Magyar Katolikus Lexikon > M > Margit


Margit, Alacoque, Szt   →Margit Mária

Margit, Antiochiai, Szt, Marina (Antiochia, Piszidia, 3. sz.-Antiochia, 303 k.): szűz, vértanú, a →tizennégy segítőszent és a →Virgines Capitales egyike. - 1. Passiója szerint (melynek gör. változatában Marinának hívják) egy Edeszimosz nevű pogány pap leánya volt. Anyja korán meghalt, ezért egy vidéki, ker. asszony dajkálta s vezette el a keresztséghez. 15 é. volt, amikor kitört a Maximianus- és Diocletianus-féle üldözés, s imádkozni kezdett a vtság kegyelméért. Egy napon dajkája nyáját őrizte, amikor meglátta őt Olibrius helytartó, s maga elé rendelte, hogy a felesége v. az ágyasa legyen. ~ ker-nek vallotta magát, és elutasította az ajánlatot. Olibrius megkínoztatta, kampókkal tépette az oldalát, majd sötét börtönbe vetette. Itt a sátán előbb egy sárkány, majd egy ffi képében kísértette meg, de ~ a kereszt jelével mindkettőt megfutamította. Újra bíróság elé vitték, halálra ítélték, tűz fölé függesztették, majd jeges vízbe dobták, de sértetlen maradt. Imádságára a Szentlélek galamb képében leszállt rá és megerősítette. Végül kivitték a városból és lefejezték. - A későbbi hagyomány a sárkánnyal való harcot jelképes tartalommal részletezte. Eszerint a sárkány elnyelte ~ot, mint Jónást a cethal, de egy feszülettel v. a kereszt jelével ~ megnyitotta annak oldalát és épségben kilépett belőle (a népi jámborságban ezért hívják segítségül a vajúdó asszonyok). - Ü: a K-i egyh-ban Marina néven júl. 17.; Ny-on júl. 13. v. 18. Védősztje elsősorban a ker. leányoknak, gyermeket váró és vajúdó asszonyoknak, de segítségét kérik kísértés idején és különösen nehéz helyzetekben. - 2. Attrib-ai: korona, kv., pálmaág, kereszt és sárkány (pórázon), ritkábban fáklya, gereben (vsz. mert ezzel marcangolták testét). - Ikgr. Első ábrázolásain ~ kezében kereszt van (szobor a strassburgi Münsterben, 13. sz.). A 15-16. sz: igen gyakran ábrázolták, amint a sárkányt pórázon tartja (mint a hgnő Szt György legendájában). Életciklusokban szerepel juhok őrzése közben (ekkor pillantotta meg pogány kérője). Fenyegetően nagy sárkánnyal áll a kölni Szt Bertalan-oltár szárnyképén (München, Alte Pinakothek, 1505 k.), a malompataki oltáron diadalmas keresztet tart (1515 k.). Az ardeggeri (Alsó-Au.) ktortp. 13. sz. üvegablakán levő 14 jelenetes ciklus legfontosabb jelenetét, a sárkány oldalából kilépő diadalmas ~ot Tiziano is megörökítette (Madrid, Prado, 1565 k.). -

3. Mo-on neve szerepel már a Pray-kódex misenaptárában, s az egész m. misetört. számon tartja. Radó Polikárp 1498 tájáról közöl egy szerencsés szülésért való kz-os lit. könyörgést, melynek Ny-i párhuzamai is vannak. Tiszt-e különösen II. András kir. (ur. 1205-35) keresztes hadjárata után lendült föl. A kir. a Sztföldről magával hozta és a szepesi prépsági tp-nak ajándékozta ~ koponyaereklyéjét, ahol azt máig tisztelik. A kk-ban István kir. és Szt Márton mellett a m. nép patrona regniként tisztelte. →bélai Antiochiai Szent Margit apátság, →meszesi Antochiai Szent Margit apátság - A kk-ban jámbor regénnyé színesedett legendája s egykori ném., fr., ang. verses földolgozása igazi népkv-vé vált. Szűz Szent Margit asszony legendáját az Érdy-kódex, a Legenda Aurea és Temesváry Pelbárt előadása nyomán, ill. a Kazinczy-, Lázár-, Cornides-kódexből ismerjük. Összefügg, ill. keveredik Euphrosina (Debreczeni-, Lobkovitz-, Nádor-kódex), Marina (Érdy-, Érsekújváry-kódex) és Eugénia (Tihanyi-kódex) legendáival is. - Az ún. Szt Margit-övet, mely elsősorban szülési fájdalmak enyhítésére, betegségek gyógyítására is szolgált, a pozsonyi apácák őrizték és gyakran kölcsönadták. Ált. csak a főúri családoknak sikerült megszerezniük, s csak igen rövid ideig tarthatták az övet maguknál, mivel folyton mások és mások kérték el. 1689: a haldokló Batthyány Ferencné viselte az övet. A férje állítása szerint a szent öv igen megkönnyítette a különben menthetetlen asszony szenvedéseit.- A néphagyományban ~ jelzői: mérges, pisis, mert napja (VII. 13.) viharthozó és negyvenesnap, a szabadban-fürdés kezdőnapja. -

4. Ábrázolások és patrocíniumok Mo-on. Freskóciklusai már csak a hajdani gyepűvidékeken találhatók meg, gyakran László kir. legendájával együtt. A sárkány (ellenség) fölött győzelmes ~nak ugyanolyan országvédő szerepet tulajdonítottak, mint László kir-nak. Freskói Erdélyben: Gelence (a László-legendával együtt 1400 k.), Homoródszentmárton (Lászlóéval, 14. sz.), Bögöz (Lászlóéval, 14. sz.), Sepsikőröspatak (töredékek, koruk bizonytalan), Szék (1360 k.), Székelydálya (ref. tp., föltárták, később elmeszelték). - Az É-i gyepűhatár táján: Haraszt (15. sz.), Süvete (~ legteljesebb hazai ciklusa, 12. sz.), Szalonna (ref. tp., Szt Lászlóval; ez a ~-legenda igazi Biblia Pauperum a 13. sz-ból). - A gyepűket idézik még Zboró (Szt Lászlóval), a sárosi Palocsa, a szepesi Malompatak patrocíniumai. Már az Árpád-korban számos →nemzetségi monostort alapítottak és szteltek ~nak, vsz. azzal a célzattal is, hogy a nemesi, főúri család gyermekszülő asszonyait vegye különös oltalmába, s így a nemzetségnek, hadnak magva ne szakadjon (Hahót, bencés, 11. sz., Hahót-nemzetség; Meszes, Álmos hg., 1108; Garáb, Tibold-nemzetség, 1234; Béla, 1332; Hatvan, prem., bizonytalan nemzetség, 1273). A kultusz bencés vonatkozásaira jellemző a Boldva apátsága mellett, továbbá a tihanyi apátság újlaki birtokán (1298) virágzó ~-kpna és a nyilvánvalóan a tatai monostorhoz tartozó Szent Margit asszony földe (1392). ~ nevét viselte Pornó ciszt. apátsága, 1233: a Ják nb. Csépán bán alapította. A sági prem. prépság mellett 1299: volt ~-kpna. Karcsa (1187, ma ref.), Csurgó (1226) johannita tp-ának és rházának, Székesfehérvárott (1231) a domonkosoknak volt oltalmazója. - Dömös világi prépságát a Sztföldről hazatérő Álmos hg. 1108: ~ oltalmába ajánlotta; építését 1138: Vak Béla fejezte be. Az Esztergomból Dömös felé vezető útnak via Margarethae a jellemző kk. neve. Talán még kir. alapítás volt, egyben a híres szőlőket oltalmazta a viharral dúló sárkánytól Somlóhegy ~-kpnája, amely már nagy időktől fogva búcsújáró hely. ~ napján Sümeg népe a 18. sz: búcsút járt ide, kpnáját 1727: újjáépítették. - A kk-t idézik a Karancs tetején épült ~-kpna romjai is. A 19. sz. végi néphagyomány szerint Forgách Zsigmond nádor özvegye, Pálffy Katalin építtette, mezítláb szokott ide fölzarándokolni. A néphit szerint az a lány, aki ~ napján térden csúszva kerüli meg a kpnát, meglátja, hogy ki lesz majd az ura. A romoktól nem messze szentkút is van. - A gombaszögi pálos tp. romjaihoz, ill. a szomszédságban lévő ~-forráshoz az a legenda fűződik, hogy a forrás vize ~ napján éjfélkor minden esztendőben véresen buggyan föl. Egy Margit nevű lány ide járt ki a kedveséhez, aki haramia volt. Egyszer hiába várták haza. A lány eltűnt, csak a vére festette pirosra a forrás vizét. A mondát kétségtelenül a legenda ihlette. - ~ táblaképe látható Almakerék (1450), Alsóbajom (1490), Bakabánya (1480), Bártfa (1460, 1480), Berki (1480), Csíkcsatószeg (1530), Frics (1500), Héthárs (1520), Jánosrét (1470), Késmárk (1493), Kisszeben (1520), Leibic (1521), Liptószentandrás (1512), Liptószentmária (1450), Lőcse (1460, 1476), Ludrófalva (1510), Nagyekemező (1480), Nagylomnic (1495), Somogyom (1500), Szepeshely (1470), Szmrecsány (1480), Zsidve (1508) gótikus szárnyasoltárain. Malompatak főoltárán egész ~-ciklus található: 1. juhokat legeltet, 2. megkínozzák, 3. az ördög meghunyászkodik előtte, 4. lefejezik. Gótikus faszobrait megőrizte Bakabánya, Bártfa (1480), Berki (1510), Bp. (Szépműv. Múz., 1510), Busóc (1390), Csíkménaság (1543), Dénesfalva (1490), Farkasfalva (1480), Kislomnic (1400), Kisszeben (Virgines Capitales, 1510), Liptószentmiklós (1480), Lőcse (1494), Maldur (1360), Malompatak (1515), Mosóc (1470), Nagyjeszen (1480), Sopron (Storno-gyűjt., 1480), Székelyzsombor (1540), Szepesszombat (1464). Megviselt gótikus kő domborműve látható a másik sárkányölő, György társaságában a soproni Szt György-tp. homlokzatán is, bent barokk kpnája. Oltárát emlegetik 1397: az esztergomi Szt István-tp-ban, 1396: a soproni Szt György-kpnában, 1474: a váci Szt Miklós-kpnában. ~ tiszt-ére 1498: sztelt harangot őriz az alsórákosi ref. tp. A barokk időkből ismeretes a kókai kpna oltárképe, a zalai Pakod szentélyfülkéjében látható parasztbarokk szobra, amint a sárkánnyal küzd. -

~-tp-aink v. még a kk-ban épültek, v. kk. helyi hagyományok nyomán születtek a hódoltság után újjá: esztergomi főegyhm.: Bős (1397), Bucsány (1440), Csataj (1390), Hosszúfalva (1390), Ipolyvisk (14. sz.) , Kismácséd, Lamacs (1397), Litva (1397), Samot (kpna, Somorja mellett). Elenyészett Ciffer és Vágsellye (1252) kk. patrocíniuma; besztercebányai egyhm.: Nagyjeszen (1321); nyitrai egyhm.: Kesselyőkő; rozsnyói egyhm.: Miksi (régi, új dedikációja Kisasszony), Süvete (14. sz.), Svedlér (1569); győri egyhm.: Bánfalva, Csapod (1359), Dénesfa (kastélykpna), Egyházaskesző (1786), Haracsony, Mosonszolnok (1230?); veszprémi egyhm.: Bocfölde (1247), Döbrönte (1388), Henye (1376, pálos, Köveskál táján), Hosszúpáh, másként Bőrpáh (1369), Noszlop (1332), Szentmargitfalva (1503), Ug (1522) és Veszprém (1327) elenyésztek. Ma is élnek: Almádi, Gecse, Kacorlak (1750 k., titulusa később megváltozott), Külsővat, Nagygomba (1753), Nagygörbő, Marcali; pécsi egyhm.: Pellérd (kk.), Ug (1289, elenyészett); váci egyhm.: Irsa (15. sz., elenyészett), Kóka (1725, temetői kpna, a titulusa kk.), kultusza már Árpádházi Margitéval keveredik, Vác (14. sz. vége); egri egyhm.: Csenger (1322), Szalonna (1332), Szentmargitpuszta (régi, de felújítva 1895); kalocsai főegyhm.: Acsa (1318, elenyészett); csanádi egyhm.: Negyed, Szentmargita (1256, Makó határában), Temesvár, Világos. Elenyésztek; erdélyi egyhm.: Pócstelke (1508). - A reformáció és hódoltság után már nem tudtak föltámadni és újakkal gyarapodni a váci, kalocsai, csanádi, váradi, erdélyi és az új szatmári egyhm. hajdani ~-patrocíniumai. A sárkányölő szűz emlékezetét őrző helynevek: Szentmargita (Szolnok-Doboka, Szabolcs, Zala), Szentmargitta (Somogy), Mezőszentmargita (Torda-Aranyos), Szentmargitbánya (Sopron), Margitta (1216, Bihar). - Zsámbék lélekharangját 1778: ~ tiszt-ére sztelték, hogy a sátán ne ragadja el a haldokló lelkét. - ~ kultusza az újkorban elenyészett, szakrális (anyákat, asszonyokat oltalmazó) szerepét Szt Anna asszony, Jézus nagyanyja örökölte. - Kallós Zoltán a moldvai m. népélet bájoló imádságai között a sátán-művelte jégverés, nagyidő, vagyis vihar ellen egy olyan szöveget is föltárt, amelyben ~hoz fohászkodnak. A moldvai csángók a kk. magyarság kat. kultuszegységétől elszakadva, a jámborságnak számos múltbeli vonását tartották fönn. Ennek maradványa a ~-imádság is. Székelyföldön ~ot szintén bensőségesen tisztelték. - 1990: is élő ~-hagyomány fűződik egy Máriakéménd és Monyoród közötti dombtetőn álló kőoszlophoz, melyen ~ (a helyiek ajkán Markret) a sárkányt eltapossa. - Dány faluban júl. derekán a sárgadinnye 4. kapálásának margitolás a neve, ami a szomszédos Kóka ~-kpnájának búcsúnapjával függ össze. **

BS VIII:1150. (s.v. Marina) - Kirschbaum VII:497. - Bálint II:36. - Sachs 1980:250. - MNL IV:278, 667.

Margit, Árpádházi, Szt, OP (Turóc vára, 1242/43 eleje-Boldogasszony kolostor, Nyulak szigete, 1270. jan. 18.): apáca. - IV. Béla kir. (ur. 1235-70) és Nikaiai Laszkarisz →Mária 9. gyermeke. Nevét Antiochiai Szt Margit, a kk. egyik legtiszteltebb női sztje után kapta, akinek ereklyéit nagyatyja, II. András kir. (ur. 1205-35) a Sztföldről hozta magával, s akit Mo-on István kir. és Szt Márton mellett Patrona Regni-ként tiszteltek. Nagynénje Árpádházi Szt Erzsébet, bátyja (V.) István, húga Szt Kinga és B. Jolán. ~ot a tatárok elől menekülő szülei még születése előtt fölajánlották Istennek az ország megmeneküléséért. 1246: átadták a veszprémi domonkos ktor priorisszájának. Dajkája (Olimpiádisz asszony, egy nemes ember özv-e) követte a ktorba. Egyes források szerint ~ lelki nevelője Veszprémben a stigmatizált B. Ilona volt. - IV. Béla a Nyulak szg-én (ma ~ról Margitsziget) új ktort építtetett, ahová 1252: költöztették át ~ot. 1254: az ált. kápt-on Budán tartózkodó Humbertus de Romanis rfőn. előtt tette le fogadalmát. - A ktorban a legnehezebb szolgálatokat végezte, a legkeményebb vezeklésben élt. Szülei pol. okokból megpróbálták a lengy., majd a cseh kir-hoz férjhez adni, de ~ a szabad akarattal vállalt fogadalmát nem volt hajlandó föladni. Ezért egész környezete elfordult tőle. Népéért, családjáért és Egyházáért vállalt szenvedéseit Isten sok különleges imameghallgatással jutalmazta: kibékítette egymással atyját és testvérét, Istvánt, számos csodás gyógyulásnak volt az eszköze. Halálát előre megmondta László kir. leánya, Szt Piroska ünnepére. - Nemzete és rendje már kezdettől fogva b-ként tisztelte. Sírjához azonnal megindult a zarándoklat, s hamarosan csodákat emlegettek. Különös tiszt-ben részesült →véluma, mely meggyógyította IV. (Kun) László kir-t (ur. 1272-90). - V. István (~ bátyja) leányának, a nápolyi kirnőnek, Magyarországi →Máriának (1258 k.-1323) köszönhetően ~ tiszt-e gyorsan megindult Itáliában is (első ábrázolásai itt születtek). Ereklyéit a török elől menekülő domonkos apácák Nagyváradra, majd Nagyszombatba, végül Pozsonyba, a klarissza apácákhoz menekítették. 1782: amikor II. József (ur. 1780-90) föloszlatta a klarisszákat, az ereklyék (a külön, aranyozott ezüstládikában őrzött fejereklye kivételével) Batthyány Ignác pp. birtokába kerültek, majd nyomuk veszett. A pozsonyi klarisszáknál megmaradt vasöve (→cilicium) ~ I. 18-i ünnepén látható a →Margitszigeti Szent Mihály kápolnaigazgatóság kpnájában. - Védősztje elsősorban a m. ifjúságnak, nev. és gyógyító intézményeknek, békességszerzőként (főként családokban) tisztelik. - Életét a 14. sz. elején írták meg, →Ráskai Lea OP ford-ában maradt fenn (→Margit-legenda). I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) kérésére 1462/64: engedélyezte II. Pius p. (ur. 1458-64) a domonkos ktorok számára a →Margit-officiumot. 1789: az erdélyi egyhm., a 19. sz: egész Mo. megkapta végzésének jogát. - Többször újraindított sztté avatási perét 1943: zárta le XII. Pius p. (ur. 1939-58). - Ü: jan. 28., majd jan. 18. -

Ikgr. Domonkos ruhája (fekete fátyol és köpeny) csillagokkal díszített, kezében liliom, gyakran kv. is, lába előtt a földön koronája, feje fölött olykor lángcsóva. Ha 3 korona van az ábrázoláson, ez a kikosarazott 3 kir. kérőt jelenti. A keresztet sokszor angyal tartja a képen, s ugyancsak angyal nyújtja feléje vezeklésének eszközeit, a korbácsot, vasövet és az ostort. - 14. sz. itáliai ábrázolásokon (Nápoly, S. Maria Donna Regina; Assisi, S. Francesco) szinte mindig Árpád-házi v. Anjou sztek között szerepel. Gyakran stigmákkal is ábrázolják, főként a domonkos sztek között. Az assisi Szt Ferenc-baz. egy Simone Martini táblaképe; a firenzei S. Maria Novella Gloria Dominicana-freskója ~ot ábrázolja. Szerepel Fra Angelico S. Marco-beli Utolsó ítéletén, a milánói S. Maria delle Grazie egyik termében, Leonardo Utolsó vacsorájának szomszédságában; s a róm. S. Maria sopra Minerva egyik pillére fölött. - 1335/40: Nápoly környéki szobrász készítette fehér márvány síremlékét a Nyulak szigeti ktortp. számára; az ásatások során előkerült töredékek (Bpi Tört. Múz.) alapján oszlopok tartotta, oldalain jelenetekkel díszített szarkofág. - Az esztergomi Ker. Múz. fametszete 1510 k. liliomot és kv-et tartó domonkos apácaként, koronás m. címerrel ábrázolja. Hasonló attrib-okkal (liliom, kereszt, kv., korona, domonkos öltözet) ábrázolták itáliai reneszánsz festményeken. A 17-19. sz-ból Itáliában és Mo-on is ismert néhány ~-oltárkép, sok, de nagyon hasonló metszetes ábrázolás; a m. sztek között szerepel az egri líceum kpnájának mennyezetén (Maulbertsch). - A 19. sz. historizmusa és nemz. érzése központba állította ~ alakját is. A sz. végétől falképen, üvegablakon gyakoriak életének eseményei is (a pécsi szegyh-ban Székely Bertalan; a bpi domonkos tp-ban Kontuly Béla falképei). Legismertebbek Feszty Masa oltárképei. - Életének irod. feldolgozásai: Gárdonyi: Isten rabjai, Krúdy: Szt Margit, Kodolányi: B. Margit. Jellemző Krúdy ajánlása: Meggyógyulásomért térdepelve ajánlom e könyvemet Szent Margitnak. 1927, Nagyboldogasszony napján. - A parasztjámborságban viszont kultusza a m-ul írt barokk népkv-ek (Illyés András, Vajda Sámuel) ellenére sem eresztett gyökeret, a ponyvairod-ban dokumentumai nincsenek. Ennek egyik oka, hogy tiszt-ét a jozefinista pasztoráció elhanyagolta, hivatkozván arra, hogy ~ kanonizációja rendezetlen; másik az lehet, hogy Antiochiai és Skóciai Szt Margit tiszt-e e körben erősebbnek bizonyult. →Domonkos Nővérek, →Lőportárdűlői Árpádházi Szent Margit plébánia, →Pestlőrinc-Kertvárosi Árpádházi Szent Margit lelkészség, →Rákospalota-Kertvárosi Árpádházi Szent Margit plébánia, →Szent Margit Leánygimnázium, Esztergom, →Szent Margit Leánygimnázium és Nőnevelő Intézet, Bp., →Szent Margit Nevelőintézet, →Szent Margit Tanítónőképző **

Vajda Sámuel: Szűz Szt ~ asszonynak, IV. Béla kir. leányának, Szt Domonkos szerzetbeli apátnőnek régi magyarsággal iratott élete. Buda, 1782. - Potyondi Rafael: Dicsőséges szűz Szt ~nak, IV. Béla m. kir. leányának tisztelete. Bőv. kiad. Pest, 1809. - IV. Béla m. kir. leányának szűz Szt ~ szívnemesítő életleírása. Bp., 1877. - Szt ~ élete. Példák kv-e, könyvecske a szt ap-oknak méltóságáról. - Apor codex. Közzéteszi Volf György. Uo., 1879. (Nyelvemléktár 8.) - Nemethy Lajos: Adatok Árpádházi B. ~ ereklyéinek tört-éhez. Uo., 1884. - Szalidek János: A ~-legenda nyelvészete. Nyelvtört. tanulm. Kolozsvár, 1888. - Demkó György: Árpádházi B. ~ élete. Esztergom, 1895. (Klny. M. Sion) - Kudora Ödön: 3 szt testvér. B. ~, B. Jolánta és Szt Kunigunda. Uo., 1896. (Népiratkák 115.) (2. kiad. 1902, 3. kiad. 1913) - Tarczai György: Szt ~ legendáskv-e. Uo., 1904. - Szemelvények a ~-legendából. Bev. és magy. Bartha József. Uo., 1905. (Irodtört. olvasmányok 1.) - Horn, Emile: Une nièce de sainte Élisabeth la bienheurense Marguerite de Hongrie. Paris, 1908. - Horváth Cyrill: Joannes Vercellensis és a m. ~-legenda. Bp., 1908. (Ért-ek a nyelv- és széptud. köréből XX. 8.) -: A ~ legenda forrásai. Uo., 1908. - Lovas Elemér: Árpádházi B. ~ és kora. Kolozsvár, 1913. (Kolozsvári ért-ek a m. művelődéstört. köréből 4.) - Divald Kornél: Margit legendák. Bp., 1914. (2. kiad. 1927) (Tárczai György néven) - Árpádházi B. ~. A ~-legenda nyomán. Bp., 1915. (Népiratkák 305.) - Lovas Elemér: B. ~ tört-ének részletes forráskritikája. Uo., 1916. - Bőle Kornél: Árpádházi B. ~. Uo., 1923. - B. ~ legendája. A 16. sz. szöveget a mai nyelvre átírta és tájékoztatóval ellátta Baros Gyula. Uo., 1927. (A Napkelet kvtára 22.) - Németh Imre: Elmélkedések Árpádházi B. ~ ereklyéiről. Legendája nyomán. Kőszeg, 1927. - Tarczai György: ~-legendák. Bp., 1928. - Árpádházi B. ~ szenttéavatási ügye. Uo., 1930. (Credo röpiratok) - Árpádházi B. ~ tisztelete. Uo., 1930. (uaz) - B. ~ ereklyéi. Uo., 1930. (uaz) - Kozma Erzsébet: A misztika és B. ~. Vác, 1930. - Németh Imre: Aprógyöngyök. Árpádházi B. ~ életéből. Bp., 1930. - Zaymus Gyula: Egetjáró királylány. Legendák. Homok, 1930. - Árpádházi B. ~ról nev. Szt Domonkos III. rendi nővérek vezér- és szokáskv-e. (Kz. gyanánt) Szombathely, 1931. - Bőle Kornél: Zycioris Bl[oga] Malgorzaty. Lwów, 1932. - A breviáriumi ~-legendák. A legendák szövege. Bev. és kiad. Tímár Kálmán. Kalocsa, 1934. - Bőle Kornél: Árpádházi B. ~ szttéavatási ügye és a legidősebb ~-legenda. Bp., 1937. (A SZIA hittud-bölcs. o. felolvasásai III. 1.) - B. ~ legendája. Előszó: Bőle Kornél. Uo., 1938. - Causa canonisationis beatae Margaritae (1270) filiae Belae IV. Hungarorum regis virginis ordinis praedicatorum. Uo., [1938] - Bőle, Cornelio: Marghorita d'Ungheria della casa degli Arpad. Roma, 1938. - Lovas Elemér: Árpádházi B. ~ élete. Bp., 1939. (rövidítve Győr, 1942. [Jó Pásztor kvtár 102. Védősztjeink élete)] - Árpádházi B. ~ tössi legendája. Szentgalleni kz-a alapján, az überlingeni figyelembevételével kiadta Salacz Gábor. Pécs, 1940. - Banfi, Florio: „Speccio delle anime semplici dalla B. Margarita d'Ungaria scripto.” Firenze, 1940. (Klny. Memorie Domenicane) - Lovas Elemér: Árpádházi B. ~ első életrajzának írója - Marcellus. Pannonhalma, 1941. (Klny. Pannonhalmi Főapátsági Főisk. évkv-e) - Árpádházi B. ~ a m. nemz. liliomos áldozata. Bp., 1942. (AC) - Árpádházi Szt ~ tisztelete. Gyöngyös, 1942. (A M. Barát népi ájtatosságai 12.) - Bali Mária Ildefonsa-Kákonyi Mária Constantina: Kir-lány legendája. Íme szerető atyámfiai, az ~nak, m. kir. leányának gyönyörüséges élete. Bp., 1942. - Kovács József: B. ~. A szentéletű árpádházi királyleány élete. Uo., [1942] - Drágagyöngyök. Árpádházi B. ~ születésének 700. évford. Pécs, 1942. - Gutheil Jenő: Árpádházi B. ~ Veszprémben. Veszprém, 1942. - Müller Lajos: Árpádházi B. ~ élete 1243-1270. Bp., 1942. - Szépműv. 1942:271. (Jajczay János: Árpádházi B. ~ a műv-ben) - Ájtatosság Árpádházi Szt ~ tiszt-ére. Bp., 1943. - Fehér Mátyás: Beszédvázlatok Árpádházi Szt ~ tiszt-ére 3 napos ájtatossághoz. Uo., 1943. (AC) - Jajczay János: Árpádházi Szt ~ hétszázéves arculata. Uo., 1943. - Pongrácz Alajos: Az első nyomtatásban megj. olasznyelvű Árpádházi B. ~ legenda. Bp., 1943. (Klny. Olasz Szle) - Sacra Rituum congregatione Extensionis seu concessionis officii et missae ad universam ecclesiam in honorem B. Margaritae ab Hungaria sanctimonialis ordinis Praedicatorum. Roma, 1943. - Temel Amata M.: Gyöngy a kagyló ölén. Árpádházi B. ~ a Domonkosr-ben. Bp., 1943. - Bőle Kornél: Árpádházi Szt ~. Uo., 1944. -: Gyöngyvirágok és margaréták Árpádházi Szt ~ oltárán. Születése 700 é. jub-ának és szttéavatásának ünneplése. Írta és szerk. Uo., 1944. (Szt Domonkos virágoskertje 8.) - Gyöngyfüzér. Kis imádságoskv. Árpádházi Szt ~ tiszt-ére. Összeáll. Bőle Kornél. Uo., 1944. - Bőle Kornél: Árpádházi Szt ~ szttéavatási bullája. („Maxima inter munera”) Uo., 1944. - Horváth Henrik: Árpádházi Szt ~ síremléke és egyéb tanulm-ok. Uo., 1944. (Bp. szfőv. várostört. monográfiái) 15.) - Fehér Mátyás: Árpádházi Szt ~ élete. Uo., 1944. -: Árpádházi Szt ~ lelke. Uo., 1944. - Fenyvessy Jeromos: Liliomos kir-leány. (Szt ~ antol.) 1-2. köt. Uo., 1944. - Gábriel Asztrik: Mo-i Szt ~. Uo., 1944. (ném. Die heilige Margarethe von Ungarn; fr. Sainte Marguerite de Hongrie) - Jajczay, Giovanni: L'iconografia di S. Margherita d'Ungheria con particolare riguardo all'arte italiana. Uo., 1944. (Klny. Corvina) - Meszlényi Antal: Mo-i Szt ~. 1242-1270. Előszó Serédi Jusztinián. Uo., 1944. - Pfeiffer János: Ünnepi beszéd Árpádházi B. ~ szttéavatására. Veszprém, 1944. - Szt kilenced Szt ~ tiszt-ére. Összeáll. Bőle Kornél. Bp., 1944. - Ájtatosság ~ tiszt-ére. Uo., 1944. - Szt ~ élete. Kk. m. kódex nyomán. Bev. Sík Sándor. Uo., 1944. - Szt ~ és szigete. Előszó Hász István. Írták többen. Uo., 1944. - Margaret, Princess of Hungary. A Newly Canonized Saint. By S. M. C. Preface by Benet O'Driscoll. Oxford, 1945. (2. kiad. 1954) - Erdey Ferenc: Az engesztelés sztje. Elmélkedések mo-i engesztelő Szt ~ról. Rákospalota, 1946. (Lelkiélet kiskv-ei 62.) - Szt ~ élete és a kaposvári fogadalmi tp. Kaposvár, 1946. - Műv-tört. Értes. 1953:107. (Balogh Jolán: Tino di Camaino mo-i kapcsolatai) - Mezey László: Irod. anyanyelviségünk kezdetei az Árpádkor végén. A kk. laikus nőmozg. Az Ó-magyar Mária siralom és a ~-legenda eredetkérdése. Bp., 1955. - BS VIII:796. - Fehér Mátyás: Galamb a Dunán. New York, 1970. - Kirschbaum VII:506. - Vigília 1971:306. (Jajczay János: Szt ~ ikgr-ja) - Bálint I:156. - Király Ilona: Árpádházi Szt ~ és a szg. Bp., 1979. - Acta Historiae Artium 1980:175. (Lővei Pál: The Sepulchral Monument of St. Margaret of the Árpád Dynasty) - SzÉ 1984:754. - Ars Hungarica 1986:159. (Wehli Tünde: „Margareta Ungarie” ábrázolása egy regensburgi kódexben) - Puskely 1994:197.

Margit, Bourgeoys, Szt (Troyes, Fro., 1620. ápr. 17.-Montreal, Kanada, 1700. jan. 12.): rendalapítónő. - 10 évesen elvesztette édesanyját, 8 kisebb testvérét nevelte. Kárm., majd klarissza akart lenni. 1653: Kanadába indult, hogy a montreali kormányzó segítője legyen az ifj. nevelésében. Útközben a hajón kolera tört ki, ~ hősiesen ápolta a betegeket. 1658. IV. 30: nyitotta meg Montrealban az első isk-t, majd néhány éven belül isk-kat alapított az indiánoknak, a szegényeknek, egy bentlakásos isk-t a kereskedők leányainak és egy indián missziót. Három alkalommal tért vissza Fro-ba, hogy társakat gyűjtsön. Adományokat nem fogadott el, varrásból éltek, de igénytelenségük miatt még a szegényeknek is tudtak juttatni. A Miasszonyunkról nev. kongr. 1672: XIV. Lajos kir-tól, 1675: a quebeci pp-től, 1698: a p-tól kapott jóváhagyást. - 1950. XI. 12: b-gá, 1982. X. 31: sztté avatták. Ü: jan. 12. **

BS III:376. - NCE II:734.

Margit, Cortonai, Szt (Laviano, Itália, 1247.-Cortona, 1297. febr. 22.): bűnbánó. - Szegény parasztcsalád gyermeke, édesanyját 7 éves korában elveszítette. 17 éves szépségként egy montepulcianói nemes ágyasa, a világi pompának élt. 1273: férjét meggyilkolták, s ~ot apja nem fogadta vissza, ez indította el megtérését. Vezekelni akart, de szépsége miatt a cellei ferencesek nem bíztak állhatatosságában. Csak 1276: vehette föl a ferences harmadrend vezeklő öltözetét. Önként vállalt keresztjéért kezdték szentnek tekinteni, ezért egy éjszaka az utcán szétkiabálta ifjúsága bűneit, de éppen az ellenkezőjét érte el vele, mint amit akart. Hosszan küzdött a sátán kísértéseivel. Rágalmazták, elvesztette lelkivezetője bizalmát, majd 7 évre áthelyezték Sziénába. Életének utolsó éveiről nincs adat. - XIII. Benedek p. 1728 pünkösdjén avatta sztté. Ü: febr. 22. **

Jörgensen, Johannes: A lelki élet magaslatain. 1. B. Camilla Battista Varani élete. 2. Folignoi Szt Angela élete. 3. Cortonai Szt ~ élete. Ford. Székely László. Pápa, 1938. - BS VIII:759. - SzÉ 1988:109.

Margit, Skóciai, Szt (Reska [Mecseknádasd, Baranya vm.], 1045 k.-Edinburgh, 1093. nov. 16.): skót királyné. - A dánok által meggyilkolt Vasbordájú Edmund egyik ikerfiának, a Mo-ra menekült Edvard hg-nek és Szt István leányának(?), Ágotának legidősebb gyermeke. Születésekor Angliában már véget ért az 50 éves dán uralom, de ~ apja mint trónörökös csak 1057 k. költözött vissza Angliába, s rövidesen meghalt. ~ családjának a normann hódítás utáni trónviszályok idején 1067: menekülnie kellett. Mo-ra akartak visszatérni, de hajójuk a skót partoknál viharba került. III. (Véreskezű) Malcolm skót kir. fogadta be őket, s 1070: feleségül vette ~ot, aki fokozatosan megszelídítette férjét. 8 gyermekük született (köztük Szt I. Dávid skót kir.). Malcolm közreműködésével és →Lanfranc irányításával ~ egyh. reformjaival átalakította a skót egyh. életét. Orsz. zsinatot hívott össze, egységesítette a lit-t, rendezte az egyh. visszásságokat, tp-okat építtetett. Különös figyelmet fordított a betegekre és a nyomorgókra. Isk-kat nyitott, megalapozta a skót szövőipart. Megalapította Dunfermline apátságát, melynek szerz-e, Theoderich lelki vez-je és életrajzírója lett. ~ halálos ágyán vette a hírt, hogy férje és elsőszülött fia 1093. XI. 12: az angolok elleni csatában életét vesztette. - ~ot Edinburgh mellett, a Malcolm által alapított Szentháromság-tp-ban temették el. A reformáció idején mindkettőjük földi maradványait Spo-ba menekítették, az Escorial tp-ában nyugszanak. Fennmaradt ~ lat. nyelvű imakönyve. - A nép azonnal szentként kezdte tisztelni (neve máig a legelterjedtebb keresztnév Skóciában). 1249: szentté, 1669: Skócia védősztjévé avatták. Ü: 1673-tól nov. 10., 1969-től nov. 16. **

Rézbányay József: Mo-i szt ~, Skótország kirnéja. Bp., 1896. - Schütz II:277. - Webster, Mcdonald J.: Mo-i Szt ~, skót kirné. Pápa, 1935. (A Pápai Ref. Teol. Akad. kiadványai 15.) - Malcomes Béla, br.: Szt István unokája, Szt ~ Skócia kirnéja. M. származása és mo-i szülőhelye. Bp., 1938. - Fest Sándor: ~ m. származása. Debrecen, 1939. (Debreceni angol dolgozatok 1.) (ang-ul: The Hungarian origin of St Margareth of Scotland. Uo., 1940) -: ~. Bp., 1941. - Nagy Kázmér: Skócia pannóniai kirnéja. München, 1971. - NCE IX:200. - BS VIII:781. - SzÉ 1984:833. - Puskely 1994:97.

Margit, B., OPraem (12. sz.): I. András magyar király (ur. 1046-60) Adelheid nevű leányának unokája. Életének részletei nem ismertek. - Ü: júl. 13. **

Puskely 1994:137.

Margit, Capeting (1158.-Ptolemaisz, Palesztina, 1197. szept. 1.): francia királyi hercegnő, volt angol királyné, majd magyar királyné, III. Béla magyar király második neje. - A Capeting-ház beli VII. (Ifjú) Lajos fr. kir. (ur. 1137-80) és Kasztíliai Konstancia leánya. Csecsemő korában eljegyezték II. (Plantagenet) Henrik angol kir. (ur. 1154-89) 3 é. Henrik fiával. Az Angliában nevelt ~ 1172. VIII. 21: házasságot kötött Henrikkel, VIII. 27: ang. kirnévá koronázták. E házasságból 1177: született Vilmos nevű fia, aki 3 hónap múlva meghalt. Férje, az ang. trónörökös 1183. VI. 11: meghalt, ~ visszatért Fro-ba, testvérbátyja, II. Fülöp Ágost fr. kir. (ur. 1180-1223) udvarába. - 1186: az özvegyen maradt III. Béla m. kir. (ur. 1172-96) nőül vette. ~ jelenlétének tulajdonítható, hogy Esztergomban nagyarányú építkezések kezdődtek a II. Géza (ur. 1141-62) által betelepített fr. ciszterciek közreműködésével. 1189: ~ rábírta férjét, hogy engedje szabadon 12 éve raboskodó öccsét, Géza hg-et, aki csatlakozott a ném. I. (Rőtszakállú) Frigyes cs. (1152-90) vezette keresztes hadakhoz (→keresztes hadak átvonulása Magyarországon). Férje, III. Béla halála után 1197: a Szentföldre zarándokolt, ahol hamarosan meghalt. Dom.L.

ÁÚO I. - Wertner 1892. - Századok 1900:76. (Kropf Lajos: M. kirné, III. Béla neje); 1910:49. (Karl Lajos: M. kirné, III. Béla neje) - Pauler II:662. - Révai XIII:396. - III. Béla emlékezete. Bp., 1981.

Margit (1160 k.-1208. ápr. 13. előtt): magyar királyi hercegnő. - II. Géza (ur. 1141-62) és Eufrozina (Fruzsina) kijevi fejedelmi leány gyermeke. A II. Géza halála után kitört trónöröklési harcok idején anyjával és a m. főurak egy csoportjával a bizánci birod-ba menekült. Vsz. már ott férjhez ment András somogyi főispánhoz, akitől egy Andronikosz nevű fia született. Dom.L.

Wertner 1891; 1892. - Pauler II:662. - Révai XIII:396.

Margit, Mária (1175-1228 k.): magyar királyi hercegnő, bizánci császárné. - III. Béla (ur. 1172-96) és első neje, Chatilloni Ágnes (→Anna, Antiochiai) leánya. 1185: férjhez adták II. Angelosz Izsák bizánci cs-hoz (ur. 1185-95). Izsák a gyermek ort. hitre történt áttérítése után 1186: kötötte meg vele a házasságot, ~ot a bizánci trónon Máriának nevezték. Izsáktól Angelosz Mánuel és Angelosz Joannész nevű fiai születtek. 1195: férjét megfosztották a tróntól, megvakították és börtönbe vetették. ~ követte férjét a börtönbe is, ahonnan 8 év után, 1203: szabadultak, megrokkant férje 1204. II-i haláláig ismét cs. ~ot IV. 13: sógora, Monferrati Bonifác, a fr. keresztes hadak vezére [majd Thesszalonika kir-aként I. (Monferrati) Bonifác, ur. 1204-07)] nőül kérte, és V. 16: meg is esküdtek. ~ még ugyanazon évben visszatért a kat. egyh-ba. Thesszaloniki kirnőként e házasságából ~nak Demeter nevű fia született. I. Bonifác halála (1207) után, ~ mellőzésével a 2 é. Demeter (ur. 1207-24; †1230) fölötti gyámságot a →latin császárságtól függő thesszaloniki kir. hadak fővezére, Buffa Amadé s a helytartó Oberto, Blandrata gr-ja vette át, amiért is ~ a sérelme orvoslásáért (Flandriai) Henrik latin cs. (ur. 1206-16) segítségét kérte, aki seregével bevonult Thesszalonikibe. 1209. I. 6: Demetert lovaggá ütötte és kir-lyá koronáztatta; ~ot visszahelyezte özvegyi jussának birtokaiba. III. Ince p. (ur. 1198-1216) az intézkedéseket megerősítette. ~ 1209: harmadszor is férjhez ment, a fr. főúr Saint Omer-i Miklós lovaghoz, akitől Béla és Vilmos nevű fiai születtek. - 1212 k. férje meghalt, kérésére Henrik cs. 1216: a thesszaloniki főurak lázadását ismételten leverte és ~ fiát, Demetert újra kir-lyá koronáztatta. Theodorosz, Epirusz zsarnoka 1222: elfoglalta a thesszaloniki kirságot. ~ az első házasságából származó ifjabb fiával, Jánossal Mo-ra menekült. Testvéröccse, II. András (ur. 1205-35) rábízta a Szerémség kormányzását, kiegészítő jövedelemként Keve és Bács vm-ben több száz jószággal ajándékozta meg. Dom.L.

Wertner 1892:394. - Pauler II:662. - Századok 1903:593. (Wertner Mór: M. cs-né fiai) - Révai XIII:396.

Margit Borbála Cherubina, KN (Fényeslitke, Szabolcs vm., 1881. okt. 14.-Gyón, 1953.): szerzetesnő. - 1914. I. 9: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1916. VII. 29: tette. Pozsonyban, Nyíregyházán, Mohácson kórházi betegápoló. - A szétszóratás után 1950 őszétől a gyóni szoc. otthonban élt. r.k.