Magyar Katolikus Lexikon > A > Anna


Anna, Szt (Kr. e. 1. sz. 2. fele): a Boldogságos Szűz Mária édesanyja. - Nevét és élete egyes esményeit a →Jakab ősevangéliumból ismerjük; e szerint ~ egy betlehemi pap, Mátán leánya. Két nővére is volt, Mária és Szóbé. ~t a galileai származású Joachim vette feleségül. Hosszú idő után kapták Istentől gyermeküket, Máriát, akit 3 é. korában a jeruzsálemi tp-ban Istennek szteltek. Joachim ezután hamarosan meghalt, ~ azonban megérte Jézus születését. A kicsi Jézus ott volt halálos ágya mellett, és békés, nyugodt halállal ajándékozta meg nagyanyját. - ~ tisztelete a 4. sz: Jeruzsálemben kezdődött, ahol Mária föltételezett születési helyén Szt Anna-tp-ot emeltek. Kultuszát a K-i egyh-ban I. Justinianus K-róm. cs. tette kötelezővé. Ny-on már a 2. sz: nyoma van tiszt-ének, de ált-sá csak a keresztes háborúk után vált. Nagy terjesztője volt Trithemius Tractatus de laudibus s. sanctissimae Annae c. munkája (1494). Ü: júl. 26., a gör. egyh-ban: dec. 9. Az asztalosok, bognárok, botfaragók, csipkeverők, esztergályosok, gazdaasszonyok, harisnyakötők, lovászok, molnárok, orvosok, szülésznők, takácsok, varrónők, vászonkereskedők tekintik védősztjüknek, anyák, családok, gyermeket várók, vajúdók kérik oltalmát. - I. Ikgr. 1. Önálló ábrázolásai közt az első a róm. S. Maria antiqua-baz-ban van (8. sz.). Későbbi képei hasonlók az Istenszülő-képekhez, de attrib. nélküli mellképe is van (Novgorod, Nerediza-tp., 12. sz.). A 15-16. sz:, de még a barokkban is gyakran ábrázolták fejkendős v. főkötős matrónaként, piros ruhában, zöld kötényben, harmadmagával v. csak Máriával. Leggyakoribb attrib-a a kv. (Utalás az Ósz-re, a Messiás-ígéretre), ritkán liliom. - 2. Az ~ harmadmagával v. Mettercia (~, Mária, gyermek Jézus) képtípus a 13. sz: a szeplőtelen fogantatás tanításának hatására alakult ki. A késő kk-ban főként No-ban, Holl-ban, Itáliában és Hispániában volt gyakori. Kezdetben az álló v. trónoló ~ attrib-ként tartja kezében v. ölében a gyermek kicsinységű Máriát. A gyermek Jézus Mária ölében v. ~ másik karján ül (legkorábban: Stralsund, Szt Miklós-tp, 13. sz. vége). A 15. sz. végén alakult ki a reális ábrázolás: a felnőtt ~ és Mária között ül a Gyermek. A reneszánsz itáliai fest-ében a korviszonyok hangsúlyozására gyakran ~ ölében ül Mária (Masaccio, Leonardo da Vinci). Joachimmal és Józseffel családi körré bővül a kép. - 3. Az ún. ~ negyedmagával képeken ~ édesanyja, Szt Emerencia jelenik meg. - 4. A →Nagy Szentcsalád képek középpontját az ~ harmadmagával adja. A keresztes hadjáratok során ~ szülőföldjének megismerése fölidézi földi életét, s megteremti a szt atyafiság kultuszát. Most már Jézus vér szerinti rokonságát is jámbor tiszteletben kezdik részesíteni, bár a kánoni evang-okban alig esik róla szó, ~ neve pedig elő sem fordul. Az új, gótikus jámborsági szokások előkészítéséből a ferencesek kiveszik a részüket: Jézus Krisztus már nemcsak isteni Urunk és égi Királyunk, hanen embersége szerint testvérünk is. Így Mária nemcsak istenanya, a mennyorsz. kirnéja, hanem édesanyánk is, ~ nemcsak a Szűzanya édesanyja, hanem Jézus Krisztus öreganyja, dajkája, a szt atyafiság matriarchája, és így a ker. nagycsalád, a nemzetség oltalmazója, a gyermekáldás patrónája is.- 5. A jelenetszerű képeken ~ a Gyermekkel foglalkozik, v. a törülközőt tartja a fürdetésnél. - 6. Életének jeleneteit a 8-9. sz: a bizánci műv. hatókörében ábrázolták (Kijev, Szofia-tp; Róma, S. Maria antiqua). Ny-on a 12. sz-tól (Párizs, Notre-Dame, ~-kapu). A Mária és Jézus életét bemutató ciklusok ált. ~ és Joachim életének jeleneteivel indulnak (Padova, Scrovegni-kpna, 1305 k.): Joachim áldozatának visszautasítása, az angyal megjelenése, Joachim és ~ találkozása az Arany-kapunál (a szeplőtelen fogantatás előképeként gyakran ábrázolták, az itáliai és sp. fest. számára Giotto adta a mintát; uo.), Mária születése, bevonulása a tp-ba. A barokk fest. azt is ábrázolta, amint ~ olvasni tanítja Máriát (pl. Kracker képe, Eger, egykori ciszt. tp. 1768-70). - II. Mo-i tiszt-e sokrétű volt. 1. Legendája Temesvári Pelbártnál, a Teleki-kódexben, változatai az Érdy- és a Debreceni-kódexben találhatók. Hazánkban a Pray-kódex tanúsága szerint a 12. sz. végén már külön lat. nyelvű miséje van, és napja piros betűs ünnep. (Ez a bizánci szomszédsággal függ össze.) - 2. Kiváltságos patrónájaként tisztelte ~t sok ügyében-bajában a asszonynép, s azok is, akiknek foglalkozása a gazdasággal, asszonyi gondoskodással függött össze: szövőmunkások, csipkeverők, söprűkötők. Céhpatrónaként tisztelték, pl. az esztergomi, soproni, szegedi szabók. Az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény (tabernákulum) elkészítése a mesterremekek közé tartozott, ~ pedig méltó volt arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát méhébe fogadja. Patrónája volt (Orbán mellett) a szegedi kádárok barokk kori céhének, abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, ~ és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: ebből termett a megváltás bora. A soproni múz. 1800 tájáról egy hordódeszkát őriz Joachim, Szűz Mária és a Tízparancsolat domborművével. Egyidejű vele egy fenékdeszka ~ és Mária képével, Jézus mindkettőn hiányzik (őt nyilvánvalóan a hordó bora, a megváltás itala jelképezi). Védősztje volt ~ a bányászoknak is, nyilván mert az ünnepére rendelt evang. a szántóföldben elrejtett kincsről, az igaz gyöngyöt keresőről szólt. - 3. Hazai ikgr-ja: Marosszentannai freskója (14. sz.) a legkorábbiak közé tartozik a lat. szert. Eu-ban. A rozsnyói szegyh. kk. kpnájának 16. sz. oltárképén a Mettercia hátterében az egykori bányászélet jelenetei láthatók. A 16. sz-ból valók még Kiszombor és Velemér, a 17. sz-ból Bántornya, Hetvehely, Feketegyarmat Mettercia-freskói. A monumentális szárnyas oltárok földr. védettség miatt főleg a szepesi és erdélyi szászok körében maradtak meg. Ezek az ~-legendát a kultusz első, gótikus változatában, a szt atyafiság reprezentációjában mutatják be. Ilyenek: Bártfa ~-oltára (9 képpel), az oltár közepén a Mettercia faszobra Borbálával; Leibic oltára (1521) a Szépműv. Múz-ban (12 kép) Szmrecsány Krisztusatyafiság-oltára (1510), Szepesszombat ~-oltárán (1510) a Mettercia faszobra; Lőcse ~-oltára (1520 k.) töredékes, 6 tábláján a Krisztusatyafiság látható, az oltár közepén ~ és Mária faszobra. Nagyőr (1520) ~-főoltárán a Mettercia faszobrát táblaképek fogják közre. Az erdélyi Segesd Krisztusatyafiság-oltárának (1520) középső részén a Mettercia, mögötte ~ legendaszülte három férje (Joachim, Kleofás, Salomás), mellettük Szt József. A többi alak ~ lányait mutatja be családjaikkal. Berethalom oltára (1515) a megváltást idézi. A Mettercia, ill. ~ hajdani népszerűségére jellemző, hogy más jellegű képsorozatokban is fölbukkan. Így az alábbi helységek tp-inak táblaképein: Csíkmenaság (1543), Csíkszentlélek (1510), Eperjes (1520), Felsőkubin (16. sz. eleje), Hervartó (1460), Kispalugya (15 15), Nagyszalók (1483), Somogyom (1500). A kassai szegyh. Mária látogatása, azaz Sarlós Boldogasszony-oltárának (1470) szekrényében ~ faszobra is látható.

- 4. Oltárok, oltármesterségek: Sopron (Boldogasszony-tp., 1406; Szt György-kpna 1400; Szt Mihály-tp., 1476); Bártfa (1449), Kassa (1453), Pozsony (1486 u.), Kalocsa (1510). Valóságos theatrum sacrum a jezsuiták által épített Bp-Vízivárosi ~-tp. főoltára, amely a jeruzsálemi tp-ot idézi, amint ~ assz. bemutatja leányát, Máriát az Úrnak Zakariás pap előtt, Joachim, Erzsébet és a kir. ős, Dávid jelenlétében. Barokk Mária-oltárok két oldalán sokszor látjuk ~ és Joachim szobrát: Győr (szegyh., kegykép-oltár), Eger (ferencesek), Budafok, Budaörs, Nógrádverőce, Perbál, Üröm, Szattin (kegyhely, Szerém vm.). - 5. Búcsújáró helyei. Az újkorban Mária után szinte csak ~nak van kegyhelye hazánkban. Nagyfalva 1664: a szentgotthárdi csata színhelye. Az ütközet halottjait közös sírba tették. Itt áll a halottak patrónájának, ~ assz-nak kerek, mecsetre emlékeztető kpnája, amelyet a hagyomány szerint még a 19. sz. elején török zarándokok is fölkerestek. - Szany határában hideg télben kivirágzott egy vadkörtefa, amelyen ~ képe függött. A csoda láttára a falu népe 1753: kpnát épített (inkább a pestisjárvány idején tett fogadalom emléke). Tégláit a hívek ölükben, gerendáit a vállukon, a homokot pedig edényben a fejükön (tehát nem igával) hordták össze. A kpna fölsztelésekor forrás fakadt, ennek a mai napig Szt ~-kút a neve. A forrás szimbolikus értelemben ~ méhét jelenti. - Hanyipuszta ~-kpnáját hatalmas pusztaság közepén a Butler gr-ok 1719: építették. Az uradalom népe a →keresztjáró napoktól kezdve egészen ~ ünnepéig minden kedden körmenetben zarándokolt ide és misét hallgatott. A szokás messze vidékek, így Mezőkövesd parasztnépét is megmozgatta még sz-unk elején is. - A Szent Anna-tó, ill. kpnája színes mondai hagyománya révén a Székelyföld leghíresebb ~-kegyhelye, s a Ny felől áramló barokk ~-kultusz egyik legkeletibb emléke. Orbán Balázs és Vitos Mózes előadásából tudjuk, hogy valamikor évente kétszer volt a lakatlan környezetben, tengerszem partján álló kpnának búcsúja: ~ és Kisasszony napján. Alcsíkból és Háromszékből sokezer ember zarándokolt ide. II. József búcsújárást korlátozó intézkedései hatására a kultusz átmenetileg megszűnt, majd újjászületett. 1860: a kászoni „mondóember” (búcsúelöljáró) azt híresztelte, hogy ~ megjelent előtte álmában, és kijelentette neki, hogy a Székelyföldön addig nem lesz áldás és termékenység, amíg a kpnát és a búcsújárást föl nem újítják. A zarándoklatok meg is indultak, de a pp. a búcsúengedélyt megtagadta. A népi kultusz ennek ellenére a 20. sz-ot is megérte; a kpna a II. vh-ban elpusztult, helyét azonban emlékezetében őrzi a környékbeli székely nép. A tó partján hajdan ott állott Szt Joachim kpnája is. - Körtvélyes ~-kpnája a gyümölcsfákkal borított hegyoldalban a rozsnyói jezsuita lélekgondozás emléke. Harangját a kálvinisták valamikor maguknak akarván megszerezni, Mária alakját lereszelték róla, de a Szűzanya képe újra csak kivirágzott rajta. A kpnában a Mettercia-képen Szt István kir. és a gyepűőrző Szt László hódol. Közelében szentkút. Búcsú napján a környék kálvinista m-ságának legényei, lányai, menyecskéi is eljártak ide. A kistájnak e társad. egyetemessége egyúttal a kultusz régiségét bizonyítja. - Rudnok ~-kpnája Jászó prem. prép-ságának gondviselése alatt állt: Az első kpnát Mecenzéf és Stósz ném. vasbányászai emelhették. A búcsújárás a 18. sz: bontakozott ki. Rudnok azóta a kistáj m., ném., szl. népének máig virágzó zarándokhelye. - Lucsony (Magyaróvár egyik városrésze) ~-kpnájáról az a helyi hagyomány, hogy itt imádkozott Szt István, mielőtt a ném. cs. ellen hadra kelt volna. A kint várakozó vezérek és főpapok látták, hogy a kpna fölött nagy fényességben angyalok tartották a m. koronát, sztélyében ~ áldotta meg a kir-t. Az ütközetben így a m-ok győztek, és a csata után István térden csúszva közeledett a kpna oltárához. A fényesség most ismét megjelent, és a sebesült vitézek mind meggyógyultak. - Sükösd búcsújáró kpnája 1747: engesztelő fogadalom emléke. A néphagyomány szerint egy ember vadászni ment erre a tájékra, s kislányát, akit ~nak hívtak, a kocsisára bízta. A gyermek egy bokor alá bújt, az apa azt hitte, hogy vad mozog alatta, és agyonlőtte kislányát. A kétségbeesett apát álmában Szt ~ vigasztalta, és fölszólította, hogy a szomorú helyen építsen kpnát a tiszt-ére. A kislányt az oltár alá temették. Szekszárd, Öcsény, Fadd, Szeremle, Kalocsa, Dusnok, Jánoshalma, Homokmégy, Nemesnádudvar, Bátya és más faluk máig búcsút járnak ide. - Nyilvánvalóan patrocínium emlékezetét őrzik Lőcseszentanna, Marosszentanna, Nyírádszentanna, Ószentanna, Újszentanna helységneveink. - 6. Szőlőhegyi és temetőkpnát legtöbbször fogadalomból alapítottak ~ tiszt. Esztergomi egyhm: Érsekújvár, Érsekvadkert, Galgóc (1748), Istvánháza (1784, bányászfalu), Kárpáthalas, Kékkő (1759), Malacka, Máriavölgy, Modor (1629), Selmecbánya (1498), Sopornya, Szakolca (temetőkpna), Szélakna, Tótgurab, Zselz. - Nyitrai egyhm: Nyitra, Trencsén, Üreg. - Besztercebányai egyhm: Libetbánya (1502, a 19. sz: lebontották), Urakvölgye (1824). - Rozsnyói egyhm: Jánosakna (1929, Mizserfa leányegyh-a), Perlác, Szirk (elpusztult). - Szepesi egyhm: Bártfa (temetőkpna), Igló, Kluknó (1653, forrás mellett), Podolin (temetőkpna, egyúttal búcsújáró hely). - Egri egyhm: Hanyipuszta (1719, búcsújáró hely), Bélapátfalva (18. sz. Gilitka-kpna, búcsújáró hely), Abasár (1768, szőlőhegyi kpna), Királytelek (1885). - Veszprémi egyhm: Badacsony (szőlőhegyi kpna), Diszel, Nagykanizsa (szőlőhegyi kpna), Városlőd, Veszprém (1724), Zalaszentgrót (Huszonyahegy, kpna). Nem tudjuk, mikor lett ~ az egyhm. patrónája. - Székesfehérvári egyhm: Székesfehérvár (15. sz.), Nagykovácsi, Solymár, Tököl, Agárdpuszta. Győri egyhm: Mosonszolnok, Lövő, Bezenye, Lucsony, Szany (kegyhely), Mosonszentjános, Vica, Győrság Csémpuszta, Magyarkimle. - Pécsi egyhm: Varga (1868), Dombóvár (1870, szőlőhegyi kpna), Decs (1891, szőlőhegyi kpna), Kakasd (1902), Palatinca (1918). - Váci egyhm: Cegléd (kk. kpna, elenyészett), Tököl (kk. kpna, romokban), Buják (1801), Lőrinci. - Kalocsai egyhm: Sükösd (1747), Zenta (1808), Szabadka (1886), Bácsbokod (1859). - Csanádi egym: Makó (temetőkpna, 1829), Pankota (Dániel Anna állította, 1840), Székudvar (temetőkpna). - Nagyváradi egyhm: Vaskoh (bánya, 1744), Tasnád - Erdélyi egyhm: Csíkszenttamás, Gyergyószentmiklós (Csobot-hegy), Tusnád (Szt Anna-tó).

- 7. Szentannakedd. Az ~-kultusz egy. társad. erejére jellemző, hogy a hét napjai közül a →kedd évsz-okon át ~ tiszt-ét szolgálta. Először a hónap első keddjét, majd az ünnepét megelőző 9 keddet, végül az esztendő minden keddi napját ~nak sztelték. A p-k ~ keddi kultuszát - így a mezőkövesdiektől szentannakedd néven emlegetett 9 keddet is - számos búcsúkiváltságban részesítették, ami az ájtatosságnak sok helyen még sz-unkban is eleven paraszti utókorát magyarázza. Az ~nak sztelt kedd még sz-fordulónkon is asszonyi dologtiltó nap volt. Szőregi jámbor öregassz-ok még a 19. sz. végén is újhold keddjén misét mondattak ~ tiszt-ére. - 8. Ereklyéiből, főként ujjaiból a keresztes háborúk után Ny-ra is jutott, és a sacralis contactus (hozzáérintés) révén számuk megsokszorozódott. A kk-ban a szegedi szabócéhnek ~ volt a védősztje. Kar alakú ereklyetartója, mely a város ötvösműv-ének remeklése, ismeretlen körülmények között a raguzai szegyh. kincstárába került. Fölírása: DECRETVM EST MANVM ISTVM ESSE SARTORVM ZEGEDIENSIS 4 TEMPORE MICHAELIS TOT IVDICIS EIVSDEM ANNI 1532. - Az esztergomi prím. kincstár 2 hasonló ereklyetartója külföldi. Kézereklye volt az egri jezsuita (ciszt.) tp. ~-oltárán és a szigetvári ferences tp-ban is. - 9. A hazai kat. asszonynépnek ~ kiváltságosan tiszt. sztje volt: magtalanok, áldott állapotban lévők, női betegségekben szenvedők tekintették nagylelkű pártfogójuknak. Főleg pünkösd utáni kedden böjtöltek (40 napig) gyermekáldásért, könnyű szülésért, amely nagyjából éppen ~ névünnepével fejeződött be. A hagyomány erejére jellemző, hogy sok tápai várandós assz. a keddet még a közelmúltban is titokban megböjtölte ~ tiszt-ére. - Az ~-kultusz hanyatlása összefügg a család fokozódó bomlásával, a gyermekáldás mesteséges korlátozásával, de döntő mértékben az orvosi ellátás mind egyetemesebbé válásával is. (A németajkú Leányvár tp-ában egy ~nak ajánlott fogadalmi kép az utóbbi években eltűnt a helyéről. Egy assz-nak egymás után 7 gyermeke halt meg, csak a 8. maradt életben, ~ assz-t a 7 gyermek angyalként veszi körül.) - A szegedi táj sokrétű ~-kultuszának helyi hajtásaiként Ószentiván (mai nevén Tiszasziget) assz-ai az ünnepen a tp-ban virágos ágat állítanak. Mint mondják, a sztek már elfordultak a bűnös emberektől, csak ~ törődik még velük. A mennyek orsz-ában van egy nagy fa, ami még a Paradicsomból került oda. A jó és gonosz tudás fája ez. Amikor Ádám és Éva beleharapott az almába, a fa szégyenében a föld alá kívánkozott, Isten azonban a mennyekbe magasztalta. Most ~ áll a fa alatt. Öreg már nagyon, nehezére esik a járkálás, ott ül a kis széken. Valahányszor bűnbe esnek az emberek, egy-egy hervadt levél leesik a fáról. Olyan zörgősek és kemények ezek, mint a bűnös lélek. ~ összeszedegeti őket a kötőjébe. Amikor megtelik, odaviszi Unokájához, és addig könyörög, míg meg nem bocsát nekünk. - ~ ünnepe az asszonyi kendermunka figyelmeztető napja. Régebben e napon kezdett hozzá a hódmezővásárhelyi és csíki székely fehérnép a nyűvéshez. (Ez a terminus nyilván az ünnepnek a szövő-fonó, orsót forgató erős assz-ról szóló sztleckéjéből merített ösztönzést. Vö. Péld 31,10-31) - Kenyeri assz-ai, lányai~-nap hajnalán hitük szerint meglátták ~t a fölkelő napban az angyalok társaságában. - Hercegkút hagyománya szerint ~ napjára az ott született papok mindannyian hazatérnek szülőfalujukba. Az ünnepélyes nagymise után családjuk körében vendégeskednek. Ez a szokás a szomszédos Károlyfalván is. **-88-B.G.

BS I:1269. - Bálint I:95. - Sachs 1980:33. - SzÉ 1984:376.

Anna, Jézusról nev., Tm., Ana di Lobera, OCD (Medina del Campo, Kasztília, 1545. nov. 25-Brüsszel, 1621. márc. 4.): apáca. - 1570: Avilai Szt Teréz vette föl az avilai reformált kárm. ktorba. 1571: Salamancába ment Terézzel, ahol X. 22: fogadalmat tett. 1582: ktort alapított Granadában. ~ kérésére írta Keresztes Szt János A lelki páros éneket. 1586: Madridban alapított ktort. 1596: Salamancában perjelnő, 1604: Szt Bertalanról nev. Szt Annával és 4 másik apácával P. de →Bérulle hívására Fro-ba ment. 1604: Párizsban, 1605: Pontoise-ban és Dijonban alapított ktort. A sarutlan szellemhez való ragaszkodása miatt ellentétbe került Bérulle-lel, ezért Flandriába ment, ahol 1607: megalapította Brüsszel, Leuven és Mons ktorait. A brüsszeli Kármelben halt meg. P.M.

Santi del Carmelo 1972:176. - BS I:1303.

Anna, Szt Bertalanról nev., Szt, Ana Garcia, OCD (Almendral, Avila, Spo., 1549. okt. 10.-Antwerpen, Németalföld, 1626. jún. 7.): apáca, Avilai Szt Teréz társa. - Mezei munkában töltött évek után 1570: lépett az avilai reformált kárm. ktorba mint laikus nővér. 1572. VIII. 15: tett fogadalmat. Szt Teréz, akinek segítő- és útitársa lett, ~ karjai közt halt meg. 1604: Jézusról nev. Annával Fro-ba ment. Párizsban engedelmességből karnővér lett. (Csodálatos módon tanult meg írni-olvasni.) 1605: Pontoise-ban, 1608: Tours-ban, 1611: Párizsban perjelnő. 1612: Antwerpenben alapított ktort. Itt töltötte utolsó éveit, itt őrzik földi maradványait. 1917. V. 6: avatták b-gá, 1984 u. avatta sztté II. János Pál. - Ü: a r-ben jún. 2. - Fm: Az újoncok képzésére vonatkozó írások. Kz. - Önéletrajz sp-ul: Madrid, 1969. P.M.

Santi del Carmelo Róma, 1972:178. - Duque, H. J.: Ana de S. Bartolomé. Madrid, 1979. - BS I:1307.

Anna, Antiochiai, Châtilloni Ágnes (1154 k.-1184.): magyar királyné. - III. Béla felesége, a Châtillon-sur-Marne fr. gr. házból származó és az antiochiai fejed. házba házasodó Châtillon Rajnald és Hauteville-i Konstancia leánya. A mohamedán hitre való áttérésnek ellenálló apját, a foglyul ejtett antiochiai fejed-et Szaladin szeldzsuk-török szultán személyesen döfte le kardjával. ~ Bizáncban, Mánuel cs. udvarában nevelkedett. Itt ismerte meg a m. trónörökössé lett Bélát, akit Mánuel, amíg fia nem született, saját örökösévé és vejévé akart tenni. 1168: Mánuelnek fia születvén ~t Bélával házasította össze. III. István m. kir. hirtelen halála után, 1173: a trónt elfoglalva kerültek Mo-ra. III. Béla összes gyermeke ebből a házasságból született, így ~ az összes további Árpád-háziak ősanyja. Székesfehérváron 1848: megtalálták ~ és férje sírját, mindkettőjüket a budavári koronázó tp-ban temették el. D.D.

Wertner 1892:358.

Anna, Kandalei (†1506): II. Ulászló király felesége. - Beatrice, Mátyás özvegye trónra segítette Ulászlót, de házassági ígéret ellenében. Ulászló kérésére 1500: a p. ezen ígéretet megsemmisítette, s ekkor a kir. a XII. Lajos fr. kir. udvarában nevelkedett ~t vette feleségül. 1502. VIII. 10: Bakócz Tamás kirnévá koronázta. Leánya, Anna I. Ferdinánd felesége lett. ~ a későbbi II. Lajos születésekor halt meg. Halála váltotta ki Ulászlóban azt a mélabút, melyből Dobzse mellékneve is származott. ~ sírja 1516-ig Budán volt, ekkor férje holttestével együtt Székesfehérváron temették el. D.D.

Pallas I:676.