Magyar Katolikus Lexikon > S > szarv


szarv (lat. cornu): emlősállatok fején szaruból való, kiálló páros, ritkán egyedülálló képződmény. - A Szentírásban 1. A kos, a kecske, a bika, a bivaly ~ a az erő jelképe. A „valakinek felemelkedik a ~a” kifejezés azt jelenti, hogy ereje teljében érzi magát és tisztelet övezi (v.ö. 1Sám 2,1.; Zsolt 75,11; 112,9). A „fölemeli a szarvát” az ember az erejét, hatalmát, (túlzott) öntudatát érzékelteti (75,5); ha más emeli föl valakinek a ~át, akkor 'erőt, vigaszt ad' neki (1Sám 2,1; Zsolt 92,11; 148,14; Sir 47,5; Siral 2,17); ezzel egyenértékű a ~at (a magyarban: a fejet) Isten kegyelméből, Isten nevében felemelni (Zsolt 89,18.15). Hasonló értelmű a ~at növeszteni kifejezés is (Ez 29,21; Zsolt 132,17;. Ám 6,13). Ezzel szemben a ~at letörni v. levágni az erő, a hatalom megtörésére utal (Jer 48,25; Siral 2,3; Zsolt 75,11; Sir 47,7); ugyanígy a ~ porba fúrása (Jób 16,15) v. másnak adása is (vö. Sir 49,5). - A vas~ különösen nagy erőt jelez (Mik 4,13); ugyanígy a bika, a bivaly ~a is (MTörv 33,17). - Minthogy a ~ nagy erőre utal, Dávid (dicsőítő énekében) Istent ~ának nevezhette (2Sám 22,3; vö. Zsolt 18,3). - Dán 7,7.20: a vadállat 10 ~a nemcsak az erőt jelképezi, hanem a Szeleukidák dinasztiájából való kir-okat is; az utolsó kis ~ (7,8), melyen „emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj”, Antiokhosz Epiphanész (8,3-22). - A Jel-ben a vörös sárkánynak 7 feje és 10 ~ a volt a látomásban (12,3), ugyanígy a tengerből felbukkanó vadállatnak (13,1) és a skarlátvörös vadállatnak, melyen a nagy kéjnő ült (17,3); a „másik” vadállatnak viszont, mely a földből emelkedett ki, csak 2 ~a volt (13,11). A 10 ~ 10 jövőbeli királyra utal (17,12). - 2. Az olajat felkenéskor ~ból (= olajosszaruból) öntötték a király fejére (2Sám 16,13; 1Kir 1,39). - 3. Az oltár ~ára nézve →oltár. - 4. A kos ~ából készült a sófár (→kürt). - Ikgr. A szarvakkal ábrázolt Mózes szövegfélreértésen alapul: a Kiv 34,29-34 Mózes sugárzó arcáról beszél, mely az Istennel való találkozástól ragyogott. Szt Jeromos a qaran 'ragyog' szót qeren-nek, 'szarv'-nak olvasta: „Cumque descenderet Moyses de mont Sinai, tenebat duas tabulas testimonii, et ingorabat quod cornuta esset facies sua ex consortio sermonis Domini” (34,29). Az eredetiben: „nem tudta, hogy ragyog az arca”, Jeromosnál: „nem tudta, hogy szarvak nőttek az arcán”. - Gyakran ~akkal ábrázolták az ördögöket és a démonokat. Szt Cornelius (a nevére utalva), Szt Oszvald (a gonosz lélek ijesztő alakokban kísértette) attrib-a. →antilop, →bak, →bika, →egyszarvú, →kos, →ökör, →őz, →szarvas R.É.

BL:1649. - KML 1986:284.