Magyar Katolikus Lexikon > S > Salamon


Salamon: Izrael királya (ur. kb. Kr. e. 965-926). - Neve (héb. Selomo) némelyek szerint a Sálem (vö. Jeruzsálem) istennévvel függ össze; mások (M. Noth) a héb. salom, 'jólét, boldogulás, egészség' szóval hozzák kapcsolatba. 2Sám 12,24: Nátán próf. Jedidjának nevezte el ('Jahve kedveltje'), de ez a név később sehol sem szerepel; lehetséges, hogy a ~ →uralkodói név. - I. Személye. Dávid és Batseba 2. (v. némelyek szerint, akik a 12,14-23 tört. hitelességét kétségbe vonják, elsőszülött) fia. Ifjúkoráról nem tudunk semmit. Anyjának Cádok pappal, Nátán próf-val és a sereg vezérével, Benajával közösen szőtt összeesküvése révén Adoniját háttérbe szorítva (1Kir 1) még Dávid életében trónra került. Ellenségeit kivégezték (Adonija, Joáb), félreállították v. száműzték (Ebjatár pap); Saul családjából a trón utolsó várományosát, Simit is ártalmatlanná tették (2,5-9.13-46). Trónra lépése után feleségül vette a fáraó egyik lányát. A Kir-nek ~ uralmáról adott képe (1-11; ennek kivonata: 2Krón 1-9) meglehetősen bonyolult irod. alkotás, mely szinte csak ~ építkezéseiről szól, így ~ 40 éves uralmát eléggé egyoldalúan mutatja be. - II. Politikája. A legkevésbé külpol-ját ismerjük. Hadat nem viselt, a szomszédos népekkel (legalábbis kezdetben) békében élt (1Kir 5,4); így Egyiptommal (a fáraó lányával kötött házassága kezére juttatta Gézert: 3,1; 9,16), Föníciával (keresk. szerződés, a határ kiigazítása: 5,1-12; 9,10-14), Ammonnal (házasság Naamával: 14,22), Arábiával (→Sába királynőjének látogatása: 10,1-3). Később Edom Hadad idején (11,14-25) és Damaszkusz Rezon uralma alatt (11,23-25) visszaszerezte függetlenségét. - ~ belpol-ja elsősorban a központosításra irányult. Izr-t (és Júdát?) felosztotta 12 kerületre; ezek egybeestek Izr. törzseinek ter-ével és a még mindig fennálló kánaánita enklávékkal. A kerületek élére 12 kormányzót rendelt (4,7-19; 5,7). Vsz. ők állították azt a sok munkást is, akire ~nak építkezéseinél szüksége volt: ~ Izr. fiait éppúgy robotra kötelezte, mint az idegeneket (5,27); de egy másik leírás szerint csak az idegeneket (9,15.20-21.22). A ~ emelte épületek elsősorban az ország védelmére, ill. az udvar és a kultusz céljaira szolgáltak. Az ország védelmére ~ megerősítette Gézert, Bet-Horont, Baalatot, Támárt (9,16-19) és Jeruzsálemet (9,24), ezenkívül a seregét kiegészítette lovas harci szekerekkel és helyőrségi városokat alapított (9,19; 10,26: szekérvárosok, lovasvárosok), és lovakat vásárolt Kilikiából (10,28). Az udvari építkezés jegyében emelte a kir. palotát a hozzá tartozó épületekkel, a →libanoni erdei palotát, az oszlopcsarnokot, a tróntermet és egyiptomi felesége palotáját; mindezt hatalmas fal övezte. - A kultusz központosítására ~ Jeruzsálemben új tp-ot építtetett és díszes kultikus tárgyakat készíttetett (7,13-51). Az építkezés föníciai mesterek felügyeletével folyt. A →jeruzsálemi templom fölszentelésének ünnepe olyan fényes volt, amilyet Izr. addig nem látott; a hagyomány megőrizte ~nak a Templom felszentelésekor mondott szavait (8,12) és imáját is, deuteronomikus megfogalmazásban (8,22-53). A költségeket ~ tengeri-kereskedelmi vállalkozásainak jövedelméből (9,26-28; 10,11.22), a vámok, valamint az egyéb beszolgáltatások emelése (10,15) és súlyos adók kirovása révén (5,1; 12,4) fedezte. A Jordán középső folyásánál föllendítette a fémművességet, de Timna rézbányái alaptalanul viselik ~ nevét. - III. Jelentősége. ~nak nem sikerült egy valóban egységes államot létrehoznia. Erős központosításával és súlyos adóival mindjárt kezdettől kiváltott bizonyos ellenállást, és táplálta a széthúzást (Izr-Júda!), melyet próf. körök kezdeményeztek, mert vallási téren nem értettek egyet ~ magatartásával (pl. más vallások, idegen kultusz megtűrése). Így ~ halála után megoszlott az ország. Csak vallási célra emelt épületei élték túl. Sir 47,13-22 dicsőíti is ~t, de el is marasztalja. Az ÚSz (nem tekintve a családfákat és a ~ oszlopcsarnoka elnevezést) mindössze 3x említi (Mt 12,42: „itt nagyobb van, mint ~”; 6,29: „~ sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint...”; ApCsel 7,47: ~ mint a Templom építője). - IV. Irodalmi tevékenysége. Hogy ~nak több irod. alkotást tulajdonítottak, az annál érthetőbb, mivel ~ mint igazi K-i uralkodó valóban folytathatott irod. tevékenységet (1Kir 5,9-14; 3,16-27: a bölcs igazságtevőről szóló elbeszélés tárgya K-en általánosan el volt terjedve). Az ÓSz-nek ~ nevével összekapcsolódott kv-ei közül kánoniak: Én, Préd, Bölcs és a Zsolt bizonyos darabjai. 3 apokrif irat fűződik nevéhez: 1. ~ zsoltárai (SalZsolt): 18 zsoltárból álló gyűjt., mely héb. nyelven keletkezett, de gör. és másodlagosan szír fordításban maradt fönn. Mivel utalásokat tartalmaz az utolsó Hasmoneusokra, Pompeiusra és Nagy Heródesre, vsz. Kr. e. 63 és 30 között keletkezhetett, Palesztinában. - 2. ~ ódái: 42 ódából álló gyűjt. (a 2. óda hiányzik), mely a Kr. u. 2. sz: keresztény-gnosztikus körökben keletkezhetett, minden bizonnyal gör. nyelven, némelyek szerint azonban valamelyik szemita nyelven. Nagyobbrészt szír fordításban maradt ránk, de a 11. óda gör-ül is (Bodmer papirusz XI.). - 3. ~ végrendelete (testamentuma): a Kr. u. 3-4. sz: írhatta egy ker. a zsidó eredeti alapulvételével; angyalokról és démonokról szól, regény formájában. - Ikgr. A kk-ban gyakran ábrázolták mint Krisztus előképét, Dávid és olykor Sába kirnője társaságában. Megjelenik a →Jessze gyökere képeken is. A bölcsesség, az okosság és igazságosság megszemélyesítője (ném. cs. korona, 10. sz., Bécs; Strassburg, Münster, D-i kapu). Önálló figuraként (Krisztus előképe és őse) Dávid és Sába kirnője mellett áll (Freiberg, Goldene Pforte, 1230 k.). Életének ciklikus ábrázolása a Biblia-illusztrációkkal kezdődik, gyakran Dávid életével összekapcsolva. ~ életének gyakoribb jelenetei: ~ álma (G. Flinck képe, 1658, Amszterdam); ~ ítélete (E. S. mester metszete; Raffaello freskója, 1509-11, Róma, Vatikán; gyakran városházakon); tp-építés (J. Fouquet miniatúrája, 1475 k., Párizs); Sába kirnőjének látogatása (a királyok imádásának előképe - P. della Francesca freskója, 1452/59; Arezzo); ~ bálványimádása (L. von Leyden, A. Altdorfer grafikái). R.É.-T.I.

Gazetta des Beaux Arts 1949. (Chastel, A.: La Recontre de ~ et de la Reine de Sabe dans l'Iconographie médiévale). - Kirschbaum IV:15. - Sachs 1980:302. - BL:1554.

Salamon (1052-Pola?, Isztria, 1087): magyar király (ur. 1063. IX-1074. III. 14.). - I. András idősebb fia. Apja 1057: megkoronáztatta, megmásítva öccsének, (a későbbi I.) Bélának tett trónutódlási ígéretét. Jegyesül, majd feleségül az elhunyt III. Henrik ném. cs. leányát (IV. Henrik nővérét), Juditot vette. 1060 őszén anyjával, az orosz Anasztáziával menekülnie kellett nagybátyja, I. Béla győztes harca és trónralépése idején. A ném. cs. családdal való kapcsolatai révén azonban már mint tízéves gyermek, 1063: visszatért ném. hadak segítségével, és elfoglalta a trónt. Nagykorúságáig anyja, ill. nála 6 évvel idősebb felesége, Judit kormányzott. - I. Béla fiainak, Gézának és Lászlónak lengy. segítséggel való föllépése ~ családját arra késztette, hogy az unokatestvér hg-eknek átadja az őket apjuk után megillető K-mo-i dukátust. Míg ~ át nem vette a trónt, békésen éltek, a fölserdült ifjú kir. azonban környezete és nyugtalan természete hatására egyre inkább vetélytársnak érezte unokabátyjait. Végül is haddal támadt Géza hg-re, hogy elfogja. Először sikerült szétszórnia Géza hadait, de László testvére segítségére érkezett, és így ~ 1074. III. 14: elvesztette a →mogyoródi csatát, hívei nagyrészt elhagyták, és családjával Moson várába menekült. Először sikerült rávennie IV. Henrik cs-t egy Mo. elleni támadó hadjáratra. Mikor azonban ez sikertelen maradt, Szt László kir. fogságába esett, aki Visegrádon tartotta őrizetben. 1083: István kir. sztté avatásának idején kiszabadult, részt vett az ünnepségeken, de a neki fölajánlott másodrangú szerepbe nem tudott beletörődni, s Mo-ot elhagyva a Havasalföld felé vette útját. 1087: a kunokhoz csatlakozva vett részt egy Drinápoly elleni hadivállalkozásban, ettől kezdve sorsa ismeretlen. Fennmaradt róla egy legenda, mely szerint Pola mellett, szt remeteként végezte volna életét, de hiteles források erről nem tanúskodnak. A nép szentként tisztelte. D.D.

Rokay Péter: ~ és Póla. Újvidék, 1990. - Puskely 1994:109.

Salamon (Bodrog vm.): egykori apátság Zentától északnyugatra, Salamon falva mellett. - Az 1216: zentai monostor néven említett apátság vsz. azonos vele. Apátja 1237: birtokügyben járt el 4 másik apáttal együtt. - Vsz. ~ címét viselte: 1718: Szabó János váradi knk., 1725: Létay Ferenc gyulafehérvári helynök, 1730: Kartal János erdélyi knk., 1739: Gellért János, 1769: Luzsinszky László, 1841: Hollósy Ignác, majd Lönhart Ferenc, 1882: Koller János adonyi plnos, 1899: Pál István erdélyi, 1909: Kondor István nyitrai, 1945: Horváth Alajos kalocsai knk. - 2000: a kalocsai főegyhm-ben adományozzák. **

Péterffy II:275. - LBE:533. - Ppl. 2001:535.

Salamon Gizella, Novák Mártonné: lapszerkesztő. - Bpen 1916. X. 17-1919. II: a Kat. Sajtóegyes. Főv. Hölgybiz. lapja, A Sajtó fel. szerk-je. - Álneve: Martinius (A Sajtó, 1916. XI-1919. II.). 88

Gulyás/Viczián XXI. (kz-ban)

Salamon József Bazil, Kalazanci Szt Józsefről nev., Piar (Vác, Pest vm., 1781. febr. 8.-Pozsony, 1813. júl. 28.): tanár. - 1796: Vácott lépett a r-be, ott is éretts. 1798/99: Nyitrán, 1799-1801: Tatán tanított, a pesti egy. 1802: bölcsészdr-rá avatta. 1802/03: Vácott fil-t, 1804-06: Veszprémben teol-t tanult, 1804: pappá szent. 1807: Tatán, 1808: Szegeden tanított, 1811-13: a pozsonyi akad. tört. tanára. Korának jeles hitszónoka. - M: Tiszt. Salamon János urat... Vác, 1799. - Az Istennek külső tiszteletéről. Veszprém, 1804. - A papi személynek szoros hivatásárúl. Zirc, 1805. - A keresztény hitvallásnak béfolyásáról a polg. társaság boldogságára. Uo., 1805. - Az Isten akarattyán való megnyugvásról. Uo., 1806. - Az új testamentomi áldozatnak érdeméről. Adánd, 1806. - Az oltári szentségről. Uo., 1806. - Az 1809. eszt. October 14. napján lett békességkötés után. Szeged, 1809. - Az imádkozó keresztény. Uo., é.n. - M. kz-ban: Pásztori dall - Pállya István nyitrai látogatására. 1878. (lat. vers) - A m. Izráel siratja a maga Sámuelét. Teleki Sámuel halott búcsúztatója. (Kolozsvár, 1825) 88

Szinnyei XII:69. (s.v. Salamon József Vazul; *1782. júl. 3.) - MIL III:21. - (*adata a piar. anyakv. szerint)