Magyar Katolikus Lexikon > R > reclusus


reclusus (lat. 'bezárkózott'): olyan férfi vagy nő (reclusa), aki hosszabb időre vagy élethosszig beköltözött egy befalazott cellába, a →reclusoriumba, hogy ott szemlélődéssel és vezekléssel szolgálja Istent. - Thébai Szt Pál és Remete Szt Antal volt az első, aki lakatlan ter-en barlangba, ill. sírkamrába zárkózva élt. Sok követőjük támadt (→remete). A visszaélések miatt 692: a II. trullai zsin. elrendelte, hogy reclusoriumba csak az költözhet, aki már 3 évet ktorban töltött, s haláláig ott kell maradnia. Ebben az időben a ~t a legtökéletesebb kereszténynek tekintették. A tört. adatok szerint a ~ok virágkora a 13. sz: volt Oroszo-ban. Pontosan meg nem állapítható, hogy a ~ életforma mikor jelent meg a Ny-i Egyh-ban. Kétségtelen, hogy Remete Szt Antal élete és →Rufinus, ill. →Cassianus szerz-életrajzai ebbe az irányba hatottak. Tours-i Szt Gergely után a 6. sz: a szerz-ek körében különösen Galliában volt gyakori jelenség. Ám a K-i Egyh. gyakorlatával szemben Ny-on a →kóbor szerzetesektől való félelem miatt a ~okat lehetőleg szerz. közösségbe sorolták. 465: a vannes-i, 646: a toledói és 794: a frankfurti zsin. a reclusoriumok lakóit ktori felügyelet alá helyezte, a beköltözést az apát, ill. a pp. engedélyéhez kötötte, akik a ~t vissza is rendelhették a közösségbe. A ~ok száma a 9. sz: megszaporodott a bencések, ciszt-ek, prem-ek és ágostonosok körében. A 12. sz-tól, párhuzamosan a női ktorok számának növekedésével, egyre több ~ volt, néha többen is egy reclusoriumban, egy mesternő körül. A ~ szabályai írásban is ránk maradtak. A legkorábbi a 9. sz-ból, Grimlacius paptól a Regula Solitorum; a legkésőbbi a 15. sz-ból Karthauzi Dénes De vita inclusaruma. E szabályok pontosan leírták a reclusorium berendezését, a befalazás szert-át, a napi elfoglaltságot és a külvilággal való érintkezés formáit. Az életforma a 17. sz: megszűnt. - Jelentősége. A ker. életformák között ezt tekintették a tökéletesség csúcsának. A befalazás szert-a a temetéshez hasonlított, a ker. ember misztikus eltemetkezésének jelét látták benne. A ~ helybenmaradási fogadalmában is a Krisztus halálában való részesedés folytatódott. Ezért a ~okat Krisztus foglyainak tekintették. A ~ok lelkiségét részletesen ismerteti a 14. sz: írt Speculum inclusorum. **

Oliger, L.: Speculum Inclusorum. Róma, 1938. - Cacciamani, Giuseppe OSBCam: La reclusione presso l'ordine camaldolese. Camaldoli/Arezzo, 1960. - LThK V:679.