Magyar Katolikus Lexikon > R > Remete


remete (gör. eremitész, az erémosz, 'puszta' szóból; anachoréta, 'egyedülálló, magányos'; lat. eremita): 1. magányos visszavonultságban élő aszkéta. A szerzetesség tört. folyamán közbülső állapot a világban élő aszkéta és a közös szerz. élet (→koinobita) között. Jellegzetessége a magány (esetleg közös étkezéssel és lit-val), az imádság, a kétkezi munka, melyből a ~ eltartja magát, a hagyományhoz való igazodás elöljáró és regula nélkül. - A ~ség Keleten a 3. sz. 2. felében Egyiptomban alakult ki, a Decius- (ur. 249-251) és Valerianus-féle (ur. 253-260) üldözés idején sokan választották. Az első nagy ~ Remete Szt Pál, híressé Remete Szt Antal tette a ~séget. A ~k által különösen kedvelt ter. volt Thébaisz, ahol Szt Antal, Nitria völgye, ahol Szt Ammonius, és Szketisz pusztasága, ahol Szt Makariosz élt. A ~ség Egyiptomból Gázai Szt Hilarion révén került át Palesztinába. A Sínai-fszg-en Szt Nílus volt a legismertebb ~. Szíriában a ~nek 2 különleges fajtája jelent meg, a →reclusus és a →stilita. - Ny-on a ~ életformát →Rufinus és Szt Jeromos írásai ismertették meg, aki 375-76: maga is ~ volt. Gyakran egy híres ~ cellája körül alakult ki ktor. A 10-11. sz: különösen az itáliai reformtörekvések a →bencéseken belül létrehozták a közösségi szerzetesség és a ~ség egyfajta párosítását (→kamalduliak és más bencés ~ irányzatok). Legtökéletesebb és legmaradandóbb formáját azonban a →karthauziaknál érte el, ahol a szerz. életének nagy részét magányban tölti, de mégis közösségi keretek között él. A 13. sz: arra törekedtek, hogy a különböző kisebb ~-közösségeket jogilag fegyelmezett és egyh. ellenőrzés alá helyezhető testületbe fogják össze. E törekvések eredménye 1256: az ágostonrendi ~k néven ismertté vált szerzetesr. megszervezése. E törekvés jegyében szerveződött a →szerviták, s különösen a →pálosok rendje. - 2. Mo-on a török idők után a →kálváriát v. búcsújáró helyet őrző, jámbor, világi hívő, aki a látogatókat útbaigazította, vigasztalta. Harangozott, a fölszerelést, a környéket rendben tartotta, rendszerint a közelben épített →remetelakban élt, melyhez általa művelt kis kert is tartozott. A ~ néha elszegényedett emberként kapta hivatalát, ritkán mesterséget is űzött, szerszámait magánál tartotta. Akadt tanult ~ is. 1735: Wels Henrik kőszegi remete képíró volt, ő készítette a Kálvária-tp. azóta elpusztult, több alakos Szentsírját. - A ~k 1750-: szerény fizetést is kaphattak. A 19. sz. elején egyrészt II. József rendeletei hatására kihaltak, másrészt életmódjuk elvilágiasodott, többen családosan végezték szolgálatukat, s eredeti életformájuk megváltozása épületeik pusztulásához vezetett. A települések terjeszkedése elérte az egykor távoli kálváriákat, az új helyzetben nem volt szükség állandó őrzőkre. - 3. A hatályos egyházjog szerint ~ a világtól igen szigorúan elkülönült, állandó imádság és vezeklés által életét Isten dicsőségére és a világ üdvösségére szentelő hívő. - A jog akkor ismeri el megszentelt életben Istennek ajánlott személynek, ha a 3 evang. tanács megtartását a mpp. kezébe tett fogadalommal v. más szt kötelékkel vállalja, és sajátos életformáját a mpp. vezetésével folytatja. - 4. A 20. században feléledt az érdeklődés a magány iránt, és ez a ~-életmód megújításához vezetett. A puszta lelkisége értékét Charles-Eugène de →Foucauld fedezte föl újra, s megalapította 1933: a →Jézus Kis Testvérei, 1936: a →Jézus Kis Nővérei közösséget. A II. Vat. Zsin. (1962-65) „vissza a forrásokhoz” felszólítása a ~-élet értékeléséhez vezet és tiltakozik a túlzottan szabályozott és célszerűsített szerz. élet ellen. Ilyen pusztába vonulás példáját adta a trappista Thomas →Merton. M.L.-Sz.Sz.A.-88

Szilágyi 1980:18. - EC I:1128. - Schütz 1993:325. - Erdő 2003:386.

Remete, Felsőremete, v. Bereg vm. (Verhnyi Remeti, Ukrajna): g.k. parókia a v. munkácsi egyhm. beregszászi esp. ker-ében. - 1771: már létezett. Fatp-át Nagy Szt Vazul tiszt-ére szent. Anyakönyvei 1790-től. Anyanyelve 1880: rutén. **

Schem. Univ. 1842:576.

Remete (Máramaros vm.), Pálosremete: egykori pálos monostor. - A Tisza balpartján, Técső fölött állott, Boldogasszony tiszt-ére emelték. I. (Nagy) Lajos kir-tól malmot kaptak a Técsői patakon, 1368: okl-be foglalta a klastrom határait, ezért ő tekinthető az alapítónak. Később más malmot is kaptak Huszton, majd Técsőn. 1492: Tamás verőcei plnos Huszton szőlőt hagyott rájuk. 1493: Beatrix kirné évi 500 Ft értékű sót rendelt nekik Rónaszékről, ezért érte és édesanyjáért miséket voltak kötelesek mondani. II. Ulászló 1507: az adományt megerősítette; ez az egyetlen okl., amely fönnmaradt ~ levelesládájából. 1543: itt tartották a pálosok ált. kápt-jukat. 1548: az adólajstrom szerint ~ a pálosoké 4 jobbágyportával, 5 béressel, 2 szegénnyel és egy új házzal. 1554: elnéptelenedett. 1737: még jelentős falai állottak. H.F.L.

DAP II:312.

Remete, v. Maros-Torda vm.   →Nyárádremete

Remete, v. Szepes vm.   →Szepesremete

Remete, v. Ung vm.   →Turjaremete