, 1779, 1816, 1847: molnár, 1783, 1822: szíjgyártó, 1813, 1856: szappanfőző, 1817, 1855: szűcs, ?: bábsütő, gyertyamártó, ?: kádár, ?: kőműves, ?: könyvkötő, ?: pék; Szomaháza ?: szíjgyártó; (Német)Újvár 1661: molnár, 1669: szabó, 1676: kovács, 1676: kovács, bognár, 1710: gombkötő, 1714: takács, 1718: bognár, kovács, 1770: asztalos, lakatos, nyerges, szíjgyártó, szűcs, 1845: vegyes, 1846: mészáros, ?: kádár. ?: kereskedő(kalmár); (Német)Újvár és Körmend 1700: mészáros; (Német)Újvár és vidéke 1669: molnár; (Német)Újvár, Szalónak, Rohonc és Körmend ?: molnár; Vas vármegye 1576: molnár, 1762: tímár, 1813: szappanfőző; Vasvár 1719, 1836: szabó, 1774: ismeretlen (pecsétnyomója maradt meg), 1795: vegyes, 1832: bognár, kovács, lakatos; Vasvár és Rábahídvég 1776: csizmadia; Vép 1633: kovács, 1779, 1817: csizmadia, 1819: takács,1842: szabó; Vörösvár 1726, 1778: molnár; Zábrág 1661: lakatos. – 1876: 20. tc. Kőszeg sz. k. város jogállását megszűntette, címének meghagyásával rendezett tanácsú városként ~ fennhatósága aláhelyezte. Az 1881: 63. tc. az addig Sopron vm-hez tartozott Lékát, ~hez csatolta. – 1880: lakossága 360.590 fő, 1885: Óperint és Szentmárton kisközs-eket Szombathelyhez csatolták, 1889: lett Szentgotthárd nagyközs. 1890: 390.371 fő (és 1532 katona), vm. K-i és D-i részében 197.389 (50,6 %) m., 125.526 (32,2 %) főként ÉNy-on ném., 47.080 (12 %) DNy-on vend [szlovén] és 18.197 (4,7 %) szórtan horvát; vallása 289.309 (74,2 %) r. k., 11.470 (2,9 %) ref., 80.192 (25,5 %) ev., 9335 (2,4 %) izr. Népsűrűsége 77,8/km²; a nem m-ok közül 24.106 (12,5 %) beszélt m-ul. Foglalkozása szerint: 2362 értelmiségi, 102.009 őstermelő, 284 bányász, 22.709 ipari, 3023 keresk., 119 hitel, 1024 közlekedési, 3.180 járadékos, 27.329 napszámos, 9803 házi cseléd, 69.768 háztartásban, 926 egyéb foglalkozású, 14 éven aluli 134.279 és 14 éven felüli 11.660. foglalkozás nélküli. ~ben 1 teológia (Szombathely), 4 gimn. (Szombathely, Kőszeg, Szentgotthárd, Felsőlövő), 1 reálisk. (Felsőlövő), 1 gazd. isk. (Sárvár), 16 ipari és keresk. isk., 1 katonai alreálisk. (Kőszeg), 1 tanító- (Felsőlövő) és 1 tanítónőképző int. (Kőszeg), 5 polg. és 489 el. népisk., 15 kisdedóvó, 2 árvaház és 1 börtönisk., össz. 538 tanint. oktatott. A 6 é. fölüli férfiak 19,3 %-a, a nők 25%-a nem tudott irni-olvasni; a tanköteles gyermekeknek 3,7%-a nem járt isk-ba. Vasúti hálózat (közp-ja Szombathely), hossza 325 km (55 állomással), továbbá 217 km áll-i, 993 km that-i és 428 km közs-i út. A ~i közs-ek kicsinyek, legnépesebbek: Szombathely 16.133, Kőszeg 7076, Körmend 5334, Rohonc 3913, Jánosháza 3457, Felsőőr 3410 és Vasvár 3172 lakossal. A szellemi élet közp-jai Szombathely, Kőszeg, Felsőlövő és Szentgotthárd. Az ogy-be 10 képviselőt küldött. 1895-re az áll-i anyakönyvezés bevezetésére 11 körjegyzőség és 11 anyakönyvi ker. létesült, e közp-okat az 1894: 33. tc. szabályozta (az 1904: 36. tc. módosította). A pol-ban a kormánypárti (67-es) liberálisok többségben voltak a vm. K-i felén élő m. 48-as függetlenségiekkel szemben, a századfordulótól a nemzetiségi érdekekre is figyelő Katolikus Néppárt – a szombathelyi pp-ség támogatását is élvezve – jelentős erőt képviselt. 1896: Ikervárnál a Rábán építették ~ (és Csonka-Mo.) első vízerőművét. 1899: Németújvár nagyközs. és járási székhely lett. – 1900: lélekszáma 416.492 fő. 1903: Kiscell járás székhelyet és Nemesdömölköt Celldömölk néven egyesítették.,1907: településneveit tözskönyvezték. – 1910:  ter. 5474 km², 67.374 lakóházában 435.793 fő élt; népsűrűsége: 79,61 fő/km², Mo. 63 vm-je között lélekszáma szerint a 9. Megoszlása anyanyelv szerint: 247.985 (56,9 %) m., 117.169 (26,89 %) ném., 288 tót, 14 oláh, 48 rutén, 16.230 (3,72 %) horvát, 23 szerb, 54.036 (12,4 %) egyéb [többsége vend és néhány száz cigány]; vallása: 331.269 (76 %) r. k., 151 g. kat., 12.597 (2,9 %) ref., 82.027 (18,82 %) ev., 19 unit., 71 g. kel., 9.649 (2,2 %) izr., 10 egyéb. – M-ul beszélt 292.348 (67,08 %) fő, [a 187.808 nem m. közül 44.363 (23,62%) fő], írni-olvasni tudott 305.365 fő. – 1899–1913: a  25.006 kivándorlójával, a  6063 visszatérőjével, a 18.943 fős népveszteségével a 63 vm. között a 16. Szentmihályfalvát és Zsidet 1912: a nagyközs-gé tett Vasvárba, Sárt és Péntekfalut Sárvárba kebelezték. 1913: ~ ter-ét Sopron vm. határvidékén kb. 60 kh-ot érintő birtokcserékkel módosították. A vm. gyarapodását megtörte a vh. 1916. I.–: kenyér és a lisztjegyet vezettek be. A romló közállapotok ellen Szombathelyt 1917. VII: fölvonulással, VIII. 24: népgyűléssel, VIII. 25: sztrájkkal és 5000(!) fős tüntetéssel tiltakoztak. A 'frontlógós' hadiszállítók és lánckereskedők gyors meggazdagodása, s az 1914: még a háborút éltető sajtó pálforduló demagógiája szította a társ-i feszültségeket, 1917. XII: a szombathelyi választáson először került be 3 szoc.dem. képviselő a közgyűlésbe. – 1914. IX–: hadifogoly orosz és szerb katonatiszteket még 10–30 fős csoportokban helyeztek el Városszalónakon, Radafalván, Borostyánkőn, Nagyunyomban, 1915. V: a nagysitkei Földvárpusztán a monarchia egyik legnagyobb hadifogolytáborát építették. Az ostffyasszonyfai (1918. X: megszüntetett) ipari vágánnyal, asztalos, cipész, kosárfonó, kovács, lakatos, szabó műhelyekkel és raktárakkal ellátott tábor kb. 200 barakkjában, hosszabb-rövidebb ideig 160.400 foglyot őriztek. 1916 végétől oláhok, 1917: olaszok is őrizettjei voltak. 1915–: behurcolt járványok (kolera) miatt 999 (névről ismert) halott nyugszik a tábor temetőjében. A hadifoglyok egy része az üzemekben (Szentgotthárd) és a földeken dolgozott, a rablások és a szökések miatt a hegyőröket fölfegyverezték. 1916 nyarán, a kőszegi hadikórházból (nem Au-i táborból, mint a lex-ok írták) szökött meg L. G. Kornyilov (1870–1918) orosz tábornok, 1917. VIII: a Kerenszkij-kormány elleni lázadást vez-je. Az I. vh-ban a 18. honv. gy.ezr. nevezetes harcait 1917 nyarán az ojtozi szorosban vívta, a 11. huszárezr. a 11. vadászzászlóalj az olasz harctereken küzdött. 1917. XI–XII: már a 7. hadikölcsön jegyeztették, ~ben kb. 120–130 millió koronával csökkentették a lakosság tartalékait. A vh. ~i katona vesztesége kb. 3500 halott, kb. 7000 sebesült, kb. 10.000 eltünt és hadifogoly. – A breszt–litovszki béke után 1918. III–:  az orosz, V–: az oláh foglyokat hazaszállították, VI: megérkeztek az oroszo-i m. hadifoglyok, akik betegségek mellett a bolsevizmust is behurcolták. A →Muraközben és →Muravidéken  „zöld-káderek” (szökött katonák) önkényeskedtek, loptak, raboltak, ellenük bevezették a rögtönítélő bíráskodást. X. végén a ker.szoc. Szombathelyi Újság elítélte a szabadkőműveseket „Nem akarunk szovjet uralmat, bolsevista terrort, polgárháborút” – írták. XI. 2: a szocdem. Hencz Kálmán elnökletével megalakult a Szombathelyi Városi Nemz-i Tanács, a helyi →katonatanács, XI. 3: Széchenyi Rezső gr. elnökletével a vmi Nemz-i Tanács, XI. 10: a magát megyeinek nevező szombathelyi munkástanács. Megkezdődött a „félelem korszaka”, Magyargencsen, Ostffyasszonyfán, Szenteleken, Alhón, Vasvörösváron zavargások voltak. – A szerb hadsereg a →belgrádi fegyverszünetet megsértve, a Muraköz után, XII. 28: ellenállás nélkül bevonult Muraszombatba, amit 1919. I. 3: a „muraszombati csatában” Perneczky Jenő százados és 250, főként „vend önkéntes” 2 hősi halott és 4 sebesült árán visszafoglalt (a szerbek vesztesége: 20 halott, 8 sebesült, 7 tiszt és 21 közlegény fogoly, 2–2 ágyú és géppuska, 100 kézifegyver és lőszer). A felsőőri, németújvári és szentgotthárdi járásban a (80,26 %, ill. 73,3 %, ill. 52,5 %) ném., a DNy-i a muraszombati járásban a vend (85,2 %) többség nem követelt önkormányzatot, a Károlyi-kormány 1918. XII. végén Obál Béla (1882–1952) ev. teol. tanárt (a Thököly Imre szabadkőműves páholy tagját) Vas és Zala vm. vend kormánybiztosává és ~ főispánjává tette, aki egy Muraszombat székhelyű, alsólendvai (42,6 % vend), muraszombati s az alakítandó belatinci (Zala vm.) járásra osztott „Vend-vármegye” alakításának tervét közzétette, melynek ellensúlyozására készült →Klekl József plnos és 4 paptársa „Slovenska Krajina” tervezete, melyhez a nyelvhatáron túli m. településeket, pl. a zalai Alsólendvát (2729 lakosból 283 vend) és Szentgotthárdot (2624 lakosból 85 vend) is jelölték. – 1919. II: Persián Adám kormánybiztos zárolta a ppi vagyont, →Mikes János pp-öt a celldömölki apátságba internálták. III. 21: a bpi komm. államcsíny után, III. 23: ~ben Obál Béla, Hencz Kálmán és Kovács József alakította direktórium az IV. 8–13: „választások” után véglegesítette magát, Szombathely lett a Vörös Őrség Ny-Mo-i közp-ja, melynek föladata a Körmenden, Kőszegen, Lékán, Nádasdon, Nagygencsen, Sárvár környékén indult „ellenforradalom” elfojtása és megtorlása. V. 5: Körmenden elfogott nádasdi és más közs-beli ellenforradalmárokat hajtottak a vörösök, a gyülekező, elégedetlenkedő polgárok közé lőve, Laszlóczy Ferenc hentest és Kocsis György napszámost megölték. V. 28: Bőd közs-be, ellenforr. mozgolódásra, a pozsonyligetújfalui vörös katonák a bődiek segítségére ment környékbeliek közül 7 polgárt agyonlőttek, 5 embert összeszúrkáltak (1920. XI. 16: a lövöldöző Vadkerty Ferencet 6 é., Bognár Jenőt 3 é. fegyházra ítélték). V. 29: Muraszombatban Tkálecz Vilmos nemzetiségi h.kormánybiztos s a Vendvidéki direktórium eln-e – melyhez a muraszombati járás 114, a szentgotthárdi 14, az újonnan szervezett belatinci 28 közs-e tartozott – és Perneczki Jenő határőr százados vezetésével, az →antant hirdette „népek önrendelkezési joga” alapján kikiáltották a →Mura Köztársaságot (Murska Republika). V. 31: a Vörös Őrség és a Vörös Hadsereg támadása elől Perneczy csapatával Stájero-ba hátrált, a Feldbachban szerveződő Lehár-különítmény tagjai lettek. A vörösök VI. 3: muraszombati bevonulásával a Mura Közt. megszünt; megtorlásul Barkóc, Csendlak, Korong, Muraszentes falura néhányszor ágyúval lőttek. VI. 1: a Szombathelyt kezdett és az egész Dunántúlra kiterjedt vasutassztrájkot Szamuely Tibor (1890–1919) rögtönítélő bíráskodása törte le. VI. 5: kb. 100 embert fogdostak össze. VI. 6: Kőszegen Szamuely terroristáival, dr. Halász Hirschler József és mások bemondása alapján Waisbecker Jenő népfölkelő századost össze-vissza lövöldözték és szuronnyal keresztül szúrták; Hercsics György velemi földműves fejét Kámán József terrorista puskatussal szétverte, a többi ellenforr-t börtönre ítélték, s a lakosságra egymillió korona sarcot róttak. (Szombathelyt 1920. I. 8: a terroristák közül Kovács Lajost más ügyben is halálra, Kámán Józsefet 15 é., dr. Halász Hirschler Józsefet (1893–?) 12 é. Berényi Lászlót 8 é. Löwinger Károlyt 7 é. fegyházra ítélték). A vörös katonák VI. 7: Horvátlövőn egy tüntetésen agyonlőtték Veszelits Ferencet; VI: Csajtán, Ludován János 32 é. rohonci lakost; (1919. IX. 11: a gyilkos Huszár József és Auer János szombathelyi vörös katonákat 3 é.fegyházra ítélték). A kommün VIII. 1: megbukott, vez-i az államkasszával Au-ba menekültek; VIII. 4: szökésekor Szombathelyt fogták el a terrorgyilkosságaikról hirhedt Lenin-fiúk parancsnokát Cserny József (1892–1919) bőröndös segédet, akit a bpi törvszék 13 bűntársával együtt XII: fölakasztatott. – 1919. V. 20: soproni székhellyel megalakították a ny-mo-i ném. autonóm Gau-t és a Gaurat-ot (Kerületi Tanács), mely ~ből főként a felsőőri és németújvári járás falvaira terjedt. VII. 20: Párizsban döntöttek Ny-Mo. Au-nak adományozásáról. A D-i határ kitűzése előtt (mely a paraszti birtokhatárokra sem volt tekintettel), VIII. 12: a szerbek 7 zászlóalja, 8 lovasszázada és 5 ütege bevonult a Lendvavidékre. VIII. 25: a Párizsban megvont határ, a szentgotthárdi járásból Domonkosfa (601 m., 111 vend és cigány lakos), Kapornak (225 m., 7 vend), Őrihódos (469 m., 7 horvát, 20 vend), a muraszombati járásból Csekefa (251 m.), Kisfalu (102 m., 1 vend), Kisszerdahely (224 m., 1 vend), Pártosfalva (380 m., 10 ném. 48 vend), Rátkalak (125 m., 57 vend) falut is a szerbeknek adta, ezzel ~ből 122 (muraszombati járásból 111, a szentgotthárdi járásból 11) falu került szerb uralom alá. – Grácban (Stájero.) szerveződött ellenforr. csoport Beniczky Ödön (1878–1931), Sigray Antal gr. (1879–1947), Lehár Antal br. (1876–1962) ezredes katonai alakulata Feldbachban gyülekezett, VIII. elején Szombathely székhellyel, ~ után Moson, Sopron és Zala vm-ben katonai parancsnokságokat szervezve fölszámolták a zürzavart. A bpi Friedrich-kormány (1919. VIII. 15–XI. 24.) e ter-re Sigray Antalt kormánybiztosnak nevezte ki. E szerveződés késztette a Győr–Veszprém (Szabadbattyán) vonalig nyomult oláhokat a megállásra. – Németújvárt, az osztr-ok a környék elszakadását kimondó gyűlését Lehár ezredes szétoszlatta, aki vasi 106. gy.ezred katonáival XI. 14: az oláh megszállás után, elsőként a vonult be Bpre. – 1920. IV. 4: a →trianoni béke ~ 5474 km² ter-ének Ny-i részét Au-nak, D-i részét a Szerb-Horvát-Szlovén Kir-ságnak juttatta. Meghagyott 3284 km²-t (59,99%), 435.793 lakójából 252.777 főt (58 %), az elszakított rész 2190 km² (40 %), lakossága 183.016 (42 %) fő, így az eredeti 79,6/km² népsűrűsége 77/km²-re csökkent. A falvak ném, vend és horvát lakossága (a hazai vörösterror megszünte után) nem kívánt más államhoz (pl. az akkor szoc. kormányú) Au-hoz tartozni. Kerca+Szomoróc lakói (353+200 fő) az önkényes szerb területfoglalókat elűzték falujukból (ezért 2008. X. 27. óta Kercaszomor a Communitas Fortissima, ‘Legbátrabb falu’ c-et viselheti). – IV. Károly (ur. 1916–18) a lemondott kir. 1921. III. 26: titokban a szombathelyi püspökvárba érkezett, a trónra visszatérését támogatta a Mikes János pp., Sigray Antal kormánybiztos, Lingauer Albin (1877–1946?) a Vasvármegye laptulajdonosa, Lehár Antal ezredes, Ny-Mo. katonai parancsnoka. A határvidék átadása elhúzódott, akadályozta azt 1921. VIII–X: a →nyugatmagyarországi fölkelés, melynek vezérkara X. 4: Felsőőrött a →Lajtabánság függetlenségének kikiáltásával igyezett Ny-Mo-ot megtartani. A fölkelők nemcsak azt hiúsították meg, hogy az osztr-ok a békével kapott minden települést bekebelezzenek, de azt is, hogy a Dunántúl Ny-i felén – a →szláv korridor létrehozásával – 3 sosemvolt áll. osztozzon; bizonyították, az ellenállás eredményes. Antant nyomásra X. 13: aláírt →velencei jegyzőkönyv az év végére ~t Ny-i sávjától megfosztotta. A fölkelést kihasználva IV. Károly megpróbálta visszaszerezni a hatalmat, de az őt kísérő csapatot X. 23: a budaörsi csatában szétszórták; Csehszl. és az SHS Kir-ság részlegesen mozgosított. A Tatán elfogott exkirályt a britek Madeira szg-re szállították [a puccskísérletekben a (kis)antant titkosszolgálatainak szerepe még tisztázatlan]. – A →soproni népszvazást követő határkijelölés után 1923. I. 10: átadták Au-nak Lovászad közs-et, s a Felsőbeledhez tartozott Bujamajort. A lakosság kívánságára a Népszöv. Tanácsának az Au-nak ítélt 10 közs-e közül a visszacsatolt Rendek és Rőtfalva a kőszegi járásba, Alsócsatár (1933: Felsőcsatárhoz csatolták), Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Magyarkeresztes, Nagynarda, Németkeresztes és Pornóapáti a szombathelyi járásba került. Az 1922: visszacsatolt Rendekért 1923. III. 8: elcserélték Ólmod (Sopron vm.) közs-et, III. 10: Rőtfalváért horvát lakossága követelésére Szentpéterfa közs-et (1481 lakójából 1228 horvát, 221 m., 30 ném., 2 tót), amelynek ~ that. biz-a elismerésként a Communitas Fidelissima, ‘Leghűségesebb község’ c-et adományozta. 1923: Alsóberkifalut Körmend nagyközs-hez csatolták. – 1930: a 3307 km²-en lélekszáma 275.021 fő élt, népsűrűség 83,2/km² ebből 224.690 (81,7 %) r. k.; 186 g. kat, 10.786 (3,92 %) ref.; 31.886 (11.59 %) ev.; 113 g. kel.; 7291 (2,65 %) izr.; 69 egyéb; lakóinak 94,5 %-a tudott írni-olvasni. 1930: 16 óvoda, 619 népisk., 2 tanítóképző, 1 gimn., 2 reálgimn., 1 gazdasági, 14 iparos-és keresk. tanoncisk., 1 katonai, 3 szakisk. 1 hittud. főisk. (Körmenden időszakosan kármelita szem.) 14 polg. isk., 2 leányközépisk., 2 felsőkeresk. isk. oktatott. Ekkor az áll. utak hossza 236 km, a that-i utaké 509 km, a községieké 339 km. 1933: Gyöngyösszőllőst Szombathelyhez kapcsolták. 1939. őszén a lengyel menekülteknek Sárvárt és Gencsapátiban volt gyűjtőtáboruk. 1941. IV. 10: Horváto. függetlensége kikiáltása után IV. 11: a Muraközt és a Muravidéket (606 km²) a honvédség visszafoglalta. A katonai közigzg. biztosította a szláv nyelvhasználatot, megtartotta az esküt tett hivatalnokokat; az ogy. XII. 31: egyesítette Mo-gal; ~ 3890 km²-én 326.666 fő élt, népsűrűsége 83,98/km². Népéből: 267.984 (82,1 %) m.; 7891 (2,4 %) ném.; 105 tót, 31 oláh; 215 ruszin; 2.773 (0,9 %) horvát; 3 bunyevác, 20 szerb, 44.092 (13,5 %) vend, 1235 (0,4 %) cigány, 16 jiddis, 2396 (0,7 %) egyéb anyanyelvű; 259.040 (79,2 %) r. k., 502 (0,2 %) g. kat., 11.470 (3,5 %) ref., 48.872 (15 %) ev., 236 (0,1 %) g. kel., 45 unit., 17 baptista, 6.533 (2 %) izr., 46 egyéb vallású; a visszacsatolással ~ lélekszáma 52.471 fővel (12 %) sokasodott. Az 1941: 20. tc. alapján a visszafoglalt délvidéki ter. közigazg. beosztását a 124.500/1941. sz. BM rendelet ill. a körjegyzőségi beosztást a 127.481/1941. sz. BM rendelet tartalmazta; a jug. uralom alatti közs-egyesítéseket megtartották: Ottóházát és Vaskovácsit Ottóháza néven, Alsójánosfát, Berkeházát és Rátkalakot Berkeháza néven; Andorházát, Petőfát és Péterhegyet Péterhegy néven; Kerkafőt és Marokrétet Kerkafő néven, Battyándot, Halmosfőt és Márkusházát Battyánd néven; Lehomért és Vasnyírest Nyíreslehomér néven; Rónafőt és Vaspolonyt Rónafő néven; Borostyánt, Buzahelyt és Zoltánházát Zoltánháza néven; Pálmafát és Sürüházát  Sürüház néven; BÍrószéket, Kőhidát, Murapetrócot és Véghelyt Véghely néven; Csendlakot, Murafüzest és Muravárhelyt: Csendlak néven; Borhidát, Ferenclakot és Ivánfalvát Ferenclak néven; Kuzmát és Szentmátyást Kuzma néven; Andorhegyet és Lendvakislakot Andorhegy néven; Kismálnást, Lukácsfát és Újtölgyest Újtölgyes néven; Lendvanemesdet és Mártonhelyt Mártonhely néven; Faludot, Kisszombatot és Murahalmost Kisszombat néven; Muracsermelyt és Muraszentest: Muraszentes néven; Csekefát, Kisfaludot és Pártosfalvát Pártosfalva néven; Perestót, Rétállást és Vasvecsést Perestó néven; Borházat, Gyanafát és Nádorfát Gyanafa néven; Lakházát és Sándorvölgyet Sándorvölgy néven; Dióslakot, Szarvaslakot és Vízlendvát Szarvaslak néven; Bokrácsot és Völgyest Völgyes néven; Kölesvölgyet és Pálhegyet Pálhegy néven; Musznyát és Őrfalut Musznya néven; Gerőházát, Felsőszentbenedeket és Úriszéket Felsőszentbenedek néven; Kosárházát és Újkökényest Újkökényes néven; Dombalját és Jegenyt Dombalja néven; Királyszéket és Lendvakirályfát Lendvakirályfa néven; Károlyfát és Vashidegkútot Vashidegkút néven; Alsószentbenedeket és Úrdombot Úrdomb néven; Kisdolányt és Nagydolányt Dolány néven; Kapornakot és Őrihodost Őrihodos néven egyesítették s mint történeti emlékeket törzskvezték. – 1942. IV: a szombathelyi III. hadtestet vitték a szovjet harctérre, 1943. I. 13–25: a voronyezsi szovjet ellentámadás kettészakította a m. arcvonalat a III. hadtestet parancsnoka Stomm Marcell gr. (1890–1968) föloszlatta, ő is hadifogságba került. Az 1942: 23. tc. Szombathelyt that. jogú várossá tette. Az 1944. II-i összeírás szerint, a II. →bécsi döntés után a Ro-ból menekült és kitelepített 204.519 főből ~ben 491 fő telepdett le. 1944. III. 19: Szombathelyt SS páncélos ezred szállta meg, amit később utász zászlóalj váltott föl. V: a zsidó lakosságot Jánosháza, Körmend, Kőszeg, Muraszombat, Sárvár, Szentgotthárd, Szombathely, Vasvár gettóiba telepítették; VII. 6: kb. 8000 vasi munkaszolgálatra be nem vonultatott zsidót deportáltak. VII. 24: a sárvári internáló tábor kb. 1500 foglyát No-ba szállították. – 1944. IX–: a Kőszegtől Rábafüzesig húzódó birodalmi védővonal építését kezdetben munkaszogálatosokkal, 1945. I–: a helybeliekkel is végeztették. X. 15: a nyilas államcsíny után a vm. vezetése távozott, Kocsárd Emánuel lett a megyevezető (főispán). XI. 3: elrendelése a kiürítést, a kormányhivatalok és hivatalnokok NyMo-ra költöztetését. A Ny-i vm-k sváb lakosága a kiürítés kihirdetésekor nem kívánkozott sem az Ostmarkba, sem a Cseh-Morva Protektoráusba. A bombázások és a szovjet megszállás elől a polgárok tízezrei a dunátúli településekre menekültek. A nyilas belügymin-ot (min. Vajna Gábor) Sárvárra, a propaganda min-ot (min. ) Szombathelyre, a min.elnökséget (min. Szöllősi [Naszluhác] Jenő), a honvédelmi min-ot (min. Beregfy [Berger] Károly), s a katonai irodát Kőszegre, a nyilas pártközp-ot Kapuvárra (Sopron vm.) helyezték. 1945 elején a kormány tagjai Velemben húzódtak meg. Ott őrizték 1945. I. 12–III. 18: a →Szent Koronát, a koronázási ékszereket, és a →Szent Jobbot. – Az angol légitámadások közül a legpusztítóbb a III. 4-i vasárnapi bombázás Szombathelyen legalább 300 embert megölt, a város épületeinek többségét (312 lakóházát teljesen, 1200-at lakhatatlanná téve), a gázgyárat, a járműjavítót, a szövőgyárat lerombolta, a szegyh. (műkincse elpusztultak) és a városháza is félig rombadőlt; a háború végén csak minden 5. lakás maradt épségben, így lett hazánk 57 városa közül háborús károsodásban az 5.! (A nyilas kormányzás iratanyaga is nagyrészt megsemmisült). A ~i ipari üzemek 12 %-a teljesen, 80%-a részben elpusztult, leégett a kőszegi gőzmalom, a sárvári cukorgyár, stb. III. 29: Szálasi (Szalosján) Ferenc (1897–1945) nemzetvez. és 218 társa Kőszegről vonattal Au-ba menekült. A szovjet csapatok kb. 2 heti harc után III. 26: Celldömölköt, III. 28: Sárvárt, III. 29: Kőszeget és Szombathelyt, III. 31: Körmendet, Őriszentpétert, Szentgotthárdot és Vasvárt, IV: 4: utolsó hazai településként Nemesmedvest foglalták el. IV. 12: a Pinkamindszent melletti Dénes és Kapuy-majorból távoztak az utolsó ném. katonák. IV. 13: Csonka-Mo. egészét megszállta a szovjet hadsereg. A szovjet hadsereg a közigazg-t helyreállította, romeltakarításra és →malenkij robotra kényszerítették a lakosságot. Celldömölk környékén szűrőtáborokat működtettek az ukrán menekültek átvizsgálására, de onnan m-okat is kényszermunára hurcoltak. A →moszkvai fegyverszünet értelmében az 526/1945. ME rendelet és az 1945: 5. törv. visszaállította a trianoni határokat. – 1945. IV. 7–: elsőként ~ben Felsőpaty közs-ben azután a 248 településen osztottak a földet; IV. 10: a vasszilvágyi újgazdákkal megalakíttatták ~ első termelőszövetk-ét. Az orsz-os földosztáskor ~ben elkoboztak 112 „hazaáruló és nyilas” 12.250 kh, 175 volksbundista 878 kh., 511 megváltott birtok 129.916 kh., 80 háborús szerzeményből igénybe vett 2150 kh., stb, az össz. 1580 elkobzott és megváltott birtokból 152.080 kh-at. A 19.781 földgénylő, 16.754 jogosult közül 16.093 személy 70.948 kh-at, 6300 házhelyet kapott; végül 20.390 fő (~ lakóinak 7.4 %-a) jutott földhöz. IV. 20-tól Szombathely – amely megyei városból IX.1–: that. jogú várossá alakult – a M. Komm. Párt (MKP) Zala és ~i ter-i titkárságának közp-ja, csak IV. 9: szervezték meg a nemzeti biz-okat. A városi nemzeti biz. kibővítésével alakították meg VI: ~i nemzeti biz-ot, ennek komm. többsége terrorizálta a kisgazdapárti Jackó Pál főispánt s a közigazgatást. A pol-i életet a megszállók támogatta MKP uralta, mely 1945 őszére 8200, az 1944. III. 19-ig működő Szoc. Dem. Párt (SzDP) kb. 10.000, az akkor szerveződő Nemzeti Parasztpárt (NPP) (a földosztás révén) 7000 tagot toborzott. A Független Kisgazda Párt (FKgP) 35.000 fős tagsága hiába biztosította választási sikerét. XI. 4: a ngy. választásokon a vm-ben a jogosultak 95%-a szavazott, 106.000 (72,2 %) a kisgazdákra, 13,2% az SZDP-re, 9,4% az MKP, 5,2% az NPP-re. Az új, komm. főispán Safrankó Emánuel (1947–49: szófiai, 1949–53: pekingi, 1953–57: berlini követ) a „reakció elleni harc”-ban a közigazg-t komm-kal töltötte meg, 1946. III. 5–: pártja tüntetéseken a hivatalok megtisztítását követelte. A →B-listázáskor ~ben több mint 1000, főként pártonkívülit bocsátottak el állásából. Szombathelyt 1945. IV.–1948. I. 14: föloszlatásáig a ~i népbíróság háborús bűntett vádjával 1 főt életfogytiglani, 26 főt 5–15 évi, 10 főt legalább 3 évi kényszermunkára, 42 főt vagyonelkobzásra ítélt. (A szovjet katonai bíróságok elítéltjeiről, kivégzettjeiről, kénszermunkára hurcoltjairól, az ÁVO-n agyonvertekről 2009: nincs összesítés). – 1945. VIII. 2: a →postdami értekezlet 13. cikke szerint „Magyarországon visszamaradt német lakosság vagy egy része Németoszágba történő áttelepítését végre kell hajtani”. XI. 30: a →Szövetséges Ellenőrző Bizottság 500.000 fő kitelepítését kívánta. 1941: ~ 174.974 lakosából a kitelepítendők névjegyzékén 9982 név közül 6693 ném. anyanyelvű, 4197 ném. nemzetiségű, ebből 1946. nyarán ~ 12 településéről

A község neve

összlakosság (fő)Az 194l-es népszámlálás idején

Kitelepítettek száma (fö)

német anyanyelvű (fö)

német nemzetiségű (fö)

Alsórönök

708

646

635

426

Alsószölnök

726

325

251

104

Felsőrönök

819

768

706

480

Jakabháza

241

219

203

169

Nemesmedves

367

344

331

168

Rábafüzes

1219

1070

989

537

Szentgotthárd

3548

317

135

50

Vasszentmihály

753

26

21

19

Pornóapáti

632

467

136

84

Vaskeresztes

657

604

9

16

Kőszeg város

10321

1555

406

454

Szombathely

42872

538

192

12

Összesen

62863

6879

4013

2519

1947–48: a felvidéki m-ok „csehszl.–m. lakosságcserének” nevezett kitelepítésekor az elűzött m-ok számára – részben ~ben – 5192 ném. család összeköltöztetésével 3453 lakóházat szabadítottak föl. Az 1949. népszámlálás szerint [az 1941: a trianoni határok közötti ~ 174.974 lakójából) 9982 (5,7 %) ném. anyanyelvűek v. nemzetiségűnek vallotta magát, ebből össz. 2942 főt (29,47 %) kitelepítettek, 1145 elköltözött, meghalt, ismeretlen, 509 hadifogoly, internált; e települések népessége 1949: 167.526 fő ebből 240 ném. anyanyelvű; 1941–49: a népeség 7448 fős fogyása a háború és szovjet megszállás előli menekülés következménye. Megalakították az ált. és középisk. népi kollégiumokat, 1946–49: Sárvárt a Bartók Béla, Szentgotthárdon a Madách Imre, 1947–49: Celldömölkön a Felsőbüki Nagy Pál, Szombathelyt a Szabária koll-ot. 1946. XII. 19: Körmenden fölavatták ~ első gépállomását. 1947 tavaszán →Mindszenty József bíb. szerint „a szavazatok 75%-át a nem marxista pártok kapták, ellenben a megye vezetői, leszámítva az alispánt, marxisták. Ennek a megyének az alispáni hivatalaiban 120 marxista meg 10 független van, és csak kevesebb mint 10 fő tagja a többségi kisgazdapártnak, az 5 járás jegyzői mind marxisták, közülük 2 volt náci. De amióta beléptek a kommunista pártba, azóta a bűneikről megfeledkeztek. Szombathelyen és vidéken a városi tisztviselők között 65 marxista és csak 1–2 kisgazda van. A városok vezetőinek és tisztviselőinek 75%-a marxista. A maradékot elbocsátással fenyegetve arra kényszerítik, hogy lépjen be a kommunista pártba. A rendőrségnél ugyanez a helyzet. A fent említett megye falvaiban a marxisták aránya 5% alatt van, ... választások nélkül birtokolják a hatalmat, s a közpénzek felhasználásával, elherdálásával pártjukhoz kötik a legértéktelenebb, szaktudás nélküli embereket. A vallásszabadság itt csak papíron létezik”. – 1947. VIII: a →kékcédulás választáson ~ben a kat egyh. támogatta →Demokrata Néppárt 85.418 szavazatával többet szerzett, mint a kormányzó pártok (MKP: 20.148, SzDP 15.132; FKgP: 11.811, NPP: 7630) összesen. 1947. IX. 6: az ÁVH vette át a határellenőrzést, mely a tiltott határátlépők elfogására besúgó hálózatot épített ki (1950. VII. 12–: életfogytiglani börtönt is kiszabhattak az elfogottakra). 1948. járásai: celldömölki, írottkői (székhelye Kőszeg), jánosházi és az őriszentpéteri (szervezés alatt), sárvári, szentgotthárdi, szombethelyi, vasvári. Községalapításai 1946: Kemenesmihályfa, Kemenessömlyén, Ritkaháza, Sitke, Vashegyalja, 1948: Balogunyom. A ~i munkáspártokat 1948. V: gyűlésükön egyesítették. ~ Au. felőli részén, 1948. VI. 27: a Komm. és Munkáspártok Tájékoztató Irodája J. B. (Broz) Tito jug. pártvezért kiközösítő határozata után D-i határvidékén is határzárat létesítettek, 1950–51: a megbízhatatlanokat a határsávból kitelepítették. Az 1950. II. 1–: a közigazg-i reform ~ elnevezését →Vas megye névre változtatta. 88

Schoenvisner István: Antiquitatum et Historiae Sabariensis. Pest, 1791. (~ fő- és alispánok névsorával) – Nagy 1828: 110. – Szeremlei 1867. II: 216. – Csánki 1894. II: 708. – Pallas XVI: 668. – Vas vm. Bp., 1896. – Kéry 1899: 770. – Az 1910 é. népszámlálás. Bp., 1912: 70.. – Az 1920. é. népszámlálás. 6. r.  Uo., 1929: 5. – Edelényi-Szabó 1928:683. (10. sz. térkép!) – M. stat. évkv. 1933: 6.; 1942: 18., 1946:11. (1910– trianonizálva) – Dunántúll Szle 1940: 337. (Reiszig Ede: A vasvári kir-i megye ispánjai), 1941: 113. (Reiszig Ede: ~ főispánjai a tatárjárástól az Árpád-ház kihaltáig) – Reiszig Ede: ~ tisztikara a kk-ba. Kőszeg. 1940. – M. stat. zsebkv. 1948: 274. – Szabados M. Rajmunda – Vágó Lajos: Savaria – Szombathely bibliográfiája. Szombathely, 1948. – Vas megye. Helytört. tanulm-ok.  Uo., , 1958. – Horváth Ferenc: A munkástanácsok szervezete és működése ~ben 1918. XI. 10–VIII. 5.  Uo., 1959. (Vasi kiskvtár 2.) – Az első mo-i népszámlálás (1784–87). 1960: 52. – Krajevszky Gizella–Takács Miklós: ~ hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1777–1963. Szombathely, 1964. – Földreform 1945. Bp., 1965: 88. – Vasi Szle 1965: 4. sz. (Békefi Antal: A vasi várak zenei élete a török megszállás idején), 1969: 2. sz., 3. sz. (Békefi Antal: Zene és szépirod. 1678–1948), 1970: 1., 2. sz. (Stahl Ferenc: ~i tör. hódoltság összeírása a 17. sz. közepéről); 1974: 3. sz. (Stahl Ferenc: Az Őrség jogállása) – Bankits István: Az osztályharc néhány kérédése ~ben 1945–1948. Szombathely, 1969. – Céhkataszter 1975. II: 187. – Az 1941. é. népszámlálás. 2. Demográfiai adatok közs-ek szerint. Bp., 1976: 18. [ezzel a címmel, az 1941: összeírt 326.656 fős népességből – csak 1947: a párizsi béke utáni határú ~ településeinek adatait közölték – azon értelmezéssel, hogy megyének nevezték a vm-t(!) – a népesség száma itt 286.277 fő] – Vasi Szle repertóriuma 1933–1976. Összeáll.Dalmi Kálmánné és Takács Miklós. Szombathely, 1978. – Az Őrség bibliográfiája. Összeáll. és szerk. Köbölkúti Katalin és Nagy imre.  Szombathely, 1983.  – Balás Gábor: A székelyek nyomában. Bp., 1984:61. – Fehér. Uo., 1988: 114. – Zsiga Tibor: Burgenland vagy Ny-Mo? Burgenland oder Westungarn? Felsőőr, 1991. – Váry 1993:100. – Vas megye. Bp., 1993. (Mo. tört-i stat-i helységnévtára 4.) – Vas megye kézikve. H. n., 1999. (Mo. megyei kézikvei) – Bertényi Iván: ~ címerei és zászlai. H. n. [2004] – Botlik József: Ny-Mo. sorsa 1918–1921. Vasszilvágy, 2008.