Magyar Katolikus Lexikon > K > kos


kos (lat. aries, héb. ajil): 1. a →juh hímje. Erős állat, mely néha öklel; táplálékul szolgál (Ter 31,39; Ez 39,18) és gyapjút ad (2Kir 3,4); számottevő keresk. cikk (Ez 27,21). Ter 32,15: Jákob ajándéka Ézsaunak; 2Krón 17,11: az arabok ajándéka Jehosafátnak. Az egyik legfontosabb áldozati állat volt (pl. MTörv 32,14; Szám 7; 1Krón 29,21; 2Krón 5,6; 7,5; 29,21; Zsolt 66,15; Iz 1,11; Mik 6,7), melyet nemcsak égő-, ill. hálaáldozatul, hanem jóvátételi áldozatul (Lev 5,14-26; 7,1-7; Szám 5,5-10) is be lehetett mutatni, és a →nazírok is felajánlhatták áldozatul fogadalmuk idejének lejártakor (6,14;. Zsid 9,12,19; 10,4). A bozótban a szarvánál fogva fönnakadt ~, melyet Ábrahám fia, Izsák helyett áldozott föl, Szt Ágoston értelmezése szerint a töviskoronával a fején kereszthalált halt Krisztus előképe (Ter 22,13). A pusztában étlenül bolyongó ~ok a fogságba hurcolt Jeruzsálem vezetőinek képe (Siral 1,6). Mt 25,32: példázatában a juhok és ~ok helyett a Vg-ban juhok és →kecskebakok vannak. - Képes értelemben Zsolt 114,6 („Hegyek, miért ugrándoztok mint a ~ok?”); Ez 34,17 (~ok és bakok Jahve nyájában); Dán 8,3 (harc a ~ és a kecskebak között). Mint vezérállat (a héb. eredetiben) a vezetőket, hatalmasokat jelképezi (Kiv 15,15; 2Kir 24,15; Jer 50,8; Ez 17,13). - A ~ szarvából olajtartó edényt készítettek (pl. 1Sám 10,1). Másfelől sófárnak (→kürt) használták fel (Kiv 19,13; Józs 6,6; Jer 4,5); ez elsősorban jeladásra szolgált kultikus alkalmakkor v. pl. csatába induláskor (a harsonán, trombitán kívül). →ostrom - Ikgr. A pogány műv-ben uralkodói szimbólum. A 9-15. sz: Krisztus-szimbólum, az Izsák helyett föláldozott ~ra utal. - 2. az állatöv első jegye, a tavasz és az újjászületés jelképe; csillagkép az északi égbolton. **

Lipffert 1976:45. - Sachs 1980:69. - KML 1986:179. - BL:1039.