Magyar Katolikus Lexikon > K > kitartás


kitartás (lat. longanimitas): a →türelem és az →állhatatosság társerénye, mely képessé teszi az embert arra, hogy értelmes célért (→jó, →igazság) a kellő ideig tevékenykedjen, dolgozzon, ill. a szükséges áldozatot meghozza (→szenvedés). A ~nak →megfontoltságból kell táplálkoznia. - 1. Szentírásban a ~ mindig az isteni gondviselés elemi megtapasztalására épül: a nép szabadítása (→kivonulás Egyiptomból), nagy vezetőinek, megmentőinek és próf-inak (Ábrahám, Mózes, Áron, Sámson, Sámuel, Eszter, Judit stb.) küldése. A ~ legfőbb alapja azonban Isten szava, annak →kinyilatkoztatása, hogy Ő van (vö. Kiv 3,14), és mint igazságos bíró, mindenkinek megfizet érdeme (~a) szerint (→ítélet; Zsolt 1; 32,10; 62,12; 94; Péld 24,12; Préd 3,17; 11,9; 12,14; Sir 16,1-23; Jer 32,19). - A ~ gyakran próbatétel (Kiv 15,25; 16,4; Bír 2,22; Sir 44,1), mely az ember tökéletesedését szolgálja (vö. Ter 17,1). Máskor →csoda jele (vö. Eszter imádságát: Eszt 4,17: →három ifjú a tüzes kemencében, →Sámuel születése Anna kitartó imádságának jutalmaként stb.). A ~ nagy példaképe →Jób. - Az ÚSz-ben Jézus a →főpapi imában nyilatkoztatja ki a ~ lényegét és célját: „Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok az én szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és megmaradok az Ő szeretetében (...) Az én parancsom az, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,9-12). A ~ Isten parancsainak megtartása (→tízparancsolat, →új parancs). A szeretetben való megmaradás alapja a parancsok megtartása. Az ember ~ának jutalma részesedés Jézus istenfiúi szeretetében. Isten minden próbatételt azért enged meg, hogy növelje bennünk a hitet, erősítse a reményt, tökéletesítse a szeretetet (Lk 22,31; 1Pt 1,6). - 2. A ~ nélkülözhetetlen az emberi kapcsolatokban (→barátság, →jegyesség, →házasság, →egyházi rend, →szerzetesség, →hűség), a tanulásban, a kiművelt elme és lélek birtoklásában, a komoly tud-os munkában stb. Megmutatkozik a személyiség egészséges fejlődésében fontos →játék különféle formáiban is. Míg a ~ inkább az élet alaphelyzeteinek vállalásához szükséges és az idő múlásával együtt gyarapodik, ill. igazolódik, addig a türelem inkább egy-egy konkrét helyzet nehézségeinek viseléséhez szükséges. - A hitéletben a ~ nagy próbája a →lelki szárazság, amikor a lélek nem képes a sokszor megtapasztalt jóra támaszkodva meglátni, hogy a próbatét mire való, hova vezet, Isten miért hallgat, elhagyatottságának lesz-e vége, és mi az értelme? De épp e bizonytalanság elvezet a tiszta (tapasztalatoktól független v. azokkal ellenkező) hitre (vö. Jób 13,15; Jn 20,29). - A ~ →értelmességet igényel: bizonyos jó értelemben vett →igénytelenséggel (vö. Mt 5,3) mindig választani kell a pillanatnyilag mutatkozó élvezet, szórakozás és távolabbi célokért való áldozatvállalás, munka, lemondás között (→végső cél). Fontos a szerepe a családnak és a nevelésnek. A jó családi nevelés nem annyira tiltással alakítja a ~t, mint inkább a szellemileg értékes, érzelmekben gazdag környezettel, melyben az értékrendet a példa közvetíti. A családban kapott értékrend megszeretése és őrzése a ~ és általa a személyiség (→akarat) legjobb fejlesztője. - A →fogyasztói társadalom és a →tömegtájékoztatási eszközök nem segítenek a ~ gyarapításában: az „új” és a „változatos” öncélú és örökös reklámozása kiiktatja a kipróbáltság követelményét, a figyelmet felaprózza, s ezzel az akaratot megfosztja a távolabbi, nagyobb célokra irányuló erőfeszítésektől. Nem lehet véletlen, hogy a 20. sz: az ókori mondás (varietas delectat, sed stabilitas beatificat, 'a változatosság gyönyörködtet, de az állandóság tesz boldoggá') csonkítottan s ezáltal ellenkező jelentéssel vált jelszóvá: „a változatosság gyönyörködtet”. **

Schütz 1993:129. - Prümmer II:491.