attricionizmus: teológiai vélemény, amely az →attríciónak nemcsak erkölcsi helyességét hangoztatja, hanem elegendőnek tartja azt a bűnbánat szentségének fölvételéhez. - A trienti zsin. előtti teol-ok még azt kérdezték, hogy a sztség átformálja-e az attríciót igazi bánattá? Szt Tamásnak és a tomistáknak az volt a véleménye, hogy a bűnbánat sztsége a kezdetleges bánatot a kegyelem segítségével átformálja tökéletes bánattá, és úgy törli el a bűnt. Vele szemben Duns Scotus és a skotisták azt állították, hogy a föloldozás önmagában eltörli a bűnt, s nem szükséges hozzá a tökéletes bánat, hanem elég az attríció. A Tridentinum az ~ mellett foglalt állást, de a tomista-skotista vitát nyitva hagyta. Még a 17. sz: is folyt a vita erről, s néha olyan hevességgel, hogy végül is VII. Sándor p. megtiltotta a feleknek egymás megbélyegzését. Ma a teol-ok megegyeznek abban, hogy minden igazi vallási töredelem, amely a bűnt kapcsolatba hozza Isten megsértésével, elegendő a sztség fölvételéhez, hiszen úgy tekinthető, mint Isten szeretetének a kezdete. G.F.