Magyar Katolikus Lexikon > L > László, I.


László, I., Árpádházi, Szt (Lengyo., 1045 k.-Nyitra, 1095. júl. 29.): magyar király (ur. 1077-95). - 1. Élete. I. Béla m. kir. és →Rixa lengy. hgnő fiaként akkor született, amikor apja (→Vazul fia) még mint hg. lengyo-i száműzetésben volt. 1050 k. költözött szüleivel Mo-ra. Nevelője vsz. Leodvin bihari pp., a korabeli frank-lotaringiai egyh. reform-szellem képviselője. Apja halála (1063) után ~ a bátyjával, Gézával együtt a számukra kijelölt K-i országrész hgségébe vonult vissza, átengedve a trónt az 1057: kisgyermekként megkoronázott, fiatalabb unokatestvérének, →Salamonnak. - ~ korán kitűnt vitézségével, 1068: a →cserhalmi ütközetben a K-ről betört besenyők és →kunok, 1071: a Nándorfehérvárt s a Szerémséget elfoglaló bizánciak ellen győztes hadak egyik vezére. Népszerűségét katonai erényein kívül emelte jó megjelenése, magas, izmos termete, „fejjel kimagasló” volta (a m. legendában, de kortárs fr. megfigyelőknél is: elegantissimus rex). Ehhez járult bensőséges, mély vallásossága. A bajbajutottakat védelmező, megszabadító jóindulata által lett az eu. ker. lovagkirály mintaképe s egyik legelső képviselője. - 1074. III. 14: a →mogyoródi csatában Gézával egyesült serege legyőzte Salamon kir. hadát, aki elvesztette kir. hatalmát. Visszaszerzéséért hűbérül ajánlotta Mo-ot IV. Henriknek (ur. 1056-1106), amiért VII. Gergely p. (ur. 1073-85) X. 28: megrótta, mert Mo. a Sztszék hűbérbirtoka. - ~ 1077: bátyja, I. Géza halála után került trónra, nem annyira az öröklés jogán, mint népszerűsége és alkalmassága alapján. Nem törekedett a hatalomra, az elűzött Salamon kir. életében nem koronáztatta meg magát, a pogánylázadások és a testvérharcok után Szt István államának megszilárdítását tartotta a legfontosabbnak. 1077 k. (István után ismét) törv-t alkotott, különleges szigorral büntetve a tolvajokat, a szabadokat jobban, mint a szolgákat. Külpol-ja nem csak Mo. függetlenségét, de tekintélyének emelését is előmozdította. A ném. belharcokban 1078-79: először IV. Henrik cs. ellenfeleit támogatta, s a ném. ellenkir-ul választott Rheinfeldi Rudolf szövetségese, 1079: feleségül vette leányát, →Adelheidet. - 1080: Salamon meghódolt ~nak, akitől birtokokat kapott, de ismételt lázadása után ~ 1081 k. a visegrádi várba záratta. - Szentté avattatta 1083. VII. 16/17: András és Benedek zoborhegyi remetéket, VII. 26: Csanádon Gellért pp-öt, VIII. 20: Székesfehérvárt István kir-t, XI. 5: Imre hg-et. Ezzel a „szent királyok nemzetségének” nevezett Árpád-háznak is új, ker. és nemzetivé váló családi hagyományokat teremtett, saját élete és egyénisége példájával is erősítve azt. 1083 u. a →Szent Jobb megtalálásakor Bihar vm-ben megalapította a →szentjobbi Boldogságos Szűz Mária apátságot. 1089 k. (vsz. magyarázat szerint) a Szerém várából Bácsra áthelyezett gör. rítusú ppség az uniós mozg. során kánonilag egyesült a kalocsai lat. rítusú ppséggel. ~ 1091 e. megalapította a →zágrábi püspökséget, s a kalocsai érs. tart-ba sorolta. A bihari ppséget Váradra helyezte át (→nagyváradi püspökség). Uralkodása alatt kezdődött ugyanis az addig a Ny-i →gyepűk mentén őrködő →székelyek jó részének áttelepítése Biharba, majd innen fokozatosan a K-i határszélre. Ezért volt szükség a váradi ppségre s a váradi szegyh. fölépítésére (~ emiatt is Erdély patrónusa). - 1091 tavaszán nővérének, Ilona kirnőnek hívására a p. hűbéres, Zvojnimir horvát kir. gyermektelen halála után elfoglalta Horváto-ot (Szlavóniát) és kikötőjét, Tengerfehérvárt. I. Géza fiát, Álmost horvát kir-rá tette, de a Róma iránti hűbéreskü letételében nem volt hajlandó követni elődjét. Terjeszkedését Dalmácia felé inkább nem folytatta, és III. Kelemen ellenp-t (1080-1100) támogatta. - 1091 nyarán a Pongács vize mellett legyőzte a zsákmányoló kunokat, Orsovánál szétverte bosszúhadjáratra érkező társaikat. -

1092. V. 20: a →szabolcsi zsinaton hozott határozatai képezik ~ I. törvénykv-ét (→László törvényei). - Monostoralapításai között legjelentősebb volt 1091: a →somogyvári Szent Egyed bencés apátság, melynek megáldására, mivel az anyamonostor pápai tulajdon volt, II. Orbán p. (ur. 1088-99) a legátusát küldte. - Utolsó éveiben ~ intézkedéseivel nemcsak a ném. szöv-et, hanem a fr-m. egyh. és művelődési kapcsolatokat is erősítette (Somogyvár szerz-ei csak fr. lehettek, és fr. szolgálónépek falvai települtek a ktor mellé, építő kézművesekkel). IV. Vilmos toulouse-i gr., az első keresztes hadjáratot 1096: meghirdető II. Orbán p. híve meg is látogatta még ~t, rábeszélve egy sztföldi zarándokútra. A tervet ~ elfogadta, s készült rá, de a végrehajtásban halála megakadályozta. - Utódául eredetileg kedvenc unokaöccsét, a daliás termetű, de ifjabb hg-et, Álmost jelölte, míg az idősebb Kálmánt váradi pp-nek tette. Ennek szökéséről értesülve azonban rendelkezését visszavonta, nehogy újabb trónviszály magvát hintse el. - Először Somogyváron temették el, majd Nagyváradra vitték át, ahol sírja kultuszhely s csodák színhelye lett. III. Béla kir. alatt (ur. 1172-96) 1192: sztté avatták. Ü: jún. 27. (ereklyéi kiemelésének napja). - Régi m. szokás szerint ~ földi maradványaival együtt temették el azt az ereklyetartót és aranyláncot, amelyet életében a kir. gonoszűző, oltalmazó célzattal a nyakában hordott, továbbá zafírral ékesített aranygyűrűjét. A sír mellett, esetleg a sekrestyében őrizték kétélű csatabárdját, ezüstkürtjét. Mellszobrot készítettek a fejcsontok, kar alakú tartókat a kéz csontjai számára. Ezeket ünnepi körmenetekben körülhordozták Váradon, egyébként az oltáron tartották (→Szent László hermája). Így lett Várad a m. Compostela, leghíresebb kk. nemz. szentélyünk. Futaki Dömötör váradi pp. (1345-72) a szegyh. homlokzatára tétette István, Imre, ~ szobrát, Zudar János pp. (1383-95) a tp. elé ~nak aranyozott, legendássá vált lovasszobrát. Valamennyi →Kolozsvári Márton és György mesterműve volt. 1406: tűzvész pusztított a tp-ban. Még az arany és ezüst tárgyak is megolvadtak, ~ csontjai azonban sértetlenek maradtak. 1273: már nem ~ koporsójára, hanem fejére, fejereklyéjére tették kezüket a váradi egyh. szolgái, és úgy esküdtek, hogy az igazságot vallják. ~ fejére esküdve szövetkeztek 1403: Mo. főpapjai és főurai Zsigmond ellen, aki kir. kötelességét, a haza védelmét elhanyagolta. - Kálmáncsehi Domokos pp. az ereklyék, ill. a sír szolg-ára alapította 1496 k. →Szent László Király Sírjának és Szent István első Vértanú Egyházának társaskáptalanját. - Legendája 1200 k. készült el, de herceg-kori győztes küzdelmeiről kortárs énekmondókra, feljegyzőkre valló, korhű részletek őrződtek meg a krónikákban. - Sírját 1565. VI. 22: elpusztították János Zsigmond erdélyi fejed. (ur. 1559-71) prot. hajdúi, akiket a reformáció katolikus-ellenes és a sztek kultusza ellen forrongó eszméinek sikerült a nagy m. kir. ellen hangolni. A fanatizált emberek összetörték ~ márványkoporsóját, szétszórták csontjait. A csontokból →Kornis Benedek knk. és mások mentettek meg néhány darabot, a kincseket hatalmaskodó világi urak erőszakkal szerezték meg maguknak. - Utóda 1095. VII. 30: (Könyves) Kálmán. - ~ Piroska leánya a bizánci egyh. egyik legtiszteltebb női sztje: →Irén (3). -

2. Kultusza. a) ~ Mo., s főként Erdély patrónusa. Hite és jelleme által a m. hagyomány a Magyar Háromkirályok között tartja számon, mert Istvánnal és Imrével együtt a kereszténység csillagát követve ők vezették el a magyar népet Krisztushoz. Jellemében a harcos nomád férfieszmény és az eu. lovagideál ötvöződött, ezért a szentek egy másik csoportjával, a harcban segítő szentekkel is (Mihály arkangyal, Dömötör, Móric, György, Jakab) ország-patrónus lett. - A kir-ok között ~ kultuszának első nagy támogatója I. (Nagy) Lajos volt, aki megkoronáztatása után elődei (Imre, IV. Béla, IV. István, IV. László, s atyja, Károly) példájára elzarándokolt ~ váradi sírjához, ill. ereklyéihez, s ott erősítő esküt (assertorium) tett (ebben később veje, Zsigmond is követte, aki ott is kívánta magát eltemettetni). - b) Népmondáink hőse. A kk. hazai mondák és legendák egyetlen szentünket sem magasztalták annyira, mint ~t. Halála után már egy évsz-dal az a hagyomány járta hazánkban, hogy a kegyes kir-t nemzete 3 é. megtépett ruhában gyászolta. II. István (ur. 1116-31) idejében a váradiak kérték ~ Somogyvárt, a Szt Egyed apátságban nyugvó tetemének Váradra szállítását. →Istenítéletet tartottak: a kir. megparancsolta, hogy ~ tetemét tegyék szekérre, és nézzék meg, hogy a befogott lovak merre húznak. Ezek olyan sebesen ragadták Várad felé, hogy a jelenlévő váradi papok és hívek alig tudták utolérni. - A népmonda szerint Nagykereki onnan kapta a nevét, hogy amikor ~ koporsóját Váradra szállították, az itteni tp. dombjára éjjeli pihenőre leállított halottasszekér kerekei maguktól megindultak Várad felé. - 1192: a szttéavatási szert. alatt 6 óra tájban tündöklő fényű csillag jelent meg a monostor fölött, ahol a szt kir. nyugodott. 2 órán át ragyogott az ünneplő embersokaság fölött. - Arany János is megénekelte a Dubnici Krónika előadása nyomán azt a jámbor hagyományt, hogy 1345 farsangján, amikor a székelyek és m-ok Laczfy András vezérletével a tatárok ellen harcoltak, ~ feje eltűnt a helyéről, a szegyh. oltáráról, elment, hogy együtt küzdjön híveivel. Győztek is. Harmadnapra találta meg a szegyh. sekrestyése: feje egészen átizzadt a derekas helytállás közben. Egy fogoly tatár még elmondotta, hogy amikor a székelység rájuk ment, hatalmas termetű vitéz járt előtte: magas lovon, fején aranykorona, kezében szekerce. Rettenetes csapásaival és vagdalkozásaival tizedelte őket. A vitéz feje fölött a levegőben egy szépséges asszonyszemély tündökölt csodálatos fényességben, aranykorona a fején. Ipolyi azt gyanítja, hogy kk. m. hadi szokás lehetett ~ fejereklyéjének a sereg élén való hordozása. Így vitték pl. a fr-k is háború idején kir-uk előtt Szt Márton ereklyéjét, hogy közbenjárásával győzzenek. -

c) Természetmagyarázó mondák hőse. Forrásvíz fakad lova patkójának helyén (Püspökfürdő, Jászó, Vácszentlászló), szomjas katonái számára Mózes példájára sziklából fakaszt vizet (Nyitra, Mátraverebély, Jászódöbrő, Bene, Torda, Erdőbénye, Kővágótöttös, Püspökszentlászló). A verebélyi palóc búcsúsok a 19. sz. 1. felében állítólag így zengedeztek a forrásnál: Szent Lászlónak szent lova, szent lovának szent lába, szent lábának szent patkója, szent patkójának szent nyoma: könyörögj érettünk. Ez azonban nyilván kántori fikció. - A tordai hasadékról a helyi hagyomány elmondja, hogy a kunok a tordai hegyekben üldözőbe vették ~t, s már majdnem utolérték, amikor ~ imádságára a hegy szétnyílott, nagy hasadék keletkezett, a kunok pedig mind a mélybe hullottak. ~ lovának nyolcszögű patkónyomát őrzi itt a Patkóskő. - Az Iváncs melletti róm. kori útmaradványnak Szent László útja a helyi neve. →Szent László pénze, →Szent László füve, →Szent László kősátora - d) Jezsuita isk-dráma hősei között (1618: Nagyszombat, 1744, 1766: Győr, 1744, 1776: Nagyvárad). - e) Védőszent. A kk-ban a pesti kardcsiszárok, a kolozsvári kovácsok, a nagyszebeni szabók patrónusa. A szebeni mesterek fürdővel, vagyis kultikus tisztálkodással is megünnepelték. Szegeden a barokk időkben sujtásos díszmagyarja miatt a gombkötők, a kezében lévő bárd miatt a mészárosok választották védősztül. Mindvégig védősztje a katonáknak, lovagoknak, bíróknak, törvénykezőknek (törv-ei miatt), s védelmezője a női tisztaságnak (megakadályozott lányrablást). -

f) Patrociniumok. A magyarságnak ~ különös oltalmába vetett hitéről, egyben nemz. büszkeségéről helyneveink, patrocíniumaink, megmaradt alkotásaink tanúskodnak. A ~-kultusz földrajzából is kitűnik, hogy a ~-tisztelet Györgyével, Mártonéval, Mihályéval, Antiochiai Margitéval együtt a →gyepűőrzés, a kk. honvédelem küzdő szellemét erősítette (→Szent László-legenda középkori falképei). Legjelesebb ausztriai kultikus emléke a →mariazelli baz. ~-oltára, amelyet selmeci oltár néven is emlegetnek. A dinasztikus büszkeség magyarázza, hogy ~ szoboralakja ott áll az innsbrucki ferences tp. reneszánsz síremlékén, Habsburg Miksa cs. ősei között. - Helyneveink: Szentlászló (Somogy, Fejér, Csongrád, Verőce vm.), Bakony-, Homoród-, Jász-, Kis-, Nyárád-, Oláh-, Pilis-, Puszta-, Püspök-, Szász-, Szécsi-, Torda-, Vác- és Zalaszentlászló, Szentlászlómonostora, Szentlászlóhegy. - Kk. kolostorok: Esztergom (ferences, 1238), Pilis (pálos, 1290), Gyula (Belvárdgyula, pálos, 1292), Pécs (kárm., 13. sz.). ~ volt a védősztje a nagyszebeni prépságnak, amely a szászok főv-ában bizonyára a szakrális m. állameszmét képviselte. -

Patrocíniumai: Besztercebányai egyhm.: Koszorús (1694), Lutila (1489), Necpál (1222?). - Esztergomi egyhm.: Bp. (Kőbánya), Csejte (1682), Dömös, Héreg (1825), Nagypaka, Pozsony (kórháztp.), Pozsonyszőllős (1895), Pusztafödémes, Szete (1737), Szob, Ürmény (1721), Zámoly, Zsemlér. - Győri egyhm.: Agyagosszergény (1883), Gyirmót, Győr (a szegyh. hermakpnája), Levél, Makkpuszta (kpna), Nemeskér, Pándorf (1718), Potyond (kpna), Répcevis (kpna), Völcsej (1865). - Nyitrai egyhm.: Nyitra (piar., 1701), Rajec. - Pécsi egyhm.: Alsópél (1838), Dombóvár (1757), Kánya (1734), Németi (1804), Püspökszentlászló (18. sz.), Szentlászló (ném. lakóinak ajkán Sanktglasl, 1803), Szűr (1810). - Rozsnyói egyhm.: Dobóca (régi), Fülekkovácsi (1899), Sajószentkirály. Kecső és Hosszúaszó kk. tit-a elenyészett. - Szatmári egyhm.: Béltek (1482), Lázári, Nagysomkút (1896), Nyírcsaholy (1871). - Székesfehérvári egyhm.: Csabdi (1935), Pilisszentlászló (1291, új: 1747), Pomáz (1949), Sárbogárd (1862), Szabadbattyán (1743, későbbi tit-a Szt Imre), Százhalombatta (1909). - Szepesi egyhm.: Alsómattyasóc, Bodafalva, Csütörtökhely (13. sz.), Dluha (kpna), Rózsahegy (1672, későbbi titulusa András ap.). - Kassai egyhm.: Eperjes (1860), Hejce (14. sz.), Henczfalva (1779), Hollóháza (1913), Kassaújfalu (1297), Keczerpeklén (1628), Tállya (kk.), Zboró (1550, társpatróna Antiochiai Margit). - Egri egyhm.: Aszaló (1777), Bükkaranyos (1822), Eger (1331 előtt), Hajdúszoboszló (1775), Kékcse (1832), Mezőkövesd (1768), Rétközberencs (1928), Szabolcs (1932), Szalonna (1760, a falu kk. ref. tp-ában elenyészett ~-freskók), Tiszasüly (1290), Visznek (1792). - Szombathelyi egyhm.: Belatinc (1742), Léka (kk., fallal körülvett tp-a), Pinkamise, Rum, Sárvár, Sziget (Őrisziget), Zalalövő. Valamennyi kk. eredetűnek tetszik. - Váci egyhm.: Jászszentlászló (1901), Kiskunlacháza (1932), Nagykőrös (1787), Pestszentlőrinc (Államitelep, 1935), Vácszentlászló (1779). - Kalocsai egyhm.: Gara (1780), Géderlak (1808), Gombos (1773). - Csanádi egyhm.: Földeák (1855), Gátalja (1862), Makó (Újváros, 1913), Mórahalom (1894), Varjas (1821). - Váradi egyhm.: Bihács (1813), Furta (18. sz.), Hunya (1897), Nagyvárad (Újváros), Szentetornya. Elenyészett: Szöcsköd (1430). - Erdélyi egyhm.: Küküllőkeményfalva (1802), Nagyszeben (Szt László prépság, 1424), Nyújtód, Somogyom (1822), Szentsimon, Torda, Verespatak. - Moldva: Visonta (Vizantia). - Veszprémi egyhm.: Aszófő, Bakonyság, Bakonyszentlászló, Berhida, Bucsuszentlászló, Csokonyavisonta (1747), Fűzfő, Karád (1742), Középiszkáz, Magyarpolány, Nagyrécse, Őrtilos, Pétfürdő, Pusztakovácsi, Segesd, Somogyapáti, Szenta, Szentlászlópuszta, Várda, Veszprém, Zalaszentlászló. -

g) Jellegzetes ábrája a m. aranypénzeknek: Károly Róbert (ur. 1308-42) pénzügyi reformjának keretében elindította a m. aranypénzverést. Ennek ábráját a firenzei aranyforintról vette: előlapján a firenzei liliom, hátlapján Ker. Szt János. Károly Róbert fia és utóda, I. (Nagy) Lajos (1342-82) ezt az éremképet megváltoztatta; az aranyforint előlapjára címerét, hátlapjára lovagi ideálját, ~t tétette. A m. aranypénzeken Rudolf (ur. 1576-1608), ill. Bocskai István (1604-06) alatt fordul elő utoljára ~. Több külf. kibocsátó átvette a m. aranypénzek ábráját, így gyakran az ő vereteiken is föltűnt. I. (Nagy) Lajos néhány ezüstpénzére is rátétette ~t, ez azonban később ezüstpénzeken csak szórványosan tűnt fel, nem vált olyan hagyománnyá, mint az aranypénzeken. -

h) Postai levélbélyegeken: 1930: a Szt Imre sorozatban 20+4 fill., 1938: az Eucharisztikus párban 16+16 fill., 1938: az Eucharisztikus blokkban 16+16 fill., 1940: Kelet visszatér 10 fill., 1942: a Királyok sorozatban 6+6, 8+8 fill., 1943: a Hadvezérek sorozatban 2 fill., 1943: a Karácsony sorozatban 30 fill., 1945: a Kisegítő bélyegek I. 10 P./2 fill., 1978: az Évfordulók - Események 14 címletből álló bélyegsorozat egyik címlete. →Szent László Gimnázium, Kiskunfélegyháza, Mezőkövesd, →Szent Lászlóról nevezett Városligeti (Jáki) kápolna, →Szent László Társulat 88

Századok 1892:524. (~ m. kir. emlékünnepe), 613. (A Nagyváradon tartott ~ ünnepélyek); 1900:828. (Ortvay Tivadar: ~ régi kőszobra Pozsonyban); 1902:405. (Komáromy András: Hová lettek ~ váradi szegyh-ának műkincsei?); 1908:457. (Fraknói Vilmos: ~ kir. levele) - Karácson Imre: ~ kir. élete. Győr, 1894. - Gombos Ferenc Albin: ~, a lovag kir. Bp., 1925. - Karácsonyi János: ~ kir. élete. Uo., 1926. - Szilárd Leó: ~ a m. lírában. Pécs, 1926. - Lukcsics Pál: ~ kir. ismeretlen legendája. Bp., 1930. - Ézsöl Tivadar: A lovag kir. Kassa, 1941. - Varjú Elemér: Szt ~. Bp., 1941. (M. kat. írók kv-ei. Hősök és szentek.) - Népi kir-aink: ~, IV. Béla, Mátyás. Bp., 1942. - BS VII:1068. - László kir. emlékezete. Bp., 1977. - Bálint I:480. - MNL IV:665. - M. bélyegek monográfiája VII:603. - M. bélyegek árjegyzéke 1987:173. - Tarnai-Madas 1991:59. (~ legendája. Ford. Kurcz Ágnes), 540. (lat-m. Szt László-ének) - Puskely 1994:113.