Magyar Katolikus Lexikon > J > Jansenius


Jansenius, Cornelius Otto (Akkoy, Leerdam mellett, Holl., 1585. nov. 3.-Ypres, Fro., 1638. máj. 6.): püspök, teológus, a →janzenizmus szellemi atyja. - Lővenben az egy. hallgatójaként a jezsuitákkal szemben →Bajus pártjára állt a kegyelemvitában. 1609: Párizsban folytatta tanulm-ait. Itt mély barátságot kötött Jean Duvergier-vel, aki 1611: meghívta a D-fro-i Camps-de-Prats-ba, és Bayonne-ban kineveztette a ppi koll. ig-jává. 1614. IX. 20: pappá szent., 1617. X: Lővenben teol. dr., majd az egzegézis prof-a, a szem. ig-ja, 1635: az egy. rektora. 1624: Madridban a jezsuitákkal szemben megvédte az egy. jogát, hogy akad. fokozatot adhasson. Brüsszelben 1636. X. 28: az ypres-i egyhm. pp-évé szent. - Kutatásait eredetileg a →trienti zsinat utáni teol. reformja érdekében kezdte a kegyelemtan, a Szentírás és az egyhatyák (különösen Szt Ágoston) témakörében. Munkássága azonban a rigorista irányú →janzenizmusba vezetett. Fő művét, a halála után, 1640: kiadott Augustinust VIII. Orbán p. (ur. 1623-44) az In eminenti kezdető bullájával 1643: betiltotta. - M: Mars Gallicus. Lőven, 1635. - Augustinus. 1-3. köt. Uo., 1640. Sz.F.

LThK V:869. - NCE VII:818.