Magyar Katolikus Lexikon > V > Vazul


Vazul, Nagy, Baszileiosz, Szt (Casesarea, Kappadókia, 330–379): püspök, a →négy nagy keleti egyházatya egyike. – Előkelő, ősi családból származott, melynek minden tagja ker. A K-i egyh. sztként édesanyját, Emmeliát, nénjét, az idősebb Makrinát, húgát, a fiatalabb Makrinát, öccsét Gergelyt és Pétert. A családi körben kapott alapműveltséget ~ tovább gyarapította Konstantinápolyban, Athénben. Nazianzi (Szt)  Gergellyel Athénben ismerkedett meg, és barátságot kötött vele. 356 k. tért vissza szülővárosába, ahol rövid ideig retorikát tanított.  – 365 körül elhatározta, hogy szerzetes lesz. Megkeresztelkedett, és hogy közelebbről megismerkedjen a szerzetességgel, felkereste Szíria, Palesztina, Egyiptom, sőt Mezopotámia híres aszkétáit. Visszatérve Neocaesarea vidékén (Pontus tart.) telepedett le, vsz. Anneszi közelében, amely a család birtoka volt. Ide hívta régi barátját, Nazianzi Gergelyt, akivel a válogatást állítottak össze →Órigenész műveiből, a Philokalia-t. – Caesarea pp-e, Euszebiosz, már idős volt, kérte ~-t, hogy legyen segítségére, és 364: pappá sztelte, halála után pedig 370: ~ lett Caesarea pp-e, Kappadokia metropolitája, Pontus tart. cs-i exarkhája. Rezidenciája a város falain kívül volt, egy vértanú-emléktp. mellett, ahová összegyűjtötték a leprásokat, szegényeket, itt adtak szállást az utazóknak is. Ezt az épületegyüttest nevezték basziliadé-nak. – Érs. tart-át ~ kb. 50 ppségre osztotta fel, és igyekezett megbízható személyeket pp-nek jelölni, barátait, ismerőseit, rokonait, akikre számíthatott az →arianizmus ellen folytatott küzdelemben. Rábeszélésére vállalta el Nazianzi Gergely a szaszimai széket, öccsét, Gergelyt Nüssza pp-évé szentelte. Kelet veszélybe került ortodoxiája megmentésre állandó kapcsolatot teremtett Szt Atanázzal, levelezett Szt Ambrussal, Damazusz p-val. Sikertelen kísérletet tett az Antiochiában már 362 óta tartó szakadás megszüntetésére, ezzel meggyorsította az arianizmus összeomlását. – 364 örül írta Kata Eunomiú, ‘Eunomiosz ellen’ c. nagy polemikus művét. Eredetileg 3 kv-ből állt, később még 2 kv-et csatoltak hozzá, melyeket →Vak Didümosz írt. – A teol. irod. klasszikus alkotása Peri Pneumatosz hagiú, ‘A Szentlélekről’c . műve. 375 k. írhatta, amikor a félariánusok a Fiú istenségének elfogadása után is kitartottak amellett, hogy a Szentlélek nem Isten, hanem teremtmény. ~ az egyház liturgikus szövegeit elemezte, melyek azt mutatták, hogy a keresztények a Szentlelket mindig együtt imádták az Atyával és a Fiúval. Az egyháznak ezt a hagyományát igazolta azután Baszileiosz a Szentírással. A könyv érvelése maradandó hatású lett, és a II. →konstantinápolyi zsinat útját egyengette. – A ker. tökéletességgel, az élet kérdéseivel foglalkozó írásait Aszketika címen hozzák műveinek gyűjteményes kiadásai. Az írások között legfontosabb a Moralia, mely 80 ÚSz-re alapozó erkölcsi szabályt tartalmaz. – Jelentős a Regulae brevius tractatae, ‘Rövidebb regula’ és a Regulae fusius tractatae, ‘Hoszabb reegula’, melyek kérdés-felelet formájában leírt erkölcsi tanítások. ~ uis pp-ként együtt élt a szerzetesekkel, és az esti zsolozsma után neki feltett kérdésekre válaszolt, e beszélgetések terméke a két regula. – Már a 4. sz-ban híresek voltak homíliái, melyekben a Ter 1,1–26-ot magyarázta, Hexaémeron c-mel. ~ csak az ég és föld teremtésének történetét magyarázza, az ember teremtéséről nem beszél. A homíliákat igen korán, 400 k. latinra fordították Itáliában. – Sok zsoltárokat magyarázó homilia maradt ránk ~ írásai között, ezek közül 13 a hiteles műve. A Hexaémeron-homíliákon kívül még huszonhárom beszédet ismerünk tőle. E beszédek dogmatikus, erkölcsi kérdéseket tárgyalnak, vannak köztük vértanúkról mondott panegürikoszok és egy liturgikus homília karácsonyra, 378 XII. 25: tartott beszéde. – A pogány klasszikusok műveinek olvasása kérdéssé vált sok keresztény előtt, bizonytalanság kapott lábra, vajon megkeresztelt ember egyáltalán olvashatja-e a pogány költőket. Julianus cs. pogány restaurációs kísérlete pedig még élesebb fénybe állította ezt a kérdést. Erre ad választ Baszileiosz A fiatalokhoz c. írása. Amikor sokan a pogány múlt teljes megsemmisítését tartották ajánlatosnak, ~ a mértéktartást ajánlotta. Kijelentette, hogy a görög klasszikusok tanulmányozása még a Szentírás jobb megértését is elősegítheti! A klasszikusok olvasása hozzájárulhat a keresztény ember lelki, szellemi tökéletesedéséhez. Az olvasáshoz azonban szükség van keresztény szempontra, ha ez megvan, a pogány írók műveinek olvasása nem lehet ártalmas. A hellén klasszikusok sok olyan dolgot is tanítottak, amit keresztény ember is magáévá tehet, főként az erényekre vonatkozóan. Mindenekelőtt a költők olvasását ajánlotta: az olvasó szeme előtt a méhek példája lebegjen, amelyek virágról-virágra szállva gyűjtik a nektárt, de otthagyják a mérget. – ~ korának szinte minden neves személyiségével levelezett. Összesen 365 levele maradt ránk. – ~ liturgiareformot hajtott végre. A róla nevezett sztmise-forma, liturgia mai állapotában későbbi fejlődés eredménye. Nemcsak görög, hanem minden más keleti nyelven is imádkozzák. Nem ~ írt teljes miseliturgiát, hanem a meglévő szövegeket alakította, csiszolta. Átalakította a liturgikus doxológiát, mely korábban így hangzott: „Dicsőség az Atyának a Fiú által a Szentlélekben”. A ~ által bevezetett új formula pedig: „Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak és a Szentléleknek”. A különbség a korabeli viták szempontjából nagy. Az ősi doxológiában uis a szentháromsági személyek egymás alá-, az új formulában egymás mellé rendelődtek! Az „újítással” ~ széles körben akarta elfogadtatni a nikaiai hitvallást, „hagyományossá” akarta tenni a liturgia szövegében. A nikaiai dogma liturgikus szövegekbe való átültetésével pedig létrehozta azt a kérügmatikus alapot, melyról elindulva a Fiú és a Szentlélek istenségét már az igehirdetés tárgyává lehetett tenni. A ~ -féle liturgiareformnak ez lehetett a lényege, s ilyen változtatások eredményének kell tekintenünk a ~-liturgiát is, melyet a keleti egyház az egyházi év 10 napján mindmáig végez. – ~ sok tekintetben hasonlított Atanázhoz, de nála előkelőbb jelenség a 4. sz. egyh-i életében. Atanáz valóságos néptribun volt, ~ ellenben szerzetes, aki még gondolatai közlésében is aszkéta, mindig fegyelmezetten, világosan, röviden fejezte ki magát. A bölcselet számára a „gyakorlati filozófiát” jelentette, azaz: az evangélium szerinti keresztény életet, kiváltképpen a szerzetesi életet. – Korának egyik legtekintélyesebb főpapjaként ~ sem térhetett ki az állásfoglalás elől. Az első vezető ariánus, akivel vitába kellett szállnia, Eunomiosz volt, aki állította, hogy Isten lényege kimerítő módon megismerhető, és ez természetes istenismeret. Ha pedig az isteni lényeg természetes úton megismerhető, következtette Eunomiosz, akkor Isten lényege emberi szóval megfelelőképpen kifejezhető. Az ariánus rétor-filozófus a születetlenségben jelölte meg Isten lényegét. Ezzel szemben ~ azt állította, hogy Istent művein keresztül meg lehet ismerni, amennyiben a teremtés tevékenységének nyomait tükrözi. Olyan közvetlen lényegmegragadás azonban, amilyet Eunomiosz állított, lehetetlen. Az isteni lényeget az ember képtelen egyetlen szóval kifejezni, csak körülírással. Az érzéki dolgokból elvonatkoztatás útján nyerjük azokat a fogalmakat, melyekkel Istent körülírjuk, ismertetőjegyeit felsoroljuk. Az olyan negatív fogalmak, mint amilyen a születetlenség is, nem merítik ki a lényeget, csupán egy ismertetőjegyet fejeznek ki. A születetlenség nem jelent többet, mint a születettség tagadását, ez pedig a látható, érzéki világ lényeinek is csak egyetlen jellegzetessége. ~ hangoztatja Eunomiosszal szemben, hogy Isten lényegét még az örökkévalóságban sem fogja az emberi szellem kimerítően megismerni, mert egy ilyen istenismeret az emberi szellem végtelenségét, vagy az isteni lényeg végességét feltételezné. – A 362-i alexandriai szinóduson még Atanáz is úgy beszélt Istenről, mint akiben egy, illetve három hüposztaszisz van, azaz, aki egy lény, és mégis három. Ő is egyenértékűnek vette az úszia,‘lényeg’ és a hüposztaszisz, ‘személy’ fogalmakat, melyeket a nikaiai hitvalláshoz csatolt záradék szövege sem különböztetett meg. ~ az első, aki átlátta az ebből eredő nehézségeket, és következetesen különbséget tett a lényeg és a személy fogalmak között. Az úsziával következetesen mindig azt jelölte, ami a Szentháromságban egy, azaz, a lényeget. A hüposztasziszt fenntartotta az egyedi, személyes jegyeket hordozó valóságok jelölésére. A hüposztaszisz azt az önálló létezőt jelentette, melyet a latin jogi nyelv persona-nak nevezett. Az úszia és hüposztaszisz ~ által bevezetett megkülönböztetése az újnikaiai teológia alapja. Az isteni lényeg/természet, phüszisz különleges sajátságait ~ az atyaságban, a fiúságban és a megszentelésben jelölte meg. A különleges sajátságoknak felelnek meg az isteni személyek. –

~ nem volt híve a látványos aszkézisnek, a túlzásokkal szemben a bűnbánat gyakorlásában jelölte meg a szerzetesi élet lényegét. Az aszkézis racionalizálására törekedett, kiemelte az értelem és akaratszabadság szerepét az önmegtagadási gyakorlatokban. A keresztény aszkézis célját abban jelölte meg, hogy a testet a lélek uralma alá vesse, a tökéletességre törekvő embert felszabadítsa a testi szenvedélyek terrorja alól. Az evangéliumi parancsok és tanácsok között nem tett különbséget, mert az volt a véleménye, ha valaki a tökéletességre törekszik, Isten minden parancsát meg kell tartania, semmit sem szabad elhanyagolnia. Bármely parancs megszegése a többi parancs megszegését vonja maga után. A koinobita, ‘közösségi’ életforma híve volt, szabályaiból tudatosan kiirtotta a →remeteség szakkifejezéseit. Felfogása szerint az újszövetségi szeretetparancs követelményének közösségben lehet eleget tenni, közösségben hasznosíthatja mindenki különleges karizmáját is. Kolostoraiban a remeteség büntetés volt olyan szerzetesnek, akik elviselhetetlenné váltak a közösség számára. – Szerzeteseinek még a gondolati bűnök megvallását is előírta, amit elvégezhettek az elöljáró vagy az általa kijelölt más személy előtt, aki nem volt feltétlenül pap, így természetesen nem is követte mindig feloldozás. A bűnbánat és bűnvallomás ilyan módja a lelki vezetést és a lelki fejlődést szolgálta, de nem tette fölöslegessé a szentségi gyónást. ~ szerint az ima a szív őszinte megnyílása Isten előtt. A →Pakhomiosz féle ktorok hanyatlásából levonta a következtetést, hogy a ktorokban nem szabad értéktermelő munkát végezni, a kétkezi munka célja csak a tétlenség kiküszöbölése. Az ő ktorai karitatív központok voltak, ahová éhínség idején befogadták az elhagyott és utakon lézengő gyermekeket, felnevelték őket, szakmára tanították, és ha később akarták, szerzetesként a ktorban maradhattak. Ikoniumi Amphilokhioszhoz írt kánoni levele felsorolja az egyes bűnökre kiszabható elégtételt, vezeklési időt és a bűnbánók osztályait. E levele fontos adalékokkal szolgál a bűnbánati fegyelem fejlődésére vonatkozóan. Remete Szt Antal és Pakhomiosz után ~ volt a legnagyobb hatással a szerzetesség fejlődésére. – Ikgr. Gör. pp-ként, legtöbbször hajadonfőtt ábrázolják. A K-i egyh-ban a 6. sz: kialakult típusképe szigorú arcú, fekete hajú, hosszú hegyes szakállú pp. – Attrib-a: kv., néha galamb, a Ny-i műv-ben koldus. – Szövegkiadás: PG 29–32. – M-ul: ÓI 6. köt.: 50. (Első homília a teremtéstörténet hat napjáról. Ford Vanyó László); 64. (Homília arról, hogy „Kezdetben volt az Ige”. Ford Baán István); 71. (Könyve a Szentlélekről. Ford Vanyó László); 164. (Buzdítás a szent keresztségre. Ford Orosz László); 179. (Homília arról, hogy „Ügyelj magadra!” Ford Baán István); 192. (Homília a gazdagokhoz. Ford. Uő); 209. (Aszketikus vázlat. Ford. Ivancsó István); 213. (Buzdítás az ifjakhoz. Ford Nádasi Alfonz OSB); 230. (2, 22, 38. levél), 253. (Kánoni levelek. Ford Erdő Péter) – Az egyházatyák beszédei Krisztus-ünnepekre. Bp., 1995. (Homilia Krisztus születésére). – Életszabályok I. Ford. Orosz László, Nyíregyháza, 1991. (A hosszabban kifejtett szabályok). – Életszabályok II. Ford. Uő. Uott, 1994. (A rövidebben kifejtett szabályok) – Életszabályok III. Ford. Uő. Uott, 1995. (Moralia).  Va. L.

ÓI 6:11. Bp., 1983. (II. János Pál p.: Enc. Nagy Szt Baszileiosz halálának 1600 é. évfod-jára. Ford. Pápai Lajos.) – Vanyó 2000:521.

Vazul →Vászoly, Szt István kir. unokatestvére

Vazul   →Bulcsú, csanádi mpp.