Magyar Katolikus Lexikon > R > Rufinus


Rufinus, Assisi, Szt (3. sz.): püspök, vértanú. - Passiója szerint a pontusi Amasia város pp-e volt. A proconsul megtérítése után a fiával, Cesidiussal együtt Itáliába ment, Assisiben prédikált. Ő a város első pp-e. Aspasius proconsul elfogatta, megkínozták, majd kővel a nyakában folyóba fojtották. Vértanúsága helyeként a hagyomány a Chiascio folyó melletti Costanót tartja számon, ahol baz-t építettek a sírja fölé. A 8. sz: szarkofágját felvitték Assisibe, és kis baz-t emeltek föléje. A 11. sz: nagyobb tp-ot építettek, altp-ában van ma is ~ sírja. Szt Ferenc és Klára ezt a tp-ot, mely az assisi pp. szegyh-a, látogatta. Ü: aug. 11. **

BS XI:466.

Rufinus Tyrannius, Aquileiai (Concordia, Aquileia mellett, 345-Messina, Szicília, 410): pap, latin egyházi író. - Ker. szülők gyermeke, Rómában tanult, itt ismerkedett meg és kötött barátságot Szt Jeromossal. Vele együtt 368: egy aquileiai aszkéta csop-hoz csatlakozott és 370: megkeresztelkedett. 371: Alexandriába utazott, ahol találkozott az id. →Melániával, és része volt a Szt Atanáz halála után kitört üldözésben. Meglátogatta a nitriai és palesztinai remetéket, a vak Didümosz és Nazianzi Szt Gergely irányítása mellett 6 é. foglalkozott a Szentírással és Órigenész műveivel. 378: Jeruzsálembe költözött, 380: az Olajfák hegyén Melánia ktorának lelkivez-je. János jeruzsálemi pp. pappá szent. A 386: Betlehembe telepedett Jeromossal felújította a barátságot, de az órigenista vitában (→Órigenész, 4.) szembekerült vele. - Amikor →Epiphaniosz kirobbantotta a vitát Órigenész körül, ~ János pp. oldalára állt, Jeromos pedig Epiphaniosz nézeteit tette magáévá. ~ 397: ismét Rómában volt, ahol kiadta Órigenész Peri Arkhón-jának lat. fordítását De principiis címmel. ~ nemcsak ford. Órigenész munkáját, hanem javította is. Meg volt győződve, hogy a Peri Arkhón egyes helyei, melyek nem tűntek ortodoxoknak, későbbi eretnek betoldások Órigenész művében. A fordításhoz írt bevezetésben Jeromosra hivatkozott, akit Órigenész csodálójaként tüntetett fel, noha Jeromos már támadta Origenészt! Az egykori jó barátok közötti feszültség kirobbant, és nyílt polémiává fajult. Damasus p. (ur. 366-384) elítélte Órigenész Peri Arkhón-ját, de nem ítélte el ~ lat. fordítását. - ~ 407: a vizigótok támadása elől elköltözött Aquileiából, egyre délebbre húzódott, egészen Messináig, ahol meghalt. - ~ a Peri Arkhón-on kívül Órigenész más munkáit is lefordította: az Én-hez írt kommentárjai egy részét, a Róm-hez írt magyarázatokat, 17 homíliát a Ter-hez, 13 homíliát a Kiv-hez, 16 homíliáját a Lev-hez, 18 homíliát a Szám-hez, 26 homíliát Józs-hez, 9 homíliát a Bír-hez, ugyanennyit a Zsolt-hez. A fordításokhoz mellékelte caesareai Pamphilosz Apológiáját és azt az írását, melyben az eretnekeket vádolta meg azzal, hogy meghamisították Órigenész írásait. Pamphilosz írásai nagyon fontosak voltak ~ számára, mert ezekre hivatkozva igazolta fordításaiban a „javításokat”. - Ezenkívül ~ latinra fordította a Római Szt Kelemen utazásait és Szt Péterrel folytatott dialógusait tartalmazó Pseudo-Clementinákat, 20 kelemeni homíliát és a Kelemen-regényt (Recognitiones). A kelemeni iratok a 4. sz. végén már eretnekgyanúsaknak tűntek, tele voltak archaikus kifejezésekkel. ~ ez esetben is megpróbálta javítani az eredeti szöveget. - Elkészítette még a szintén Órigenész neve alatt megmaradt hosszú írás, Az Istenbe vetett helyes hitről c. dialógus lat. fordítását, mely inkább Methodiosz Olümposznak tulajdonítható. - Lefordította Baszileiosz reguláit, 9 homíliáját, 46. sz. levelét, Nazianzi Szt Gergely 9 beszédét, részleteket Euagriosz Pontikosz Fejezetek c. művéből, Sixtus mondásainak gyűjteményét. - ~ ford. Caesareai Euszébiosz Egyháztörténelem és Caesareai Gelasziosz A szerzetesek tört. c. művét is. - Saját művei: Az apostoli hitvallásról sokat merített Jeruzsálemi Szt Cirill katekéziseiből, de abból a szempontból jelentős, hogy ~ művében található az apostoli hitvallás lat. szövege legelőször! A Ter 49-et magyarázza A pátriárkáknak adott áldásokról c. munkája. ~ az órigenészi szellem elkötelezettje az egzegézis terén is, az allegorikus szentírásmagyarázat elveit tette magáévá. - Fordításai és művei kiadása PL 21. V.L.

Vanyó 2000:674.