Magyar Katolikus Lexikon > O > Országos Magyar Cecília Egyesület


Országos Magyar Cecília Egyesület, OMCE (lat. Societas „Sanctae Ceciliae” in Hungaria), 1897. szept. 2.-: a →cecilianizmus magyarországi szervezete. - →Bogisich Mihály kezdeményezésére alakult meg. Célja az egyházzenei gyakorlat megtisztítása és felvirágoztatása. Első elnöke Bogisich Mihály, alelnökök: →Mayer Károly knk. és →Glatt Ignác szegyh. karnagy, világi alelnökök: →Kersch Ferenc és →Lányi Ernő szegyh. karnagyok. Ig-ja →Kutschera József, titkára Haller Jenő szatmári egyhm-s pap, szegyh. karnagy. Pénztáros: Bundala János bp-józsefvárosi kp. - Rövid életű egyhm. Cecília Egyesületek (1871: Szatmár, Nitsch József vezetésével, 1899: →Meszlényi Gyula) után az ~ az I. vh. végéig szorgalmazta a ném. cecíliánusoktól átvett és Szt X. Pius (ur. 1903-14) motu propriójában (1903) megerősített eszmék (a gregorián korális visszaállítása a liturgikus gyakorlatba, a klasszikus polifónia művelése a világias-hangszerkíséretes művek helyett, a lit. szellemében született új művek ápolása) megvalósítását. Átvéve az 1893: Erney József és →Langer Viktor által indított →Katholikus Egyházi Zeneközlönyt, annak lapjain fejtette ki céljait, írta le a századford. egyházzenéjének fogyatékosságait. Vezető személyiségei (Bogisich Mihály, Kersch Ferenc, →Járosy Dezső, Kovács Sándor és mások) sokat fáradoztak, törekvéseik orsz. viszonylatban mégis kevés eredményt hoztak. - Az I. vh. után az ~ 1926: kelt új életre →Demény Dezső elnökletével, alelnöke →Harmat Artúr lett. A 20-as évek végétől a cecíliánus törekvések bővültek a m. zenei élet megújításának célkitűzéseivel: az egyh. népének reformja (→Szent vagy, Uram!, 1931) és bevonása az egyh. kórusok repertoárjába (Harmonia Sacra és Magyar Cantuale kórusgyűjtemények), az új m. kóruszene támogatása. Az új zeneművek a →Bárdos Lajos és →Kertész Gyula által 1931: alapított Magyar Kórus Kiadóvállalatnál jelenhettek meg. A reform és megújulás gondolatai a →Magyar Kórus lapjain az ország minden nagyobb településére eljutottak. A Zeneakadémián Harmat Artúr által létrehozott egyházzenei szakon (→Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola_Egyetem Egyházzenei Tanszaka) végzett növendékek dolgoztak az ~ céljainak megvalósítására, a tp-ok, az egyh. isk-k és énekkarok zenei színvonalának felemeléséért és az egyházzenei szemlélet átalakításáért. Az ~ megnövekedett tekintélyét jelezte, hogy zenei kérdésekben a pp-ök rendszerint az ~ tanácsát kérték. - A nagyarányú kibontakozást előbb a II. vh. eseményei lefékezték, majd a komm. hatalom megállította. 1950: megszűnt a Magyar Kórus folyóirat és Kiadóvállalat, a Zeneakadémia sem képzett több egyházzenészt. Az ~ tevékenysége visszaszorult: csak alapfokú egyházzenei tanfolyam (→kántorképző) indulhatott, 1949: nyarán Esztergomban, 1950 nyarán Bpen. Az egyesületi élet a havi gyűlésekre (zenetört. előadásokkal) és az énekkarok számára tartott évi két közös éneklésre (jún-ban egy kisebb tp-ban, nov-ben a Szt István-bazilikában) korlátozódott. Új művek kinyomtatására nem volt mód, az ennek ellenére születő új darabokat kézi másolással terjesztették. - Az ~ tisztségviselői közül az elnököt a ppi kar saját tagjai sorából delegálja: 1897: Bogisich Mihály, 1926: Demény Dezső, 1930: Shvoy Lajos, 1968: Klempa Sándor, 1980: Kisberk Imre, 1982: Szakos Gyula, 1990: Takács Nándor, 2004: Beer Miklós. A vezetőség többi tagját a közgyűlés választja, a társelnök és a központi ig. választását a ppi kar megerősíti. Társelnökök 1945 után: Bárdos Lajos, 1984: →Tardy László. Központi ig.: →Kósa Ferenc, 1947: →Werner Alajos, 1962: Kósa Ferenc, 1984: Bucsi László, 1998: →Varga László. - Az egyhm. zeneigazgatókat az ~ elnöksége javaslata alapján a mpp. nevezi ki. Az ~ tagsága az egyh. zenét művelő karnagyok, kántorok, papok, énekesek, valamint az ~ céljait támogató hívek. - Az ~ vezető egyházzenészei számára új lendületet hozott a II. Vatikáni Zsinat →Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúciója: az anyanyelvű lit. éneklés engedélyezése, a hívek bevonása a korábban énekesek számára fenntartott részek éneklésébe (ordinárium és proprium-tételek). Az ~ egyházzenész szakemberei segítségével készültek el a lit. szövegek magyar fordításai (a Misekönyv és az Olvasmányok könyve énekelt részei, a temetési szert. énekei stb.), és az ~ gyűlésein hangzottak fel először az 1966 u. komponált magyar nyelvű ordináriumok. A munkálatok megkezdésétől fogva az ~ elnöksége hivatalosan is a ppi kar tanácsadó testülete lett. Így az ~ vezetőségi tagjai és az egyhm. zeneigazgatók közvetítették a tp-okban működő karnagyok, kántorok felé a liturgia magyar nyelvű énekeit az esp. ker-ekben tartott →kántornapok alkalmával. Az ~ elnevezését (a korábban szabott működési keretek további szűkítése mellett) 1967: áll. rendeletre Országos Magyar Cecília Társulatra kellett változtatni, ettől fogva tagdíjat nem szedhetett, csak adományokat fogadhatott el. 1972: engedélyt kapott, hogy magasabb fokú egyházzenei képzést (kántor-továbbképzőt) indítson, majd ennek továbbfejlesztésével 1984: elindította az egyházkarnagyképző tanf-ot. Ugyancsak 1972: az ~ szakemberei indították el az új népénektár előkészületi munkálatait, mely 1985: jelent meg (→Éneklő Egyház). 2001: az ~ eredeti nevén újraindította korábbi folyóiratát, a Magyar Kórust. - Lapjai: Katholikus Egyházi Zeneközlöny (1893-1914), Egyházi Zeneközlöny (1915-18), Organológia (1918), Magyar Kórus (1931-50; 2001-, szerk. Varga László), Musica Sacra (1987-90, évente 2x a Teológia folyóirat melléklete, szerk. Bucsi László). T.L.-88

MKA 1928:556; 1929:695. - Dobrovits 1936:130. - Az ~ Okl. Egyházkarnagyok Egyes-e által Szt Cecíliának, az egyh. zene védősztjének tiszt-ére rendezett academia sacra Bp., é. n. - Mihalovics 1942:316. - ZL 1965. I:353. (a Cecília cikkben) - Viczián 1995:24. (280.)