Magyar Katolikus Lexikon > C > Cassianus


Cassianus, Szt (†Forum Cornelii, É-Itália, 303 k.): vértanú. - 9. sz. legendája szerint brixeni pp., akit a pogány hatóságok elűztek; így került az É-itáliai Forum Cornelii (ma Imola) városkába. A gyorsírás tanítója volt. A Diocletianus-féle üldözés alatt fölfedezték, hogy ker., s mert megtagadta a bálványáldozatot, halálra ítélték. Tanítványainak kellett íróvesszőikkel halálra szurkálniuk. Prudentius 403 k. meglátogatta sírját és himnuszt írt róla. - Ü: aug. 13. - Attrib-ai: gyermekek, katedra, stílus. **

Schütz III:194. - BS III:908.

Cassianus Johannes, Szt (a Duna torkolatvidéke, 360 k.-Marsilia, Gallia, 430 után): pap, egyházi író. - Betlehemben, majd Egyiptomban volt szerz. Az →origenista viták miatt Konstantinápolyba ment, ahol Aranyszájú Szt János diákonussá sztelte. 404: János 2. száműzetésekor Rómába ment, hogy a p-nál megvédje őt. Itt vsz. pappá szent. 415 k. a galliai Marsiliában (ma Marseille) ffi és női ktort alapított. - A K-i szerz-ség tapasztalatait hozta a Ny-i egyh-ba, s lat. művekben hagyta az utókorra. Hatása még a kk-ban is megvolt, főleg a vita activa (→aktív élet) és a vita contemplativa (→szemlélődő élet) megkülönböztetésével. ~ szerint a vita activa célja az erények és a szívtisztaság megszerzése, s a közösségben élő kezdők életformája; a vita contemplativa a tapasztalt remetéké. - M: De institutis coenobiorum. - Collationes patrum. - De incarnatione Christi. Kiad. PL 49-50. köt. V.L.

LThK V:1016. - BS III:917. - Vanyó I:830.