jegyesség: általános értelemben az →eljegyzés és az →esküvő közti idő a →vőlegény és →menyasszony számára, a →jegyesi szeretet sajátos ideje. Teol. értelemben Isten és teremtménye, az →isteni szeretetre válaszolni képes ember kapcsolata (→jegyesmisztika). - Az ÓSz-ben már házassági jogokkal járt (→házasság; vö. Ter 24,54-61; 29,21). - 2. A hatályos jog szerint a házassági ígéretet (függetlenül attól, hogy egyoldalú v. kétoldalú) a részleges jog szabályozza, melyet a ppi konferencia határoz meg a szokásjog és az esetleges polgári törv-ek figyelembevételével (1062.k. 1.§). Mo-on hivatalos egyh. eljegyzés nincs szokásban. A ppi konferencia előírja a jegyesek naplójának vezetését, de az ide való bejegyzésnek külön jogkövetkezményei nincsenek a házasulandókra nézve. - A házassági ígéretből nem származik kereseti jog a házasság megkötésének kieszközlésére, ellenben ha kártérítés jár, kártérítési keresetnek van helye (1062.k. 2.§).

- 3. Az 1930-as években még élő népszokásban a ~ idején a vőlegény már szabadon látogathatta menyasszonyát, néhol minden este, másutt bizonyos napokon. Tulajdonképpen ekkor beszélhetett először négyszemközt a menyasszonyával. Első alkalommal ált. valami csekély ajándékot hozott a vőlegény: kulacs bort, kalácsot, pogácsát, palóc vidéken kendőbe kötve almát, diót, „malomkalácsot”. Ez a vőlegény javainak jövőbeli megosztását jelképezte. Távozásakor a menyasszony kikísérte vőlegényét, aki némely vidékeken pénzt adott neki, mintegy ezzel váltva meg a csókolózási engedélyt. Az így összegyűjtött pénz a menyasszonyé, amit a lakodalom előtt nem illik elköltenie. Szegeden bálba is elmentek a fiatalok, s ilyenkor már nincs a leány mellett nőkísérő. A vőlegény őrzi is most már menyasszonyát; a Szerémségben joga van a háznál is aludnia. **

MN IV:164.