Magyar Katolikus Lexikon > O > óra


óra, hóra (gör., lat.): az →időmérés egysége, a →nap 60 percből és 3600 másodpercből álló 1/24 része. - 1. Kialakulása. A nap ~kra való felosztása Egyiptomban bizonyítható legkorábban: Kr. e. 2100 k. 10 nappali, 2 szürkületi és 12 éjjeli ~val számoltak. Az ~számlálás Kr. e. 1300 k. egyszerűsödött 2 x 12 ~ra. Innen ered jelenlegi óráinknak 12 órás beosztása. - A babiloniak szintén 12-12 ~ra osztották a nappalt és az éjszakát (az év minden szakában), mely feltehetőleg Egyiptomból kerülhetett hozzájuk szíriai közvetítéssel. - A gör-ök a napot kezdetben 3 részre osztották: reggel, délelőtt/dél, délután/alkonyat. A →napóra fölfedezése pontosabb felosztást tett lehetővé, ekkor a napot babiloni mintára 12, de az évszaktól függő hosszúságú ~ra osztották. A gör. hora szó ~ időtartam értelemben először Kr. e. 350-300: fordult elő. - A rómaiak a napot éjjelre és nappalra, a nappalt a 4 éjszakai katonai őrváltás (→vigilia) mintájára 4 részre osztották: reggel, délelőtt, délután, este. Az ~ pontosabb meghatározása akkor vált lehetővé, amikor Kr. e. 263: M. Valerius Messala konzul Szicíliából napórát vitt Rómába. 159: L. Scipio Nasica cenzor vízórát állíttatott a fórumon, ettől kezdve osztották a rómaiak a nappalt és az éjszakát 12-12 egységre, horára. Ez az ~ is az évszaktól függően változó hosszúságú volt. A nappal és az éjszaka órái →napéjegyenlőségkor (III. 21., IX. 21.) egyenlő hosszúak voltak, →napfordulókor (XII. 21., VI. 21.) a legnagyobb volt közöttük a különbség. Azonos hosszúságú ~k (horae aequinoctiales) használata a Kr. u. 2. sz: kezdődött, s még a kk-ban is csak tud-os célokat szolgált. - Az ~, perc, másodperc 60 részre osztása - melyet az 1960: elfogadott Nemzetközi Mértékrendszer (SI) is megtartott - a 60-as számrendszert alkalmazó babiloni kultúrából eredt. -

2. A Szentírásban. a) Az ÓSz-ben. A fogalom jelölésére a héb-ben a moéd és et, 'idő' szót használták, arámul saah. A teol. szempontból figyelmet érdemlő szóhasználat 3 irányba mutat; közös bennük, hogy az ~ tartalmát Isten cselekvése határozza meg: a kultusznak, elsősorban a húsvét megülésének megvan az Istentől meghatározott ideje (Kiv 13,10; Szám 9,2). - Isten az általa elhatározott, vagyis a kellő időben viszi végbe tetteit: segítség, jótett (MTörv 11,14; 2Kir 4,16) v. ítélet formájában (2Sám 24,15). A bölcsességi irod-ban ez a szemlélet különösen hangsúlyt kap (Jób 5,26; Sir 18,20; 39,33 stb.). - Az apokaliptika szerint az időben lefutó ~k az ítélet ~jába torkollanak (Dán 8,17.19; 11,35; 40,45; 12,13). - b) Az ÚSz-ben az ~ szoros értelemben gyakran szerepel pl. napszak (Mk 6,35; Jn 1,39), valamely esemény időtartamának (Mt 20,12; ApCsel 5,7) v. időpontjának (pl. Lk 10,21) megjelöléséhez. Átvitt értelemben az üdvtört. nagy eseményeinek az ideje. A megváltás időpontja, „Jézus órája” Szt Jánosnál többször és hangsúlyozottan előfordul (Jn 2,4: „az én ~m”; 7,30; 8,20: „az ő ~ja”; 12,23; 13,1; 16,32; 17,1: „az ~”). Az Egyh. ideje az utolsó ~ (1Jn 2,18). T.J.P.

Pecz II:556. - Strack-Billerbeck II:410. - Bickerman, Elias: Chronology of the Ancient World. London, 1969. - BL:1350. - Lexikon des Mittelalters. München, 1999. VIII:264.

óra (lat. horologium): az →időmérés eszköze. - Az első ún. elemi időmérők (→napórák, →víziórák) s újabb feltevések szerint a - klasszikus ókorban már ismeretlen - →homokórák is az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában készültek. A Kr. e. 1. évezred 2. felében terjedtek el a Földközi-tenger térségében, s szerkezetüket a gör. mechanikusok tökéletesítették. A korai feudalizmusban még mindig ezek az eszközök voltak a legpontosabb időmérők. Alkalmazásbeli korlátaikat asztrolábiummal, ill. néhány további egyszerű időmérő eszközzel igyekeztek leküzdeni (pl. csillag~, →gyertyaóra, olajlámpa~, homok~ stb.). - Föltehető, hogy az Árpád-korban hazánkban megtelepedő →monasztikus rendek életének már nélkülözhetetlen kelléke volt az ~. A 14. sz-ból valók azok az első tárgyi és írásos emlékek, amelyek igazolják, hogy a fenti eszközök egy része ekkorra Mo-on is meghonosodott. - A kerekes ~k elterjedése nem szorította rögtön háttérbe az elemi időmérők használatát. Ez csak a 15/16. sz. fordulóján következett be, amikor pontosságuk már elérte, sőt meghaladta a régi eszközökét. →Verancsics Fausztusz dátumjelző ~- találmányai és részben saját fejlesztésű illusztrált tűz-, víz- és nap~ leírásai (Machinae Novae, 1616), valamint →Hell Miksa SJ bécsi tanulmányai idején végzett nap- és víz~-fejlesztései azt igazolják, hogy a m. klérus tagjai között is voltak értő művelői az elemi időmérők tervezés-tudományának, mellyel főként Ny-Eu-ban sok világi és szerz-pap foglalkozott. - Az időmérés tört-ében döntő fordulatot hozó súlyhajtású kerekes ~ föltalálása 1270-1300: klerikusok érdeme. Az első ilyen szerkezet megépítője vagy Gerbert d'Aurillac (II. Szilveszter p.), v. Pacificus veronai archidiákonus lehetett. Bizonyos, hogy eszközeik nem időmérők voltak. Egyh. intézményekben kezdték legkorábban használni az új találmányt, melynek se számlapja, se mutatója nem volt eleinte, sőt kézzel megmunkált, s ezért pontatlan kovácsoltvas szerkezetét burkolat sem födte. A többnyire földön elhelyezett ~ csengettyűvel tudatta az idő múlását: azonos hosszúságú órákat mért, szemben a szezonálisan váltakozó hosszúságú órákat jelző elemi időmérők többségével. A 14. sz. 2. felében megkezdődött az egyh. →imaórákról a polgári órákra való áttérés. A ciszt. r-ben már 1429 e. meghonosodott az új időmérték használata, más r-ek ktorai (főleg Itáliában) még sokáig megtartották a régit, sőt technikai megoldásokkal elérték, hogy kerekes ~ik a kánoni órákat jelezzék. Tp-okban a főapszis v. a szentély az ~ fölállításának szokásos helye. Innen kapta nevét az ún. szentély~, mely a →barokk idején ismét divatos lett, de akkor már nem a padlón, hanem a kórust határoló falak valamelyikén kapott helyet, rendszerint a főoltár fölött. - Kórus~kat a 14. sz. elején kezdtek nagy számban építeni Itáliában és No-ban. A ktorokban is egyre gyakoribb az ~, ahol az imaórák és istentiszt-ek idejének meghatározása miatt nagy becsben állott.

- Az órásmesterség első századaiban meghatározóak a ktori műhelyek. Ott dolgoztak a legkorábbi, név szerint ismert mesterek, pl. 1330 k. Peter Lightfote atya (Clastonbury, Anglia), 1325-43: Petrus de Chastelux apát (Cluny, Fro.) stb. 1326-35: készített csillagászati adatokat is jelző ~ja révén a leghíresebb mesterek egyike Richard of Wallingford, St. Albans bencés apátja. - Az ~k elterjedését könnyítette a méretek csökkentése, s ezáltal mint szobai ~k szerz. cellákba és polg. otthonokba kerülhettek. Ám a 16. sz-ig túlnyomórészt nagy ~k készültek. A 14. sz. ~technika fejlettségével alig magyarázható a bonyolult fölépítésű →toronyórák megjelenése, melyek fölülmúlták koruk más technikai alkotásait. A 14-16. sz. monumentális ~k már nemcsak az időt mutatták, hanem csillagászati és asztrológiai adatokat is jeleztek, harangjátékkal (carillon) és mozgó-figurákkal (jacquemarts) is. Ny- és Közép-Eu-nak szinte minden orsz-ában léteztek ilyenek. A leghíresebbek egyike 1354: a strassburgi Münsteré, mely már a kk. zarándokok számára is vonzó látványosság. - Az ütő~k, melyekről Dante 1318 k. megemlékezett (Paradicsom, X:139.), majd a flandriai tört-író, Jean Froissart knk. írt le részletesen (L'horloge amoureuse, 1370), kezdetben csak az egész órákat jelezték. 1389 u. a negyedes ütőmű alkalmazásának gyors terjedése, majd 1477 k. a percek jelzésére szolgáló önálló számlap megjelenése a pontosabb időmeghatározás igényét igazolja. - A 15. sz. 1. felében Flandriában v. Burgundiában fölfedezték, hogy súly helyett rugóval is lehet az ~művet hajtani. A rugós ~k korai tört-ének értékes dokumentuma Paulus Almanus OSA kézirata, az ún. Augsburgi Óráskönyv (1477, Augsburger Stadtsbibliothek). A rugó tette lehetővé hordozható ~k készítését (15/16. sz. fordulója, Itália). No-ban Nürnberg, Fro-ban Blois volt az ilyen ~k készítésének első közp-ja. 1511: Johannes Cochlaeus Cosmographia Pomponii Melae c. művének egy részlete alapján sokáig - tévesen - Peter Henleint (1479-1542) tartották ezen ~típus („nürnbergi tojás”) föltalálójának. - A kat. megújulás idején váltak népszerűvé a feszület-, a Madonna-, a monstrancia- és oltár~k. Akkoriban terjedt el a breviárium és a kereszt formájú ~ is, utóbbit egyh. méltóságok viselték nyakba függesztve, 1580-1650: gyakorta hegyikristály födéllel, arany foglalattal. Ilyen ~kat készített Konrad Kreizer strassburgi mester a →Máltai Lovagrendnek. A 15-16. sz. táján a nagy ~kat készítő órásmesterek mint önálló, szabad mesterek dolgoztak, s gyakorta vándoroltak; a kis ~k készítői egy-egy városban megtelepedve eleinte a lakatosok céhéhez csatlakoztak, majd önálló →céheket hoztak létre (1540: Drezda; 1514: Párizs; 1601: Genf; 1631: London), védősztjüknek Szt Péter ap-t és Szt Eligius noyoni pp-öt tartották. Néhány hazai órást név szerint ismerünk a 15-16. sz-ból, akik dunántúli, felvidéki és erdélyi városokban dolgoztak. M. kis ~készítőkről az első vsz-nek látszó adat: a bácsi főesp-nek 1522: készített szegedi tizedlajstrom két szegedi „Oraas”-t említő bejegyzése. A (nagy)enyedi Aegidius mester által 1560 k. remekelt gyűrű~ a legkorábbi, de csak a kortársak leírásából ismert hazai készítésű kis~. - A műv. ~k ajándékozása a 16-17. sz-tól egyre gyakoribb a K-Ny-i kapcsolatokban; a K-i missziók kezdeti sikereit ajándékba adott ~k is előmozdították. Az első példányt Xavéri Szt Ferenc vitte magával Japánba, s 1550: Jamagucsi kormányzóját ajándékozta meg vele. Mivel a kínai mandarinok is kedvelték az ~t, a jezsuiták utóbb olyan tagjaikat küldték a K-i missziókba, akiket órásmesterekké képeztek. Módszerüket rövidesen más r-ek is követték. (Órásként dolgozott pl. João Rodrigues SJ, Matteo →Ricci SJ, Pietro Adeodato OSA, Charles Paris CM stb.) Az ~k tört-ében döntő fordulatot idézett elő 1656: az inga és 1674: a balanszrugó gátszerkezeti alkalmazása. Christian →Huygens mindkét találmánya elsőbbségi vitákat keltett. A balanszrugó föltalálásának érdeméért Jean de Hautefeuille (1647-1724) abbé küzdött, aki 1660: egyedi gátkereket is kifejlesztett. E korszakban még viszonylag sok az egyh. személy a jelesebb órások között, de többségük már prot., pl. Edward Barlow (1636-1716), aki 1676: föltalálta az ismétlő ütőművet; Hahn Philipp Matthäus (1739-90) prot. teol., aki - No-ban elsőként - zseb~ba épített hengerjáratot; és Aurelius a'San Daniele OSA (eredeti neve Michael Fras, 1728-82), aki bonyolult csillagászati adatokat is jelző ~kat szerk. A prot. órások száma és szerepe már a 16. sz-tól megnövekedett (pl. 1550-1650: a kat. Lyonban 40% az arányuk!). Fro-ból a hugenották üldözése miatt vándoroltak Genfbe és Londonba, Genf órásainak a száma kb. 80 év alatt megnégyszereződött, s általuk szerezte meg a 18. sz. vége felé az eu. ~készítésben a vez. szerepet. -

A hazai órásmesterség fejlődése, amit a tizenötéves háború (1593-1606) megakasztott, a 18. sz-tól vett újabb lendületet, önálló órás céhek alakultak (1701: Pest, 1815: Temesvár), sőt további társascéhek is (1743: Szeged, 1744: Nagykőrös, 1765: Buda, 1817: Kassa). - Amerikában a 17/18. sz-ból név szerint ismerünk olyan órásmestereket, akik tp. ~kat készítettek, többnyire prot. felekezetek részére. Kiemelkedő a Chandlee kvéker órásdinasztia, mely 1600-1800: 6 jeles mestert adott Amerikának; ünnepelt kvéker órás volt Thomas Wagstaff (1756-93), ő látta el ~kkal az amerikai →kvékereket. Bostonban az É-i Szt Pál-tp-nak 1726 k. John Avery készített belső ~t. Igen termékeny órás volt Edward Porter (1765-1828) waterburyi lelkész. Az ipari forr. után a papság érdeklődése (úgy tűnik, végleg) elfordult e mesterségtől. A ritka kivételek közé tartozott No-ban Thaddäus Rinderle OSB (1748-1824), Amerikában Felix Cachot OCSO (†1839), Lengyo-ban Wawrzyniec Podwapinski OFM (1903-83). Mo-on gr. Csáky Károly pp. képzett órás volt, a mesterséget csak kedvtelésből gyakorolta. 1910: a bpi Órás Ipartestület dísztagságot ajánlott neki, de nem fogadta el. Herpy Károly SJ órás családból származott és kitanulta a mesterséget. - A 18. sz-tól a sorozatgyártás együtt járt a formák és a díszítmények egyszerűsítésével. Ennek egyengette útját Eu-szerte a céhek megszűnése (1867: Mo-on) s az első ~gyárak megalapítása (pl. Első M. Óragyár Rt., Szentgotthárd, 1896). - A 20. sz. elején először katonák erősítették csuklójukra gyakorlati okokból láncon viselt zseb~jukat. Az új megoldás az I. vh. után a polg. életben is elterjedt, szerz-ek csak a 20. sz. derekától kezdték általánosabban használni, mert addig nagyon világiasnak számított. Az ort. szerz-ek még manapság is inkább zseb~t hordanak; habitusukon külön zseb szolgál elhelyezésére. - 1840: Alexander Bain (1811-77) edinburghi órás elkészítette az első elektromos ~t, 1928: W. A. Marrison megépítette az első kvarc~t, 1948: elkészült az első atom~, 1955: az első cézium~. Ez utóbbiakat, egyebek mellett, a pontosidő-szolgálat használja. (Hazánk idő- és frekvenciaetalonja egy cézium~ az Orsz. Mérésügyi Hiv-ban.) T.J.P.

Zinner, E.: Aus der Frühzeit der Räderuhr. München, 1954. - Palmer, B.: The Book of American Clocks. New York, 1974. - The Study of Time. Vol. 2. Ed. J. T. Fraser-N. Lawrance. New York, N.Y., 1975:451. (Bedini, S.E.: Oriental Concepts of the Measure of Time); 1975:381. (North, J. D.: Monasticism and the First Mechanical Clocks) - Abeler, J.: Ullstein Uhrenbuch. Wien, 1981. - Az időmérés tört. Bp., 1984. - KML 1986:250.