Magyar Katolikus Lexikon > C > cilicium


cilicium (lat. 'kilikiai'): durva szövetből készült ing, szögekkel kivert öv vagy lánc. - Eredeti neve a kisázsiai Kilikia szegény lakóinak kecskeszőrből szőtt, durva ruháira utal: textum cilicium, 'kilikiai szövet' ill. strangulum cilicium, 'kilikiai öv'. Az Egyh. életében a ~ a vezeklés egyik eszköze, a bűnökre emlékeztet. Az első példát a ~ viselésére Jób szolgáltatta, amikor ~ban és hamuban ülve mondta el a bűnbánati siralom szavait (Jób 42,6). A 16. sz: a prot-ok részéről mint minden más vezeklési formát, a ~ot is gúnyos támadások érték, ezért használatára magyarázatot kellett adni. Az ilyen jellegű irod-ból kiemelkedik: Gretser Jakob SJ: De disciplinis. Opera omnia tom. IV. Ratisbonae, 1734. **