Magyar Katolikus Lexikon > K > kontricionizmus


kontricionizmus (a lat. contritio, 'töredelem' szóból): a gyónás érvényességéhez szükséges bánatról (→töredelem) szóló teológiai elmélet. - A →trienti zsinat előtt a gyónással kapcsolatban a teológusok a →bűnbánat szentségének, főleg a papi →feloldozásnak bűneltörlő erejével foglalkoztak. A zsin. után a ~ és →attricionizmus vitája már akörül forgott, hogy milyen bánat szükséges a szentség fölvételéhez. - Már a korai skolasztika meg volt győződve arról, hogy a vallásos jellegű bánathoz (contritio) kapcsolódnia kell a megigazuláshoz szükséges szeretetnek. Ezért a szentségben igazában ennek a contritiónak az ereje törli el a bűnt. A külső szentségi jel (gyónás, elégtétel, föloldozás) az ideigtartó büntetést engedi el és az Egyh-zal engeszteli ki a bűnbánót, hiszen a bűn megbocsátása Isten szuverén joga. - Így gondolták a skolasztika virágkorában is, de már rámutattak arra, hogy bár a bűnbánó köteles a contritióra törekedni, az is lehetséges, hogy a bűnbocsánatot a papi föloldozással éri el. Ezt a nézetet Aquinói Szt Tamás és →Duns Scotus továbbfejlesztette, s náluk már a föloldozásnak valóban bűntörlő ereje van. - A trienti zsin. elvetette →Luther véleményét, hogy a bűnbánat szentségének csak deklaráló ereje van: kinyilvánítja, hogy Isten megbocsátotta a bűnöket. - Később →Bajus és →Jansenius értéktelennek mondtak minden olyan bánatot, amely nem tökéletes istenszeretetből fakadt. Velük szemben alakult ki az a nézet, hogy a kevésbé tökéletes bánat (→attríció) is elegendő a bűnbánat szentségéhez. G.F.

LThK VI:510.