Magyar Katolikus Lexikon > T > test és lélek


test és lélek: 1. az emberben az összetettség alapja. A →halálban a ~ elválik, a →föltámadásban újra egyesül egymással. - A →test a teremtő Isten műve. A teljes ember (férfi és nő) Isten képmása (Ter 1,26), kezdetben szép és boldog volt, a →bűnbeesés azonban megsemmisítette boldogságát, a bűn következményei nem csak a →lélek képességeire, hanem a testre is kihatottak. Mind az ÓSz, mind az ÚSz pozitívan viszonyul a testhez, idegen tőlük a →dualizmus és →panteizmus. - A test gyengeségeinek megtapasztalása vezetett a testellenességre, mely megnyilvánulhat prüdériában, a nemiség megvetésében, a nők lekicsinylésében, félreértett aszkézisban. Ennek ellentéte ugyanolyan káros: a test (szépség, ifjúság) istenítése. Nem könnyű egyensúlyt tartani a kettő között. - A ker. ember test iránti tiszteletének alapja, hogy Jézus Krisztus →megtestesülésében ezt az emberi testet vette magára, s a Bold. Szűz Mária emberi teste megőrizte eredeti épségét (→szeplőtelen fogantatás). A test „a Szentlélek temploma” (1Kor 6,19), az utolsó napon fel fog támadni (1Kor 15) és a föltámadt Krisztus dicsőségéből fog részesülni. - A ~ egysége világosan megmutatkozik az →imádságban. Mivel az imádságos elmélyülésben az egész ember részt vesz, a test különböző helyzetváltoztatásai (→állás, →térdelés, →térdhajtás, ülés) segíthetik az összeszedettséget (→imádkozó testtartás); a lit-ban a mozgásnak mindig nagy szerepe volt. A ~ kapcsolatának nagy jele a →betegek kenete, a →temetés és a →gyászmise, s végül a földbe helyezett test föltámadásának várása. - 2. →Jézus halála nem az isteni és emberi természet, hanem csak az emberi természeten belül a ~ szétválása (erre utal az első kereszt-ábrázolásokon a nyitott szem). **

Vanyó 1988. - Schütz 1993:388.