tetramorf (a gör. tetramorfon zoon, 'négyarcú lény' szóból): a keresztény ikonográfiában az →evangélista szimbólumokból alakított →keveréklény, 4 fejjel (→ember, →oroszlán, →sas, →bika) és szemekkel, 4 v. 6 szárnnyal. Szentírási forrása: Ez 1,5-12, Jel 4,6-8. - A ~ a →kerubokhoz hasonló, legmagasabb rangú, tiszta szellemek v. a rendkívüli erények megjelenítője. Krisztusra vonatkoztatva Szt Ireneusz szerint az ember Krisztus emberségének, az oroszlán a bátorságának, a sas a lelkének, a bika áldozatának a képe; más értelmezés szerint az ember a megtestesülés, az oroszlán a föltámadás, a sas a mennybemenetel, a bika a megváltó halál képe. - A bizánci ikgr-ban a 4-5. sz: jelent meg, mindig Krisztus mennybemenetelével és a Maiestas Domini-ábrázolással kapcsolatos. Helye: a kupola alépítménye (kupoladob, tambur), gyakori a lit. edényeken is. - Ny-on legkorábbi típusa 586 e. a Krisztus trónját hordozó ~ (vö. Ez 1,5-12). Ábrázolták az Egyh. hátasállataként is. **

Kirschbaum IV:292. - Onasch 1981:357.